Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
3 éve | Huszákné Vigh Gabriella | 0 hozzászólás
2021.02.14.
Mészáros R. Tamás cikke
Olaszországban a koronavírus-járvány és az abból fakadó gazdasági
válság kellős közepén egy súlyos kormányválságot is sikerült összehozni
az utóbbi hetekben.
A kormánybuktatáshoz vezető konfliktust részben a válság utáni
helyreállítást finanszírozó európai uniós mentőcsomag körüli viták,
részben egy magát Macchiavellinek képzelő izgága volt miniszterelnök
politikai ambíciói, részben a szélsőjobbtól való félelem határozták meg.
Végül az államfő egy meglepő húzással a pártpolitikusok feje felett
Mario Draghit, az Európai Központi Bank volt elnökét kérte fel a
kormányalakításra, aki mögé kénytelen-kelletlen, de egyelőre a
pártpolitika is beállt: hat parlamenti párt is támogatásáról
biztosította Draghit, és már-már nemzeti egységkormány alakult.
Az optimista hangok szerint ha valaki rendbe tudja vágni az olasz
gazdaságot, az a technokrata jegybankár lesz. A szkeptikusok szerint a
problémák mérete és a szakértői kormányzással járó potenciális politikai
kihívások fényében korai még megváltónak beállítani Draghit.
Az évtizedek óta stagnáló gazdaságot és a stagnálásba belefáradt
társadalmat egy nehezen előre látható külső sokk éri, amelynek
következtében a válságkezelés helyett a politikai elit egymás torkának
esik, végül pedig nagy nehezen hoznak egy külsőst, aki vállalkozik rá,
hogy feltakarítsa a szemetüket.
Bár hasonló események máshol is elő tudnak fordulni, úgy tűnik,
Olaszországban egy tízévente ismétlődő politikai hagyomány
kialakulásának lehetünk szemtanúi. Egy évtizede az euróválság, most a
koronavírus-járvány gazdasági és társadalmi következményei miatt jutott
oda a helyzet, hogy jobb híján egy technokrata közgazdászt bíztak meg az
ország rendbetételével Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB)
volt elnökének személyében.
Draghi váratlan kormányfői kinevezéséhez közvetlenül a
koronavírus-járvány utáni gazdasági talpra állást finanszírozni hivatott
európai uniós helyreállítási alap pénzeinek elosztása körüli koalíciós
vita vezetett. A közvetett okok között viszont egy izgága volt
miniszterelnök politikai machinációi és a szélsőjobbtól való félelem is
szerepet játszottak.
Abban pártszimpátiától függetlenül a politikai és üzleti élet szereplői
egyetértenek, hogy a tét nagy. Olaszország gazdasági teljesítménye már a
járvány előtt is elmaradt a (világviszonylatban amúgy is gyenge)
európai átlagtól, az utóbbi évtizedet konstans politikai válságok,
bankmentések, elakadt reformok és a populisták előretörése jellemezte.
Azóta pedig tovább romlott a helyzet. A koronavírus-járvány során 84
ezerrel több ember halt meg tavaly, mint a korábbi öt évben átlagosan; a
gazdaság teljesítménye pedig közel 9 százalékkal esett, 2020 utolsó
negyedévében az EU egyik legnagyobb mínuszát produkálták az olaszok. Az
egy főre eső, vásárlóértéken számolt GDP 2008 óta folyamatosan csökken,
ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az olaszok rosszabbul élnek, mint
tizenkét éve.
Az optimista hangok szerint ha valaki képes rendet vágni ebben a
helyzetben, az az európai politikai és pénzügyi elit köreiben nagy
tiszteletben tartott, és példátlanul széles politikai támogatásnak
örvendő Draghi lehet, aki a történelmi uniós segítséget meglovagolva
végre növekedési pályára állíthatja az országot. Ugyanakkor a korábbi
példák és az aktuális politikai helyzet alapján a szkeptikusabb hangok
szerint nem érdemes csodát várni az országban, amely 66 kormányt
használt el 1948 óta.
Kísért a múlt
A szövevényes történet gyökereihez egy keveset vissza kell menni az
időben. Az 1990-es évektől két nagy tábor uralta az olasz politikát: a
balközép Demokrata Párt (PD) és Silvio Berlusconi média- és politikai
vállalkozó Forza Italia, avagy Hajrá Olaszország nevű jobboldali
mozgalma. Utóbbi volt kormányon 2011-ben, amikor Olaszország az
euróválság következtében kis híján csődbe ment. Ez a kormány bukásához
vezetett, 2011-től 2013-ig szakértői válságkezelő kabinet irányította
Olaszországot, elsősorban a külső hitelezők (az Európai Bizottság, a
Nemzetközi Valutaalap és az Európai Központi Bank) megszorítási
politikáját végrehajtva.
