2021.12.06.

Európát a nacionalista önzés tépázza, ha a migrációról van szó – ezt mondta szombaton Ferenc pápa Görögországban a Margaritisz Schinas uniós alelnökkel, Katerina Szakellaropoulou görög elnökkel és Kyriakosz Mitsotakisz miniszterelnökkel folytatott megbeszélésén.

A pápa szerint a migrációval kapcsolatban az európai közösségnek a „szolidaritás motorjának” kellene lennie, ehelyett azonban tétovázik, megrekedtnek és szervezetlennek tűnik. Beszédében az EU nacionalista megosztottságát okolta a migrációval kapcsolatos koordináció hiányáért.

A katolikus egyház feje egyébként azért utazott el Athénba, hogy találkozzon II. Jeromos görög ortodox érsekkel, és javítsa a két egyház korántsem felhőtlen viszonyát. A 84 éves Ferenc a második pápa, aki Görögországba látogat a katolikus és az ortodox egyház közötti 1054-es szakadás óta, korábban II. János Pál járt már ott 2001-ben.

--------------------------------------------------------------------------------------

https://telex.hu/kulfold/2021/12/04/ferenc-papa-eu-migracio-nacionalizmus-gorogorszag

------------------------------------------------------------------------------------

Van egy ország Dél-Amerikában, ahol a népesség kétharmada olasz származású

2021.12.05.

Műveltségi vetélkedők első, bemelegítő kérdése szokott lenni, hogy melyik az az ország Dél-Amerikában, ahol nem a spanyol a hivatalos nyelv (egyébként például Brazília, ahol a portugál). Az a kérdés viszont már jóval nehezebb, hogy melyik az az ország Dél-Amerikában, ahol a lakosság többsége nem spanyol, nem portugál, még csak nem is őslakos, hanem olasz származású. Ez az ország Argentína, ahol kb. 25 millió olasz származású ember él (Brazíliában egyébként még többen, kb. 32 millióan vannak olasz gyökerűek, de ott ez csak a népesség 15%-a, míg Argentínában 62%, vagyis közel kétharmados többség).

De hogy került ez a rengeteg olasz Latin-Amerikába, és miért mégis spanyolul beszélnek arrafelé?

Olaszországból a 19. század végén, illetve a 20. elején óriási hullámokban vándoroltak ki az emberek, ehhez fogható tömeges kivándorlást csak az írek mutattak be Európában, ahonnan annyian költöztek el, hogy az ország lélekszáma még ma is jóval alacsonyabb, mint az 1800-as évek közepén volt. Az olasz kivándorlás célpontjaként a köztudatban elsősorban az Egyesült Államok van meg, köszönhetően például a Keresztapa-filmeknek, de valójában sokkal nagyobb volt a migráció Dél-Amerika irányába.

Itália egyesítése és az olasz állam 1860-as létrejötte után az ország elég sokáig válságról válságra bukdácsolt, demográfiai robbanás szaladt bele a munkanélküliségbe, és ehhez még jöttek háborúk, gazdasági krízisek, a szőlőtermesztést padlóra küldő filoxéra, kolerajárványok, az északi és déli tartományok közti feszültségek. Ezek pedig mind arrafelé tolták az olaszokat, hogy az óceán túloldalán próbáljanak szerencsét gazdasági migránsként. A korabeli adatok szerint 1876 és 1926 között 8,9 millió olasz vándorolt ki Amerikába.

De miért pont Argentína? Dél-Amerika akkoriban éppen óriási gazdasági fellendülésben volt, óriási szükség volt a munkaerőre. Ma már nehéz elképzelni, de a 20. század elején Argentína a világ leggazdagabb és legfejlettebb országai közé tartozott, az első világháború előtt Németországgal és Franciaországgal volt összemérhető, a spanyolokat és olaszokat simán megelőzte. Az ország több okból is optimális célpont volt az olaszoknak: hasonló a klíma, és a munkásokat felszívó mezőgazdaság is – ellentétben például a kávétermesztésre alapozó brazillal. Az ország elég komolyan rá is ment az európai munkaerő becsatornázására, tárt karokkal fogadta az olaszokat, miközben otthon a Brazíliába irányuló kivándorlást törvényekkel nehezítették. Az első világháború aztán átmenetileg visszafogta az olasz kivándorlást Argentínába, aztán az 1920-as években volt még egy komolyabb fellángolás, de a nagy gazdasági világválság, majd a második világháború tulajdonképpen lezárta ezt a folyamatot, illetve más célországokba, főleg az USA nagyvárosaiba terelte.

