2016.02.08.

Már beszámoltam arról, hogy február 4-én a Szent Lőrinc bazilika volt a két szent üvegkoporsójának első állomása.

Február 5-én pénteken a Vatikán közelében fekvő, jubileumi előkészítő templomok egyikébe, a Tiberisz parthoz közel fekvő San Salvatore in Lauro templomba vitték a két szentet. Ez a templom majdnem tíz éve ad otthont a Pió atya által létrehozott imacsoportoknak, melyek napjainkra már az egész világon elterjedtek. Február 5-én délután ebből a Babéros Szent Üdvözítő templomból vitték át gyalog, ünnepélyesen körmenetben a két szent földi maradványait a Szent Péter bazilikába, ahol a szentkapu közelében teszik őket közszemlére.

Február 6-án szombaton délelőtt Ferenc pápa a Szent Péter téren fogadta a Pió atya imacsoportok tagjait, akik ebből az alkalomból a világ számos helyéről érkeztek Rómába és számukra rendkívüli kihallgatást tartott a Szentatya. Meghívást kaptak erre a kihallgatásra a Casa Sollievo della Sofferenza, a Pio atya által alapított, a Szenvedés Enyhítése nevét viselő San Giovanni Rotondo-i kórház alkalmazottai és a manfredoniai érsekség hívei. A római irgalmasság jubileum igazi különlegessége ez a három nap, február 6-tól 8-ig, szombat, vasárnap és hétfő, amikor a Szent Péter bazilika szentkapuján áthaladva, a zarándokok az egymás közelében elhelyezett három szent, II. János Pál pápa, Pió atya és Mandics atya földi maradványai mellett imádkozhatnak.

Február 9-én kedden délelőtt Ferenc pápa szentmisét mutat be a Szent Péter bazilikában, melyre a világ összes kapucinus szerzetesét meghívta.

Február 10-én, Hamvazószerdán a Szent Péter bazilikában tartott ünnepi szertartás keretében Ferenc pápa átadja az Irgalmasság misszionáriusai ezer pap és szerzetes tagjának a küldetésüket, hogy legyenek „az egyház anyai buzgóságának a jelei Isten népe számára”. Az irgalmasság missziós küldöttei a pápai megbízatás jegyében a világ egyházmegyéibe indulnak, hogy ott népmissziókat tartsanak és segítsék azokat a kezdeményezéseket, melyek az irgalmasság jegyében szolgálnak. Küldetésük elsősorban az lesz, hogy prédikáljanak és gyóntassanak. Éppen ezért Ferenc pápa felruházza őket azokkal a privilégiumokkal, melynek jegyében feloldozhatják a Szentszék számára fenntartott bűnöket is.

Február 11-én délelőtt Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke egy zárószentmise után elkíséri Pió atya földi maradványait Pietrelcinába, míg Mandics atya holttestét visszaviszik Páduába. A Nápoly közelében fekvő Pietrelcina kisvárosában született Pió atya 1887. május 25-én és ahol 1916. február 17-én, tehát éppen száz éve járt utoljára. Ez a mozzanat is jellemző Pió atyára: miután a hivatása elszólította hazulról, és kezét az eke szarvára tette, nem tért vissza a mindig is szeretett szülőfalujába.

A képek az üvegkoporsóknak a Szent Péter bazilikába vezető útját, illetve a Szent Péter bazilikában a fogadásukat mutatják.

-----------------------------------------------------

http://katolikus.sk/pio-atya-foldi-maradvanyai-romaban/

-----------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

2016.02.09.

Hétfőn hajnalban, a Lélek indíttatására a Szent Péter bazilikába siettem, Pió és Lipót atyához. Az eső és a sorban állás sem akadály. Rövid kis ima Szent II. János Pál pápa sírjánál jobbra a második mellékkápolnában, majd a többiek után sietek, amerre mindenki megy. Szent Péter confessio, azaz hitvalló sírja előtt egymás mellett áll a két kristálykoporsó, balra Pió atyáé, jobbra Lipót atyáé. Lassan haladunk előre és ahogy látom az arcukat - rajta a „venerabilis barba capucinorum”, a Mozart megénekelte híres fehér kapucinus szakáll - azt érzem, hogy hiszen élnek ők, csak éppen olaszos sziesztájukat végzik. De hiszen, vagyis hogy hiszem, hogy ők él-nek és él-tet-nek!

Ilyenkor reggel a nagy bazilikában héttől kilencig nincs helye a turistának, csak az imádságnak. A számtalan mellékoltárnál kisebb-nagyobb csoportok veszik körül a miséző papot és igazi katolikus egyetemes sokszínűségben jelenik meg az egyházunk. Péter sírjánál most hárman tanúskodnak: a galileai halász, a pietrelcinai sebhelyes kezű és a horvát-páduai gyóntató. Három egyszerű ember. A sorból ki- és félreállva látom, hogy hozzájuk méltóan itt minden egyszerű. Nincs liturgia és mégsem hiányzik semmi, mert elég az a „látás”. A régi zarándokok is beteltek egy-egy római szentév alkalmával ezzel: „videre Petrum”, látni Pétert! Pál is abból élt, hogy „látta az Urat”.

Mi zarándokok itt a Szent Pétet bazilikában abban a bizonyosságban vagyunk, hogy ők hárman, Péter, Pió és Lipót, látták az Urat. Szótlan, eseménytelen jelenlétük mégis tanúságtétel. Meggyőző tanúságtétel.

Nézem a padot, a kristálykoporsóktól jobbra, ahol Ferenc pápa szombat délután, a Pió atya imacsoportokkal való délelőtti találkozása után, helyet foglalt a többi hívő között. Egyszer csak megjelent, egyedül, fehér reverendájában és azonnal bekapcsolódott a rózsafüzér imádságba. Ha valaki végigmondja azok titkait, megváltásunk egészét érinti, lényegi pontjaiban.

Az egyik templomőr szentképeket osztogat, összehajtható fényes lapot, kívül Pio atya és Lipót atya jól ismert képével, belül pedig Angelo Comastri bíboros, a bazilika főpapjának igazán szívvel írt imádságával. Szombat délután a rózsafüzért követően Ferenc pápa hangosan mondta az imádságot.

-----------------------------------------------------------------------------------------------

http://hu.radiovaticana.va/news/2016/02/08/hajnali_zar%C3%A1ndokl%C3%A1s_szent_p%C3%A9ter_s%C3%ADrj%C3%A1n%C3%A1l,_p_v%C3%A9rtesaljai_jegyzete_/1206858

-----------------------------------------------------------------------------------------------