2024.04.06.

A római Szent Cecilia Nemzeti Akadémia is gyászolja Eötvös Péter zeneszerzőt, aki március 24-én, vasárnap, budapesti otthonában hunyt el. Megemlékeznek római koncertjeiről, s arról, hogy 2014 június óta intézményük tiszteletbeli akadémikusa volt.

Türelemmel viselt, hosszan tartó betegség után 80 éves korában hunyt el Eötvös Péter Szent István Renddel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, karmester, zenepedagógus, a magyar és nemzetközi kortárs zene kiemelkedő alakja.

Eötvös Péter 1944. január 2-án született Székelyudvarhelyen. 1962-ben a Vígszínház zenei vezetője volt, 1963 és 1971 között film- és színházi kísérőzenéket írt. 1967 óta külföldön dolgozott, előbb a Kölni Opera korrepetitora, 1968 és 1976 között a Stockhausen Ensemble tagja, 1971-től a Kölni Rádió elektronikus zenei realizátora, 1979 és 1991 között a Pierre Boulez alapította párizsi Ensemble InterContemporain zeneigazgatója, majd a Londoni BBC Szimfonikus Zenekar, a Budapesti Fesztiválzenekar vendégkarmestere és a Holland Rádió Kamarazenekarának vezető karmestere volt. 1992-től Karlsruhéban, 1998 és 2003 között Kölnben tanított. 1992-ben megalapította a Fiatal Karmesterek Nemzetközi Eötvös Intézetét, 1997-től a berlini Művészeti Akadémia tagja, 1998 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja volt.

Fontosabb színpadi művei: Három nővér (opera), Radames (kamaraopera), Harakiri, Átkeltem az álmok hídján, A balkon (opera), Angyalok Amerikában (opera); vokális művek: 3 madrigálkomédia, Endless Eight, elektronikus zene és installáció: Elektrokrónika, Mese, Tücsökzene, A pillanat.

Főbb zenekari művei: Kínai Opera, Pszichokozmosz, Shadows, Két monológ, Replika, ZeroPoints, Jet Stream, Ima; szóló: Kozmosz, Il Maestro, Most, Miss, A szél szekvenciái, Intervalles-Interieurs, Steine, Korrespondenz, Brass, The Metal Space, Psy, Psalm 151, Two Poems to Polly, Thunder.

Karmesterként főleg 20. századi zeneszerzők műveit vezényelte. 2013-ban a bécsi modern zenei fesztiválon mutatták be Paradise Reloaded (Lilith) című új operáját. 2015-ben fejezte be Halleluja című oratóriumát, amelyet Esterházy Péter szövegére írt. A művet a 2016-os salzburgi ünnepi játékokon adták elő. 2016-ban az ő vezényletével mutatkozott be Németország új, egyben legnagyobb koncertzenekara, a SWR Symphonieorchester (Südwestrundfunk). 2017-ben került a közönség elé Multiversum címmel új művét, amelyet orgonára, Hammond-orgonára és zenekarra írt. 2019-ben a miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon láthatta a közönség Az Aranysárkány című, Roland Schimmelpfennig színdarabja alapján született operáját. 2019 szeptemberében jelent meg Gliding című új albuma, amely The Gliding of the Eagle in the Skies (Az égen sikló sas), Jet Stream (Futóáramlás), All vittime senza nome (A névtelen áldozatoknak) és Dialog mit Mozart című szimfonikus műveit tartalmazza saját vezényletével. 2020 októberében jelent meg a BMC Records gondozásában Senza sangue című operájának felvétele. Eötvös Péter Senza sangue című egyfelvonásosát Bartók Kékszakállújának párdarabjaként írta Alessandro Baricco azonos című regénye alapján. Jon Fosse norvég író elbeszélései alapján írt Sleepless című operájának ősbemutatóját 2021 novemberében a Berlini Állami Operában tartották, Mundruczó Kornél rendezésében. Az Opernwelt német folyóirat a darabot az év ősbemutatójának választotta 2022-ben.

 2023-ban született meg az hazai Opera felkérésére első magyar nyelvű operája, a Valuska, amely Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényén alapul.