Az Argentínába költözött több millió olasz túlnyomó része munkakorú férfi volt, akiket vagy követett előbb-utóbb a családjuk, vagy odakinn alapítottak családot, és pár évtized alatt teljesen beolvadtak a helyi közösségbe.

Annyira, hogy ma Argentína lakosságának bő 60%-a vallja úgy, hogy legalább részben olasz származású. A világhírű argentinokról is elég gyakran kiderül, hogy olasz a hátterük, csak néhány példa:

• Jorge Mario Bergoglio, vagy ahogy jobban ismerjük, Ferenc pápa mindkét szülője már Argentínában született, olasz bevándorló családban
• Lionel Messi édesanyja olasz, az apja félig olasz, félig katalán származású
• Diego Maradonénak az anyja családja volt olasz bevándorló, az apja révén pedig baszk, illetve őslakos indián vér folyt az ereiben

Az argentin kultúrán, és főleg a konyhán meg is látszik ez: bár legtöbbünk számára az argentin ételekről a steak, az asado típusú grillezés, vagy a chimichurri szósz jut eszünkbe, valójában az argentin konyha telis-tele van van olaszos tésztákkal, és nagy hagyománya van a pizzának is. A spanyol nyelv argentin dialektusa, az español rioplatense is magán viseli az olasz hatást, sokak szerint jobban hasonlít a nápolyi olasz nyelvjárásra, mint a tankönyvi spanyolra.

Tulajdonképpen logikus lett volna az is, hogy az olasz váljon az ország uralkodó, és ebből fakadóan a hivatalos nyelvévé. Hogy nem így történt, annak egyrészt az az oka, hogy a spanyolok sokkal-sokkal előbb voltak ott, mint hogy az olasz bevándorlás meginduljon, másrészt az, hogy annak idején nem igazán létezett még egységes olasz nyelv, gyakorlatilag külön nyelveknek számító, több tucatnyi helyi dialektust beszéltek a bevándorlók. Így aztán egyszerűbb volt számukra spanyolul megtanulni – ami egyébként sem túl nehéz, bármilyen variációjú olasz anyanyelvre építkezve.

-------------------------------------------------------------------------------------

https://telex.hu/eszkombajn/2021/11/30/van-egy-orszag-del-amerikaban-ahol-a-nepesseg-ketharmada-olasz-szarmazasu

--------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

Humanitárius folyosót nyitottak Olaszországban az afgán menekülteknek

2021.12.06.

A Sant’Egidio Közösség, az Olasz Püspöki Konferencia, a valdens egyház, az olaszországi Protestáns Egyházak Szövetsége és más szervezetek együtt írták alá a protokollt az olasz külügyi és belügyminisztériummal, amellyel 1200 afganisztáni menekült biztonságos megérkezését garantálják két éven belül.

Humanitárius folyosó nyílt Afganisztán és Olaszország között, melyet augusztus közepén hoztak létre, miután Kabulban a tálibok átvették a hatalmat. Intézmények és szervezetek fogtak össze, hogy a szolidaritás nevében befogadjanak újabb 1200 afgán menekültet a következő két év leforgása alatt. Nagy részük jelenleg Pakisztánban, Iránban, Quatarban és a környező országokban tartózkodik, egyesek még Afganisztánban. Az olasz kormány finanszírozza légi úton történő beutaztatásukat a november 4-én megnyitott új humanitárius folyosón keresztül.

Időt, pénzt és lakhatást ajánlanak föl a menekülteknek

Olaszország az afgán válság kezdete óta már 5000 menekültet fogadott be a szolidaritás-láncnak köszönhetően. Hozzájuk csatlakoznak majd a most érkezők, akiket plébániai közösségek, családok és jószándékú állampolgárok segítenek: pénzzel, házak felajánlásával vagy idejük ráfordításával. Daniela Pompei, a Sant’Egidio Közösség bevándorló-, menekült- és romaszolgálatának felelőse erről beszélt a Vatikáni Rádiónak. A protokoll aláírásánál jelen volt az olasz belügyminiszter, a püspöki kar főtitkára, a Sant’Egidio Közösség elnöke, valamint az ENSZ menekültügyi képviselője.

