Ferenc pápa 2022. augusztus végi L’Aquila-i látogatásával ismét a figyelem középpontjába került Szent V. Celesztin pápa személye és szerepe. Egyenesen előképnek tartják őt sokan, mégpedig a pápaságról történt lemondása miatt, ami úgymond az őt tisztelő XVI. Benedek lépését is ihlethette.

Van egy másik ok is azonban, ami miatt előképnek tartható, nevezetesen az általa elrendelt éves búcsú, s a kapcsolódó szent kapu. Ferenc pápának vélelmezhetően a közelgő 2025-ös szentévre készülve lehetett fontos V. Celesztin sírjának felkeresése, a Collemaggio-bazilika szent kapujának ünnepélyes megnyitása.

V. Celesztint világszerte jóformán csak arról ismerik, hogy ő az egyetlen, aki lemondott a pápai trónról – holott valójában nem ő volt az egyetlen. Illetve ismerős lehet még Dante Isteni Színjátékából, ahol ő szerepelne a Pokol harmadik énekében a közönyösök között („láttam árnyát és megismertem annak, / aki a nagy Lemondást tette gyáván”). Valójában Dante nem nevezi meg Celesztin pápát, és az olasz szövegben szereplő „gran rifiuto” sem egyértelműen lemondást jelent, mint a magyar fordítás sugallja, hanem általában visszautasítást. Ezért aztán már a kortársak is megosztottak voltak a meg nem nevezett személyiség azonosítását illetően.

Eredetileg Pietro Angelerinek hívták, de Pietro da Morrone néven vált ismertté, mert a Morrone-hegy barlangjaiban remetéskedett, Abruzzóban, és megalapította a később róla nevezett celesztinus rendet (a bencések egyik ága).

1294-ben lépett Szent Péter trónjára, meglehetősen szokatlan módon. A nagyhatalmú római családok szembenállása miatt akkor már két éve tartott a pápai szék üresedése, és a zsákutcából a kiutat végül a mindenki által szentéletű emberként ismert remete megválasztásában találták meg.

Pietro da Morronét abruzzói remeteségéből II. Anjou Károly nápolyi király és fia, Anjou Martell Károly (Károly Róbert királyunk apja) kísérték a Nápolyi Királyság területén fekvő fiatal kereskedővárosba, L’Aquilába.

A város melletti Collemaggión („Május-domb”) állt az 1288. óta a Szűz Máriának szentelt templom, aminek építését korábban épp az újdonsült pápa szorgalmazta. Nem véletlen tehát, hogy ott kívánta magát megkoronáztatni 1294. augusztus 29-én.

A L’Aquila-i Collemaggio-bazilikát Pietro da Morrone, a későbbi Szent V. Celesztin építtette, belseje szerzetesi egyszerűséget sugároz (Fotó: Érszegi Márk Aurél)

V. Celesztin pápa ezzel távol tartotta magát a pártoskodó Rómától, viszont teljesen a Nápolyi Királyság befolyása alá került, ami veszélyeztette az Apostoli Szentszék függetlenségét. Ékes bizonyíték, hogy rövid uralkodása alatt nem is járt az Örök Városban, hanem Nápolyban rendezte be udvarát. Hamarosan ráébredt azonban saját alkalmatlanságára, illetve a helyzet tarthatatlanságára, s egyetlen kiutat látott.

December 13-án összehívta a bíborosokat és felolvasta előttük szabad akaratából történő lemondását. Egyszerű szerzetesi minőségébe kívánt visszatérni, amit a tiara letételével s a rendi ruha felöltésével juttatott kifejezésre.

Egyedül a főpapi liturgikus jelvények használatát kívánta megtartani, ami püspöki mivoltából következett. Visszavette eredeti nevét, amit hívei együttesen használtak pápai nevével: „Pietro da Morrone, volt V. Celesztin” (Pietro da Morrone, già Celestino V).

A volt pápa (nem emeritusnak nevezték!) az elsők között nyilvánította ki engedelmességét a néhány nappal később megválasztott utód, VIII. Bonifác iránt, aki viszont első intézkedései egyikével semmissé tette a korábbi megállapodást, miszerint Pietro da Morrone visszatérhetett volna remeteségébe. Maga mellett akarta tartani a pápai udvarban, tartva attól, hogy ellenfelei befolyása alá kerülve netán visszavonná lemondását és egyházszakadáshoz vezető helyzet állhatna elő. Ezek szerint Bonifác pápa úgy vélhette, hogy aki egyszer pápává lett választva, az valamiképpen az is marad, s a lemondással sem egyszerű püspökké „lép vissza” (XVI. Benedek is valami hasonlót kívánt kifejezni az emeritus pápa címével).

