2021.09.06.
Rómában a nyári szünet után csütörtökön újra kinyílik a Falconieri palota kapuja, a májusban a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) tiszteletére rendezett kiállítás a budapesti eseményekkel összhangban szeptember 12-ig megtekinthető. Az újranyitás ünnepélyessé tételét a Trio Grazioso koncertje biztosítja,
Kallóné Bertalan Andrea - fuvola
Belovári Beatrix - fuvola
Németh Viola - zongora fellépésével.

Emlékeztető a Ne féljetek c. kiállításhoz, hogy kurátora Hauser Beáta, akivel a még májusban készített interjút a Magyar Kurír. Azóta szerencsére kiderült, hogy a pandémia nem akadályozta meg sem Budapesten, sem Rómában a NEK-re hangolt kiállítások látogatását.

Horogszegi-Lenhardt Erika interjúja Hauser Beátával:

– Hogyan jött az ötlet, hogy kiállítást szervezzen a világkongresszushoz kapcsolódóan?

– A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Ipar- és Tervezőművészeti Tagozata minden évben kap egy bizonyos keretösszegű támogatást, amelyet a tagozat programjaként szakmai útra, kiállításra vagy valamilyen, a tevékenységéhez kapcsolódó rendezvény megvalósítására fordíthat. Amikor 2019-ben bizonyossá vált, hogy Budapest rendezheti meg az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, nem volt kérdés számomra, hogy érdemes volna összekötni a Magyarországon tartandó világkongresszust és az aktuális akadémiai programot. Az, hogy Magyarország nyerte el a kongresszus szervezésének jogát, a mi életünkben különös jelentőséggel bír, hiszen legutóbb 1938 májusában lehetett a házigazdája Budapest ennek a rendkívül rangos egyházi eseménynek, és nagy a valószínűsége annak, hogy a mi életünkben nem is kerül sor már hasonlóra. Ez tehát egyszeri és megismételhetetlen alkalom, illetve élmény lehetősége mindannyiunk számára. Engem már évek óta komolyan nyomaszt az, hogy micsoda őrült világot élünk. Napról napra olyan szívszaggató eseményeknek lehettünk szem- és fültanúi a világsajtón keresztül, hogy muszáj megállni és körülnézni, mi is történik körülöttünk, bennünk.

Teret és időt kell adni a visszavonulásnak, a befelé figyelésnek, a lelkiségnek, hogy vissza tudjunk térni az ember igazi valójához és méltóságához.

Úgy éreztem, a világkongresszus, annak jelentősége és üzenete szépen összecseng ezzel a gondolattal, és hogy egy NEK-re hangolt tárlat megálmodása és megszervezése szép metszéspont lenne, hiszen éppen a megfelelő irányba fordítaná a figyelmet. Így formálódott meg bennem a gondolat, hogy a kiállítás tematikusan az eucharisztikus kongresszushoz kapcsolódjon. Az ötlet igen jó fogadtatásra talált, ezért hamarosan hozzá is láttam a szervezési feladatokhoz. A tárlat helyszíne a Pesti Vigadó Galéria. Amikor aztán a járványhelyzet miatt a kongresszus időpontját 2021-re halasztották, és az akkori állapotok szerint még ez a dátum is bizonytalannak tűnt, a szervezés megakadt.

– A tárlat szempontjából hol a kapcsolat a Pollack Mihály nevéhez fűződő Pesti Vigadó és a Francesco Borromini tervei alapján épült Palazzo Falconieri között? Természetesen azon kívül, hogy mindkettő egy-egy csodálatos európai főváros építészeti ékköve.

