2022.08.06.

Gyülekeznek a felhők, néhány esőcsepp leesik, ideje visszamenni a Piazza Veneziára a 8-as villamoshoz. Titus diadalíve felé veszem az irányt, találok egy utat, ahol senki sem jár. Fák lombjai a kevés esőcseppet felfogják, az eső végül nem ered el, viszont később sem találkozom senkivel, nincs semmi ismerős pont. Fontolóra veszem a kérdést, vajon el lehet-e tévedni a Palatinuson?

Végül az út balra elágazik, ahol két ismerős pont is szembetűnik: egy templom és egy modern szobor. Jobbra fönt a magaslaton áll Szent Sebestyén egyhajós temploma, az út bal oldalán, a hatalmas zöld terület közepén pedig a modern szobor, egy négy méteres aranyló bronzgyűrű, enyhe porfelhőben, mert munkások csiszolják, hogy még fényesebb legyen.

A Szent Sebestyén templom nagyon régi, a X. században épült, a hagyomány szerint azon a helyen, ahol a vértanút halálra nyilazták. A Palatinus panorámájához hozzá tartozik, mert a Palatinus domb több pontjáról látható. Ahol állok, a régi Barberini szőlőskert felé az oldalfalát mutatja, bejárata a túloldalon lehet.

Egyébként a zöldterület baloldalán levő határoló fal mögött is templom van, Bonaventura temploma, ami híres arról, hogy rengeteg esküvőt tartanak benne.

A jelenlegi panorámából valami hiányzik, rájövök, hogy a kilátás a Colosseumra. 2020-ban, amikor a szobrot átadták, a fotókon láttam, hogy innen a Colosseum felállványozott harmadik szintjét lehet látni, ami most a növények takarásában van. Akkoriban kinyomoztam, hogy mi a szoborral a művésznek a mondanivalója. Az olasz Francesco Arena művész a gyűrű közepébe egy ókori oszlop maradványt helyezett, amivel azt akarta kifejezni, hogy a rom ellenáll az időnek. Annyiban igaza van, hogy a Palatinuson rengeteg rom megmaradt. Nem állt meg azonban ennyivel, mert a gyűrű polírozott arany belső felületére világos betűkkel belevéste Virginia Wolf: A világítótorony c. regényének egy mondatát:

„The very stone one kicks with one’s boot will outlást Shakespeare.”

„Az a kő, amit az ember a csizmájával elrúg, túléli Shakespearet.”

Mikor elmentem a gyűrű mellett, a porfelhő alább hagyott, s egy-két fotót elkattintottam. Már kezdett olyan fényes lenni, mint új korában.

Különösebb jelentőséget nem tulajdonítottam a Szent Sebestyén templom előtt levő, a földből alig kilátszó romoknak, de egy jelzőtábla felhívta a figyelmet, hogy itt volt Elgabal keleti istenség temploma. Bizony, Heliogabalus császár idején a rómaiaknak egy nagy fallosz követ kellett itt imádniuk, Jupiter helyett. El-Gabal Napisten lett Róma főistene, aminek jelképe egy hatalmas meteoritkő fallosz volt. Megjegyzésem a béke kedvéért, hogy négy év uralkodás után a császár dicstelen halálát követően a templomot átalakították Jupiter Statornak. Győzött az igazság!

A Barberini szőlőskertet elhagyva hamarosan megtalálom a Titus diadalívhez vezető utat, és célirányosan haladok. Így utólag sajnálom, egy kicsit még bolyonghattam volna, a Bonaventura templomhoz vezető titkos utat megtalálhattam volna, hiszen ott volt a közelben.

Meg kellett volna még keresnem a vicces nimfeumot, amit 300 év után újra beüzemeltek. Csobog a víz a szépséges nimfaszentélyben, majd egészen váratlan helyről, a földből kapsz a ruhádra egy vízsugarat, vagy föntről a kupola irányából zuhanyt kapsz. A barokk idején szerettek ilyenekkel viccelődni a főurak. Nem gond, ha vizes leszel, idővel megszáradsz. Lányommal Salzburg mellett a Hellbrunni kastély vízi játékaival szórakoztunk egyszer így, a csodás barokk környezetben. Sokat nevettünk, felejthetetlen volt.

Tervem szerint komótosan haladva, időnként padokra vagy kövekre leülve jutottam volna ki a Piazza Veneziára. A palatinusi lejtő vége felé, Titus diadalívének közelében megtaláltam a pihenő padomat. Jól esett leülni. Nem messze fiatalok csoportosultak, vidáman társalogtak, egy ókori oszlopon sirály nézelődött. Tipikus látvány Rómának ezen a pontján. Ami nem volt tipikus, hogy hamarosan megjelent egy dolmányos varjú, és megpróbálta elkergetni a tőle méretben nagyobb sirályt, - mivel nem sikerült neki, elrepült erősítésért, s ketten egyesült erővel elzavarták az oszlop tetejéről a sirályt, ahol aztán ők telepedtek meg. Sajnáltam a sirályt, és a szám is tátva maradt a csodálkozástól, hogy a dolmányos varjak ennyire agresszívek.

A régészeti park egész területén tilos szendvicset, vagy bármit enni, ezért az energiautánpótlásomat kesudió és nem olvadós Sport szelet szolgálta. Éppen a csokoládét majszolom, mikor érzem, megint csöpög az eső. Nem vettem komolyan, majdcsak eláll, ahogy egész nap tette. Nem állt el, sőt, zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Belegondoltam, mekkora szerencsém van, hiszen mindent láttam, amit szerettem volna. Viszont az esernyővel a fejem felett, már nem komótosan haladtam, hanem felvettem a nyúlcipőt.

---------------------------------------------------------------------------------------

Francesco Arena szobra

 ---------------------------------------------------------------------------------------

Szent Sebestyén temploma a régi Barberini szőlőskertből

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

Titus diadalívének részlete

 ---------------------------------------------------------------------------------------

Titus diadalíve

 -------------------------------------------------------------------------------------