Ezt követően a Forza Italia fokozatosan eljelentéktelenedett, amihez
hozzájárult, hogy Berlusconit elítélték adócsalásért, majd egyre több
információ szivárgott ki szexpartijairól, és egy fiatalkorú
prostituálása miatt is eljárás indult ellene. Helyét a jobboldalon a
korábban a gazdagabb Észak-Olaszország függetlenedését hirdető Liga
(eredetileg Északi Liga) vette át, amelynek vezére, Matteo Salvini az
európai nacionalista populizmus egyik vezéralakjává és Orbán Viktor
migrációellenes harcostársává vált.
A Demokrata Párt valamivel tovább húzta. 2013 és 2018 között különböző
koalíciók élén kormányoztak, bár nem sok sikerrel: a feladat az lett
volna, hogy rendbe szedjék az olasz gazdaságot, de ehelyett inkább a
párt belharcai határozták meg az időszakot. Ennek következtében 2018-ra
támogatottságuk súlyosan megcsappant, választóik egy jó része egy új
politikai erőhöz, az eredetileg EU-szkeptikus és balpopulista
jelszavakkal kampányoló Öt Csillag Mozgalomhoz vándorolt.
A 2018-as választáson ez a két populista erő, az Öt Csillag és a Liga
vált a két legerősebb párttá, és nagy meglepetésre végül ez a furcsa
páros alakított kormányt, amelynek élére egy külsőst hívtak Guiseppe
Conte jogászprofesszor személyében. A kezdetektől fogva vitákkal terhelt
koalíció viszont 2019 nyarán szétesett, miután Salvini a Liga növekvő
és az Öt Csillag csökkenő népszerűségét látva megpróbálta megbuktatni a
kormányt, és előrehozott választások kierőszakolásával egyedül akart
hatalomra jutni. Ez nem jött össze, a meggyengült Öt Csillag lepaktált a
meggyengült Demokrata Párttal, és balos koalíció alakult 2019 őszén
továbbra is Conte vezetésével. Ez a formáció mostanáig tartott ki.
Pénzkérdés
Hogy végül miért, és miért most kellett szétzilálni a koalíciót, arra a
rövid válasz, hogy mert Matteo Renzi így akarta. Renzi 2014 és 2016
között a PD színeiben volt miniszterelnök (a posztot eleve párttársa
belső megbuktatásával szerezte meg). Bár elbukott
alkotmányreform-kísérlete után lemondani kényszerült, a kavarással nem
hagyott fel: a 2018-as választások után először ő volt az, aki
megakadályozta, hogy a PD koalícióra lépjen az Öt Csillaggal, majd 2019
őszén ő volt az, aki az Öt Csillag és a Liga szakítása után a háttérben
összehozta a balos koalíciót.
Miután ezt letudta, pár tucat társával ki is lépett a PD-ből, és Italia
Viva néven új frakciót alapított. Bár az Italia Viva népszerűsége
elhanyagolható, 28 alsóházi és 17 felsőházi tagjával Renzi mégis a
mérleg nyelvévé vált. Idén januárban pedig ebben a minőségében közölte,
hogy nem támogatja tovább Guiseppe Conte kormányát.
A hivatalos indok szerint emögött az ország érdeke áll. A
koronavírus-járvány különösen súlyosan érintette a jó két évtizede amúgy
is Európa beteg emberének számító olasz gazdaságot, cserébe az ország
jó 81 milliárd eurónyi vissza nem térítendő támogatást és 127 milliárdos
kedvezményes hitelt, azaz GDP-je 10 százalékára rúgó egyszeri
élénkítést remélhet az Európai Unió decemberben elfogadott
gazdaságmentő-csomagjából, és további 20 milliárd eurót az uniós
kohéziós alapokból.
Míg a 2011-es válságos időszakban Európa megszorításokat oktrojált az
olaszokra, most pénzesővel próbálja kezelni a helyzetet, amely egyes
hangok szerint történelmi esélyt jelent az évtizedes stagnálás
hátrahagyására. Renzi viszont nem volt hajlandó ezt az esélyt Conte és
az Öt Csillag kezébe adni, mert – a történet ezen verziója szerint –
attól tartott, hogy a populisták elherdálják azt.
