2013.01.01.

2012. december 30-án, 103 éves korában elhunyt Rita Levi Montalcini Nobel-díjas olasz neurológus. A gyászhírt Gianni Alemanno római polgármester jelentette be egy közleménybe.

Montalcini és kollégája, Stanley Cohen 1986-ban megosztva kapta meg a növekedési faktorok felfedezéséért a Nobel-díjat. A római polgármester szerint Montalcini halálával hatalmas veszteség érte az egész emberiséget.

Az orvosnő 1909. április 22-én született az olaszországi Torinóban egy zsidó család gyermekeként. Édesapja elektromérnök, matematikus, édesanyja festő volt. Az ifjú asszony akkor döntötte el, hogy az orvosi egyetemet választja, amikor a család egyik közeli barátja rákban elhunyt. 1936-ban diplomázott a Torinói Orvosi Egyetemen, azonban karrierje hamarosan holtágra tévedt, amikor Benito Mussolini olasz diktátor meggátolta a zsidók továbbtanulását és szakmai érvényesülését.

A második világháború alatt menekülni kényszerült, de utána jelentős sikereket ért el neurológusként.

A család a világháborút követően visszatért Torinóba.

1947 tavaszán elfogadta a Saint Louis-i Washington Egyetem meghívását, ahol Victor Hamburger professzor vezetése alatt dolgozott. Bár a szerződés egy szemeszterre vonatkozott csupán, de Levi-Montalcini tovább maradt. 1956-ban docensi, 1958-ben professzori megbízást kapott. 1977-ben emeritált. Közben 1962-ben megkezdte egy római kutatóközpont kiépítését, a központot 1969-ig vezette, amikor az olasz Nemzeti Tudományos Tanács Sejtbiológiai Intézete igazgatójává nevezte ki, amelyet 1978-ig vezetett. Időközben az olasz állampolgársága mellett megszerezte az amerikait is.

Ebben az időszakban Róma és St. Louis között ingázott. Ezt követően nyugdíjba vonult és kutatóprofesszorként dolgozott az intézetben. 1986-ban „a növekedési faktorokban tett felfedezéseikért” megkapta kutatótársával, Stanley Cohen amerikai neurológussal, a Vanderbilt Egyetem professzorával közösen a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat. 1974-ben a vatikáni Pápai Tudományos Akadémia beválasztotta tagjai sorába.

2001. augusztus 1-jén, kilencvenkét évesen, Carlo Azeglio Ciampi olasz köztársasági elnök kinevezte az olasz Szentáus örökös tagjának, ami Olaszország egyik legnagyobb elismerésének számít. Magas életkora ellenére aktívan részt vett az olasz közéletben, többször felszólalt a Szenátus ülésein. 2007. február 28-án, Romano Prodi és kormánya bizalmi szavazást kért maga ellen. A kormányoldalnak szűk és törékeny többsége volt a Szenátusban, így két független és négy örökös szenátor szavazatára is szükség volt a sikerhez, utóbbiak között volt Levi-Montalcini is (két korábbi köztársasági elnök és egy volt miniszterelnök mellett).

------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.magyarhirlap.hu/elhunyt-a-legidosebb-nobel-dijas

http://hu.wikipedia.org/wiki/Rita_Levi-Montalcini

http://www.notizie.it/addio-a-rita-levi-montalcini-aveva-103-anni/

http://roma.repubblica.it/cronaca/2012/12/30/foto/roma_la_casa_di_rita_levi_montalcini-49684749/1/?ref=FRAG-5

http://roma.repubblica.it/cronaca/2012/12/31/foto/roma_feretro_montalcini-49734062/1/?ref=FRAG-3

http://roma.repubblica.it/cronaca/2012/12/31/foto/montalcini_la_camera_ardente_in_senato-49740869/1/?ref=FRAG-2

------------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

Rita Levi-Montalcinit csak a jövő érdekli

Az agy csapdái

Szécsi Éva írása

Professoressa, azaz tanárnő. Így szólította az olasz állami televízió, a RAI riportere Rita Levi-Montalcinit, aki 2008 novemberében, az interjú készültekor 99 éves volt. Õ a világ legidősebb Nobel-díjasa, l986-ban kapta az orvosi díjat, megosztva kutatótársával, Stanley Cohennel. SZÉCSI ÉVA mutatja be az életútját.

„Mi foglalkoztatja: a múlt vagy a jövő?” – kérdi a riporter.