– A járványhelyzet 2020 tavaszán ugyanúgy komoly intézkedések bevezetését követelte meg, mint idén. Külföldön és itthon szinte minden területen leállt az élet, ez hatott a kulturális eseményekre is. Legnagyobb meglepetésemre éppen ebben az időszakban kaptam megkeresést az MMA Nemzetközi és Határon Túli Ügyek Főosztályától, amelyet pedig a Római Magyar Akadémia keresett meg. Az utóbbi hírül vette ugyanis, hogy egy tematikájában a NEK-hez kapcsolódó kiállítást szervezek, és mivel ők is terveztek hasonlót, megkérdezték, megrendezném-e a tárlatot a Római Magyar Akadémián is. Nagy megtiszteltetésnek és igazán szerencsés egybeesésnek éreztem a felkérést. Az itthoni helyzet kezdett teljesen kilátástalanná válni, egyáltalán nem láttuk, mi valósulhat meg a Vigadóba tervezett kiállításból, miközben a kiválasztott művészek már megkapták a felkérést, sőt dolgoztak is a tárlatra szánt alkotásaikon. Így aztán örömmel mondtam igent. Később kiderült, hogy 2021-ben mindenképpen megrendezik a világkongresszust a magyar fővárosban, s hogy szeptember 12-én, a NEK záró szentmiséjére a Szentatya is Budapestre érkezik. Ez új lendületet adott, újra felvettem a kapcsolatot az érintettekkel, hogy a Vigadóban is megrendezhessük a kiállítást. Az lett a dolog vége, hogy jelen állás szerint – ha Isten is úgy akarja – Budapesten és Rómában is lesz tárlat. Mindkét helyszín igazán különleges, szép és méltó a témához.

– A kiállítás címe Ne féljetek! Emblematikus mondat, több mint negyven évvel ezelőtt hangzott el Rómában, Szent II. János Pál pápa székfoglaló homíliájában.

– Ennél aktuálisabb cím nem is lehetne pillanatnyilag. Egy világjárvány kellős közepén vagyunk, miközben az emberiség egyébként is hosszú ideje a vesztébe rohan.
Nem véletlen, hogy már negyven évvel ezelőtt is húsba vágóan aktuálisak voltak e szavak.
A világban zajló események, a gazdasági, politikai csatározások, a vallási háborúk, bizonyos területeken a nyílt keresztényüldözés és mindennek tetejébe az országok népességét megtizedelő járványok idején az emberek egyre inkább igénylik a támogatást, a segítséget és a vigasztalást, testben és lélekben egyaránt. A Ne féljetek! a római kiállítás alcíme lesz, a Vigadóban pedig Találkozások címmel láthatják majd a tárlatot az érdeklődők.

– Mi indokolja a két cím közötti különbséget?

– Úgy éreztem, hogy szükséges más-más irányt szabni a befogadás fókuszának a kétféle címmel. Ugyanaz a tárlat látható a két helyszínen, de két különböző szemszögből. Hiszen az Eucharisztia is annyira sokrétű üzenetet hordoz! Az utolsó vacsora történéseiben és következményeiben annyi misztérium sűrűsödik össze!
A találkozás gondolata ugyanakkor a reménységet közvetíti. Ne féljetek, hiszen majd találkozunk – az Eucharisztia révén. Össze is kapcsolható tehát a két cím.
A Találkozásokban benne rejlik a fizikai találkozás lehetősége, de a szellemi, lelki találkozásé is, amire felfokozott belső igényük van ma az embereknek.

– Mi történik, ha mégsem sikerül személyesen találkozni? Ha a járványhelyzet miatt mégsem nyílhat meg a kiállítás sem Rómában, sem Budapesten?

– Sajnos ott lóg a levegőben ennek a lehetősége, hiszen folyamatosan zárják rá az ajtókat a kiállításokra Európa-szerte, sőt utazni sem igazán lehet. Nagyon nehéz például, hogy Rómában nem tudom személyesen koordinálni az előkészületeket, bár szerencsére van segítségem, Németh Pál, aki több mint egy évtizede szervezi a Római Magyar Akadémia kiállításait, és aki az olasz–magyar képzőművészeti kapcsolatok avatott ismerője. (Németh Pál pécsi szobrászművész a Római Magyar Akadémia galériájának kurátora. Amerigo Tot emlékére készített köztéri plasztikája Rómában áll, és a római Emlékezés Múzeuma felkérésére is készített már szobrot. Magyarországi köztéri szobrai Csornán, Szombathelyen, Pécsen és Budapesten láthatók – a szerk.) Az ő segítsége különösen fontos, mert vannak olyan műtárgyak, üveg-, fa- és féminstallációk, amelyeket a helyszínen kell majd összerakni. Nyilván nem mindegy, hogy az adott művelet hogyan történik meg. Természetesen arról is egyeztetni kell, mit hogyan szeretnék majd, mire lesz szükség a berendezéskor. Sok még a feladat. Most mindenki nagyon elszánt, és nagyon reménykedem abban, hogy szeptemberben lesz esélyünk a tervek szerint megvalósítani a kiállítást mindkét helyszínen. Nem gondolkodunk online tárlatban sem Rómában, sem Budapesten, hiszen az ilyen jellegű, sok esetben egészen komplex műtárgyak esetén különösen fontos a személyes találkozás.

