2023.11.27.

Valószínűleg a volt párja végzett a 22 éves Giulia Cecchettinnel, akit több mint 20 szúrással öltek meg. A nő eltűnése után térfigyelőkamerák rögzítették azt, ahogy egykori párja, Filippo Turetta bántalmazta őt.

A 22 éves Giulia Cecchettin biomérnöknek tanult, néhány nappal a diplomaosztója előtt épp az ünnepségre akart ruhát venni, a vásárlásra az exbarátjával, a szintén 22 éves Filippo Turettával indult el november 11-én. A párnak ezután nyoma veszett.

Csak napokkal később kerültek elő azok a térfigyelőkamerák által rögzített felvételek, amelyeken a nő életének utolsó pillanatai láthatók:

Turetta a Velencéhez közeli Vigonovóban, egy parkolóban verte a volt párját.

Cecchettin megpróbált elmenekülni, de az ügyészek szerint a férfi ragasztószalagot tett a szájára, majd beültette az autójába, és egy ipari területre hajtott, ahol ismét verni kezdte.

A nő fekete műanyagzsákba csomagolt holtteste egy héttel az eltűnése után került elő, egy árok mélyén találtak rá. Maradványain a brutális gyilkosság nyomai látszottak: a fejét és a nyakát legalább 20 mély szúrt seb borította.

Valószínűleg az eltűnésének napján halt meg. 

Miután előkerült a nő holtteste, az olasz rendőrség nemzetközi elfogatóparancsot adott ki, és nagyszabású hajtóvadászatot indított Filippo Turetta ellen.

Az autóját Észak-Olaszországon keresztül Ausztriába, majd Németországba követte a nyomozás.

Egy héttel később a németországi Lipcse közelében tartóztatták le, miután valaki kiszúrta, ahogy az autópályán parkolt, lekapcsolt lámpával. A bejelentőnek fogalma sem volt arról, hogy a 22 éves férfit gyilkosságért körözik.

Filippo Turetta ellen eddig nem emeltek vádat, de szombaton kiadják Olaszországnak.

„Normális fiú volt”

Cecchettin és Turetta az egyetemen ismerkedtek meg, ugyanazon a szakon tanultak. Másfél évig voltak együtt, mielőtt a nő idén augusztusban szakított a férfival. A BBC-nek Elisa Ercoli, egy nemi erőszak ellen küzdő olasz civil szervezet igazgatója azt nyilatkozta, hogy a tragédiában fontos szerepe lehetett annak, hogy Cecchettin sikeresebb volt az egyetemen. Turetta még nem szerezte meg a diplomáját, így a féltékenységét fokozhatta, hogy a nő már a diplomaosztójára készült.

Normális fiú volt, gyakorlatilag tökéletes - így jellemezte Nicola Turetta a fiát a La Repubblica című olasz lapnak adott interjújában. Emellett azt állította, hogy Filippo az egyetemen jól teljesített, se a tanáraival, se a hallgatótársaival nem volt soha problémája, és „soha senkivel sem keveredett vitába”.

Egy nő Jó fiú volt (áthúzva) - Megölte feliratú plakátot tart a Milánói Egyetem előtt a 22 éves Giulia Cecchettin feltételezett nőgyilkosságát követő tüntetésen, Milánóban, 2023. november 22-én.

Cecchettin húga, Elena ugyanakkor azt nyilatkozta az olasz sajtóban, hogy mindig is aggódott Turetta kisajátító viselkedése miatt, de soha nem gondolta volna, hogy bántani tudná a nővérét. Szerinte „Filippót gyakran szörnyetegként írják le, de ő nem szörnyeteg. A szörnyeteg egy olyan kivétel, egy olyan személy, aki kívül áll a társadalmon, egy olyan személy, akiért a társadalomnak nem kell felelősséget vállalnia.

De az igazi szörnyetegek a patriarchátus és a nemi erőszak kultúrájának egészséges fiai.”

