2024.04.30.

Interjú Veres András püspökkel a nemzeti zarándoklatról

Veres András győri megyéspüspök, a MKPK elnöke nyitotta meg ünnepélyes szentmisével a nemzeti zarándoklatot Rómában, április 23-án a Lateráni Szent János székesegyházban. A főpásztorral a pápai audienciát követően beszélgettünk a Szent Péter-bazilikában, a záró szentmise előtt.

– Azt hiszem, elérkeztünk a magyar nemzeti zarándoklat csúcspontjához, hiszen nemrég tartotta meg Ferenc pápa az audienciát a mintegy ezerkétszáz zarándoknak. Milyen érzések vannak most Püspök atya szívében?

– Nagy öröm, hogy ennyien vagyunk, hiszen amikor októberben elkezdtük szervezni ezt a zarándoklatot a Szentatya engedélyével, akkor az apostoli ház felelős tisztségviselője azt kérdezte, hogy leszünk-e négyszázan. Mert ha négyszázan leszünk, akkor a Kelemen teremben elférünk, de ha annál többen leszünk, akkor a VI. Pál terembe kell menni. Akkor bátortalanul mondtam:

Nézze, most fogjuk elkezdeni a szervezést, de biztosíthatom arról, hogy legalább kétszer, ha nem háromszor annyian lesznek, mint amennyit ön sejt.”

És beigazolódott: az ezerkétszáz pont a háromszorosa a négyszáznak, úgyhogy azt gondolom, hogy csak öröm lehet a szívünkben, hogy ennyien eljöttek erre a zarándoklatra. A Szentatya szemmel láthatóan örült ennek a találkozásnak. Amikor októberben felvetettem ezt a kérést, akkor is lelkesen fogadta, és most a beszédében visszaigazolta, hogy az a lelkesedés, a magyarországi látogatásának emléke elevenen él benne, és a magyar híveket nagy-nagy örömmel köszöntötte. Azt gondolom, hogy ez a Szent Péter utódához való hűségünknek egy olyan megerősítő eseménye tudott lenni, amelyre szükségünk van ebben a mai világban. És ahogy ő fejezte ki a végén, erősítsük érte az imádságokat, mert mondta, hogy ne ellene, érte imádkozzunk.

– Igen, mindig szüksége van Péter utódának is az imákra. Az ő látogatása óta eltelt egy esztendő. Ez talán elég idő arra, hogy az ember mérleget vonjon, vajon mik azok a gyümölcsök, amelyek beértek, és melyek azok, amik még be fognak érni az apostoli látogatás nyomán.

– Sok évtized papi szolgálata után azt biztosan merem állítani, hogy a lelki gyümölcsök lassabban érnek be, mint a fizikális dolgok. De amire a visszajelzésekből következtetni lehet: mindenki megértette azt, hogyaz Egyháznak a béke útján és a jézusi úton kell haladnia.

És mi, magyarok egy olyan sajátos geopolitikai helyzetben vagyunk – és a Katolikus Egyház révén még erősebb ez a helyzetünk –, hogy Kelet és Nyugat között összekötő híd legyünk. Emlékezzünk rá, a Szentatya egy évvel ezelőtt is, de most is hivatkozott arra, hogy Budapest a hidak városa, tehát Kelet és Nyugat összekötése a mi feladatunk. De azt gondolom, hogy most konkrétan a mai helyzetben mindenféleképpen nagyon fontos a béke mellett való kiállásunk – a Szentatya mostani beszédében is erre külön kitért.

– Veres András püspök úr mutatta be az első zarándoknapon, kedden a Lateráni Szent János székesegyházban a szentmisét. Én akkor kicsit kihúztam magam, hiszen a pápa itt szokott a római papsággal találkozni, és ez az egyik legfontosabb templom Rómában. Akkor a püspök atya úgy fogalmazott – idézve egy sírfeliratról –, hogy Róma kicsit mindannyiunk hazája. Vajon ezt a sok zarándok most átélhette-e?

– Én nagyon szeretném, hiszen a beszédemben is azért utaltam Lászai Jánosnak erre a sírfeliratára a 16. századból, mert ez mindig büszkeséggel töltött el, ahányszor a Santo Stefano Rotondo templomban jártam, és mint a Német–Magyar Kollégium diákja gyakran megfordultam ott. Mindig büszkeséggel mutattam a németeknek, osztrákoknak, hogy nézzék, a 16. században egy magyar honfitársunk, aki a magyar gyóntató volt itt Rómában, egy ilyen emléket hagyott maga után.

