Az öröm hangja címmel jótékonysági koncertet adott a budapesti Szent István-bazilikában csütörtök este az Assisi hangja néven ismert olasz ferences szerzetes, Alessandro Brustenghi. A hangverseny fővédnökei Áder János köztársasági elnök és Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius voltak. A koncert médiatámogatója a Magyar Kurír volt.

A zsúfolásig megtelt Szent István-bazilika közönsége előtt a fiatal szerzetes – akinek felmenői között magyarok is vannak – ezúttal a felújítás alatt álló Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely javára énekelt.

A gyűjtéssel egybekötött ingyenes koncerten egyházi kórusművek és szólóének-darabok hangzottak el, mint pl. az Ave Maria, Panis Angelicus, vagy a Napfivér, Holdnővér című darabok. Alessandro Brustenghinek már két albuma is megjelent: La voce di Assisi (Assisi hangja) című lemezét a részben Betlehemben felvett Voice of Joy (Az öröm hangja) követte, melyen karácsonyi dalokat ad elő.

A Szent István-bazilikában csütörtökön 19.30-kor kezdődött ingyenes koncertre nem kellett előre jegyet váltani. Az állóhelyekkel együtt a templomban több mint ötezer ember fért el. Kálmán Peregrin, a Mátraverebély-Szentkúti Nemzeti Kegyhely igazgatója szerkesztőségünknek elmondta: a koncertre az ország minden területéről, sőt Pozsonyból, Érsekújvárról és Erdélyből is érkeztek zarándokok. 

A koncerten jelen volt Herczegh Anita, Áder János köztársasági elnök felesége; Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége; Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius; és a közélet számos képviselője.

A körülbelül egyórás hangverseny Alessandro testvér személyes tanúságtételével kezdődött, ahol kérdésre válaszolva magyar gyökereiről, hivatásáról és az umbriai ferences közösség be-, és elfogadásáról beszélt. A ferences tenor a szentkúti kegyszobor jelenlétében énekelt, amely a helyi felújítási munkák miatt tavaly ősz óta a bazilikában vendégeskedik. Alessandrót a koncerten az ELTE olasz tanszékének kórusa, a La Caffetteria Stioppéta kísérte. A koncert a szentkúti zarándok-ima elimádkozásával ért véget.

 Az előadást követően Alessandro testvér a Magyar Kurírnak elmondta: minden elképzelését felülmúlta a hazánkban és a koncerten tapasztalt testvéri fogadtatás. Úgy jár először közöttünk, mintha mindig is itt élt volna - mondta. A koncert sikerének kérdésére - kezét az ég felé tárva - annyit mondott: „Istené az egyedüli dicsőség!”

A ferences testvér a holnapi nap folyamán a Duna-kanyarban található szentendrei és esztergomi ferences gimnáziumokba látogat, majd szombaton – folytatva útját – Horvátországba utazik.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 http://www.magyarkurir.hu/hirek/alessandro-testver-nagy-sikeru-koncertet-adott-szent-istvan-bazilikaban

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

MEGJEGYZÉSEM: FANTASZTIKUS VOLT!!!!

2014.02.21.

---------------------------------------------------------------------------

-----------------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------------

-----------------------------------------------------------------------------------------------

 2014.02.19.

Két hivatás egyben: szerzetes és énekes. Hogyan lehet a kettőt összeegyeztetni?

– A megfelelő helyükön kezelve őket. A szerzetesi hivatásban arra vagyok meghívva, hogy Istennek, a testvéreknek, az egyháznak adjam magam. A zenére szóló hivatásban pedig arra, hogy a hang ajándékát adjam.

Mi született meg előbb Önben, a szerzetes vagy az énekes?

