Férfi és nő, szerelem és szakítás, vágyak és valóság, színek és szürkeség, szabadság és diktatúra. A kettőség dinamikája és összefonódása kíséri végig az Egy másik Róma című kamaradarabot, mely a szombati budapesti bemutató után itáliai turnéra indul a Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében, a Nemes Nagy Ágnes 100 programsorozat részeként.

A költőnő verseire és férje, Lengyel Balázs novelláira épülő színpadi zenemű alkotójával, Dobri Dániel zeneszerzővel beszélgetett Kőhalmi Andrea művészetről, történelemről, sorsokról, elvágyódásról, hazatérésről.

„Az Egy másik Róma szerelmi történet egy nőről és egy férfiról, háttérben a 20. századi történelemmel. A második világháború szörnyűségei után volt egy rövid, de nagyszerű időszak, amikor magyar művészek ösztöndíjjal tölthettek néhány hónapot, fél évet a Római Magyar Akadémián. Ennek köszönhetően szinte egyszerre vendégeskedtek és alkottak az olasz fővárosban mások mellett Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Pilinszky János, Weöres Sándor, Károlyi Amy, Ottlik Géza vagy éppen Hantai Simon. 

A háború borzalmai után ez maga volt a csoda, ráadásul Nemes Nagy Ágnes ekkor kapta meg a Baumgarten-díjat is. A lelkesítő, meseszerű időszak után azonban a vonat már a Rákosi-korszakba vitte haza őket.  Nem voltak felkészülve arra, ami itthon várt rájuk, aminek csak a kezdete volt, hogy a magyar határon elvették az útlevelüket. Itt egy más időszak kezdődött: munkával és egy tönkremenő kapcsolattal, majd szakítással, halállal. Érdekes adalék különben, hogy a felsorolt művészek közül Hantai Simonon kívül mindenki hazatért – ő Párizsban lett nemzetközi szinten is jegyzett festő” – kezdi mesélni Dobri Dániel.

Miért nyúlt éppen ehhez a témához fiatal zeneszerzőként?

2018-ban magam is a Római Magyar Akadémián voltam ösztöndíjas, az akkori igazgató, Puskás István hívta fel a figyelmemet erre a történetre. Nemes Nagy Ágneshez korábban is kötődtem, írtam is egy NNÁ dalciklust. Róma és benne az akadémia a Falconieri-palotában pedig olyan különleges hangulatú hely, ami rám is nagy hatást gyakorolt. Azok a dilemmák és választások pedig, amik a darabot meghatározzák, azóta sajnos újra aktualitást kaptak a pandémia és a szomszédunkban dúló háború miatt.

Az elvágyódás és visszatérés kérdései például…

Igen. Róma egyike azoknak a kivételes városoknak, melyek megfognak és nem eresztenek. Sokat dolgoztam ott, nagyon szeretem, otthon érzem magam benne, hiányzik, ha hosszabb ideig nem járok ott. De nem tudnám végleg elhagyni Magyarországot. Egy hónap után a világ legjobb spagettije sem ízletes már annyira, hiányzik a húsleves megszokott íze. Szükségem van az itthoni zenei közegre is. Mégiscsak a magyar kultúra, annak az inspirációja az alap. Ez a kettősség, az el- és visszavágyódás gondolatköre is része a darabnak. Úgy gondolom, hogy át tudom érezni azt a jelenetet, amikor a szerelmes fiatalok ülnek a vonaton, és jönnek hazafelé Nyugatról az ötvenes évek Magyarországára…

A cím utal Lengyel Balázs esszéjére, a Két Rómára, ám jelzi a különbözőséget is.

A címet a feleségem, Jókai Ági adta, aki nemcsak színésznőként működik közre az előadásban, hanem aktívan részt vett velem a szövegkönyv előkészítésében is, valamint az ő KultúRecept nevű online művészeti portálja közreműködik a szervezésben, lebonyolításban is. Azért maradtunk ennél a címnél, mert én a Két Rómához képest is egy másik Rómáról mesélek. Nem irodalmi értekezés ez, nem életrajz, hanem a saját véleményem és érzéseim összessége a történetről.  Többek között arról, hogy mennyire tud, akar és szeret bekapcsolódni egy másik városba, kultúrába az ember.

Halottam már operaként és színpadi műként is meghatározni. Milyen műfajú az Egy másik Róma?

Nem merném egyértelműen operának nevezni, mivel prózát is használok benne. A partitúrában színpadi zenemű szerepel, de mostanában inkább daljátéknak hívom. A történetet Nemes Nagy Ágnes versei dalbetétek, áriák formájában mesélik el, egy szoprán és egy tenor előadásában. A prózai átkötő részeket Lengyel Balázs Két Róma című esszéjéből két színész tolmácsolja. Ők mozgásszínházi elemekkel is élnek a színpadon, ez a harmadik rétege az előadásnak, aminek a rendezője Blaskó Borbála táncművész, koreográfus. A férfi-női kettősség játéka egyébként a szereposztásban is megjelenik: egy operaénekes, egy színész és egy zenészpáros kelti életre a darabot.

A költőnő verseire és férje, Lengyel Balázs novelláira épülő színpadi zenemű alkotójával, Dobri Dániel zeneszerzővel beszélgetett Kőhalmi Andrea művészetről, történelemről, sorsokról, elvágyódásról, hazatérésről.