Olaszország megrendült, Meloni harcba szállna a nőgyűlölő kultúrával

Az olasz belügyminisztérium adatai szerint idén eddig 106 nőt öltek meg, vagyis minden harmadik napra jutott egy nőgyilkosság Olaszországban. Ezek közül 55 esetben lehet azt feltételezni, hogy a gyilkos a nő aktuális, vagy korábbi partnere volt.

Giulia Cecchettin meggyilkolása példátlan gyászt és haragot váltott ki Olaszországban. Tiltakozások és virrasztások zajlanak országszerte.

Az olaszországi erőszak és zaklatás elleni forródrót szerint az elmúlt két napban több mint kétszeresére nőtt a hívások száma.

Mivel szombaton van a nők elleni erőszak felszámolásának nemzetközi napja, több olasz városban további nagy tüntetések várhatók.

A BBC-nek Elisa Ercoli arról is beszélt, hogy Cecchettin halála „az utolsó csepp volt a pohárban a sok nagynyilvánosságot kapó nőgyilkosság sorában”.

Az ügy nyomán Giorgia Meloni is felháborodását fejezte ki az országban régóta tapasztalható, partnerek és volt partnerek által nők ellen elkövetett erőszak miatt. Olaszország első női miniszterelnökeként azt ígérte, hogy egy edukatív kampánnyal fogják felvenni a harcot az „Olaszországban még mindig uralkodó nőgyűlölő erőszak kultúrája ellen”.

Az olasz szenátus szerdán egyhangúlag jóváhagyta a nemi erőszak elleni intézkedések megerősítését célzó új törvényt. Ezek között szerepelnek a szigorúbb távoltartási végzések és a nemi erőszakban bűnösnek talált férfiak fokozott megfigyelése is.

Mélyen gyökerező társadalmi problémák

A kritikusok szerint azonban a kormány így sem tesz eleget a nők elleni erőszak mélyen az olasz kultúrában gyökerező problémája ellen.

"Olaszország egy mélységesen patriarchális ország. Ez egy elmaradott társadalom, ahol a nők még mindig alárendeltek" – magyarázta a BBC riportjában a nemi erőszak ellen küzdő civil szervezetet vezető Ercoli.

Ez a statisztikákon is meglátszik, ugyanis a 30-69 éves korosztályban az olasz nők közel fele (az Olasz Nemzeti Statisztikai Intézet adatai szerint 40 százaléka) nem dolgozik. Többnyire azért, mert nem tudják összeegyeztetni a munkát és a családról való gondoskodást.

Bár a nők nagy előrelépéseket tettek, és sokkal inkább tisztában vannak a jogaikkal, a férfiak még mindig szilárdan ragaszkodnak a patriarchális viszonyok eszméjéhez - véli a szakértő.

A közösségimédiában többszázan megosztották már a meggyilkolt nő testvérének a posztját, amelyben arról írt, hogy sokan szeretnek a nők elleni erőszakkal kapcsolatban arra hivatkozni, hogy „nem minden férfi ilyen”. Elena Cecchettin szerint viszont muszáj látni azt, hogy az elkövetők igenis férfiak, és addig, amíg patriarchális társadalomban élünk,

a férfiak feladata, hogy rászóljanak a társaikra olyan viselkedések (például a párjuk kontrollálása, vagy az utcán nők után füttyögés) miatt, amelyeket a társadalom elfogad, pedig a nőgyilkosság előszobái lehetnek.

A hét elején az iskolákat arra kérték, hogy tartsanak egyperces némacsendet Cecchettin emlékére. De a Padovai Egyetemen, ahol a meggyilkolt nő tanult, inkább hangosan töltötték ezt a percet a diákok: tapsoltak, verseket olvastak fel és énekeltek. Mert nem voltak hajlandóak hallgatni.

----------------------------------------------------------------------------------------

https://hvg.hu/elet/20231125_Brutalis_nogyilkossag_razta_meg_Olaszorszagot_Meloni_harcot_hirdetett_a_nogyulolo_kultura_ellen?s=hk

https://www.facebook.com/photo/?fbid=799811971950328&set=pcb.799812205283638

https://www.facebook.com/photo?fbid=799812118616980&set=pcb.799812205283638

-------------------------------------------------------------------------------------------

----------------------------------------------------------------------------------------

Könnyed stílusban a nők elleni erőszakról? –

2023 olasz filmszenzációját eddig ötmillióan látták!

