Tavaly márciusban kezdték el, és az idei évre ígérik a befejezését a Farnese palota Carracci galéria restaurálásának.

A Carracci galéria a francia követség fogadóterme, ahol a díszes freskókat a Carracci testvérek festették 1597-1608 között.

A teremben 30 restaurátor dolgozik, előrehaladtak a stukkó díszek felújításával, a képeken a freskók restaurálása látszik.

-

Érdekes, hogy a művészettörténeti adatbázisban csak Annibale Carraccit méltatják, a testvéréről, Agostinoról elfelejtkeznek:

-

Annibale Carracci az itáliai művészet egyik nagy hagyományainak újjáélesztője, Giotto, Masaccio és Raffaello nevével fémjelzett vonulatának örököse volt. A 17-18. században úgy tekintettek a freskófestészetre, mint az itáliai képzőművészet legsajátabb ágára és a művészi képességek legmagasabb próbakövére. Ez nagymértékben hozzájárult a freskófestészetben remekelő Annibale Carracci felmagasztosításához, akinek a Farnese-palota galériájában lévő mennyezetképeit Raffaello és Michelangelo művei, a vatikáni Stanzák és a Sistina freskói mellé sorolták, és az olasz festészet történetének mérföldköveként tartották számon.

A freskóegyüttes munkálataihoz a festő 1597-ben látott hozzá. A képek Ovidius Átváltozások című műv éből vett mitológiai jeleneteket ábrázolnak, a ciklus témája a mindent legyőző szerelem, amelyet az antikvitás istenei testesítenek meg. A mitológiai jeleneteket quadro riportato formájában festette meg, vagyis azt az illúziót keltve, mintha a freskómezők a falra erősített, keretbe állított táblaképek lennének. Az együttes elrendezése, szobrokat és építészeti tagozatokat imitáló dekorációs rendszere Michelangelo Sistina-beli mennyezetképének hatását tükrözi. Annibale változatában a párkányra „állított” festett hermák és atlaszok választják el a széleken sorakozó képeket, és ők „tartják” a mennyezet közepének freskókereteit. A megfestett szobor alakok mellé bronzreliefeket utánzó tondók is kerültek.

Annibale nagy kifejezőerővel és közvetlenséggel festette meg a történeteket, elbeszélőstílusa Raffaello szellemében a klasszikus antikvitás derűs és életteli megközelítését mutatja. A mennyezet közepét az együttes legnagyobb méretű kompozíciója, Bacchus és Ariadné diadalmenete uralja. A fennmaradt tanulmányrajzok tanúsítják, hogy Annibale a jelenet megfestéséhez antik Bacchus-szarkofágokat tanulmányozott. A kép kompozíciója valóban a klasszikus reliefekre emlékeztet, és az egyéni vonásokkal felruházott alakok is klasszikus típusoknak felelnek meg. Másrészt a freskón olyan vitalitás és dinamizmus uralkodik, amit hiába keresnénk az antikvitásban vagy az érett reneszánszban. Minden egyes figura alapos természettanulmány után készült, amely a Carracci-akadémia jellemző módszerévé vált. Annibale újszerűsége és egyben alakjainak életereje is a klasszikus előképek és a természeti modellek között megteremtett újfajta kapcsolatban rejlik. Művészete olyan klasszikus jelentett, aminek folytatását Poussin klasszicizmusa, Rubens életteli festészete jelenti.

-------------------------------------------------------------------------

http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/muveszetek/muveszettortenet/muveszettortenet-10-evfolyam/annibale-carracci/a-galleria-farnese-mennyezete

------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------

További, felújítás előtti képek:

 ----------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------