– A Bibliában ez áll: „Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított.” Tehát akkor is, ha még nem tudtam róla, előbb volt bennem a szerzetes. Talán akkor sejtettem meg először lelki hivatásomat, amikor közelebb kerültem az énekléshez, mert a zenét már a kezdet kezdetén nagyon mély és szép élményként éltem át. Két zeneszerző gyerekkorom óta elbűvölt: Johann Sebastian Bach és Micheal Jackson. Mindketten Istent tették művészetük alapjául, és ez rendkívül megérintett. Tizenhat éves voltam, amikor megéreztem a hivatást. Évekig küzdöttem magamban ezzel kapcsolatban, de aztán lassan-lassan valóra vált.

Van-e valami Önben a két említett zeneszerző vonásaiból?

– Azt hiszem, hasonló érzékenység van bennünk. Micheal mindig azt állította, hogy zenéje az égből származott. Bár nem volt keresztény, hitt Istenben, és zenéjében a szeretet és a jóakarat gondolatait fogalmazta meg. Egész művészete szeretet-üzenet. Bach azt írta: „Soli Deo Gloria”, „Mindent csakis Isten dicsőségére”. Az Istenhez való közeledés két egészen más módja, de közös forrás köti őket össze: a zene.

Tehát az elsők között van számára Isten és a rock.

– Minden zenei műfaj ki tud fejezni többé vagy kevésbé pozitív dolgot, tud szép vagy csúnya szavakat használni, de természetükből fakadóan a szépség kifejeződései. Úgy vélem: van ilyen és olyan rock, ahogyan van ilyen és amolyan klasszikus zene. Vannak klasszikus zenei darabok, amelyek mindennek mondhatók, csak az életszentségre való meghívásnak nem. Tudni kell felismerni a zene etikai tartalmát, illetve újra és újra megérteni, hogy a zene nem semleges. A zene üzenet, amely segíthet a jó vagy a rossz felé haladni.

Én legjobban a szakrális zenével tudom kifejezni magam, de éneklek világi, például nápolyi dalokat is, és nagyon szeretem őket. A szakrális zene azonban közvetlenül beszél Istenről, míg a többi zenei ág közvetetten teszi ezt. A zene egésze szép, Isten kézjegyét hordozza.

Szent Ferenc vajon örülne egy híres ferences énekesnek?

– Azt hiszem, igen, sőt, biztos vagyok benne. Hiszen valójában ő is ezt tette. Ferenc ment mindenfelé, és hirdette az evangéliumot saját adottságaival. Alkatából adódóan énekes és költő volt, himnuszokat, dalokat írt, zenét szerzett, táncolt. Ő így prédikált. Ferencnek azt volt a fontos, hogy ki-ki saját talentumát felhasználva prédikáljon. Remélem, hogy folytatom a múltnak ezt az irányvonalát, és ha hozzáteszek valami újat, remélem, hogy utánam sokan meglátják Isten szépségét, amit én az éneklésen keresztül fedeztem fel. Az a vágyam, hogy mindenki megérezze ezt a szépséget – ki-ki amennyire tudja.

Rendtársai hogyan viszonyulnak ahhoz, hogy énekes?

– Maximális örömmel, mert látják, hogy mindez evangelizáláshoz vezet, egy ajándék megosztásához, a szépség és a szeretet megteremtéséhez. Egyikük kicsit bizonytalan a témával kapcsolatban, de ez segít abban, hogy helyesen lássam magam, és emlékeztet, hogy vigyáznom kell a dolgokkal. Nem könnyű útnak vágtam neki, áldozatot és önfegyelmet kíván, folytonos kapcsolatot Istennel, mert csak belőle tudom mindazt az erőt és szépséget meríteni, amellyel másoknak tudom adni magam.

Mint énekes szerzetesnek, mit jelent Önnek az evangelizáció?

– Mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy úgy hirdessük Krisztust, ahogyan ő kéri. Nem annyira új módszereket kell kitalálnunk, hanem folytonosan Istenre kell figyelnünk, aki alkalmakat teremt, utakat nyit. Elég, ha végignézzük saját történetünket, és benne Isten működését. Én megértettem, hogy Isten ezt kéri tőlem, az elöljáróim és a barátaim pedig megerősítették. Nem az íróasztalnál találtam ki. Láttam, hogy Isten merre vezet, és felismertem az ő jelenlétét. Külön-külön mindannyiunknak, akik evangelizálni akarunk, nyitottan kell figyelnünk arra, ami körülöttünk történik, és arra, amit az egyház mond, végül pedig elöljáróink megerősítése is szükséges ahhoz, amit tenni szeretnénk. Úgy gondolom, hogy amit adok a világnak, az egy hang, egy kép: annak a jéghegynek a csúcsa, amely a mellettem álló számos emberből, minden ferences testvérből, az összes barátomból, az egész egyházból és mindazokból áll, akik részesei annak a küldetésnek, melyet az Úr felkínál nekem: zenével evangelizálni. Nem vagyok ebben egyedül, velük együtt alkotjuk az egyháznak, a nagy evangelizációs műnek az összekötő elemeit

.

CD-je bevételének mi lesz a sorsa?

– Mivel szegénységi fogadalmat tettem, én nem kapok belőle semmit, és így vagyok boldog. A bevételt a rend jótékonysági céljaira használjuk fel. Ez is a ferences lelkiség része: mindenkivel megosztani azt, amink van. Nekem mindenem megvan: a testvéreim, Isten, és szeretném, ha mindenki olyan életet élhetne, amelyben mindene megvan: először Istennel, aztán a testvérekkel.

Mi köti Magyarországhoz?

– 10-11 éves voltam, amikor otthon levelet kaptunk egy spanyol rokonunktól. Azt írta, hogy nála lévő néhány dokumentum a család magyar származását bizonyítja. 1250 körül őseink között volt egy Brustenga nevű nemes, aki elkísérte II. András leányát, Jolánta hercegnőt a katalán királyi udvarba vőlegényéhez, a herceghez. A család 1500 körül Spanyolországból Olaszországba települt. 10-11 éves gyerekként ez a hír olyan volt, mintha Artúr király történetébe csöppentem volna, és mindig vágytam arra, hogy eljöhessek őseim földjére. Vágyam most valóra vált.

Ismer-e valakit a magyar zeneszerzők közül?

– A magyar zenei világból Kodály Zoltánt ismerem, és nagyon nagyra értékelem munkásságát, zenetörténeti jelentőségét.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 http://www.magyarkurir.hu/hirek/alessandro-testver-zene-uzenet-amely-segithet-jo-vagy-rossz-fele-haladni-1-resz

-----------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.magyarkurir.hu/hirek/alessandro-testver-az-erem-masik-oldala-2-resz

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 2014.02.20.

Közel két év tapasztalat után – mint szerzetes és énekes – milyen  elhatározásokkal kezdte a 2014-es évet?

– A legfontosabb elhatározásom az, hogy próbálok nagyobb egyensúlyt találni a kettő között. Szeretnék több időt szentelni magamnak és a pihenésnek. Tavaly több mint 50 koncertem volt, ezalatt több mint 6 hónapig távol voltam a rendházunktól. Nem tudom, minek következtében, tavaly sokkal több felkérést kaptam, mint az azt megelőző évben: csak novemberben és decemberben 150 e-mailt kaptam, ezek a koncertkérések gyakorlatilag lefedik az egész 2014-es évet.

Több koncertet le kellett mondanom, nem volt könnyű, de most év elején úgy tűnik, sikerül egy kicsit nagyobb egyensúlyt találnom. Ez az, amely most meghatározza életem mindkét oldalát.

Milyen hatással van Önre az az újdonság, amit Ferenc pápa hoz pápaságával?