„A jövő! Csakis a jövő! – hangzik a határozott válasz, és óriási taps fogadja. – A halál elkerülhetetlen, de nem érdekel.”

„És milyen állapotban van most az ön agya, professzornő?”

„Mint húszéves koromban.”

A biológia dzsungele

Rita Levi-Montalcini 1909. április 22-én született Torinóban. Apja elektromérnök és matematikus, aki szerint a nő hivatása az, hogy feleség és anya legyen. De Rita gyerekkorában „betévedt a biológia dzsungelébe”, és a tudományt választotta.

Rita Levi-Montalcini (mindkét szülője nevét viseli) 1929-ben iratkozott be a torinói egyetem orvosi fakultására, ahol 1936-ban szerezte meg orvosi és gyógyszerészi diplomáját, majd a Giuseppe Levi professzor vezette klinikán dolgozott neurobiológiai asszisztensként.

1938. július 14-én jelent meg Mussolini kiáltványa, a Manifesto per la Difesa della Razza (Kiáltvány a faj védelmében), amelyben a többi között kijelenti, hogy „a zsidók nem tartoznak az olasz fajhoz” (sic!).

A kiáltványt tíz „tudós” írta alá. Az olasz zsidótörvény kitiltotta a zsidóságot a közigazgatásból, a hadseregből, az iskolákból és a tudományos életből.

A család bujkálni kényszerült: először Torinóban, majd egy piemontei faluban, végül Firenzében, de Rita egyetlen pillanatra sem hagyott fel a kutatással. Otthonában rendezte be genetikai laboratóriumát. „A hálószobámban” – pontosítja a televízió riporterét –, ahol a csirkeembriók idegrostjainak növekedését tanulmányozta. Kísérletének lényege: beoltani a tojásban lévő embriót egy idegen anyaggal, így idézve elő az idegsejtek szaporodását. 1942-ben a minilaborban látott először programozott sejthalált és sejt-újratermelődést. Az NGF, az idegsejtek növekedési faktorának kimutatása az ő nevéhez fűződik, csakúgy, mint az EGF-é, az epidermikus sejtnövekedési faktoré. Előbbi a rákkutatáshoz és az AIDS elleni kutatásokhoz, utóbbi az égési sebek gyógyításához járult hozzá.

Női agy, férfiagy

Az agykutatás, az idegsebészet, a sejtkutatás lényegében ma is azon az úton halad, amelyen Rita és (az ugyancsak bujkálni kényszerült) Levi professzor elindult. Munkásságuk érinti a kísérleti embriológiát, a biokémiát, a sejtkutatást és a neurológiát.

Ma szinte kötelező tudni, hogy van jobb- és bal agyféltekénk, hogy azok más-más funkciót töltenek be, és szokás vitatkozni arról, hogy a női agy vajon más-e, mint a férfi. „Nem – mondja Rita Levi-Montalcini –, semmiben sem különböznek. Csak az érzelmekhez, az endokrin rendszerhez kapcsolódó agyműködésben van eltérés.”

1946-ban elfogadta a saint-louisi Washington Egyetem meghívását, ahol harminc éven át dolgozott, majd visszatért Torinóba: itt egyetemi tanár, egy kutatóintézet és számos nemzetközi intézmény vezetője lett. 1986-ban ítélték oda neki és Stanley Cohennek megosztva az orvosi Nobel-díjat. „Pedig már negyedszázaddal előbb is tudtuk azt, amiért a díjat adták” – jegyzi meg. Viszont a nyolcvanas években létfontosságúvá vált az agykutatás: az emberek tovább élnek, de fogalmunk sincs arról, mi a szenilitás, hogyan öregszik az agy. „A bőröm ráncos, de nem az agyam! – mondja. – Ma ugyanúgy gondolkodom, és ugyanolyan kíváncsi vagyok, mint húszéves koromban."

Érzelmi töltet

Milyen a tömegek reagálása különböző helyzetekben? Van-e ésszerű (agyi) magyarázat a fanatizmusra, a szélsőséges áramlatokra? Van. Az emocionális agy eluralkodása a neocorticális (intellektuális) agy fölött megmagyarázza, miért győz az érzelem az értelem fölött. Ezért létezhetnek szélsőséges áramlatok. „Az ideológia érzelmi töltetű” – állítja.