2024.01.16.

Még a Barbie-filmet is maga mögé utasította Olaszországban a C’é ancora domani, azaz a Holnap is van nap című film, egy színésznő, Paola Cortellesi első rendezése. A fekete-fehér alkotás a negyvenes évek Rómájába röpíti vissza nézőket, ahol egy asszony gyötrelmes életét követhetik nyomon. De miért kíváncsiak rá ennyien? 

Szentgyörgyi Júlia írása Olaszországból.

A tavalyi évről szóló, az Olaszországot érintő legfontosabb eseményeket taglaló összegzésekben szinte kivétel nélkül mindig felbukkan egy mozifilm címe is, amit a 2023-as év egyik legnagyobb szenzációjának tartanak. A film több szempontból is számot tarthat az emberek figyelére. Az alkotó Paola Cortellesit eddig többnyire vígjátékokban játszott szerepekben, színésznőként ismerte a közönség, ez a rendezői debütálása. A film körül forrongó viták alakultak ki, de számos díjat besöpört, elképesztő rekordokat döntött meg, és persze megemlíthetjük a műalkotás tartalmát, valamint különleges filmes eszközeit is. De ha csak annyit mondok, hogy tavaly az olaszok által legnézettebb mozifilm lett, olyannyira, hogy még a Barbie-t is felülmúlta, azt hiszem, sokak érdeklődését felcsigázom.

Sajnos az alkotás a magyar mozikban még nem látható (reméljük, ez változni fog a közeljövőben!), viszont annak története, hogy miért lett ekkora siker, és miben hoz újat, számunkra is érdekes lehet. 

Holnap is van nap

A Paola Cortellesi által rendezett C’é ancora domani (magyarra „Holnap is van nap”-ként forditották) című film cselekménye arra a történelmi eseményre van felfűzve, amikor a nők első alkalommal élhettek a szavazati jogukkal Olaszországban 1946-ban, a második világháború után. A filmen keresztül bepillantást nyerünk egy római család életébe, amiben Delia (a rendezőnő Paola Cortellesi alakítja a főszerepet is) küzd a hétköznapokkal az őt rendszeresen bántalmazó, erőszakos férje, Ivano (Valerio Mastandrea) mellett, akivel három gyereket nevelnek. Közülük a legnagyobb, a kamaszlány Marcella (Romana Maggiora Vergano) megvetésével sújtja anyját, amiért passzívan mindent eltűr a férjétől. Velük lakik még az após, aki ágyban fekvő beteg, és ápolásra szorul, ellenben nem mulasztja el, hogy amikor csak lehet, molesztálja a saját menyét, amire sűrűn van alkalma, hiszen

a beteg ellátása „természetesen” szintén Delia feladata a házimunkák, a varrás és egyéb pénzkereső tevékenységek mellett, amiből igyekszik a család megélhetését biztosítani. 

Rekorderedmények

Egy több fronton harcoló asszony küzdelmeit látjuk tehát a negyvenes évek második felének Olaszországában, és ha emellett még azt is hozzáteszem, hogy a film fekete-fehér, akkor ember legyen a talpán, aki megjósolta volna, hogy ez a film kasszasiker lesz, sőt a 2023-as év legnézettebb és legnagyobb bevételt hozó filmje is. 

A művet a 18. Római Filmfesztiválon mutatták be először, ahol rögtön el is vitt három díjat: a zsűri különdíját és a legjobb első film díját, valamint a közönségdíjat is. Később „az év filmje” címmel is jutalmazták a Nastri d’argento (Ezüstszalagok) nevű szemlén.

Már a megjelenés első hétvégéjén (október 26–29. között) elfoglalta az első helyet a nézettség alapján, 1,6 millió eurós bevételt hozva, így rögtön bezsebelte az első díját azzal, hogy 2023 legtöbb nézőt vonzó alkotása lett.

