2012.05.08.

 Az idén teljes pompájában április 28-án nyitott ki Róma rózsakertje 1100 féle rózsával az Aventinus domb oldalán.

A rózsakülönlegességek sorában kínai és mongol rózsákat is megcsodálhatunk, mint például a zöld szirmú Rosa Chinensis Virdiflorát, a színét napról napra változtató Rosa Chinensis Mutabilist, vagy a kétszínű Rosa Foetidát.

 A versenyre nevezettek és a tavalyi nyertes példányok a kert alsó részében, a hagyományos kiállítás pedig a felső részben látható. Az állandó gyűjtemény három csoportja botanikai (hagyományos), „régi" (a hagyományos rózsák keresztezéséből származó) és modern (mindenféle újabb hibrid) fajtákat tartalmaz.

A kert 2012 június 27-ig van nyitva naponta 8 h-tól 19.30 h-ig,

vigyázat: május 18-án és 19-én zárva! 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.funweek.it/roma-eventi-e-news/roma-roseto-comunale-orario-ingresso.php

http://romamaramu.blogspot.com/2012/04/il-roseto-comunale-roma.html

http://www.facebook.com/NOTEINVIAGGIO#!/NOTEINVIAGGIO

http://roma.andreapollett.com/S1/romac22i.htm

http://www.wantedinrome.com/news/news.php?id_n=9022

http://inbiciperoma.blogspot.com/2012/05/immagini-di-un-luogo-incantevole-il.html

http://www.060608.it/it/cultura-e-svago/verde/giardini-ville-e-parchi-urbani/roseto-comunale.html

http://www.comune.roma.it/wps/portal/pcr?jppagecode=dip_pol_amb_roseto.wp

http://comune.roma.it/wps/portal/pcr?contentId=NEW320052&jp_pagecode=newsview.wp&ahew=contentId:jp_pagecode

..............................................................................................

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Néhány saját kép

2012 június 2.

A galamb is ivott a kútból.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Részlet Géczi János: Római kisenciklopédia művéből

A virágfejek a gyermek-köröm méretétől az öklömnyiig, a magányosan hajtóktól a csokrosan bimbózókig. A szirmok között vannak, amelyek öregedve színt váltanak: nyíláskor fehérek, illetve sárgák, s az érés során flamingópirossá sötétednek, miközben a külső, közvetlen fényben fürdők mindvégig véres vörösek. Köztük a legújabb sztárok: a kívül halványzöld, befelé a pasztell rózsaszíntől a sebvörösig mélyülő színű Éden, amely kis káposztafejnek mutatkozik, hiszen a szirmok lehulltukig összeborulnak; a Márk Gergely nemesítette, kamasz-magasságú, szép levélzetű, bódítóan édes illatú s mély rózsaszínű Szent Erzsébet; David Austin 1983-as angolrózsája, a Mary Rose; és a világhíres kertész 1999-es csodája, a Buttercup is. A Buttercup valóban úgy néz ki, mint egy hajszálvékony falú kénsárga, keleti porcelánedény. Három sziromköre kitárva fogja közbe ezeregy porzójú, vele azonos színű centrumát, s a virágfej, ha teljes méretét elérte, akkor sem lesz nagyobb, mint egy derékban kettészelt galambtojás.

S az ínyencek érdeklődésére számot tartó öreg rózsák! Amelyek jó, ha egy évben egyszer virágzanak, akkor pedig rövid ideig. S titkukat alig-alig fedik fel az ismeretlenek előtt; lényük hosszú és mély személyes ismeretség során tárul csak fel. Mert saját szempontjuk van a szépségre. Mint a Rosa omeiensis pteracanthának. 1890-ben írta le e Pimpinella, azaz jajrózsa változatát Franchet. A növény virága említésre se érdemes, a termése is csak azért, mert már júniusban beérik, s üvegszerűen kiragyog a szürkészöldes, egészen apró levelek közül. A bokor pedig terjedelmes, másfél méter magas, ilyesmit, helyigénye miatt, a kiskert-tulajdonos idejekorán elajándékoz vagy kivág. Ennek a rózsának a tüskéje a rokonszenves: a bőrképletek a szár tengelye mentén, hajtástőtől hajtáscsúcsig spirálisan elhelyezkedve állnak, de úgy, hogyha a csúcsukat összekötnénk, a paláston öt párhuzamosan futó vonalat kapunk. S ráadásul e nagy alapú s cápafogszerűen hegyesen végződő tüskék áteső fényben vörös, makula nélküli muránói üvegként fénylenek.