Mert azt hiszem, hogy hitünk alapján, a Katolikus Egyházhoz való tartozásunk alapján Róma valóban mindnyájunk otthona, és szerettem volna beszédemmel megerősíteni ezt az érzést, hiszen itt van Egyházunk központja, itt vannak az apostolok, a vértanúk sírjai, ahová igyekeztünk néhány helyre ellátogatni; illetve, ami szintén fontos, hogy Szent Péter mai utódát itt köszönthettük, aki abban a megtiszteltetésben részesített bennünket, hogy nem a szerdai általános kihallgatás mellett, után, előtte, hanem egy külön kihallgatáson fogadott bennünket a VI. Pál teremben. Azt gondolom, hogy ennél nagyobb megbecsülést nem kaphattunk volna.

– Elég, ha arra gondolunk, hogy kétszer is ellátogatott Magyarországra, bár az egyik nyilván egy nemzetközi esemény volt, de mégiscsak vendégül láthattuk őt. Tekintettel arra, hogy az egész világon várják Péter utódának látogatását, különösen hálásnak és boldognak kell lennünk.

– Igen, az első látogatás után sokan egy kicsit méltatlankodásuknak adtak hangot, mert nem értették, nem ismerték ennek a kontextusát, hogy az egy nemzetközi esemény volt: az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Ez érthetően a Szentatyát arra biztatta, hogy a záróeseményre eljöjjön – nem mindenhová szoktak elmenni, de ahová lehet, igen –, így ide ő is eljött, hogy a világegyházat ennek a fontos eseménynek a lezárásaként köszöntse, de már akkor, az elutazásakor egyértelművé tette, hogy szívesen eljön Magyarországra újra egy apostoli, lelkipásztori látogatásra. Szokták mondani, hogy addig kell ütni a vasat, míg meleg, de igyekeztünk is életben tartani, és nagy örömünkre szolgált, hogy betegsége, gyengélkedése ellenére tavaly igent mondott a Szentatya, holott utólag megtudtuk, hogy környezetében többen óvták ettől a látogatástól, mert nem volt olyan erős az egészségi állapota, de azt mondta, hogy ő megígérte, és jönni akar. És jött.

– Visszatérve egy kicsit a homíliára, amelyet a Lateráni Szent János-bazilikában mondott, megragadott az a gondolat, hogy ha Krisztus velünk van, akkor nincs mitől félnünk. Vajon ezt a mindennapokban hogyan lehet megvalósítani?

– Azt gondolom, hogy erről minden kereszténynek bőven van tapasztalata, mert amikor már végképp elkeseredünk és kilátástalannak látjuk a dolgainkat, akkor minden ember, még talán a nem hívő is Istenhez fordul segítségért. De mi abban a tudatban élhetünk, az evangélium arról szólt, hogy Jézus azoknak, akik hisznek benne, akik hozzá tartoznak, azt mondta, hogy az Atyától senki nem ragadhatja el őket. Tehát ebben a biztos tudatban élhetünk, hogy Isten kezében vagyunk, ahogy egy ifjúsági énekre is utaltam: Isten tenyerén vagyunk, miért félnénk, hiszen Isten a mennyei Atyánk, gondviselő Istenünk, segít bennünket. Ez nem jelenti azt, hogy nekünk ne lennének nehézségeink, bajaink, dehogynem, hiszen ebben a világban, amelyben élünk, mi is gyengék, bűnösök vagyunk; mások is – ennek a következménye nyilván kihat ránk is; de akik Istenben bíznak, Isten irgalmas szeretetét ismerik, azok könnyebben talpra tudnak állni, és tudnak menni tovább az élet útján, mert Isten tenyerén érezhetik magukat.

– Azt hiszem, hogy ez a nemzeti zarándoklat ehhez a biztonságérzethez még hozzátett, és most a záróesemény után úgy térhetnek haza a résztvevők, hogy megtelt a szívük örömmel, hálával, és remélhetőleg ezt át tudják adni a többieknek is.

– Nagyon jó volt tegnap a szentmise után; szabadabb volt a program, a csoportok külön-külön mentek – hiszen azt nem akartuk, hogy egy helyre ezerkétszáz embert odavigyünk, tehát eleve úgy szerveztük, hogy a különböző csoportok különböző helyekre hadd menjenek, ki mit tart igazán fontos látnivalónak. Lépten-nyomon belebotlott az ember magyar csoportokba, és olyan lelkes arcokat láthattunk, mosolygósokat. Én azt gondolom, hogy aki itt van, átéli ennek a zarándoklatnak az örömét.

A közös imádságaink, a szentmisék, most a Szentatyával való találkozás – ez mindenféleképpen előhozza az ember szívéből azt a lelkesedést, hogy jó kereszténynek lenni, jó Krisztushoz tartozni és jó a Katolikus Egyház központjában – amely, mint említettük, mindnyájunk otthona – itt lenni. Nagy öröm ez mindnyájunknak.