– A tárlat alaptémája az Eucharisztia. Kaptak a felkért alkotók támpontokat, vagy mindenki a saját elképzelése szerint készít, választ művet a kiállításra?

– Én kifejezetten azt kértem a kiválasztott művészektől, hogy bátran engedjék szabadjára a fantáziájukat, hiszen mindannyiunk számára mást jelent, mást üzen, mást közvetít mindaz, ami akkor történt, és az is, ahogyan történt.
Egy kortárs művész számára izgalmas feladat, hogyan tud egy archaikus témát korszerű eszközökkel, kifejezően ábrázolni úgy, hogy a 21. század emberét igazán mélyrehatóan tudja megszólítani, miközben személyes gondolatai, meglátásai is testet öltenek az alkotásban.
A művészek különbözően fogalmazzák meg és öntik formába az emberi félelmet, a rettegést, a magányt, az elhagyatottságot, a reménytelenséget vagy épp a hitet, a feloldozást, a kegyelmet, a reményt, a Mindenhatóba vetett bizalmat. Maguk a műtárgyak is sokfélék: az olajfestménytől az üvegtárgyakig, a fotóktól a faszobrokig többféle alkotással találkozhat majd a közönség. Nagyon nehéz téma az Eucharisztia, tele vagyunk prekoncepciókkal. Kérdés hogyan hat ránk egy mai megformálás, vagy művészként milyen kifejezési formát találunk. Ez nagyon izgalmas. Magam is nagyon kíváncsi vagyok, milyen alkotások érkeznek majd a kiállításra. Van, aki új művel szerepel, más a korábbi munkái közül válogat. Érdekesség, hogy Rómában, bár két „textiles” is van az alkotók között (az egyikük maga Hauser Beáta, a másik alkotó Kókay Krisztina textilművész, grafikus – a szerk.), nem lesz textil, mert mindkét művész grafikával szerepel a tárlaton.

– A kiállítók névsorában vannak olyan alkotóművészek, akik hosszú ideje dolgoznak fel hitkérdésekhez kapcsolódó témákat, de akadnak olyanok is, akik számára ez új kihívást jelent.

– A szervező elv elég egyszerű volt. Aszerint válogattam, hogy kiket kedvelek nagyon, kiket ismerek. (Nevet.) A teljesség igénye nélkül: Kárpáti Tamás Munkácsy Mihály-díjas festő, grafikus neve senki előtt nem ismeretlen. Az ő időtlenséget, általános emberi tartalmakat, erkölcsi értékeket kifejező figurális képein nem szokatlanok a bibliai szereplők. Ifj. Gajzágó Sándor Molnár C. Pál Művészeti-díjas festő, grafikus egyúttal teológus is, így számára is kifejezetten testhezálló a feladat, amit korábbi művei is igazolnak. Kun Éva Ferenczy Noémi-díjas keramikus iparművész munkáit is nagyon szeretem, ő kifejezetten otthonosan mozog a megjelölt témakörben. De Kovács Péter Kossuth-díjas magyar festő, grafikus és könyvillusztrátor munkájával is találkozhatunk majd a kiállításon, ő például a figuratív expresszionizmus jeles hazai képviselője. A meghívott művészek között szerepel Stefanovits Péter Munkácsy Mihály-díjas grafikus, Szőcs Miklós TUI szobrászművész, Olasz Ferenc Balázs Béla-díjas fotográfus és filmrendező, a Ferenczy Noémi-díjas Smetana Ágnes, illetve Sipos Balázs üvegművészek, vagy a még fiatal, ám igen erőteljes művekkel jelentkező Ámmer Gergő szobrászművész is. Mindenki nagy lelkesedéssel állt neki a munkának, és szerintem beszélgetésünk pillanatában is készülnek még művek. (Nevet.) Igyekeztem úgy válogatni, hogy széles legyen az alkotói spektrum. Egyes szereplők a Magyar Művészeti Akadémia kötelékéből kerültek ki, mások azon kívülről. Szerepelnek a kiállításon ígéretes fiatalok és idősebb, már kiforrott alkotói jegyekkel bíró művészek is. Vannak, akikről tudom, hogy mély Isten-kapcsolatot ápolnak, és ismerem is ilyen jellegű munkáikat, és akadnak olyanok is, akikről nem sok személyeset tudok, de művészetüket igen nagyra tartom. Az utóbbiak esetében fokozott izgalommal várom, milyen munkával jelentkeznek majd.