Január 8-ig bezárólag 34 600 500 euró bevételt termelt, és jelenleg 5 061 035 eladott jegynél tart, ezen kívül felkerült arra a top 10-es listára is, amely az Olaszországban valaha volt legnagyobb bevételt hozó filmeket rangsorolja, méghozzá a kilencedik helyre, ezzel pedig maga mögé utasította Greta Garwig Barbie-ját, és megelőzte Roberto Benigni Oscar-dijas La vita é bella-ját is, ha pedig csak az olasz produkciókat rangsoroljuk a bevétel alapján, akkor ott az igen előkelő ötödik helyen van.

Ehhez az elképesztő eredményhez még azt is hozzáteszem, hogy

eddig híre-hamva sem volt ezeken a listákon női rendezőnek, sőt a top 50-es rangsorban sem találtam egyetlen női nevet sem a rendezők között. Idén fordult elő először, hogy bekerült Greta Garwig és Paola Cortellesi neve, a tizedik és a kilencedik hellyel.

Igaz történet alapján

A film Paola Cortellesi ötlete alapján készült, a forgatókönyvet Furio Andreottivel és Giulia Calendával együtt írták, és bár alapvetően kitalált történetről van szó, a rendezőnő a saját családjában a nagymamájától és dédnagymamájától hallott elbeszélésekből merített ihletet, és azokat szőtte bele a filmbe. Egyébként részben éppen ezzel indokolja azt a választását, hogy a film teljes egészében fekete-fehér. Paola Cortellesi úgy nyilatkozott, hogy egyrészt az olasz neorealista filmek hangulatát szerette volna megidézni, másrészt a saját képi világát igyekezett átadni, hiszen a dédanyja és nagyanyja által elmesélt történetek, a római helyszínek benne mindig fekete-fehér képekben jelentek meg.

A filmet az olasz és nemzetözi kritikusok is rögtön jól fogadták, és többek között a rendezést, a forgatókönyvet, a kiemelkedő színészi játékot méltatták, valamint nagyra értékelték, hogy az alkotás a patriarchális kultúra, a nők elleni erőszak és a nők jogainak témáját dolgozta föl. 

A legtöbb kritikus egyébként egyetért abban, hogy a film egyik legnagyobb erénye, hogy egyensúlyt talál a realitás ábrázolása és a könnyedség között.

Egyrészt ott van a jelenetekben a bántalmazás, együtt félünk, együtt reszketünk a főszereplővel, amikor érezhetően fenyegetően lép fel a bántalmazó férj, ugyanakkor a kamera megkímél attól, hogy a fizikai erőszakot a maga kegyetlenségében közelről és konkrétan lássuk. Ezzel együtt nem az az érzésünk, hogy elbagatellizálja vagy nem hangsúlyozza eléggé az erőszakot, hanem valahogy megtalálja a kényes egyensúlyt aközött, hogy realisztikusan és részletesen ábrázolja a nőket sújtó diszkriminációt az élet szinte minden területén, és aközött, hogy szórakoztató film maradjon, és fel tudjunk lélegezni a következő pillanatban.

Egyes jelenetekben humorral oldja föl a nézőben keletkező feszültséget, illetve iróniát csempész be oda, ahova idáig senki nem mert vagy nem akart, esetleg nem volt képes iróniát vinni, talán attól tartva, hogy ezzel elveszi a nők elleni erőszak ábrázolásának komolyságát, és magára vonja minden művész rémálmát, a politikai inkorrektség vádját.

Pedig Chaplin és Benigni óta tudjuk, hogy a legkegyetlenebb diktátorokat, a legnagyobb szenvedést okozó történelmi eseményeket és a valódi poklot is lehet iróniával ábrázolni anélkül, hogy ezzel megkérdőjeleznénk azok tragikus voltát. 

Könnyed stílusban a nők elleni erőszakról?