Az interjút lejegyezte: Hollósi Judit, Magyar Kurír

https://www.vaticannews.va/hu/egyhaz/news/2024-04/veres-andras-puspok-interju-romai-nemzeti-zarandoklat.html

------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

Interjú Erdő Péter bíborossal a római magyar nemzeti zarándoklatról

2024.04.30.

A római magyar nemzeti zarándoklat április 25-i, csütörtöki záró szentmiséje után Erdő Péter bíboros, prímás rövid interjút adott a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségének a Szent Péter-bazilika sekrestyéjének kápolnájában.

- Bíboros úr, mindenekelőtt egy nagyon személyes mozzanatra emlékeznék vissza: a kihallgatás után, az ünnepi fotó elkészítésekor a Szentatya odafordult Hozzád és akkor innen szeretném, ha folytatnád…

– …és adott egy cukorkát, mégpedig egy csomagolt cukorkát, Milano felirattal. Nagyon kedvesen mosolygott hozzá, láthatólag tetszett neki az egész találkozás, ezt akarta ezzel kifejezni.

– Igen, ez egy apró gesztus, de ő az apró gesztusok embere, aki nagyon tud élni a pillanat lehetőségeivel. De nemcsak egyszerűen cukrot adott, hanem örömöt, lelkesedést is, mert szeretettel vártuk, és ő szintén szeretettel szólt. Mi az, ami frissiben, a beszéde első hallására megmaradt a lelkedben, bíboros atya?

– Természetesen visszaemlékezett ő is a magyarországi látogatására, és az akkor megjelent főbb motívumok előkerültek a beszédében is. Például az, hogy Magyarországnak hídszerepe van. De ilyen volt a magyar szentek tisztelete is, köztük a 20. század vértanú szentjeinek a tisztelete, ami a magyar katolikus közösségben megvalósult. A hídszerepet [ismét] hangsúlyozta: regionálisan is, a körülöttünk élő világ felé is, a többi felekezet irányában, az ökumenizmus, a vallásközi együttműködés tekintetében is. Ugyanakkor a szegények, a rászorulók, menekültek vonatkozásáról is szólt, külön kiemelve az ukrajnai menekülteket, akiknek a fogadtatása kapcsán nagyon pozitív élményt szerzett Magyarországról.

– Önmagát három szóval jellemezte, hogy miként érkezett Magyarországra.

– Igen. Zarándokként érkezett, de elmondta azt is, hogy testvérként és barátként is. Különösen hangsúlyozta a papokkal, püspökökkel való közösségét. Nyilván a Szent István-bazilikában tett látogatása és az ottani találkozás megerősítette benne ezt az összetartozás-érzést, amit közvetített is a mi számunkra már akkor, és most újra. Nagyon lelkesek voltak egyébként a papnövendékek, akik most eljöttek Rómába a zarándokcsoporttal, és ő is külön végigvitette magát köztük: mindegyikükkel kezet fogott, és volt egy pár kedves szava mindenkihez.

– Ott voltam mellette éppen, amikor hallottam ezt a kis intermezzót: a program szerint a Szentatya a fotózásra ment volna, és utána a következő programjára a Szent Péter térre, ahol az olasz Actio Catholica fiataljai várták. És akkor – hallottam – olaszul azt mondta: „Szeretném köszönteni a papokat meg a híveket, toljatok arra.”

– Igen, ez kicsit hasonló gesztus volt ahhoz, mint amikor a Szent István-bazilikából kijött a papokkal való találkozóról, és látta, hogy tele van a tér: nem bírta megállni, hogy föl ne keljen a kerekesszékből, és meg ne induljon a hívek felé. Most nem kelt föl a székből, de így is megindult: először azokat a csoportokat üdvözölte, akik az első sorokban álltak; külön a hallássérülteket – ők is csoportosan jöttek, és még jeltolmácsot is biztosítottak. Nagyon szép találkozó volt, és azt hiszem, hogy azért is emlékezetes, mert ebben is rímel a budapesti útjára.

– Ez a harmadik napja a nemzeti zarándoklatunknak; a nyitó szentmisével a Lateráni Szent János-bazilikában, aztán a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában ezerkétszáz hívővel… Milyen érzés a pásztornak így látni a nyáját?