Eötvös Péter számos elismerésben részesült: 2002-ben Kossuth-díjat kapott világszerte számon tartott, nemzetközileg is elismert zeneszerzői és karmesteri tevékenységéért, a XX. század zenéjének avatott tolmácsolásáért, a magyar zeneművészet nemzetközi hírnevének öregbítéséért. 2003-ban elnyerte a Budapest díszpolgára címet. Eötvös Péter 2004-ben a világ legnagyobb zenei szakvásárán, a 38. cannes-i MIDEM-en „a legnagyobb élő zeneszerző” címet kapta. 2008-ban átvette a Magyar Kultúra Követe címet. 2011-ben a velencei zenei biennálén Arany Oroszlán életműdíjat vehetett át. 2015-ben a Magyar Szent István-renddel tüntették ki. 2016-ban nemzetközi jelentőségű zeneszerzői tevékenységéért neki ítélték oda a Simone és Cino Del Duca Alapítvány zenei nagydíját. 2017-ben Prima Primissima díjban részesült. 2018-ban. Goethe-éremmel tüntették ki. 2021-ben elnyerte a 2020-as BBVA Frontiers of Knowledge Award díjat művészet kategóriában. 2024-ben megkapta a Cziffra György-fesztivál életműdíját.

2024-ben Kossuth-nagydíjjal tüntették ki a különféle hangszeres műfajok mellett az operairodalmat is kiemelkedő alkotásokkal gazdagító művészete, a magyar klasszikus zene nemzetközi rangját növelő és a kortárs zene tolmácsolása terén is példaadó karmesteri tevékenysége, korszakos jelentőségű életműve elismeréseként.

Január 2-i nyolcvanadik születésnapja alkalmából koncertsorozattal köszöntötték a legjelentősebb francia zenei intézmények.

A betegség első jelei körülbelül tíz hónapja jelentkeztek, amikor a vezénylésre hivott barátja és kollégája, Ligeti György Hamburgi Concertójának új, javított és átdolgozott változatát próbálta, amit végül egészségügyi problémák miatt nem tudott teljesíteni.

--------------------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/photo/?fbid=817340283767781&set=pcb.817340850434391

https://magyarnemzet.hu/kultura/2024/03/elhunyt-eotvos-peter-zeneszerzo

https://www.vaticannews.va/it/mondo/news/2024-03/peter-eotvos-ungheria-musica-morto-direttore-orchestra.html

-------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

Eötvös Péter búcsúztatása

2024.04.11.

A Budapest Music Center és az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány
tisztelettel meghívja Önt

Eötvös Péter

kétszeres Kossuth-díjas, Szent István renddel kitüntetett zeneszerző és karmester
búcsúztatására,

amelynek helyszíne: Budapest Music Center (1093 Budapest, Mátyás utca 8.)
időpontja: 2024. április 18., csütörtök 16 óra (érkezés 15 órától).

Az eseményen beszédet mond Káel Csaba, Kovács Géza és Kurtág György.

Kérjük, hogy kegyeletét egy szál fehér rózsával rója le.

https://bmc.hu/hirek/eotvos-peter-bucsuztatasa

-------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

Pallós Tamás: Végső hazatérés Valuskával – Emlékezés Eötvös Péterre

2024.04.29.

Nem rajongóként, inkább naprakész érdeklődőként, drukkerként követtem az elmúlt negyed évszázadban Eötvös Péter pályafutását azután, hogy a Három nővér 1998-as lyoni ősbemutatójával a kortárs zeneirodalom legsokoldalúbb és legjelentősebb operaszerzőinek sorába lépett.

Szinte kizárólag megrendelésre komponált, a felkérésekhez igazodva különböző nyelvű librettókra. Erős inspirációt jelentett számára az általa kiválasztott és feldolgozott irodalmi mű eredeti szövege; ahogyan vallotta is: mindig az adott nyelvből, kulturális közegből kiindulva teremtette meg a témához illeszkedő atmoszférát.

Eötvös rengeteget olvasott, és mestersége szerint azonnal transzformálta a rá gyakorolt hatásokat. „A kilencvenes évek óta érezhető a műveimen, hogy a halláson keresztül kezdek el látni, majd láttatni valamit. A zeném nem illusztrál, ellenkezőleg, képet teremt. Én hozom létre a képet” – mondta a BMC könyvtárában lezajlott interjú keretében, amikor A kékszakállú herceg vára párdarabjaként megálmodott Senza sangue (Vértelenül) című egyfelvonásosáról kérdeztem.   

Nincsenek „egyforma”, egymásból fakadó vagy egymásra épülő munkái, mert Eötvös nem valamiféle speciális saját stílus kifejlesztésére, illetve annak folyamatos alakítására, önismétlő érvényesítésére törekedett, sokkal inkább arra, hogy valamennyi zenedrámájának egyediséget, „egyéniséget”, minden értelemben önálló hangot adjon. Hasonlóan járt el a Fin de partie (A játszma vége) esetében a summázó Kurtág György, aki egyetlen operájában az ír Samuel Beckett abszurdját emelte át (franciául) a zene világába, egészen kivételes szimbiózisban az író szellemiségével, a csöndes, hűvös apokalipszis aurájával.