„Hitler és Mussolini meg tudtak szólítani olyan tömegeket, amelyeknél az emocionális agy dominál az intellektuális agy fölött. Az értelem a tökéletlenség leánya. A gerincteleneknél minden előre látható: ők tökéletesek. Mi nem! S mivel tökéletlenek vagyunk, az értelemhez folyamodunk, az erkölcsi értékekhez: megkülönböztetni a jót a rossztól. És ez a darwini evolúció legmagasabb foka!” – mondta az Izrael Magazine munkatársának, mintegy tudományosan igazolva Hamletet, aki szerint „nincs a világon se jó, se rossz; gondolkozás teszi azzá”.

Önéletrajzi könyvének címe A tökéletlenség dicsérete.

Hitvallása: tanulni, megérteni a világot, és segíteni az embereken.

Tudós és feminista

Ez az öregedés ellenszere. A közvélekedéssel ellentétben: aki kíváncsi, nem öregszik meg hamar. A nyugdíj, a tétlenség maga a halál. Elsorvasztja az agysejteket, és betegségeket okoz, vallja a százéves tudós, aki konferenciákat rendez, előad, naponta bejár tudományos intézetébe, fiatal afrikai nőknek hoz létre alapítványt, hogy leküzdhessék az analfabetizmust. A jelszó: „Õrizzük meg kíváncsiságunkat!”

Tudós és feminista. „1917-ben láttam Torinóban, a vasútállomáson egy pénztárosnőt – mesélte a tévében. – Elámultam: egy nő, egyenruhában!” Hát persze, háborúban napok alatt munkába állíthatók a nők. Ma már egészen másról van szó.
A professzornő szerint sokkal több nő vesz részt a kutatómunkában, mint férfi.

„Az a hír járja, hogy a legutóbbi választásokon fél órát állt sorba a szavazókörzet előtt, és senki nem engedte előre – mondja a RAI riportere. – Ez önt nem háborította fel?”

„Hogyan?” – kérdezett vissza Levi-Montalcini. A riporter megismétli a kérdést, de a tanárnő még mindig nem érti. A riporter ekkor „átfogalmaz”: „Nem volt dühös?”

„Nem! – válaszolta a tudós. – Miért lettem volna? Egészséges vagyok. Olyan, mint a többiek."

-------------------------------------------------------------------------------------------

http://m.168ora.hu/tudas/az-agy-csapdai-rita-levi-montalcinit-csak-a-jovo-erdekli-34944.html?fejezet=1

.

-------------------------------------------------------------------------------------------

Növekedési faktorok felfedezése

A természettudósok, írók és az emberiség békéjéért harcolók legmagasabb kitüntetése a Nobel-díj, amit minden év decemberében, az alapító halálának évfordulóján adnak át Stockholmban.

2002-07-29

1986-ban Rita Levi-Montalcini olasz származású amerikai kutatóorvosnak és Stanley Cohen amerikai biokémikusnak ítélték az orvosi élettani Nobel-díjat: "az idegnövekedési faktor felfedezéséért" - indoklással.

Rita Levi-Montalcini (1909) orvosi tanulmányait a torinói egyetemen végezte, majd ott kutatta a környéki szöveteknek az idegsejt növekedésére gyakorolt hatását. Olaszország német megszállása alatt zsidó származása miatt bujkálni kényszerült (1943-45), de a háború után folytatta kutatásait Torinóban. 1947-ben a Missouri állambeli St. Louis Washington Egyetemen állást ajánlottak fel neki, amit elfogadott. Viktor Hamburger zoológus mellett dolgozott, aki az idegszövet növekedését tanulmányozta csirkeembriókon. 1948-ban Hamburger laboratóriumában felfedezték, hogy az egérdaganat egy változata csirkeembrióba ültetve serkenti az idegnövekedést.

Rita Levi-Montalcini 1951-ben tudományos cikkben közölte kísérleti eredményeit, melyben leírta, hogy egér rosszindulatú daganatának sejtjeit csirke hasfalának bőre alá ültetve, az érző és szimpatikus idegdúcok hatalmas mértékben megnövekedtek. A következő kísérletet már in vitro (lombikban) végezték, amikor az idegdúcsejteket és az egérdaganat sejtjeit egymás közelébe ültetve, a dúcsejtekből idegnyúlványok nőttek a daganatsejtek felé. A kísérleteknek ebben a stádiumában kapcsolódott munkájukba.