– Ezek a római bazilikák nekem diákkorom óta kedvenc templomaim: a Szent Pál-bazilika csodálatosan harmonikus belső tere, vagy a lateráni, „minden templomok anyja és tanítómestere”, mely a római egyház szimbóluma is, hisz hivatalosan mindig a pápa székhelye, katedrálisa volt, és természetesen a Szent Péter-bazilika… Mert mégiscsak a Lélek mozgatja az anyagot: Szent Péter és Pál tanúságtételére épült a római egyház, ez a tanúságtétel és hit pedig olyan anyagokat mozgatott meg, amelyek ma a világ csodáját jelentik. A Szent Péter-bazilikáról és a többiről is ma ez kell hogy az eszünkbe jusson: hit, amely képes volt a köveket is megmozgatni. Nekünk is a rendelkezésünkre álló legjobb képességeink szerint, termésünk legjavából kell kifejeznünk hitünket és hálánkat Isten iránt.

– Mi az, ami „megmozdult a kőben”, a Magyar Katolikus Egyház anyagában – híveiben, papjaiban – az elmúlt egy esztendőben a Szentatya látogatása óta?

– Sok minden történt. Voltak sorozatok, amelyek a pápa tanítását átelmélkedték, elemezték, különösen például a katolikus egyetemen mondott beszédét az ifjúsági csoportokban, de nagyon fontos az is, hogy a Kossuth téri rendezvény emlékeit képben és szóban, sőt még film formában is fölelevenítették. A Kossuth téren nyilvánvaló volt, hogy bár [Ferenc pápa] a határon innen és túli magyar katolikusokhoz jött elsősorban, mégis az egész társadalom ott volt: láttuk, hogy a testvéregyházak és a világi társadalom képviselői is megjelentek, és örömmel üdvözölték a pápát.

– A Szentatya többször visszatért arra itt Rómában is, hogy meglepte Magyarországon a magyar katolikus püspökök barátsága, nemcsak a többi protestáns püspökkel, hanem a rabbikkal is, ami az ő lelkének különösen nagy örömet okozott.

– Ezen mi sok-sok éve dolgozunk, és én azt hiszem, hogy ez is egy adottság – Budapesten különösen, de Magyarországon általánosságban is –, hogy nem feltétlenül két, egymástól távol álló csoportot kell közelíteni, hanem sokszor ezek a szomszédok kérdései, családokon belüli ügyek, amelyek révén közös emlékezetet lehet felfedezni és építeni. Nem véletlen, hogy a pápa az új magyar szentek között külön is megemlítette Salkaházi Sárát.

– Zárógondolatként mit remélhetünk ettől a zarándoklattól? Ezerkétszázan jöttek el, szinte a teljes püspöki kar, mintegy száz pap kíséretében, imádságos szívvel. Mi az, amit hazavihetnek ők, a zarándokok innen Magyarországra?

– Nyilván ez az egyes csoportok felkészülésétől és attól az imádságtól is függ, amellyel kísérték az útjukat, tehát hogy nem tisztán „turizmusban” veszek részt; de nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a papnövendékek, a diakónusok és a papszentelés előtt álló fiatalok is itt voltak, mert azt hiszem, hogy nekik a hivatásuk szempontjából is döntő kérdés az, hogy részei vagyunk a világegyháznak, és a világegyház közös hitét és közös küldetését vállaljuk mi is.

Lejegyezte: Horogszegi-Lenhardt Erika / Magyar Kurír

Az interjút készítette: Vértesaljai László SJ/Vatikáni Rádió

https://www.magyarkurir.hu/hirek/hit-amely-kepes-koveket-is-megmozgatni-erdo-peter-romai-magyar-nemzeti-zarandoklatrol

--------------------------------------------------------------------------------------

Ternyák Csaba érsek a római magyar zarándoklatról

2024.05.03.

A római magyar nemzeti zarándoklat április 25-i záró szentmiséje után Ternyák Csaba egri érsekkel a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségét vezető Vértesaljai László készített rövid interjút a Szent Péter-bazilika sekrestyéjének kápolnájában. A római találkozás élményei mellett szóba került az érsek személyes kötődése Szent II. János Pálhoz és jó kapcsolata a főegyházmegye papjaival.

– Három egymást követő napon három gyönyörű szép szentmise, ma, csütörtökön a Szentatyával való találkozás a VI. Pál csarnokban… Mi érintette meg leginkább a szívedet, érsek atya?

