Hosszú élete során Barabás Miklós (1810–1898) nagy utat járt be a reformkor kezdetétől egészen a 19. század utolsó évtizedéig. Ismerte és megörökítette a kor jeles személyiségeit: Batthyány Lajost, Széchenyi Istvánt, Liszt Ferencet, Görgey Artúrt, Petőfi Sándort, Arany Jánost és még sokakat. Nagyszerűen rajzolt ceruzával, tussal, a sokszorosító technikák közül különösen a litográfiát szerette. Portrékon kívül festett zsánerképeket is, amelyek akkoriban nagy népszerűségnek örvendtek az érdeklődő közönség körében.

A Nemzeti Galéria Barabás Miklós: A rajz mestere című kiállításán szereplő legtöbb műve vízfestmény, láthatóan ezt a technikát kedvelte a leginkább, hiszen akkoriban az akvarell fénykorát élte a festők körében szerte Európában.

A 19. század a vízfesték elterjedésének és továbbfejlődésének időszaka volt. Barabás képeinek nézegetésekor jól nyomon követhető ez a folyamat a kiállításon.

Barabás 1834 tavaszán Bécsen keresztül itáliai tanulmányútra indult. Az olasz utazás a kor művészeinek számára szinte kötelezőnek számított: a tanulóévek betetőzéseként körutazást tettek a nevezetes itáliai látnivalók városaiban, ennek során találkozott az életében meghatározó festővel Leitch-el.

„Valamelyik nap látok egy bajusztalan urat lekuporodni a festőszékére, és kivenni nadrágja zsebéből egy kis festékes dobozt, és rövid idő alatt olyan szép, szélesen kezelt aquarellt festeni arról a szobáról, ahol mi dolgoztunk, hogy szinte meglepő volt. Bajusztalanságából gyanítottam, hogy ez az ember angol, igen rokonszenves kifejezése lévén, szóba álltam vele. (…) Ez az angol úr William Leitch volt, inkább tájfestő, mint figuralista” – olvashatjuk Barabás önéletrajzi könyvében. Ez az élmény adta mesterünknek a lökést akvarellfestészetének megújítása felé. Barabás William Leitch-nek köszönhetően ismerkedett meg az angol akvarellfestés technikájával, amely Európában ekkor már általánosan elterjedt volt. Az angol akvarellezők a maga valójában használták a vízfestéket, nem a kontinensen elterjedt, kötőanyaggal sűrített, ezért javításokra is lehetőséget nyújtó formájában. Ez azt jelentette, hogy nagy rutinnal, gyorsan, „egyben” kellett felvinni a festéket a papírra; az állandóan változó motívum pillanatnyi benyomásának rögzítésére éppen ez az eljárás felelt meg a leginkább.

Barabás angol festő barátja társaságában érkezett meg Rómába, ahol már új tudásának birtokában kereste fel a város nevezetes látnivalóit, motívumait.

„Megegyeztünk, hogy együtt utazunk Rómába. November elején indultunk el Velencéből, s Bolognában egy hetet töltöttünk, miközben a szabadban együtt rajzolgattunk. Florenczben két hétig maradtunk, s innen Perugia felé mentünk Rómába. Leitchnek már Bolognában elfogyott a pénze s az úton én tartottam őt pénzzel.”

Részletesebben, képeslapszerűen megfestett kompozícióit bizonyára eladási szándékkal készítette, de a maga kedvére is akvarellezett: „Ha szép idő volt, a természet után is vázolgattam.”

„Leitch barátom is festett egy-egy eredeti jelmezes modellt. Különösen egy olasz bandita képe tetszett meg nekem, fekete bársony ujjasban ábrázolva. Ez a képet elkértem tőle másolásra. A legközelebbi napokban, reggel betekintett hozzám Leitch.(…) épen azon buzgólkodtam, hogy a bandita fekete ujjasát megfessem. Kérdem Leitchet, miféle fekete festéket használ, mert én nem bírom azt a szép mély színt kihozni, a mit ő festett. Ő is kérdi tőlem, hát én miféle fekete festéket használok? Oda adom a kezébe s ő azt szó nélkül kidobta az ablakon. Én csak nézek reá, hogy megbolondult-e? Mosolyogva mondta aztán, hogy sohase használjak feketét, mert a fekete szegény festék, különösen a vízfestékben. „Never use black, black is a poor colour.” – azóta vízfestéshez soha nem is használtam feketét, még a fekete kabáthoz sem, chinai tust is tisztán a tusrajzoknál alkalmaztam.”

Barabás egyik akvarellje a Róma a Ponte Rottónál, 1835 címet viseli. Az omladozó, de stílusos lakóházak és az antik Rómát idéző „félbetört” kőhíd közelében, a folyóparton ácsorgó, beszélgető horgászok várják a „csodálatos” halfogást. A részletező naturalizmus mellett ezen a képen is megvan a lazúrosság, a levegőperspektívának és a finoman, lazán felvitt felhőknek köszönhetően jól érezhető a távolság.

Noha a Kirándulás Tivoliba c. festménye egészen kicsiny, első látásra jelentéktelen akvarellnek tűnik, magán hordozza az Itáliában tanult új megközelítés minden elemét. A frontális beállításnak és a környezet teljes elhagyásának köszönhetően ez tulajdonképpen egy portré, egy utazó fiatal arisztokrata hölgy arcképe, de a szamár, amely Tivoliba szállította a látnivalókra kíváncsi utazókat, szintén a kép tárgyává vált. Ez a fricska természetesen csak egy efféle apró, vázlatszerű lapon lehetséges, a művész pedig szándékának komolytalanságát a szinte a befejezetlenség hatását keltő laza ecsetvonásokkal is aláhúzza. A megejtően oldott, ugyanakkor virtuóz akvarell, valamint a teljesen új – ezúttal nem természeti részletre vonatkozó – megközelítés teszi az apró művet felejthetetlenné.

Barabás Miklós élete során sokféle elismerésben részesült, 1883-ban megkapta az Osztrák Császári Vaskorona-rend kitüntetést. 1877-ben megünnepelték ötvenéves festői jubileumát. 1859-ben kezdeményezésére megalapították a Képzőművészti Társulatot, amelynek 1862-től haláláig ő volt az elnöke. 1867-ben Pest városának képviselőjévé választották. 1896-ban aranyérmet nyert a millenniumi kiállításon.

https://www.magyarkurir.hu/kultura/latszodjek-az-ecset-munkaja-barabas-miklos-gyujtemenyes-kiallitasa-magyar-nemzeti-galeriaban

-------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------