A Rose a’Parfum de’l Hay Napoleon első feleségét, a rózsakertjét ápoló, búskomor Josephint idézi. Amikor 1901-ben Graverreaux ezt a nevet adta a keresztezéssel létrehozott növényének, maga sem gondolhatta, hogy egy teljes évszázad rózsaimádói fogják majd szeretettel emlegetni. A budoár-rózsaszínű, nyelv nagyságú szirmok közül a napszaktól függően más és más csábos illat párolog, s ez az odor mással össze nem téveszthető. A Blue Moon, a német Tantau 1965-ös kreációja kék rózsa előállítására törekvő, régi kertészeti igyekezetből született. Kék rózsa persze van – először a heraldika hozta létre, majd pedig a Mária-kultusz. Mindkét jelképezési folyamatnak szüksége volt a kék, az univerzumra utaló szín használatára, s ha egyszer ilyesmi nem található az ugyancsak számukra fontos rózsák között, hát maguk teremtették meg azt. Létre is jött a világmindenségről gondoskodó lelket, a szeretet e formáját kifejező erény képe: a kék rózsa. Ennek nyomán, mind a mai napig, a rózsakertészek hő vágya e szín előállítása – de a valóság ellenáll. A rózsában nincs olyan színanyag, amely kék látványként jelenne meg. A genetikai manipulációk sem kecsegtettek mindeddig sikerrel.

Lila árnyalatú rózsát, amelyeket a legjobb esetben félhomályban s némi hunyorítás által látunk kéknek, aztán sokan neveltek. Tantau változata a legsikeresebb, mert erotikusan gömbölyű, sok képzetre lehetőséget kínáló a belső szirmok együttese, s az epekedő szerelmesek amúgy is képesek a látott virágot rejtélyesnek, árnyalatában is zavarba ejtően meghatározhatatlannak látni. Én Tantau rózsáját szürkéskéknek találom – különösen abban a perzselő római verőfényben, amelyben először megpillantottam.

Harness 2002-es Well Beingje minden európai rózsahagyomány átírója. Az egzotikum iránt érdeklődők megnyugodhatnak: ennek a rózsának a virága a sallangokra hasított szirmok miatt olyan, mintha szegfű lenne. A színe, akár a tűzszirmú ponpondáliáé: a tűzsárga szirmok szegélye halvány kármin. A nyitott tenyér közepén lobogó, ámbár apró máglya lenne a legpontosabb hasonlata – ha e rózsa mellett igény mutatkozna bármi trópusra.

Valóban, a rózsa nem nagyon tűri a költői eljárásokat. Nyilván azért, mert maga is hasonlat – amióta az ember a növényt nem táplálékforrásként, gyógyszerként vagy szakrális cselekvések kellékeként használja. Persze, a rózsa nyersanyag, ételhez, medicinához és kultuszhoz – de más is. Önálló esztétikai funkcióhoz jutott, ha jól sejtem, valamikor a reneszánsz végén, s éppen itt, a szakrálist és a profánt elkülöníteni igyekvő Itáliában.

S miközben a metaforaként-metonímiaként funkcionáló, összetett rózsa-világot a kertészek és a növényhasználatra vállalkozók változatos emberi mentalitása együttesen megteremtette, az európai rózsák levetkezték botanikai sajátosságaikat. Hogy melyek voltak ezek? Mindaz, amely nem pink vagy fehér színű, amely évente egyetlen alkalomnál többször virít, s amely nem bokor – az nem az európai kertészetben használt európai vadrózsák örököse. Európába az araboktól érkeztek a sárga rózsák, s nemesítés eredménye a folytonos virágzás. Ázsiai, majd amerikai fajok nyújtottak segítséget a változatos rózsabokor-alakokra, a legtöbb kapaszkodó, a futó, a talajtakaró, a törpe és egyéb habitusú növények a különböző gyakorlati elvárások kielégítésére születtek meg.

Az aventinusi kör alakú rosarium több cikkre feldarabolt, s a kertészeti kultúrában ma használt rózsa-féléket elkülönítve mutatják be. Engem a régi és a botanikai rózsákon kívül más nem nagyon érdekelt. Régi rózsáknak a 19. századi és az előtti rózsafélék számítanak, a botanikaiak pedig azok, amelyek maguktól s vadon nőnek. Amúgy a kb. 120 vad rózsafaj közül csak 8-10 ha szolgált egykor kertészeti alapanyagul, s ezek közül Európában csak négy. A rómaiak Rosa caninájának már a neve is elárulja, e növényt valamikor gyógyításra, mégpedig a veszett kutya harapása ellen használhatták. A rózsával a betegség egyik tünetét, a víziszonyt vélték megszüntethetőnek.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------http://jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=1164

----------------------------------------------------------------------------------------

A szokásos új fajták  nevezéses Premio Roma  versenyének eredményhirdetése május utolsó harmadában volt.  A versenyre nevezett csodák, és a tavalyi nyertes példányok a kert alsó részében, a hagyományos kiállítás a jól elkülöníthető felső részben kap helyet. Az állandó gyűjtemény három csoportja botanikai (hagyományos), „régi" (a hagyományos rózsák keresztezéséből származó) és modern (mindenféle újabb hibrid) fajtákat tartalmaz A rózsakülönlegességek sorában idén kínai és mongol rózsákat is kínáltak, mint például a zöld szirmú Rosa Chinensis Virdiflorát, a színét napról napra változtató Rosa Chinensis Mutabilist, vagy a kétszínű Rosa Foetidát. Volt itt sok-sok keresztezett és nemesített rózsatő,  csoportban, lugasban, szólón, pergolára futtatva, cserépben.

-----------------------------------------------------------------------------------------------

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=118523762&t=9056467

------------------------------------------------------------------------------------------------