Azt leszögezhetjük, hogy ez valóban nem egyszerű feladat, és nem is mindenkinek megy, de az én értékítélem szerint ez most Paola Cortellesinek sikerült, és az a sejtésem, hogy ez a titka a film minden képzeletet felülmúló sikerének is. Egy apró példa: rögtön azzal indul a film, hogy reggel Delia az ágyban fekvő férjének jó reggelt kíván, mire az – se szó, se beszéd – lekever neki úgy egy pofont, hogy Delia ennek lendületével – egyetlen hang nélkül – kel fel az ágyból. Én ezen hangosan felnevettem – és nem azért, mert a bántalmazást viccesnek találom úgy általában, hanem mert olyan volt a jelenet dinamikája és a váratlansága.

No meg persze ott a benne rejlő irónia, ami ezzel az egyszerű pár másodperces snittel bemutatja: a nők életébe mennyire beépült az elszenvedett erőszak, mennyire mindennapossá vált, ami ellen egy idő után nemhogy nem tiltakoznak, de már nem is reagálnak. A nők elleni erőszak tragikus tény, amit azonban Cortellesi az irónia eszközével is láttat, szerintem briliánsan, mert mindeközben nem banalizálja el.

A közönség ilyen mértékű pozitív fogadtatásába az is belejátszott sokak véleménye szerint, hogy a film tragikus módon egybecsengett Giulia Cecchettin történetével, akit 2023. november 11-én gyilkolt meg a volt barátja. 

Giulia Cecchettin tragédiája

Ez a femicídium, amely egyébként a tavaly történt 118 hasonló bűncselekmény egyike volt, az egész országot mélyen megrázta, és hatására az olasz városokban tüntetések és különféle megmozdulások kezdődtek, amelyek újból gyújtópontba helyezték a nőket sújtó diszkrimináció és sztereotípiák, valamint a nők elleni erőszak témáját, és politikai szintű intézkedéseket sürgettek ezek mielőbbi megszüntetésére.  

Ahogy napról napra derültek ki a részletek a két fiatalról és a gyilkosság körülményekről, valahogy egyre inkább szomorúan rímelt az éppen november elején a köztudatba robbant filmre. Giulia Cecchetin a diplomájának megvédése napján tűnt el,

a volt barátja nem véletlenül azon a napon végzett vele: nem bírta elviselni, hogy Giulia diplomát szerez, önálló és ambiciózus, aki szeretne karriert építeni, dolgozni, a munkájában sikeres lenni.

Ezt kellett megakadályoznia, ezért ölte meg 20 késszúrással Giulia Cecchettint.

Tehát arra derült fény fokozatosan, hogy e bűncselekmény mögött pontosan az húzódott meg, ami a film központi témája is: a patriarchális társadalom, a nemi sztereotípiák, a kártékony és diszkriminatív szerepleosztások, amik a nőt egyetlen lehetséges funkcióban képzelik el, a többi családtag kiszolgálásában, és megakadályozzák, hogy az otthoni kereteken kívül bármiféle módon megvalósítsa önmagát. A filmben ugyan a nők szavazati jogának kivívása a történelmi háttér, de nyilvánvaló, hogy a tanuláshoz, a munkához, a pénzügyi önállósághoz való jog, valamint a politikai jogok és az egyenjogúság megszerzése ezen a téren egy tőről fakadnak. Ugyanazok a patriarchális kultúrában gyökerező okok akadályozzák ezek meglétét a nők előtt, aminek egyik szélsőséges példája az, hogy egy nőt a diploma megszerzésének napján öl meg a volt barátja.

Így történt, hogy Giulia Cecchettin tragédiája és Paola Cortellesi filmje sokunk fejében örökre összefonódott.

A tragédiát követően Campania megye kormányzója kijelentette: szorgalmazza, hogy az iskolákban vegyék tantervbe Paola Cortellesi filmjének megtekintését. Az érzékenyítést célzó kampány el is indult tavaly decemberben, melynek során összesen 600 alkalommal vetítik a filmet középiskolák és felsőoktatási intézmények tanulói, valamint pedagógusok, pszichológusok és szociológusok számára.

Giulia Cecchettin meggyilkolása után az egész országban szerveződött megemlékezések, felvonulások során gyakori volt, hogy a résztvevők a Cortellesi-film párbeszédeit vagy mondatait idéző transzparensekkel vonultak fel. 