A tervezés nem erősségük
Ebben Renzi messze nem volt egyedül. A kormány korábban a vállalati
szférából verbuvált szakmai tanácsadótestületet bízott meg a
gazdaságélénkítő terv kidolgozásával, amely még júniusban egy 53 oldalas
jelentést tett le az asztalra, és száz olyan befektetési ötletet
listázott, ahol az állami pénz jó helyen lenne. Ez a terv azonban hamar a
fiókba került, és a Conte-kormány inkább magához vette a pénzosztás
kidolgozását.
A vitákkal és politikai egyezkedésekkel teli folyamat hatásfokát jelzi,
hogy decemberre egy 13 oldalas tervezetet sikerült letenni, amely nagy
vonalakban jelentős zöldenergiai, vasúti és egészségügyi beruházásokat
vázolt fel, de konkrétumokat nem nagyon tartalmazott. A koalíció még
arról sem tudott dűlőre jutni, hogy egyáltalán lehívják-e a
rendelkezésre álló kölcsönöket, vagy csak a vissza nem térítendő
támogatásokat használják fel (az Öt Csillag közölte, nem akar hitelt).
Ezt a tervet az olasz ipari lobbi, a Confindustria, piaci szereplők,
közgazdászok és az egyeztetési folyamatból teljesen kihagyott
szakszervezetek is bírálták. A konkrétumok hiánya mellett visszatérő
kritika volt, hogy a tervek nem tükrözik az olasz közigazgatás
realitásait. Egy zöldenergiai cég vezetője arra panaszkodott, hogy még
egymillió eurós zöldenergiai projektek engedélyeztetése esetén is
végeláthatatlan bürokratikus útvesztőkkel kell megküzdeni. Egy építési
vállalkozó pedig arról beszélt, hasonló okokból egy átlagos olasz
beruházás 15 éves folyamat, azaz a jelen helyzetben nem tűnik reálisnak,
hogy ezektől majd hirtelen beindul a gazdaság.
Ezeket a hangokat támasztja alá, hogy Olaszország 2019-ben, a járvány
előtt csak a rendelkezésre álló uniós források harmadát volt képes
felhasználni. A bírálók szerint csak a közigazgatás és azon belül is a
pénzosztási rendszer átfogó reformja esetén lehetne megnyugtató és
hatékony módon felhasználni a pénzeket.
A dolog ezen része nem csak az olasz belpolitikában okozott konfliktust.
Az uniós mentőcsomag bár hatalmas hátraarc a 2010-es évek megszorítási
politikája után, a szemléletváltást nem volt egyszerű átnyomni az EU-n.
Hogy a közös felelősségvállalás ellen ágáló „takarékos” (vagy „fukar”)
államokat, elsősorban Hollandiát és Ausztriát megbékítsék, az Európai
Bizottság azt ígérte, hogy a korábbiaknál szigorúbban felügyeli és
ellenőrzi a pénzosztást. Az aktuális olasz tervek kidolgozottsága
viszont nagyon messze van attól, amit Brüsszelben, illetve Hágában és
Bécsben elvárnának.
Machiavelli, Salvini
A politikai válság másik olvasata egy fokkal prózaibb. Ahogy Gianfranco
Pasquino, a Bolognai Egyetem nyugalmazott professzora fogalmazott, az
olasz politika egyetlen biztos pontja Matteo Renzi szereplési vágya,
azaz a közvélemény-kutatások szerint pártjával 3 százalékon álló
politikus pusztán önös érdekből buktatta meg a kormányt. Ezen narratíva
szerint végső soron azért ficánkolt a volt kormányfő, hogy megpróbálja
kicsit feljebb hajtani népszerűségét. Utóbbira enged következtetni, hogy
Renzi maga „politikai mesterműként” értékelte a kormánybuktatást, és
szerénységét bizonyítva Machiavellivel vonta magát párhuzamba, azaz a
sajtóban csak romboló becenévvel illetett politikus nagyon büszke
teljesítményére.
Mindenesetre Renzi politikai mesterművéhez az is kellett, hogy a PD és
az Öt Csillag Mozgalom gyenge pozíciója és a szélsőjobb ereje miatt egy
előrehozott választás kiírása még akkor sem lenne reális, ha nem
tombolna járvány. Salvini Ligája bár jelentősen vesztett
támogatottságából az utóbbi hónapokban, 24 százalékkal még mindig a
legnépszerűbb párt. Harmadik helyen 16 százalékával az Olasz Testvérek
vagy máshol Olaszország Fivéreinek is fordított szélsőjobboldali
formáció (Fratelli d’Italia) áll, amely eredetileg a Forza Italiából
vált ki, és azóta jobbról előzve mind az egykori anyapárttól, mind a
Ligától jelentős tábort csábított el. Ezzel szemben a PD és az Öt
Csillag Mozgalom 20, illetve 15 százalékon áll, azaz nem nekik áll a
zászló.