400 fő elhelyezését finanszírozza az olasz állam

A megállapodás egyik legfőbb újdonsága az, hogy amint az a líbiai menekültek esetében történt, az 1200 afgán menekült egy harmadának, vagyis 400 személy befogadásának költségeit az olasz állam állja. A nyár folyamán két hét leforgása alatt mintegy ötezer afgánnak nyújtott menedéket Olaszország. Közülük sokan szétszakadt családok, vagy olyan rokonok, akiknek veszélyben forog az élete, menekülő újságírók. Daniela Pompei annak a reményének adott hangot, hogy már talán decemberben, vagy januárban sikerül beutaztatni az első csoportot. Több repülőjárat indul majd. Egyeztetniük kell az Afganisztánnal határos államokkal, ahonnan indulnak a menekültek - mivel az országon belül nehéz a kommunikáció: Pakisztánnal, Iránnal, Quatarral tárgyalnak, annál is inkább, mert az afganisztáni olasz nagykövetség most Dohában működik.

Nagylelkű az olasz lakosság

Olaszországba érve szétosztják a menekülteket attól függően, hogy az egyes szervezetek hány embert tudnak elhelyezni. A Sant’Egidio közösség kétszáz fő befogadását biztosítja. Korábban már több, mint 100 menekültet befogadtak az augusztusban érkezettek közül. Olaszország több pontján helyezik el őket, hiszen az egész félsziget megmozdult: plébániák, társulatok, csoportok, de önálló személyek is önként jelentkeztek, hogy részt vállaljanak befogadásukban. Van, aki a házát adta oda lakóhelyül, mások csoportba szerveződve gyűjtöttek pénzt számukra. Az afganisztáni válság mélyen megindította az olasz lakosságot és nagylelkűségre ösztönözte őket. Ezt fontos támogatni és a humanitárius folyosók ezt is lehetővé teszik – mondta még a Sant’Egidio Közösség bevándorló-, menekült- és romaszolgálatának felelőse.
Afgán család érkezik Olaszországba

Családegyesítés folyamatban

A családegyesítés is fontos szempont a befogadásnál, amihez van, aki rendelkezik a megfelelő okmányokkal, hogy feleségét, férjét, gyerekeit is kihozassa. Az Afganisztánban maradt, illetve a Pakisztánban és Iránban tartózkodó menekülteket az olasz nagykövetségen keresztül igyekeznek vízumhoz juttatni. Olyan helyzeteket is igyekeznek orvosolni, ahol a gyerekek 4-5 éve érkeztek és jól beilleszkedtek Olaszországban, és most a tágabb családot is szeretnék kihozatni. Az Afganisztánban maradtak közül a hazara kisebbségre kell különösen odafigyelni, akik már többször lettek népirtás áldozatai. A következő csoporttal Olaszországba érkezők egy része is a hazara etnikumhoz tartozik: nők, aktivisták és olyan személyek, akik az elmúlt húsz évben együttműködtek az olasz segélyszervezetekkel Afganisztánban.

Arcok és sorsok a számok mögött

Nemcsak statisztika a befogadási folyamat, sőt: konkrét arcok és történetek állnak mögötte, mint például az a hatgyerekes nő, aki egyedül érkezett Olaszországba. A férjét már négy éve megölték, ő pedig minisztériumi állásban dolgozott. Egy fivére is kivándorolt, már olasz állampolgár, ő szólt a Sant’Egidio Közösségnek. Így augusztus 24-én megérkezett a család, a nő a hat gyerekével, akik közül a legfiatalabb 13 éves. Rómában laknak, fiai és lányai közül többen egyetemi kurzusokat végeztek, most folyamatban van ezek elismertetése, illetve igyekeznek olaszul megtanulni. Apácák fogadták be őket és nagyon jól érzik magukat, beilleszkedésük zajlik most. Egy másik csoportot képeznek azok az újságírónők, akik Afganisztánból érkeztek, teljesen egyedül és most szép lassan igyekeznek beilleszkedni. Nem könnyű folyamatról van szó, hiszen teljesen újra kell kezdeni az életüket, gondolni távol lévő szeretteikre. Vannak 70-75 éves idős emberek is, akik úgy érzik, hogy egy idegen világba csöppentek és ez fájdalmas. Másrészről azonban ezek az emberek nagyon kitartóak, ellenállók, küzdenek és meg akarják állni a helyüket, új életet építeni maguknak – mondta még el a Vatikáni Rádiónak Daniela Pompei.

--------------------------------------------------------------------------------------

https://www.vaticannews.va/hu/vilag/news/2021-11/humanitarius-folyoso-olaszorszagban-afgan-menekulteknek.html

------------------------------------------------------------------------------------