– Megemlíthetünk néhány különlegességet?

– A szeptember 1. és október 10. között megtekinthető Vigadó-béli kiállításnak egyik központi eleme lesz a földszinti teremben egy hatalmas utolsó vacsora-installáció. Ebben tizenkét posztamens kap majd helyet, melyeken tizenkét új alkotást mutatunk be. Törekedtem arra, hogy minél változatosabb művek szerepeljenek a tárlaton, és igyekeztem kellő egyensúlyt tartani az iparművészet és képzőművészet között is. Az alsó szinti kiállítótérben lesz digitális nyomat, plakátok, M. Novák András Munkácsy Mihály-díjas festőművésztől egy nagy méretű képet várunk, az ugyancsak Munkácsy Mihály-díjas Kulinyi István, aki igazi kísérletező, dizájner-képzőművész, szintén nagy méretű képet hoz. A Ferenczy Noémi-díjas Máder Indira egy szalag formájú falkárpittal szerepel, és festmények, grafikák, kerámia és üvegszobrok is láthatók lesznek majd a tárlaton. A szintén Munkácsy Mihály-díjas Gaál József, aki – talán nem túlzás azt állítani – az egyik legnagyobb mai képzőművészünk, izgalmas, kifejezetten erre a témára komponált alkotásokkal jelentkezik. Rómában lesznek eltérések, ott plakátok, fotókból egy egész fal, üvegablak, kerámia, üveg, ötvös és fából készült szobrok, festmények és grafikák adják majd a tárlat gerincét.

– Van a kiállításnak megfogalmazott célja?

– Korábban nem rendeztem kiállítást, de most úgy éreztem, ezt meg kell csinálni. A szabadságnak valami egészen eltévelyedett értelmezése okán vagy éppen annak teljes hiánya miatt rengeteget bántják egymást az emberek. Bőven van most miről gondolkodnunk az emberiség és önmagunk kapcsán. Nem biztos, hogy békés alkotásokat látunk majd. Minden kor minden művészete és művésze reagál az őt körülvevő világra. Kell is reagálnia. Rómában is felhívjuk a figyelmet a budapesti NEK-re.

– Mit kaphatunk a tárlattól? Milyen élménnyel távozik majd a látogató?

– Ha hajlandóak vagyunk kinyitni a szívünket, és tényleg kíváncsiak vagyunk arra, hogyan hat ránk egy-egy műalkotás, akkor kaphatunk majd személyre szabott üzeneteket a kiállításon arról, hogy mire figyeljünk. Lelassulhatunk, elgondolkodhatunk, magunkba révedhetünk, feltehetjük magunknak a legfontosabb kérdéseket, hogy hová is rohanunk, hogyan élünk, mi az, ami igazán fontos számunkra, mi az, amire valójában szükségünk van ahhoz, hogy ebben a szörnyű világban is egymás felé tudjunk fordulni, és emberek tudjunk maradni. Úgy érzem, most a Covid-járványnak is hasonló üzenete van a számunkra.

--------------------------------------------------------------------------------------

https://www.magyarkurir.hu/hirek/vatikani-kiallitas-hauser-beata
https://culture.hu/it/roma/eventi/finissage-mostra-d'arte-contemporanea-non-abbiate-paura!--2

---------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------