Ám Pietro da Morrone lényegében megszökött a pápai udvarból, és visszatért korábbi kolostorába. Bonifác pápa erővel akarta visszavitetni, mire a volt pápa kalandos úton, rendjének kolostoraiban bujkálva megpróbálta elhagyni Itáliát.

Szökése meghiúsult, elfogták s visszavitték a pápai udvarba. VIII. Bonifác az egyik pápai birtokon, Fumone várában ténylegesen házi őrizetben tartotta, ahol a 87 éves öregember néhány hónappal később, 1296. május 19-én elhunyt.

Az Anjou befolyás alatt álló V. Celesztint néhány évtizeddel később az immár Avignonban székelő, tehát ugyancsak Anjou befolyás alatt álló V. Kelemen avatta szentté 1313-ban. Testét 1327-ben vitték át L’Aquilába, a Collemaggio-bazilikába.

V. Celesztin pápát 1313-ban avatták boldoggá, testét 1327-ben vitték át a L’Aquila-i Collemaggio-bazilikába, ahol ma egy reneszánsz mauzóleumban nyugszik (Fotó: Érszegi Márk Aurél)

Szent V. Celesztinre Abruzzo tartományban leginkább az általa elrendelt búcsú intézménye miatt emlékeznek hálával. Pápává koronázása alkalmából ugyanis teljes búcsút engedélyezett mindazok számára, akik aznap felkeresték a Collemaggio-bazilikát. Későbbi bullájában ezt a búcsút kiterjesztette, hogy minden évben Keresztelő Szent János fejevételének ünnepén – az ő koronázása évfordulóján – elnyerhető legyen. Később, a XV. században a búcsú elnyerését az erre a célra rendszeresített különleges kapun történő áthaladáshoz kapcsolták. A bazilika szent kapuját csak erre az egyetlen napra nyitják meg minden évben. Az ünnepélyes szertartást mindig egy bíboros vezeti. Ezért volt különleges, hogy idén első alkalommal maga a Szentatya, Ferenc pápa nyitotta meg a szent kaput.

A világ első szent kapuja a Collemaggio-bazilika oldalhajójába vezet, minden évben csak augusztus 28-29-én van nyitva, aki rajta belép, elnyerheti a teljes búcsút (Fotó: Érszegi Márk Aurél).

A „Perdonanza” (bűnbocsánat, búcsú) néven emlegetett ünnepnek világi jelentősége is van, ugyanis az azt elrendelő pápai bullát (Bolla del Perdono) a L’Aquila-i városháza tornyában őrzik kezdettől fogva, s ekkor díszes körmenetben szokás átvinni a Collemaggio-bazilikába, Szent V. Celesztin sírjához, hogy ott felolvassák a népnek.

Sokak szerint a Perdonanza ihlette a VIII. Bonifác által 1300-ban elkezdett szentévek gyakorlatát, amik egyik lényeges eleme éppen a teljes búcsú elnyerése.

Igaz, a határozottan franciaellenes Bonifác meg akarta szüntetni a L’Aquila-i Perdonanzát, ám a város nem adta ki neki az azóta is a polgári hatóságok által őrzött bullát.

XVI. Benedek 2009. április 28-án, néhány héttel a nagy abruzzói földrengés után ellátogatott a L’Aquila-i Collemaggio-bazilikához, amelynek romba dőlt kereszthajójából sikerült sértetlenül kimenteni Szent V. Celesztin pápa üvegkoporsóját. A megbecsülés gesztusaként saját palliumát ajándékozta Celesztin pápának. Azt, amit pápasága megkezdésekor viselt, az első évezredben használatos mintát követő, földig érő ún. nyitott palliumot. Azt ugyanis – elvi és praktikus okokból egyaránt – már 2008-ban lecserélte egy nyugati mintát követő ún. zárt palliumra.

Úgy tudni, XVI. Benedeknek nem ekkor érlelődött meg fejében a lemondás gondolata, hanem csak 2012-ben.

Ezért Ferenc mostani látogatásában sem volt észszerű a lemondás előjelét látni (aminek eshetőségéről amúgy ő maga többször beszélt). Annál inkább lehet a közelgő 2025-ös szentévre vonatkozó utalást látni, amikor is a pápa megnyitja majd a római nagy bazilikák szent kapuját. Amint azt most L’Aquilában tette egyszerűbb, de történelmi szemmel nézve ősibb formában.

A címlapképen V. Celesztin pápa holtteste látható a L’Aquila-i Collemaggio-bazilikában, a reneszánsz mauzóleumban. (Fotó: Érszegi Márk Aurél)

https://vasarnap.hu/2022/09/20/erszegi-mark-aurel-v-celesztin-uzenete/

------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------