Stanley Cohen (1922) biokémikus, aki tanulmányait a Brooklyn College-ben és az Oberling College-ben végezte, doktori fokozatát pedig a michigani egyetemen szerezte meg biokémiából. A fiatal biokémikus lelkesen csatlakozott a Washington Egyetemen folyó kutatásokhoz. Közreműködött annak a természetes anyagnak a kivonásában, ami serkenti az idegrostok növekedését. Először a nukleinsavak elbontására került sor, amit kígyóméreggel végeztek, mert arra gondoltak, hogy amennyiben nukleinsav lenne a növekedést elősegítő anyag, azt a kígyóméreggel történő kezelés után sokkal erőteljesebb idegnövekedést fokozó hatást észleltek, mint az eredeti daganatsejt-kivonat esetében. Így a kígyóméregből vonták ki azt a fehérje természetű anyagot, ami a növekedést serkentette, és idegsejt-növekedési faktornak (NGF) nevezték el.

Mivel a kígyóméreg korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre, rágcsálók áll alatti mirigyének kivonatával folytatták a kísérleteket, mely ugyanúgy tartalmazott NGF-t. Feltárták az NGF teljes kémiai összetételét és szerkezetét, tisztázták a hatásmechanizmusát. Kiderült, hogy az NGF több-kevesebb mennyiségét minden sejt tartalmazza. Folyamatos jelenléte a perifériás érző és szimpatikus idegsejtek számára nélkülözhetetlen, ezek a sejtek NGF hiányában elpusztulnak. Szövettenyészetben a szimpatikus idegsejtek végtelen ideig túlélnek akkor is, ha más sejtek nincsenek jelen, de csak akkor, ha NGF-t teszünk a kultúrához. Ennek hiányában az idegsejtek néhány napon belül elpusztulnak.

Normális körülmények között az idegsejtek kapcsolatot hoznak létre célsejtjükkel. Ha fejlődő szimpatikus idegsejt nem talál célsejtet magának, azzal nem tud kapcsolatot létrehozni, elpusztul. Életben tartható azonban akkor, ha NGF-t adunk hozzá. Mivel az NGF nemcsak indukálja az idegsejtek nyúlványainak fejlődését, hanem megfelelő irányba orientálja is azokat, ezért alapvető jelentősége van az idegsejt nyúlványa és a célsejt kapcsolatteremtésében.

Az NGF hatása tehát sokrétű: az idegsejt életben tartásától kezdve, nyúlványainak irányításán át az idegsejt belső működését is szabályozza. Az NGF volt az első a később felfedezett, számos sejtnövekedési faktor közül, melyet állat testében találtak. Az idegsejt-növekedési faktor felismerése bizonyította, hogy egyes sejtek által elválasztott anyagok, melyek nem tartoznak az addig is ismert hormonok közé, más sejtek addig megmagyarázhatatlan folyamatait befolyásolják.

Stanley Cohen, önállósítva magát, elkezdte vizsgálni, hogy mik lehetnek a sejtosztódást befolyásoló, más sejtek által produkált tényezők. 1972-ben kimutatta az epidermális növekedési faktort (EGF). Ez az anyag látszott az első specifikus endogén sejtosztódást serkentőnek. Felfedezte, hogy ennek az anyagnak a hatására az újszülött egerek szeme a normálisnál több nappal hamarabb kinyílik és metszőfogaik is korábban bújnak elő. Úgy találta, hogy az EGF serkenti a kapillárisokat bélelő hámsejtek osztódását. A vérplazmából mutatta ki az EGF-t, de eredetét nem tudta megállapítani, azonban tisztázta kémiai összetételét és szerkezetét. Munkatársaival közösen megállapították, hogy az EGF az élő szervezetben számos fejlődési, növekedési részfolyamatra van hatással. Felderítette azt a mechanizmust is, melynek révén az EGF bejut az élő sejtbe és ott kifejti hatását.

Cohen 1959-ig folytatta kutatásait a Washington Egyetemen, onnan a Vanderbilt Egyetemre ment, ahol 1967-ben a biokémia professzora lett. R. Levi-Montalcini és S. Cohen munkássága számos növekedési faktor kimutatásának kezdetét jelentette.

Ma már kötőszöveti, izomsejt-, petefészek- és sok más növekedési faktort ismerünk. Kutatási eredményeiket a daganatkutatás terén is hasznosítják. Rita Levi-Montalcini 1961-ig dolgozott a Washington Egyetemen, azután a Római Sejtbiológiai Intézet professzora lett. 77 éves korában kapta meg a Nobel-díjat. "A tökéletlenség dicsérete" című önéletrajzi munkája 1988-ban jelent meg.

--------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.informed.hu/?tPath=/print/betegsegek/gyacs/application&article_print=yes&article_id=35255

--------------------------------------------------------------------------------------------