Eötvös Pétert alkotóként megragadta a tradicionális japán kultúra, a klasszikus és kortárs irodalmárok közül Anton Csehov (Három nővér), Jean Genet (A balkon), Tony Kushner (Angyalok Amerikában), Gabriel García Márquez (A szerelemről és más démonokról), Albert Ostermaier (Paradise reloaded/Lilith), Roland Schimmelpfennig (Az Aranysárkány), Alessandro Baricco (Vértelenül), az akkor még nem Nobel-díjas Jon Fosse (Álmatlanság)… Az említettekből fakadóan orosz, francia, angol, német, olasz nyelvű szövegekre komponált.

Első közvetlen Eötvös-élményem 2000 tavaszán Szabó István filmrendező színrevitelében a Három nővér hazai premierje az Operaházban; később, 2017-ben ugyanitt A szerelemről és más démonokról, 2018-ban pedig az Erkel Színházban a Senza sangue (Vértelenül) – valamennyi a szerző vezényletével. Köztudottan kiváló, világszerte jegyzett karmester volt, aki kiterjedt működéskörével, CD-felvételeivel rendre zenetörténetet is írt; nem beszélve arról, amikor a saját műveit dirigálta.

Világpremier 2021. november 5-én a Művészetek Palotájában; a – száz éve született – Cziffra Györgyre emlékező zongoraverseny, a Cziffra Psodia hangzott el Balázs János szólójával. Ezúttal nem Eötvös, hanem Mikko Franck állt a Francia Rádió Filharmonikus Zenekara élén. A zeneszerző gyakori vendég volt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben; amikor nem vezényelt, kiemelt koncerteken, jeles kortársait figyelve a nézőtéren tűnt fel. A következő, számomra fontos esemény vele és tőle 2022. április 12-én, ugyancsak a Müpában, az Álmatlanság első itthoni előadása volt, méghozzá a 2021-es berlini ősbemutató komplett énekesi gárdájával. Kivételes összművészeti hatást keltett, amelyhez persze hozzájárult Jon Fosse balladisztikus Trilógiájának előzetes elolvasása. A tavaly Nobel-díjjal kitüntetett norvég író felfedezését így áttételesen Eötvösnek köszönhettem.

A budapesti dalszínház felkérésére született első – és immár sajnos utolsóvá lett – magyar nyelvű operája. Állítólag ez a tizenharmadik opus az operái sorában, de valójában nem tudni, pontosan hányadik. Beletartoznak-e a rövidebb lélegzetű, „kamara jellegű” zenésszínházi kísérletei, vagy mi a helyzet Az ördög tragédiájával, amelyet „visszavont”, és alapjaitól átdolgozva egy másik művet kreált belőle?  Az itthoni megbízásra Krasznahorkai Lászlótól keresett alkalmas szüzsét. Először Az utolsó farkast rebesgették, végül Eötvös Az ellenállás melankóliája mellett döntött. (Különös véletlen, hogy a francia Marc-André Dalbavie párhuzamosan ugyanebből írt azonos című operát, amelyet június végén a berlini Staatsoper Unter den Linden tűz műsorra, Valuska János szerepében Philippe Jarousskyval.)

A Valuska ősbemutatójára 2023 decemberében az Eiffel Műhelyház Bánffy Miklós termében került sor. Hirtelen ötlettől vezérelve viszem magammal a könyvet, arra gondolva, hogy a zeneszerző mellett talán ott lesz Krasznahorkai László, netán még Tarr Béla is, aki annak idején Werckmeister harmóniák címmel megfilmesítette a regényt. Jól kalkuláltam, Krasznahorkai magas, kalapos figuráját nehéz nem észrevenni az előtérben gyülekezők között. Mivel hasonló kéréssel, egy kisebb kötetstóccal már az információs pultnál is megállították (tehát másnak is eszébe jutott e vissza nem térő alkalom), először kis imázsallűrös vonakodással, de látva, hogy nem nyomulok érte, dedikál. Mosolyogtató a tényszerű, száraz beírás: Pallós Tamás könyve! Krasznahorkai László. Bp., 2023. december 2-án. Frappáns, jól alkalmazható megoldás részéről. Krasznahorkais, távolságtartóan személyes.