– A pápával való találkozás mindig különleges öröm, hiszen mi benne Krisztus földi helytartóját látjuk, és a mai Pétert. A pápa Péter utóda, ilyen módon ő az, aki ma számunkra közvetíti Szent Péter jelenlétét. Ezért mi úgy tekintünk rá, mint Péterre. Ezekben a napokban eszembe jutott, hogy egy évvel ezelőtt azt ígértük, azért imádkoztunk, az volt a mottónk, hogy Krisztus a jövőnk. És most a jövőben élünk, hiszen tavalyhoz képest ez már a jövő. És nekünk még mindig Krisztus a jövőnk, de a múltunk és a jelenünk is Krisztus. Ez az, ami eltölt bennünket végtelen hálával, örömmel és bizalommal Jézus Krisztusban, aki mindig hűséges. Ő a hűséges tanú, aki mindig ott áll mellettünk, erősít bennünket és bátorítást ad nekünk, hogy mi is hűségesek legyünk hozzá. Ez történt ma is, amikor Péter apostol utódával találkoztunk, és az ő derűs lelkével. Látjuk, hogy fizikailag mennyire összetört állapotban van, mégis süt belőle az öröm, sugárzik belőle a Jézus Krisztusnak való odaadottság, és ez mindannyiunkat megerősít. Jó ott lenni a közelében, mert azt érezzünk, hogy biztos támasz, biztos példa mindannyiunk számára.

– Az érsekség hogyan élte meg a tavalyi pápalátogatást? Van-e valami hozadéka, gyümölcse az ő látogatásnak, amely Budapesten keresztül voltaképpen az egész Magyar Katolikus Egyháznak, pontosabban minden magyar katolikusnak, még a határainkon kívül élőknek is szólt, s amely bennünket, papokat is különösen megérintett?

– Részt vettünk természetesen a látogatáson mi is, mint ahogyan minden egyházmegyéből nagyon sokan. Örömömre szolgál, hogy erre a zarándoklatra, amit most szerveztünk, munkatársaimmal együtt is jó pár tucatnyian eljöttünk, egy teljes busszal, illetve többen repülővel. A mai találkozón a Szentatyával ott ült az első sorban az a hét diakónusunk is, akiket másfél hónap múlva, június 22-én fogok felszentelni az immár megújuló egri bazilikában. Amikor [a látogatást követően] aztán a Szentatya elment, én is kihúztam magam, és úgy mondtam nekik: „Büszke vagyok rátok, hogy itt voltatok, itt vagytok, hogy ti is jókedvűek és derűsek vagytok, és hogy a Szentatya most megerősített benneteket is.” [A kispapok közül] hárman nem voltak itt, akik még a diakónusszentelés előtt állnak. Összesen tízen állnak majd a szentelési oltár elé: három diakónust és hét papot szentelhetek majd Isten kegyelméből. Úgy gondolom, hogy ez – bizonyos értelemben – tekinthető a pápalátogatás gyümölcsének is.

– Ahol élet van, ott van hivatás is – ezt Szent II. János Pál pápa oly sokszor és oly nagy szeretettel ismételte el. És ha már az ő neve – gondviselésszerűen – szóba került: te az ő szárnyai alatt is szolgáltál. Sok év eltelt hazaköltözése óta. Mit őrzöl a szívedben róla?

– Nagy-nagy szeretetet és hálát iránta. Most itt vagyunk a Szent Péter-bazilika sekrestyéjében, ahol van egy kis kápolna. Eszembe jut a több évtizeddel ezelőtti püspökszentelésem, amikor rám tette a kezét. Életre szóló élmény, megerősítés és bátorítás volt számomra is, hogy fiatalemberként kiválasztott arra, hogy püspöki szolgálatba lépjek. Később a munkatársa is lehettem, és biztos Ferenc pápa sem venné rossz néven, ha hallaná, hogy bizonyos értelemben rá úgy tekintek, hogy ő az én pápám, mert vele közvetlen személyes kapcsolatba is kerülhettem, ami kitüntető volt, ugyanakkor az embert alázatra is készteti. Jó visszagondolni rá, és kérni az ő segítségét, közbenjárását az Egri Főegyházmegyéért, az egész Magyar Katolikus Egyházért, a Világegyházért – és az én személyemért is –, hiszen ő már ott van a szentek és a nagy pápák körében, Isten országában.

– Mint főpásztor, mit tudnál most szólni a papjaidról? Milyen a kapcsolatod velük, milyennek találod őket?

– Nagyon jófejek (nevet – a szerk.), nagyon jófejek a papjaim, nagyon szeretem őket. És megbocsátják nekem, hogy én nem gyakran látogatom őket. Ők viszont szívesen látogatnak engem, és tudják, hogy olyankor mindig az atyai házba jönnek. Ugyanakkor természetesen mindig megyek mindenhova, ahová hívnak. De úgy nem szoktam menni, hogy egyszer csak megjelenek váratlanul. Nagyon szeretem a papjaimat, mert hűségesek – Istennek legyen hála. Nem akarok dicsekedni, sem számokat mondani, de hűségesek, és ez a legfontosabb.

– És a jó egri hívekről – utolsó gondolatként?