Ebben a helyzetben Guiseppe Conte számára nem sok lehetőség maradt. A
miniszterelnök januárban a törvényhozás mindkét házában kivédte az
ellene indított bizalmatlansági indítványt, de a felsőházban nem
szerzett abszolút többséget, úgyhogy benyújtotta lemondását. Ezt egyes
hírek szerint taktikai okokból tette, és abban reménykedett, hogy jobb
alternatíva híján visszatérhet a kormány élére egy új összetételű
koalíció élén.
Sergio Mattarella államfő ugyanakkor máshogy értékelte a helyzetet, és
az elhasználtnak gondolt Conte helyett Mario Draghit kérte fel
kormányalakításra. Draghi 2006 és 2011 között az olasz jegybank elnöke
volt, 2011 és 2019 között az Európai Központi Banké, és utóbbi
minőségében az euróválság kevés pozitív megítélésű szereplőjének egyike,
akire egyesek az euró megmentőjeként tekintenek.
Váratlan húzás
A váratlan húzás elég érdekes helyzetet teremtett. Először a pártvezérek
hallani sem akartak az újabb technokratáról, aztán pár tárgyalási
forduló után végül az eredetileg euróellenes mozgalomként indult (bár
azóta rengeteget szelídült) Öt Csillag, de még a Liga is támogatásáról
biztosította Draghit, dacára annak, hogy Matteo Salvini 2017-ben azzal
vádolta az EKB-elnököt, hogy az európai megszorításpolitika
támogatójaként tettestárs Olaszország „lemészárlásában”. De beállt möge a
Forza Italia és egy kisebb baloldali párt is, azaz a PD-vel és az
Italia Vivával együtt hatpárti támogatást élvezhet az új miniszterlnök –
a számottevő frakciók közül egyedül a Fratelli d'Italia maradt
ellenzékben. A nagy pálfordulásokhoz és a meglepő nemzeti egységhez
vélhetően hozzájárult, hogy a leendő kormányfő támogatottságát az első
mérések 60 százalékra tették,
ezzel hirtelen ő lett a legnépszerűbb olasz politikai szereplő.
A hazai politika megbékéltetése mellett fontos adalék, hogy Draghiban az
európai politikai és az üzleti szféra is bízik. Az olasz tőzsdeindexek
felfelé indultak Draghi nevének hallatán, és az olasz államkötvények
felára ötéves mélypontra esett a német kötvényekéhez viszonyítva. Ez
magyarul azt jelzi, hogy a befektetők az eddigieknél kiegyensúlyozottabb
és sikeresebb kormányzásra számítanak. Carlo Messina, az Intesa
Sanpaolo bank elnöke ezt úgy fogalmazta me: „Draghi szuper, nemcsak
Olaszország, hanem az egész világ számára.”
A kormányfőjelölt ennek ellenére eddig keveset árult el terveiről, bár
azt leszögezte, hogy nem lesznek megszorítások, és a jelenleg a GDP 155
százaléka körül mozgó államadósság nyugodtan nőhet. A kiszivárgott
tervek között szerepel egy klímaügyi minisztérium létrehozása, amely az
Öt Csillagnak tett engedményként értelmezhető. És ahogy minden más
európai országban, Draghinak is prioritást jelent a koronavírus elleni
oltások felpörgetése.
A kormányban technokrata szakemberek és politikusok is helyet kaptak, és
a Draghit támogató mind a hat párt kapott tárcát. Az Öt Csillag
prominens alakja, Luigi Di Maio marad külügyminiszter, az ipari
minisztert pedig a Liga adja. Mindazonáltal a fontosabb tárcák, így a
gazdasági, valamint az ökológiai és a digitális átmenetért felelős
minisztériumok élén külsős szakemberek állnak majd, utóbbit például a
júniusban elkészült, aztán elvetett állami beruházási terv
kidolgozásáért felelős Vittorio Colao volt Vodafone-vezérigazgató vezeti
majd. Az új miniszterelnök a kormánytagok felesketésekor arról beszélt,
hogy az ország megmentéséért fognak dolgozni, és ennek érdekében félre
kell tenniük politikai nézeteltéréseiket.
A konkrét tervek ismeretének hiányában mindenesetre Draghi személye és a
mögötte álló, meglepően tág politikai támogatás hajtja az optimizmust. A
derűlátó értékelések szerint a volt jegybankelnöknél kevés
kvalifikáltabb ember van az olasz gazdaság rendbe rakására.