Eötvös Pétert figyelem ezután, hátha ő is megérkezett már. Az Eiffel „mozdonycsarnokának” közepén egy kerekesszékben ülő, törődött, ősz úr körül négy-öt ember csoportosul. Odahajolnak hozzá, kérdezik, térdén nyugvó kezét nem tudja emelni, babráló, remegő ujjait fogják meg köszöntői. Talán a kilencvenhét éves Kurtág György lehet, aki most bizonnyal zenésztársként viszonozza a hivatási érdeklődést. De nem. Közelítve látom, hogy Eötvös Péter ül ott. Alig hiszek a szememnek. Biztos, hogy ő? A művelt és művészi ambícióktól fűtött, szelíd szavú interjúalany, legutóbbról pedig az Álmatlanság élénk, dinamikus vezénylőjének képe él bennem. Hallottam ugyan, hogy a fellépéseit lemondta, de azzal nyugtáztam: e vírusveszélyes időkben bizonyára csak kis pihenésre van szüksége. Igazán komoly baj lehetősége fel sem merült bennem. Már régóta egy újabb beszélgetés tervét forgattam magamban, érdekelt, hogy mit olvas, mit tanulmányoz éppen; mibe kezd a Valuska után. Mi az oka, hogy – tapasztalatom szerint – kerüli a feszült, „harsány” finálékat, és jóformán minden műve, ha „szigorú” is, csöndes, melankolikus beletörődéssel, lírai rezignáltsággal zárul? Egyáltalán – a romantikától máig – miért nélkülözi a magyar klasszikus zene, az operák zöme a hatásos, földrengető drámai erőt? Mert zenei szempontból is vérünkben a líra, a tépelődés, a virtus, a ritmus, a hagyomány, az érzelemgazdagság, a lélektani mélyfúrás igénye, a humor, az abszurd, a groteszk, vagyis minden szükséges és azon túli összetevő, a csalhatatlan drámai/dramaturgiai érzék viszont hiányzik. Mit gondol a kortárs „magyar opera” 20. század végi és 21. század eleji nemzetközi virágzásáról, amit Ligeti György indított el a Le grand macabre-ral, ő, Eötvös vitt tovább, és amelyhez aggastyánként – az eddig csak az apró formák mestereként ismert – Kurtág György is hozzátette a maga részét A játszma végével.

Közben Krasznahorkai László is odaér, leguggol Eötvös Péter mellé, elbeszélgetnek; az író szemében figyelem és együttérzés, a zeneköltő elmereng. Micsoda fotótéma! Művészeti csúcstalálkozó; az Eiffel ebben a pillanatban az irodalmi és a zenei világ központja. Jóllehet kerülöm az ilyesmit, illetlennek tartom, messziről lekapom őket a telefonnal. Három sebes próbálkozás, három életlen, raszteres fotó. Nem törlöm; az emlékkép úgyis tűpontos marad. Szól az előadás kezdetét jelző mozdonysíphang. Eötvös Péter kerekesszékében ülve, a nézőtér első sorának jobb széléről, a zenekari árok mellől követi a Varga Bence által rendezett előadást, a Valuska első nyilvános megszólalását.    

A nyelvet, a témát, az életérzést, a pszichét tekintve ízig-vérig magyar opera. Abban is, hogy amolyan sírva nevetős; műfaji meghatározása: „commedia tragica”. Eötvös sűrít, tömörít, rövidít, átszerkeszt, hangsúlyokat helyez át, zenei tükre mégis homálytalan mását adja Az ellenállás melankóliájának. A komponista a magyar szavakkal, a szavak ritmikájával is játszik. Figurái komoly karikatúrák; teatralitásuk ellenére olyannyira valósak, hétköznapiak, hogy abszurd realitásuk rögvest elfojtja az esetleges derűingert. A zene, csakúgy, mint Krasznahorkai monokróm regénye, irritál, nyomaszt, elborzaszt, megrendít. Valuska János, „a részvét bölcse, a balga szent” korunk Parsifalja, csakhogy léte, áldozata – látszólag – hiábavaló. A lezárás mikroapokalipszis. Egyszerre személyes és univerzális. Most derül ki, milyen jó választás volt ez a regény a zenei vallomáshoz. Mint utóbb kiderül, az utolsóhoz.

A Valuska premierjén a közreműködők a színpadról tapsolják a zeneszerzőt, a nézőtéren a közönség állva ünnepli; Marton Éva felpattan a helyéről, a megindultság lendületével külön is gratulál neki. Valaki a bennfentesek közül mögöttem megjegyzi: holnap viszik külföldre kezelésre. Eötvös tehát megvárta a bemutatót. Elgyöngült kezeit emelgeti üdvözlésképpen. A megtört arcról nehéz érzelmeket leolvasni, csak sejteni lehet, mi játszódik le benne. Igazolás? Elégtétel egy élet munkájáért? Évtizedek teljesítményét és a hazatérését honorálják a jelenlévők a bravókkal tarkított ovációval, a kitüntető tapssal, amely mintha nem is akarna véget érni…   

Fotó: Nagy Attila (Magyar Állami Operaház); portréfotó: Marco Borgreve

Pallós Tamás/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. április 21-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg. 

https://www.magyarkurir.hu/kultura/vegso-hazateres-valuskaval-emlekezes-eotvos-peterre

------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------