Basilica di San Pietro in Vaticano

Szent Péter hagyomány szerinti sírja fölé már nagy Constantinus császár is templomot emeltetett., melyet 326-ban szenteltek fel. Ez a bazilika a XV. század közepe tájára annyira roskataggá vált, hogy ujjáépítésére, vagy egy uj bazilika emelésére kellett gondolni. Végül is II. Gyula pápa a XVI század elején, rászánta magát a régi bazilika lerombolására, és egy uj építésére. Bramante tervei szerint.A pápa és Bramante halála után Raffaelo, Giuliáno, Sangallio, Peruzzi, majd 1546-ban Michelangelo vette át a munkálatok irányítását. Ő egy uj monumentális kupolát tervezett, melyet halála után Giacomo della Porta kissé módosított tervei alapján fejezték be. A XVII. század elején Maderna előcsarnokot épített a templomhoz, és ezzel a görög kereszt alaprajzú (azaz egyenlő szárú) építményt latin kereszt formájura változtatta.. Igy a reneszánsz stilusunak indult templom barokk homlokzatot kapott. A bazilikát 1300 évvel a nagy Constantinus után, 1626-ban szentelte fel VIII. Orbán pápa.

A kereszténység legnagyobb templomának alapterülete 15160 négyzetméter hossza 194 méter, az előcsarnokkal 211,5 m. A kupola átméróje 42 m, magassága a kereszt gömbjéig 132,5 m.

A RÉGI RÓMAI SZENT PÉTER-BAZILIKA
A Tiberis jobb partján, két római út , a Via Cornelia és a Via Triumphalis kereszteződésének közelében , a pomeriumon (a Róma körüli vallási határon) kívül az Ager Vaticanus névre hallgató terület számos temetőterületnek adott otthont.
Az Ager Vaticanus helynév leginkább az 1. századig volt használatos, utána megjelent a sima Vaticanus név, amely sokkal korlátozottabb területet jelölt: a Vatikáni-dombot.
Caligula császár anyjától, Agrippina maiortól hatalmas kertet örökölt a Vaticanuson, ahol saját szórakoztatására circust, kocsiversenypályát építtetett. Ide lett felállítva az a vörös gránit obeliszk amelyet Caligula hozatott Rómába 37-ben vagy 40-ben Hieropolisból. Ez az obeliszk a mai napig a Szent Péter téren áll a Vatikánban. ( Az obeliszkről a holnapi posztban lesz szó részletesebben)
A kerteket és a cicust aztán Nero örökölte. Uralkodásának 10. évfordulóját (decennalia) 64. október 13-án ünnepelte. Ebből az alkalomból a nagy tűzvész bűnbakjaivá tett keresztények közül sokat kivégeztetett ebben a circusban. Ekkor halt vértanú-halált a hagyomány szerint Péter apostol, akinek testét a dombon átvezető via Cornelia melletti temetőhelyen temették el.
Nero cirkusza a 2. század közepétől elhagyatottá vált, fa lelátói ledőltek, csak a két végét lezáró falak és az obeliszk maradt állva. A temetkezési helyek azonban megmaradtak, amelyek a Rómából kivezető utak mentén voltak. Ide aztán keresztények és pogányok egyformán temetkeztek.
Amikor Nagy Konstantin áttért a keresztény hitre, a kereszténység legalizálása után 324–326-ban ide építette meg az öt hajós Szt. Péter-bazilikát. A császári építészek elegyengették a Vatikán dombját, a temetőket pedig hulladékkal és földdel temették be. A "szentségtörő tettet" , valamint a vele járó technikai nehézségeket és költségeket kizárólag az indokolhatta, hogy egy bizonyos oltárt - a pápai oltárt - csak afölé a sír fölé lehetett emelni, amely akkoriban immár másfél század óta rendkívüli kultikus érdeklődés tárgya volt.
Ez a sír pedig a hagyomány szerint Szent Péter sírja.

Mivel az apostol emlékét az apszis középpontjába akarták helyezni, ezért délen, a megmaradt alapok fölé egy dobogót építettek. A sírhely nyugati részén volt egy apszis, amelyhez keletre egy messzire kiugró kereszthajó és az öt részes hosszhajó (naosz) csatlakozott diadalívvel. Itt kapott helyet az oltárasztal, illetve a papság és az éneklő kórus. Az apostol sírját spirál alakú szőlőkacsokkal körülvett oszlopok díszítették, a falakat pedig mozaikok.
A bazilikális szerkezetű épület egyik fontos jellegzetessége volt, hogy a mellékhajók magasságához képest a főhajó erősen megemelt. A főhajó és a mellékhajók oszlopos árkádívekkel vannak elválasztva egymástól.
A szentmiseáldozat lebonyolítására az oltár szolgált, de fontos események zajlottak a bejárat előtt is. Az előtér közepén keresztelőkút állt. A megkeresztelkedőknek és a bűneikért vezeklőknek a templom előcsarnokában kellett várakozniuk. Ehhez az előcsarnokhoz építették a harangtornyot, így az teljesen külön került a templomtól.
Az ókeresztény templomok számos jellegzetessége megtalálható a régi római Szent Péter-bazilikán. Míg a pogány szentély valamelyik isten számára épült, addig a keresztény bazilikák a különböző szertartásokon részt vevő tömegek jelenlétét vette számításba, éppen ezért hatalmas befogadóképességgel rendelkeztek.
II. Gyula pápa aztán a 16. század elején úgy határozott, hogy a kora keresztény építményt – amely mindaddig a kereszténység központja volt – egy radikálisan új épület kedvéért lebontatja. Az új alapkőletételre 1506. április 18-án került sor. A régi bazilikáról csak tervrajzok maradtak fenn.
forrás: T. Horváth Ágnes, Wikiwand

2021.08.27.
https://www.facebook.com/photo?fbid=318932559830363&set=a.207294064327547

---------------------------------------------------------------------------------------