– A jó egri hívek alig várják, hogy újra megtölthessék a bazilikát, amelyről néhány hét múlva lehull az a fátyol – eltűnik az a kerítés, válaszfal –, amely a felújítás alatt álló, illetve már felújított részeket eddig elválasztotta. Így végre ismét a maga teljes pompájában tűnhet fel előttünk, hogy ott állhassunk, imádkozhassunk és dicsőíthessük az Urat. A bazilikánk homlokzatán látható felirattal – „Venite adoremus Domini” – hívtam meg szeptember 28-ra, egy nagy találkozóra a főegyházmegye híveit, hogy „Jöjjetek, imádjuk az Urat!” Ez lesz az a nagy ünnepünk, amikor a megújult bazilika megáldására sor kerül.

Lejegyezte: Horogszegi-Lenhardt Erika / Magyar Kurír

https://www.vaticannews.va/hu/papa/news/2024-05/papa-nemzeti-zarandoklat-ternyak-csaba-ersek-krisztus-ma-jovo.html

-------------------------------------------------------------------------------------

Tóth Tamás, az MKPK titkára a nemzeti zarándoklatról

2024.05.10.

Magyarul szólt az imádság Rómában

Hálaadó nemzeti zarándoklatot hirdetett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) Ferenc pápa magyarországi apostoli látogatásának első évfordulójára, április 23. és 25. között Rómába. Tóth Tamással, az MKPK titkárával beszélgettünk erről az eseményről.

– Amikor beszélgetünk, pontosan akkor van Ferenc pápa magyarországi apostoli látogatásának, közelebbről a harmadik napjának első évfordulója (április 30.). A pápalátogatás általános koordinátoraként sokszor beszélt már élményeiről. Mi az, amire szívesen emlékszik vissza?

– Gyakran kérdezik tőlem, hogy miként zajlott a pápalátogatás előkészítése. Erre a kérdésre azért nehéz válaszolni, mert úgy érzem, ez az esemény a Gondviselés segítségével egyszerűen, szinte magától megtörtént. Pedig nagyon sok munka áll mögöttünk, munkatársaim, a szervezők, ahogyan én magam is, e két hónap alatt folyamatosan egyik helyszínről a másikra mentünk, s a Szentszék és a püspök atyák szempontjai szerint pontról pontra alakítottuk a programok részleteit. Ugyanezt mondhatom el Ferenc pápa látogatásának három napjáról is: egyszerűen megtörtént.

A Szentatya magyarországi látogatása mindannyiunknak, így nekem is, olyan lelki megerősítést adott, amiből mind a mai napig töltekezni tudunk.

– Miért gondolták úgy, hogy nemzeti zarándoklatot szerveznek az első évfordulóra?

– Ferenc pápa tavaly április végén hagyta el Budapestet, s ezt követően legközelebb június elején ülésezett az MKPK. Ezen a tanácskozáson merült fel, hogy ha a Szentatya felkereste Magyarországot, mi is tegyük tiszteletünket Szent Péter apostol utódánál. A döntést követően azonnal megkezdődött ennek a szervezése. Először 2023 ősze merült fel lehetséges időpontként, ám később a püspök atyák inkább amellett foglaltak állást, hogy tegyük át az első évfordulóra, hiszen így még több idő van a felkészülésre.

– Mi a jelentősége annak, mit jelképez, hogy Rómába érkeztek a magyar egyház képviselői?

– Rómába ellátogatni egy római katolikusnak mindig rendkívüli esemény, hiszen itt tapasztalhatja meg leginkább a katolicitást, az Egyház egyetemességét, amit a pápa, azaz Róma püspökének személye is megjelenít.

– A zarándokok egészen különleges helyeken vehettek részt szentmisén. Milyen érzés volt itt látni a magyar híveket?

– Ha valaki zarándokként érkezik Rómába, megtapasztalhatja, hogy napközben – a sok turista miatt, akik inkább csak nézelődni jönnek – kevésbé lehet átélni a hely szellemét. Ha valaki zarándokként jön, jobb, ha inkább reggel keresi fel a Szent Péter-bazilikát, a szentmiséken is ilyenkor lehet részt venni. Keddenként a bazilika magyar kápolnájában is van szentmise.

Az külön ajándék, ha Róma valamelyik templomában magyarul szólnak az imádságok.

Ezért is volt annyira felemelő, amikor Erdő Péter bíboros, prímás a Szent Péter bazilikában, a Cathedra Petri oltárnál; Veres András püspök, az MKPK elnöke a lateráni bazilikában – ez Róma püspökének a címtemploma –; Udvardy György veszprémi érsek, az MKPK elnökhelyettese pedig a Falakon kívüli Szent Pál bazilikában, Szent Pál apostol sírjánál mutatott be szentmisét.