Nem egy leányálom
A szkeptikusabb elemzők szerint ugyanakkor a Draghival szembeni türelmi
időszak rövid lesz. Egyrészt Draghi színre lépése sem hoz majd
varázsütésre változást: az európai pénzeső hatásai nem fogják azonnal
éreztetni magukat, az Európai Bizottság előrejelzése szerint például az
olasz gazdaság 2023-ra érheti el újra a járvány előtti teljesítményét.
Másrészt Draghinak egy sor olyan problémával szembe kell néznie, amelyek
már jóval a koronavírus előtt is súlyosan visszavetették az olasz
gazdaságot. Ezek között vannak az állami intézményrendszer gyengeségei, a
túlterhelt és nem hatékony igazságszolgáltatás, a vállalkozások nagy
adminisztratív terhei, a felaprózott és ingatag bankrendszer, a déli és
északi országrész közti gazdasági szakadék, a beruházások alacsony
szintje és színvonala és a versenyképesség tartós romlása. A sors
iróniája, hogy egyesek szerint ezekhez a problémákhoz Draghi korábbi
ténykedése is hozzájárult.
Bizonyos faktorok, például a társadalom elöregedése vagy az
eurózóna-tagságból fakadó egyes hátrányok eleve nem kezelhetők pár éves
távlatban. A helyzet pedig rövid távon könnyen lehet, hogy romlani fog
majd: az előző kormány márciusig (a munkaadók részleges kompenzációja
mellett) jelentősen korlátozta az elbocsátások lehetőségét, ám a
rendelkezés feloldásával vélhetően jelentősen nő majd a munkanélküliség
is.
Harmadrészt kérdéses az is, hogy a mostani politikai támogatás meddig
tart majd ki, amikor elkezdenek jönni a népszerűtlen intézkedések. Ahogy
a történelmi példák, és különösen a 2011 utáni időszak megmutatta, a
szakértői kormányzás bár hozhat átmeneti eredményeket, a megosztó és
absztrakt reformok levezénylése hozzájárulhat a politikai szélsőségek és
a populista mozgalmak megerősödéséhez.
Emiatt tehát fennáll a veszélye, hogy rövid távon a Liga és az Olasz
Testvérek profitálnak majd a dologból. Másfelől viszont Draghi
elfogadása elemzések szerint annak a jele, hogy a Liga a Forza Italia
összeomlása és az Olasz Testvérek feltörése fényében szeretné egyre
inkább középre pozicionálni magát. „A Liga csatlakozni akar Draghihoz,
hogy tisztára mossa a nevét Európában, és levesse az euroszkeptikus
jelzőt” – fogalmazott egy párttag a Reutersnek.
-----------------------------------------------------------------------------------
----------------------------------------------------------------------------------
----------------------------------------------------------------------------------
|
|
Huszákné Vigh Gabriella 8 órája új blogbejegyzést írt: Rómában új múzeumi központot avattak a Via del Corso-n Marc Chagall remekművével 2024
Huszákné Vigh Gabriella 8 órája új blogbejegyzést írt: Narancssárgába borult Városháza és múzeumok Rómában november 25 alkalmából 2024
Huszákné Vigh Gabriella 10 órája új blogbejegyzést írt: Magyar kiállítás nyílt a római parlament alsóházában az uniós elnökség tiszteletére 2024
Huszákné Vigh Gabriella írta 15 órája a(z) Szentév 2025 fórumtémában:
https://www.romatoday. it/eventi/cultura/video-nuovo-...
Huszákné Vigh Gabriella írta 16 órája a(z) Karácsony Rómában fórumtémában:
MarianoLight Luminarie · Követem ...
Huszákné Vigh Gabriella 19 órája új blogbejegyzést írt: Varázslatos kincsre lelt egy villanyszerelő Rómában a Villa Farnesinában 2024
Huszákné Vigh Gabriella írta 1 napja a(z) Szentév 2025 fórumtémában:
Ezzel egy időben rendszeres közúti ellenőrzést vezettek be ...
Huszákné Vigh Gabriella írta 1 napja a(z) Szentév 2025 fórumtémában:
Rómában megkezdődött a biztonsági felkészülés a ...
Huszákné Vigh Gabriella új fórumtémát indított: Szentév 2025
Huszákné Vigh Gabriella 1 napja új blogbejegyzést írt: Jánosi Dalma: Magas rangú egyházi díjat kapott Erdő Péter bíboros Rómában 2024
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Rábólintott az Európai Bizottság Olaszország helyreállítási tervére 2021
Mégis lesz Olaszországban állampolgári alapjövedelem 2018
Olasz parlament előtt a malacok
Antiszemita támadások az olasz egyetemeken 2024