– Már az a tény is, hogy a pápa a Ferenc nevet vette fel, nekem elmondhatatlanul sokat jelent, mert valamiképpen már vártam ezt. Megtisztelve érzem magam, hogy a történelemnek abban a korszakában élek, amikor először van olyan pápánk, aki a Ferenc nevet választotta. Ez nagyon szép számomra, mintha ezzel egyfajta kegyelmet kaptam volna Istentől.

Valóban várta, hogy a pápa a Ferenc nevet vegye fel?

– Igen! Tényleg vártam! Már korábban bennem volt a kérdés: mikor fognak egy pápát Ferencnek hívni? Ugyanakkor nagyon szép látni, hogy a II. Vatikáni Zsinattól máig milyen pápai nevek követik egymást: János, Pál, Benedek, Ferenc. Mintha ezek a nevek szinte az egyház újraalapítását fejeznék ki: János az az apostol, akit a mély belső élet jellemez; Pál apostol inkább kifelé, a világ felé fordul, Benedek az imádságos élet megteremtője, Ferenc pedig mindenki testvére. Négy nagy szent, akik egészen újjáteremtették az egyház arculatát.

Ezek a nevek azt is kifejezik, hogy a II. Vatikáni Zsinattal az egyházban valódi újjászületés kezdődött el. A négy név véletlennek is tűnhet, de ahogy visszhangzik bennem: János, Pál, Benedek, Ferenc – újra visszavisznek az egyház újjászületésének történelmi szakaszaiba.

Hogyan tudja megvalósítani azt, amire Ferenc pápa mindannyiunkat hív?

– Engedelmeskedve a Szentléleknek. Mert a Lélek szól. Nem arra vagyunk hivatva, hogy a mi gondolataink, a mi ideológiánk szerint gondolkodjunk, mert a mi gondolataink nem Isten gondolatai. A Szentlélek szól, és arra vagyunk hívva, hogy meghalljuk, hogy próbáljuk megérteni, amit mond nekünk. És ezt nem egyedül, hanem közösen tudjuk megérteni. Egy intuíció egyedül elhal, önmagában csak becsaphat, félrevezethet bennünket.

Ennek megvalósításához nem hiányoznak az alkalmak. Nagyon hasznos lehet megkérdezni magunktól, melyek is a mi ideológiáink, és hogyan hagyjunk fel velük. Mert az emberiség legnagyobb bálványa ma az ideológia.

A koncertek világán túl van-e lehetősége személyes találkozásokra is?

– A népszerűségem előtt ez sokkal könnyebb volt. Jöttek az emberek, nem tudták, ki vagyok, én sem tudtam, kik ők, tehát egyenlők voltunk. Ma gyakran azért keresnek fel az emberek, mert híres lettem. Én nem szeretem a népszerűséget és a hírnevet, úgyhogy nagyon kényelmetlenül érzem magam, amikor felismernek, amikor a hírnevem miatt keresnek. Ilyen szempontból egyre nehezebben adódnak olyan személyes kapcsolatok, mint korábban. De gyakran megtörténik, hogy beszélgetek valakivel az utcán vagy a bazilikában. A koncertek után sokan odajönnek hozzám, és imáimat kérik, szeretnének megbeszélni valamit, vagy tanácsot kérni, vagy egyszerűen csak megosztani valamit életükből. Nagyon sok elgondolkodtató helyzetet ismerek, mindenfélét!

Ismerem a mai világot, minden nehézségét, minden gazdagságát. Ez nagyon fontos számomra, mert ezáltal érzem, hogy igazán élő emberként élem meg legmélyééig hivatásomat. Azaz így tudok olyan kapcsolatokat szőni, amelyekben a Szentlélek szólhat és megteremtheti a testvériséget.

Az emberek, a helyzetek megismerésére használja az internetet?