„Az Egy másik Róma szerelmi történet egy nőről és egy férfiról, háttérben a 20. századi történelemmel. A második világháború szörnyűségei után volt egy rövid, de nagyszerű időszak, amikor magyar művészek ösztöndíjjal tölthettek néhány hónapot, fél évet a Római Magyar Akadémián. Ennek köszönhetően szinte egyszerre vendégeskedtek és alkottak az olasz fővárosban mások mellett Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Pilinszky János, Weöres Sándor, Károlyi Amy, Ottlik Géza vagy éppen Hantai Simon. 

A háború borzalmai után ez maga volt a csoda, ráadásul Nemes Nagy Ágnes ekkor kapta meg a Baumgarten-díjat is. A lelkesítő, meseszerű időszak után azonban a vonat már a Rákosi-korszakba vitte haza őket.  Nem voltak felkészülve arra, ami itthon várt rájuk, aminek csak a kezdete volt, hogy a magyar határon elvették az útlevelüket. Itt egy más időszak kezdődött: munkával és egy tönkremenő kapcsolattal, majd szakítással, halállal. Érdekes adalék különben, hogy a felsorolt művészek közül Hantai Simonon kívül mindenki hazatért – ő Párizsban lett nemzetközi szinten is jegyzett festő” – kezdi mesélni Dobri Dániel.

Miért nyúlt éppen ehhez a témához fiatal zeneszerzőként?

2018-ban magam is a Római Magyar Akadémián voltam ösztöndíjas, az akkori igazgató, Puskás István hívta fel a figyelmemet erre a történetre. Nemes Nagy Ágneshez korábban is kötődtem, írtam is egy NNÁ dalciklust. Róma és benne az akadémia a Falconieri-palotában pedig olyan különleges hangulatú hely, ami rám is nagy hatást gyakorolt. Azok a dilemmák és választások pedig, amik a darabot meghatározzák, azóta sajnos újra aktualitást kaptak a pandémia és a szomszédunkban dúló háború miatt.

Az elvágyódás és visszatérés kérdései például…

Igen. Róma egyike azoknak a kivételes városoknak, melyek megfognak és nem eresztenek. Sokat dolgoztam ott, nagyon szeretem, otthon érzem magam benne, hiányzik, ha hosszabb ideig nem járok ott. De nem tudnám végleg elhagyni Magyarországot. Egy hónap után a világ legjobb spagettije sem ízletes már annyira, hiányzik a húsleves megszokott íze. Szükségem van az itthoni zenei közegre is. Mégiscsak a magyar kultúra, annak az inspirációja az alap. Ez a kettősség, az el- és visszavágyódás gondolatköre is része a darabnak. Úgy gondolom, hogy át tudom érezni azt a jelenetet, amikor a szerelmes fiatalok ülnek a vonaton, és jönnek hazafelé Nyugatról az ötvenes évek Magyarországára…

A cím utal Lengyel Balázs esszéjére, a Két Rómára, ám jelzi a különbözőséget is.

A címet a feleségem, Jókai Ági adta, aki nemcsak színésznőként működik közre az előadásban, hanem aktívan részt vett velem a szövegkönyv előkészítésében is, valamint az ő KultúRecept nevű online művészeti portálja közreműködik a szervezésben, lebonyolításban is. Azért maradtunk ennél a címnél, mert én a Két Rómához képest is egy másik Rómáról mesélek. Nem irodalmi értekezés ez, nem életrajz, hanem a saját véleményem és érzéseim összessége a történetről.  Többek között arról, hogy mennyire tud, akar és szeret bekapcsolódni egy másik városba, kultúrába az ember.

Halottam már operaként és színpadi műként is meghatározni. Milyen műfajú az Egy másik Róma?

Nem merném egyértelműen operának nevezni, mivel prózát is használok benne. A partitúrában színpadi zenemű szerepel, de mostanában inkább daljátéknak hívom. A történetet Nemes Nagy Ágnes versei dalbetétek, áriák formájában mesélik el, egy szoprán és egy tenor előadásában. A prózai átkötő részeket Lengyel Balázs Két Róma című esszéjéből két színész tolmácsolja. Ők mozgásszínházi elemekkel is élnek a színpadon, ez a harmadik rétege az előadásnak, aminek a rendezője Blaskó Borbála táncművész, koreográfus. A férfi-női kettősség játéka egyébként a szereposztásban is megjelenik: egy operaénekes, egy színész és egy zenészpáros kelti életre a darabot.

Hol láthatjuk az előadást a jövőben?

A szombati budapesti bemutató után hétfőn Rómában, szerdán Nápolyban lesznek előadásaink, annak a rendezvénysorozatnak a részeként, amit januárban indított el a Petőfi Kulturális Ügynökség és a Petőfi Irodalmi Múzeum Nemes Nagy Ágnes 100. születésnapja alkalmából. Ami biztos, hogy Juhász Anna Irodalmi Szalonjában találkozhat velünk a közönség még a tavasszal, aztán remélem, hogy több helyen is megfordulunk majd.

Fotó: Bach Máté

-------------------------------------------------------------------------------------

Bemutatták Rómában, Dobri Dániel: Egy másik Róma c. kamaraoperai művét. (Lengyel Balázs és Nemes Nagy Ágnes levelezési alapján.)

Fotó: Tóth Fanni

 -----------------------------------------------------------------------------------

https://kultura.hu/elvagyodas-es-visszateres-egy-masik-roma/?fbclid=IwAR2k1iedrIvADAkxON3u3seVfgt1xe1NePKrvRD7nwdGQT9a3QNh6GbCqzE

https://kultura.hu/mozdithatatlan-fuggonyok-napolyba-erkezett-a-nemes-nagy-agnes-olasz-turne/

---------------------------------------------------------------------------------------