– Hogyan vált lehetővé, hogy a magyar zarándokok Róma nagy bazilikáiban vehessenek részt szentmisén?

– A Rómába érkező zarándokok előzetes egyeztetés alapján a nagy bazilikákban is részt vehetnek szentmisén. Persze időben kell jelezni az illetékeseknek. A nemzeti zarándoklat esetében a Magyar Katolikus Egyház római ágensének, egyben a Pápai Magyar Intézet (PMI) rektorának, Németh Norbertnek a segítsége most is kulcsfontosságú volt.

– Ön több évig élt Rómában. Milyen gondolatai, érzései vannak az Örök Városról, amely az Egyház szíve?

– Hat évet éltem Rómában diákként, majd a PMI rektoraként később további hét évet töltöttem ott. Otthonosan mozgok Rómában, ám ahogyan azt egykori jezsuita tanárom mondta:

Rómát három nap alatt meg lehet ismerni, de harminc év alatt nem. Ez a város mindig tartogat valami meglepetést, felfedeznivalót kulturális, történelmi, illetve számunkra, katolikusok számára vallási értelemben is.

Persze nem mindegy az sem, hogy hivatalos úton vagy egy zarándoklat résztvevőjeként látogatunk ide. Abban az örömben volt részem, hogy a magyar nemzeti zarándoklaton egy majd ötvenfős csoporttal vehettem részt, hiszen az MKPK Titkárságának sok munkatársa és családtagjaik is ott voltak velünk Rómában. Jó alkalom volt ez arra, hogy a hivatali időn kívül, egy ilyen jeles alkalmon jobban megismerhessük egymást, illetve egymás családtagjait is. A becslések szerint közel ezerötszáz zarándok érkezett Rómába a határon innen és túlról, s egymással közösségben nem csak a katolicitásunkat, a Szentatyához tartozásunkat, de sajátos értelemben a magyarságunkat is megélhettük: ne felejtsük el, hogy a kereszténységünket mindig egy konkrét közösségben, családban, nemzetben tudjuk csak igazán megélni.

– Van olyan szeglete Rómának, ami különösen közel áll a szívéhez?

– Diákkoromban egészen máshol laktam Rómában, mint később, amikor rektorként éltem ott. A Vatikán közvetlen környezete, a Szent Péter-bazilika különleges miliő. De a bazilika alatti scavi, az ókori ásatási terület is igazán kivételes hely, hiszen itt van Szent Péter apostol sírja. Ha a Michelangelo által tervezett bazilika kupolájától húzunk egy képzeletbeli tengelyt, akkor az pont ide fog mutatni. Jól emlékszem, amikor édesanyámmal, aki egyébként nem szereti a szűk helyeket, lejöttem a scaviba, amely egyébként eléggé szűkös terület. Neki is nagy élmény volt látni azt a sírhelyet, ahol az Egyház szíve dobog.

A nemzeti zarándoklat alkalmával is egészen egyedülálló élményt jelentett éppen ezen a helyen énekelni a pápai himnuszt, amelynek első sorai sehol sem lehetnek aktuálisabbak, mint éppen Szent Péter sírja felett.

Emellett sok más kivételes helyszín is van: Róma történelmi belvárosán túl például a Gianicolóról elénk táruló látvány is rendkívüli, bár megjegyzem, bármelyik római ház tetőteraszáról, így a PMI-nek otthont adó Falconieri-palota tetejéről is felejthetetlen kilátás nyílik a városra.

– Ferenc pápa magánkihallgatáson fogadta a Magyar Katolikus Egyház képviselőit. Ennek kulisszatitkairól mit lehet elmondani?

– Általános szokás, hogy annak az országnak a képviselői, ahol a Szentatya apostoli látogatáson járt, néhány hónappal később tisztelgő látogatást tesznek nála. Erre 2023 októberében került sor, amikor Erdő Péter bíboros, prímás; Veres András püspök, az MKPK elnöke és Kocsis Fülöp érsek-metropolita kíséretében én is, mint a látogatás általános koordinátora ott lehettem a Szentatyánál, és megköszöntük neki, hogy felkereste Magyarországot. Ekkor vetette fel a delegáció Ferenc pápának, hogy az egyéves évfordulón szeretnénk mi, magyarok felkeresni őt, és kérjük, hogy fogadja a zarándokokat. A Szentatya nagyon lelkesen válaszolt, rögtön igent mondott, így elkezdődhetett a szervezés. Való igaz, a Szentatya a szerdai általános kihallgatáson szokott találkozni a hívekkel, de előfordul, hogy magánkihallgatáson fogad egy-egy küldöttséget. Így volt ez a magyar zarándokcsoport esetében is, hiszen velünk csütörtökön találkozott a vatikáni VI. Pál teremben.

