A virginiai Lexingtonból származó absztrakt expresszionista művész több mint öt évtizede telepedett le Olaszországban.

Festményei, grafikái és szobrai a világ nagy múzeumaiban - köztük a New York-i Modern Művészetek Múzeumában és a Guggenheim Múzeumban - láthatók.

Barátja, Eric Mézil -az avignoni Lambert Gyűjtemény igazgatója -szerint Twombly azt kívánta, hogy Rómában temessék el, abban a városban, amely olyan kedves volt számára ötven éven át.

http://roma.repubblica.it/cronaca/2011/07/07/foto/cy_twombly_l_amore_dell_artista_per_roma-18786218/1/

http://www.repubblica.it/spettacoli-e-cultura/2011/07/05/foto/twombly-18722837/1/

http://inforadio.hu/hir/kultura/hir-444162

http://gawker.com/5818244/artist-cy-twombly-is-dead-at-83

--------------------------------------------------------------------------------------

Cy Twombly 2023

2023.05.27.

1957-ben költözött Rómába, ahol haláláig élt. 1959-ben feleségül vette patrónusa, Giorgio Franchetti húgát, Tatia Franchettit. Emigrációja után gyorsan megfeledkeztek róla a 20. századi absztrakcióban elfoglalt helyét addig sem igazán elismerő amerikai kritikusok és művészettörténészek, akiknek véleményével sohasem törődött. Amerikába csak műveinek lényegét, a komplex, apró részletek örvényeiből, karcolásokból, kiradírozásokból, festékcseppekből, olasz és klasszikus versrészletekből, fallosz- és fenék-firkálmányokból összeálló felszíneket érzékelhetően, átélhetően megmutatni képtelen reprodukciók érkeztek meg. Csak Olaszországba költözése után 20-25 évvel kezdték újra nagyra értékelni munkásságát szülőhazájában.

Múzsáit az irodalomban, Catullus, Rumi, Ezra Pound és Rilke írásaiban találta meg. Kifejezetten élvezte a népszerűtlenségből következő intellektuális magányt. „Szabad voltam, ami remek volt”, nyilatkozta 2008-ban, a londoni Tate Modern múzeumban rendezett retrospektív kiállítása idején. Nem kötődve egyetlen irányzat kánonjához sem egyedül saját korlátait kellett átlépnie. Művészetét élettapasztalatok soraként élte meg. Munkájáról nem szívesen beszélt. Egyetlen, 1957-ben, egy olasz művészeti magazinban megjelent, művészetéről tudósító esszéjében megpróbálta tisztázni, hogy nem meglévő irányzatok ellen harcol, indítékai alapvetően emberiek. „Minden meghúzott vonal valódi, átélt élmény, élettapasztalat számomra. Nem illusztrálok, a vonalak megvalósításának örömét keresem.”, írta. Évekkel később egy nyilatkozatában visszatért művészete kulcskérdéseinek tisztázásához: „Inkább személyes élményekről van szó, mint képek készítéséről.” Extázisban, elvarázsolt állapotban, összes energiáit mozgósítva dolgozott. „Egy-egy festmény elkészítése után általában át kell aludnom pár napot.” Munkásságát, hozzáállását teljesen félreértve kritikusai hideg, munkáitól távolságot tartó művészként írták le.

Amerikai reputációjának mélypontját a festészetet általánosságban megvető Donald Judd 1964-ben publikált, a New York-i Leo Castelli galériában rendezett Twombly kiállításról szóló, rendkívül népszerűvé vált kritikája jelentette: „Pár festékcsepp és csurgatás, időnként egy-egy ceruzavonal. Nincs semmi ezekben a képekben.” Az 1980-as években, a neo-expresszionizmus felvirágzása idején a fiatal művészek új generációja ismét felfedezte Cy Twombly művészetét. Különösen Jean-Michel Basquiat érzett lelki rokonságot a vázlatos, graffiti-szerű festményekkel és rajzokkal. Ugyanabban az időben váltak népszerűvé a Cy Twombly hozzáállásához hasonló művészi attitűdökkel dolgozó európai művészek, mint például Joseph Beuys is. A megváltozott szellemi közegben egymás után íródtak az elismerő kritikák Cy Twombly munkáiról, és folyamatos európai sikerei után Amerikában is egyre népszerűbb lett. Sikerére jellemző, hogy nem sokkal halála előtt, 2011-ben a New York-i Museum of Modern Art 75 millió dollárért vásárolta meg 9 művét. Munkái a világ legnagyobb múzeumaiban és galériáiban, magán- és közgyűjteményekben egyaránt megtalálhatók.

2015 november egy 1968-as műve a Sotheby’s New York-i árverésén kalapács alá kerülő cím nélküli festményén szürke, iskolai táblaszerű felületen hat sorban láthatóak Twombly védjegyé vált hurkái.  A kép várható leütési árát az aukciósház szakértői hatvanmillió dollárban (17,6 milliárd forint) határozták meg, ezzel szemben az 70,5 millió dollárért kelt el.

2017-ben a Christie's által Cy Twombly: Cím nélkül (2005) festményt 46,4 millió dollárért árverezték el, amit 6 évvel halála előtt készített.

 ------------------------------------------------------------------------------------

https://www.origo.hu/kultura/20171122-egymillio-dollart-ert-ez-a-10-festmeny-a-new-york-i-arvereseken-novemberben.html?pIdx=1

https://artportal.hu/lexikon-muvesz/twombly-cy-7480/

http://www.balkon.hu/archiv/balkon_2002_03/01twombly.html

https://24.hu/kultura/2015/12/01/nem-fogja-elhinni-mennyiert-kelt-el-ez-a-hat-sornyi-hurkot-abrazolo-festmeny/

https://www.facebook.com/groups/68820068744/user/100040217324619/

--------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

-----------------------------------------------------------------------------------------

Egy amerikai Rómában 2023

2023.05.27.

Cy Twombly(1928‒Róma, 2011), sírja Rómában a Santa Maria in Vallicella templomban van, mely templomhoz nagyon ragaszkodott életében. Barátjával, Robert Rauschenberggel, a születőben lévő pop-art vezető művészével érkezett Olaszországba, aztán 1957-ben Rómában letelepedett, és az amerikai művész felfedezte az olasz történelmet, ami nagy szerelme lett: XVII. századi régiségeket gyűjtött via Monserrato-i lakásában.

A mellszobrok és a márványoszlopok a Római Birodalom nagyságát idézték, mely téma festményein is jelen van. Egyik kedvenc tevékenysége Rómában az volt, hogy késő délután egy asztalnál ült egy általa kedvelt kávézóban, és vaníliafagylaltot evett, miközben megfigyelte és kommentálta a járókelőket. Egy másik kiváltsága az volt, hogy mezítláb sétált a Piazza del Popolo téren. Biciklivel járta a várost, a műalkotások között mozgott, mindig együtt feleségével, Tatianával.

Palma Bucarelli, a Valle Giulia Múzeum (Modern és Kortárs Művészeti Nemzeti Galéria) igazgatója nagy hatással volt rá. Ő volt az, aki a La Tartaruga galériában bemutatta első európai önálló kiállítását 1958-ban. A Piazza del Popolo 3. szám alatt lett új székhelye 1963-tól, - a La Tartaruga valójában az 1960-as években a referenciapont volt a fiatal olasz popművészek csoportja számára, ismertebb nevén Scuola di Piazza del Popolo: Angeli, Ceroli, Festa, Fioroni, Kounellis, Lombardo, Mambor, Pascali, Schifano és Tacchi művészekkel.

https://www.facebook.com/groups/68820068744/user/100040217324619/

--------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------