Életének 80. évében, 2020. június 8-án elhunyt Kő Pál Kossuth-díjas szobrász, a nemzet művésze. Ő alkotta a Szent Péter-bazilika Magyarok Nagyasszonya-kápolnájának Szent Gellértet, Szent Adalbertet és Boldog Özsébet ábrázoló kő domborműveit.

Kő Pál Perespusztán született 1941. június 2-án. Édesanyja után Pataki Lajosnak anyakönyvezték, de az iskolába már édesapja vezetéknevével, Maczky Levente Lajosként iratkozott be. A Kő Pál nevet 1961-ben vette fel.

A Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1968-ban végezte el, mestere Somogyi József volt. 1955-ben stációképeket készített a jászszentandrási katolikus templomba. 1963 óta volt kiállító művész. 1978 óta tanított a Képzőművészeti Főiskolán (2000 óta Magyar Képzőművészeti Egyetem), 1991-től egyetemi tanár volt, majd 1992 és 1996 között rektorhelyettes. 2009 óta volt az egyetem professor emeritusa.
Az 1980-as évektől királyok, szentek, hősök köztéri kő- és bronzszobrait faragta. A középkori magyar szobrászatot idézik Szent Adalbert, Szent Gellért és Boldog Özséb kőreliefjei a vatikáni magyar kápolnában, Géza fejedelem és István király kő domborműve Veszprémben, Szent István szobra a Gellért-hegyi Sziklakápolna előtt.

Alkotásainak mélyebb értékelése nyilván a művészettörténészek feladata, mi csak néhány fontos művére tudjuk felhívni az olvasóközönség figyelmét. A közérdeklődés szempontjából mindenképpen figyelmet érdemel Szent Istvánról készített szobra, ami a Gellért-hegy oldalában, a Sziklatemplom előtti téren áll. Megszoktuk, hogy a nemzet nagyjai valódi hősök, és úgy is kell ábrázolni őket. Magas, kisportolt, lóra termett, rettenthetetlen férfiak, mint például Stróbl Alajos teljes díszbe öltözött Szent Istvánja, aki a szent koronával a fején délcegen üli meg a lovat. Kő Pál apostoli királyszobra éppen az ellenkezője ennek: alacsony, apródruhás, nem túl szép arcú, alacsony embert ábrázol, aki hatalmas lovára egyedül felülni sem tud. Ráadásul az óriási palást, ami a hatalom jelképe, csak még tovább növeli az ellentétet az uralkodó kicsinysége és a méretes lova között. Persze tudjuk, hogy más korban élt Stróbl, a historizmus idején, s a realizmus talaján igazából romantikus alkotások születtek. 1896-ban, a millennium időszakában az eklektika volt az uralkodó irányzat, ami a stílusok egyvelegét jelentette, ezt láthatjuk a képzőművészetben és az építészetben is.

Úgy tűnik, Kő Pál járt közelebb az igazsághoz, talán az ő Szent Istvánja a valóságosabb. Mintául a koronázási palást szolgált számára, amelyen elég jól látható államalapító királyunk arca és alakja. Bár nem portrészerű az ábrázolás, Kő Pál szobra mindenképpen jobban hasonlít ehhez a megfogalmazáshoz.

---------------------------------------------------------------------------------------------

https://www.magyarkurir.hu/hirek/groteszkbe-hajlo-kezmuves-szurrealizmus-ko-pal-szobraszmuvesz-emlekezete

https://www.magyarkurir.hu/hirek/elhunyt-ko-pal-szobraszmuvesz

---------------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------------