– Nem gondolom, hogy az internet az ember megismerésének, az ismerkedésnek az eszköze. Az internet kommunikációs eszköz. Vallom, hogy az emberekkel találkozni kell. Azóta mondom ezt, amióta elkezdtem a tömegkommunikációs eszközöket használni, és nagyon örülök, hogy Ferenc pápa megerősítette ezt a tömegkommunikációs világnapra írt legutóbbi üzenetében. Éppen ezt mondja: a kommunikációs eszközöket nem használhatjuk, ha mellette nincsenek életünkben személyes találkozások. Benedek pápa is ezt hangsúlyozta, vagyis a gondolat folytonossága tökéletes.

Az embereket elbűvöli kettős hivatása rendkívülisége. Szinte mesébe illő. Feltárna valamit az érem másik oldaláról?

– Nagyon szép ez a kérdés, azért is, mert lehetőséget ad arra, hogy elmondjam: az élet legszebb dolgai fáradságba kerülnek. Mindig. Mindig kell valami áldozatot hozni. Mert áldozat nélkül nincs bűnbocsánat, nincs üdvösség. Kereszt nélkül nincs feltámadás. Véráldozat nélkül mindebből nem lenne semmi. Ez alapvető, mert igaz, hogy ami velem történik, túl szépnek tűnik, de ahhoz, hogy valami szép legyen, a természet megtanítja nekünk: mögötte mindig van valami csúnya, amit talán észre sem veszünk. Egy virág szép, de a talajban a giliszták, férgek munkálkodnak, a föld piszkos, hozzá jön még a gusztustalan, büdös trágya, és van, aki ezt a talajt minden nap műveli. Mindez tehát szükséges.

Hogyan nyilvánul meg ez a mindennapjaiban?

– Több konkrét dologban, ami ez érem másik oldalához tartozik. Ilyen főként az a nehézség, hogy meg tudjam tartani az életem személyes, bensőséges részét. Nagyon sok időt vesz igénybe a koncertek szervezése, a kapcsolattartás, olykor napokat töltök a számítógép előtt; sok türelemre van szükség; megtanultam többször nemet mondani. Azt is megtanultam, hogy a nemleges válaszaimat nem mindig fogadják pozitívan. Olyan is előfordult, hogy igent akartam mondani, de nem tehettem, aztán engem hibáztattak, amiért nem mondtam igent eseményekre, találkozókra. A kapcsolatok nem túl könnyűek, ez egy kis kereszt. 

Azután vannak olyan dolgok az életemben, amiket nem szeretek. Például hallgatni a hangomat, nézni az arcomat, és utazni. S mivel mindezeket csinálom, kis áldozatként élem meg őket. Mindez egy kis kereszt egy nagyobb jóért, mert Isten ezt a küldetést kéri tőlem.

Mit jelentenek Önnek, szerzetesnek a rajongók?

– Szintén az érem másik oldala, hogy a velük való kapcsolat olykor nehéz, mert – hogy úgy mondjam – nem mindig jól neveltek, sőt! Előfordul, hogy nem is rajongók; néha ugródeszkának használnak, hogy általam „ajánláshoz” jussanak céljaik eléréséhez; van, hogy haszontalan, illetlen kérdésekkel félrevezetnek, vagy kérnek tőlem valamit, ami szándékában szépnek tűnik, de később kiderül, hogy csak eszközként használnak; máskor pedig egyfajta „csaliként” használnak: elhívnak valamiféle rendezvényre, de valójában csak arra kellek, hogy sok embert vonzzak oda, mert tudják, hogyha valahol ott vagyok, az emberek jönnek.

Néha „ki kell kapcsolnom” ebből, eltűnni a világ elől. Néha félek is. Félek attól, hogy valaki megpróbálhat becsapni, mert volt már rá példa. Nem tudom, miért teszik, de próbálkoznak, hogy nehéz helyzetbe hozzanak. Mindezek láttán is tudom: arra vagyok hivatva, hogy testvér maradjak; mindig magamba is nézzek ilyen helyzetekben, de próbáljak kapcsolatot teremteni ezekkel az emberekkel, és ne utasítsam el őket, hiszen ez a hivatásom.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------------------------