– Ferenc pápa odament a zarándokokhoz, üdvözölte őket, volt, akivel kezet is fogott.

– Mivel az előző vasárnap volt a papi hivatások napja, ezért úgy gondoltuk, nagyon szép gesztus lenne, ha a papszentelés előtt álló kispapokkal, diakónusokkal külön is találkozhatna a Szentatya. Rajtuk kívül a római Collegium Germanicum et Hungaricumban, a Pápai Görög Kollégiumban és a PMI-ben tanuló papok, papnövendékek is jelen voltak. Két család tagjaival találkozott még külön a pápa: egy fiatal görögkatolikus papcsalád közös életükre, szolgálatukra és gyermekeikre kérte az áldását, a Béres család pedig egy különleges tokaji borválogatással lepte meg a Szentatyát. Nagyon nagy öröm volt az is, hogy ezt követően a pápa körbejárt a zarándokok között, sokakkal kezet fogott, több kisgyermeket megáldott, majd a jelen lévő püspökökkel és papokkal egy közös fotó is készült. Külön megtiszteltetés volt, hogy köztársasági elnökünk, Sulyok Tamás és kísérete is ott voltak velünk a teremben, illetve utána a hálaadó szentmisén is.

– Ferenc pápa a beszédében kiemelte, hogy szívesen emlékszik vissza a Budapesten töltött napokra.

– Erdő Péter bíboros úr jegyezte meg, hogy amikor Ferenc pápa 2021-ben Magyarországon járt, megérezte a magyarok szeretetét.

A szeretet nagy erő, képes arra, hogy kölcsönösen megerősítést adjon a mindennapokban.

Úgy gondolom, ezt mindenki megérezhette, amikor eljött az apostoli látogatás valamelyik programjára, vagy a média segítségével kísérte figyelemmel az eseményeket.

– A Szentatya a találkozón elmondott beszédében a magyar szentek és boldogok példáját idézte, mintegy összekötve a múltat a jelennel. Milyen útmutatást ad ez számunkra?

– Nekünk, magyaroknak a saját szentjeink, legfőképpen az Árpád-házi szentek különösen fontosak. Nem véletlenül határozzuk meg magunkat úgy, hogy Szent István országa vagyunk. De nemcsak a történelmi távlatra, hanem a közelmúltra tekintve is találunk olyan magyar példaképeket, akiknek az élete minta lehet számunkra. Ferenc pápa többeket is megemlített, így Boldog Brenner Jánost, aki életét adta a rábízottakért, s védte az Eucharisztiát. A vértanú pap hitéről a testvére tett tanúságot a pápalátogatás során; a Szentatya felemelő gesztust tett felé, amikor kezet csókolt neki. A pápa megemlítette többek között Boldog Apor Vilmos győri vértanú püspököt, az esztergomi egyházmegyés Boldog Meszlényi Zoltánt, aki egyházjogász és egyháztörténész volt, valamint Boldog Salkaházi Sárát is, ami azért is kiemelendő, mert a Szociális Testvérek Társaságának képviselői is jelen voltak a VI. Pál teremben.

Mindez arra hív bennünket, hogy tanuljunk a történelmi példákból, modern kori szentjeink életéből, mert ők arra mutatnak rá, hogy szentnek lenni nem kiváltság, mindenkinek az adott kor körülményei között lehet és kell tanúságot tennie a hitéről.

– Ha egy zarándok hazatér, másoknak is átadja mindazt, amit tapasztalt. Ön szerint mi ennek a három napnak az üzenete?

– A nemzeti zarándoklat minden résztvevője életre szóló élményt kaphatott, de egy lelkigyakorlat után is megjegyzik, az igazi feladat csak ezután kezdődik. A pápánál, Rómában tett látogatás is úgy teljesedik ki, ha továbbadjuk a kapott kegyelmeket másoknak, és magunkban is hagyjuk kiteljesedni azokat. Bennünket ma nem üldöznek a hitünkért, de sokszor adódhat olyan helyzet, amikor talán nem merünk elég bátran kiállni a meggyőződésünkért. Meg kell mutatnunk a világnak, hogy jó választás, örömteli dolog kereszténynek, katolikusnak lenni.

Ha azt szeretnénk, hogy a kereszténység, a katolikus hit jelen legyen a magyar társadalomban, akkor örömmel és bátran kell vállalnunk a hitünket.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír

https://www.magyarkurir.hu/hirek/magyarul-szolt-az-imadsag-romaban-toth-tamas-az-mkpk-titkara-nemzeti-zarandoklatrol

--------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------