Róma a negyvenes években

Az alkotás különlegességei közé sorolják azt is, hogy a film egy-egy pontja musical-elemeket tartalmaz, ezt a kritikusok inkább pozitív hangon értékelték, mert ezt is újszerű filmes eszköznek tekintik, a közönségből viszont sokan ezzel kapcsolatban gyakran nemtetszésüket fejezték ki, mert ettől olyan „amerikai ízű” lett, és ezt nem honorálták. Nekem személy szerint tetszettek ezek a rövid elemek, ebben is inkább az iróniát láttam megjelenni.

A színészek játéka ezzel szemben osztatlan sikert aratott, a sokoldalú Cortellesi Delia szerepében is briliáns, Valerio Mastandrea a férj szerepében zseniális: kisszerű, bumfordi, kapzsi, önző és kegyetlen, ezzel együtt szerencsétlen, bizonytalan és esetlen, szóval úgy zongorázza le ugyanannak a személynek a változásait, hogy szinte lelép a vászonról, elfelejtjük a kamerát, hogy moziban ülünk, és ott van előttünk az egész rettenetes karakter.

A Delia lányát, Marcellát alakító Romana Maggiora Vergano pedig kiragyog az egész filmből, egyszer törékeny és riadt, máskor rajongásig szerelmes, megint máskor süt a szeméből a lázadás vagy éppen az anyja iránti megvetés, a százféle érzelem minden rezdülését érezzük.

A többi színész alakítása is kitűnő, például a Delia barátnőjének szerepét játszó Emanuela Fanelli, vagy a Marcella vőlegényét megformáló Francesco Centorame. 

Összefoglalva, ha valakit érdekel az olasz kultúra, és kíváncsi arra, milyen volt Róma hangulata a negyvenes években, vagy manapság mi foglalkoztatja az olaszokat, milyen témára érzékenyek, annak is javaslom ezt a filmet. Aki pedig egy klasszul felépített, izgalmas filmre vágyik, aminek van egy jó sztorija remek színészek előadásában, és időnként még meg is nevetteti, az sem fog csalódni benne.

https://wmn.hu/kult/61733-konnyed-stilusban-a-nok-elleni-eroszakrol--2023-olasz-filmszenzaciojat-eddig-otmillioan-lattak

 --------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

Paola Cortellesi Róma városának rangos kitüntetését,

a Lupa Capitolina-t vehette át a Városházán

2024.01.17.

Paola Cortellesi római színésznő és rendező 2024 január 16-án kedden megkapta a Lupa Capitolinát,– a római farkast jelképező díjat. A Capitoliumi Farkas az Örök Város legrangosabb kitüntetése, amellyel illusztris embereket és különösen érdemes művészeket részesítenek.

Róma polgármestere, Roberto Gualtieri üdvözölte Cortellesit a zsúfolt Giulio Cesare teremben, ahol ezekkel a szavakkal adta át a kitüntetést: "Számos filmben elmesélhetted városunk történetét, és örömmel ajándékozzuk meg ezzel a Farkassal karriered egy gyönyörű pillanatában, amelyben olyan filmet alkottál, amely soha nem látott sikernek örvend a közönség körében."

Cortellesi meghatódottan azt mondta, hogy megtisztelő a díj átvétele, és hozzátette: "Különös megtiszteltetés számomra, mert római vagyok, mert ez az otthonom."

-----------------------------------------------------------------------------------

https://www.romatoday.it/attualita/video-paola-cortellesi-rivece-lupa-cortellesi-16-gennaio-2024.html

https://www.comune.roma.it/web/it/notizia.page?contentId=NWS1129579&fbclid=IwAR1i8683XlulXQZEWmSczGJ0pQFQ83Zldt7q0LsESINLOz2ao4kMG51K0MI

https://www.ansa.it/english/news/lifestyle/arts/2024/01/16/cortellesi-gets-lupa-capitolina-for-domestic-violence-film_69d4b1e6-c49c-453b-8512-d18dba8d97ac.html

--------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------