2022.05.26.

A rómaiak vezették be egyes császárok emlékére ill. győ­zelmeik megörökítésére a diadalívek és diadaloszlopok építését. Ilyenek nem csupán Rómában, hanem a meghó­dított tartományokban (Gallia, Britannia) is fennmaradtak.

Rómában, a Via di San Vito-ban, a Gallienus császár diadalívének (Arco di Gallieno) nevezett átjáró valójában az i. e. IV. századbeli, serviusi városfal Porta Esquilina-nevű kapuja (1. kép). A császárra (253–268) és feleségére vonatkozó felírást csak századokkal később, 262-ben vésték rá. Valaha háromíves volt, mára csak egy maradt meg belőle. Északi oldalán áll a VIII. századbeli, kicsiny S. S. Vito e Modesto templom.

Titus császárnak (79–81) a S. Maria Nova (S. Francesca Romana) templomtól délre álló diadalívét (Arco di Tito) 82-ben építették a zsidók ellen, 70-ben viselt, győztes hadjárat emlékére 82-ben építették (2. kép). Az egyárká­dos kapu belsején lévő domborművön látható a diadal­menet, amelyben a jeruzsálemi templomból zsákmányolt kegyszereket hordozták. A nemes arányú alkotás később több emlékmű számára szolgált mintául.

Septimius Severus császárnak (193–211) és fiainak 203-ban készült diadalíve (Arco di Settimio Severo) a Forum Romanumon áll (3. kép). A 21 m magas, három­árkádos díszkapu domborművei a parthusok elleni, 197- ben zajlott hadjárat jeleneteit ábrázolják. A két szélső boltív belül átjáróval közlekedik a középsővel. A császár ifjabb fiának Getának nevét is feltüntették az emlékmű­vön, őt azonban bátyja, Caracalla meggyilkoltatta, és nevének bronzbetűit eltávolíttatta.

A Via del Velabrón álló, VII. századbeli S. Giorgio in Velabro templom építésekor annak bal oldalába beépítet­ték egy 204-ből származó díszkapu egy részét. Ezt a hajdani piac pénzváltói emelték Septimius Severus csá­szár és családja tiszteletére. Az Arco degli Argentarinak nevezett, 6 m magas, márvánnyal borított kapun (4. kép) Getának ábrázolása is szerepelt, de Caracalla levésette a reá vonatkozó domborműveket.

Traianus Forumán, két szép, barokk templom között áll a császár diadaloszlopa (Colonna di Traiano, 5. kép), amelyet valaha pompás épületek vettek körül. A 34 m magas, felfelé karcsúsodó, átlag 3,5 m átmérőjű oszlo­pot Apollodoros, görög építész henger alakú carrarai márványtömbökből építette fel, 113-ban. 5,3 m magas, négyszögletes talpazatában helyezték el a császár hamva­it tartalmazó arany-urnát, amely később, az idők vihará­ban eltűnt. Belsejében csigalépcső vezet az erkélyre. Külsejét spirális dombormű díszíti, amely a császárnak a dákok ellen, a mai Románia területén viselt két hadjáratát (101–102, 105–106) örökíti meg. Időrendi sorrendben mutatja be a sereg vonulását, a táborverést, a csatákat, várostromokat, a foglyok sorsát és a győzelmi ünnepsé­get. A spirál kiterítve mintegy 200 m hosszú (6. kép), szélessége átlag 1 m (a jobb láthatóság érdekében felfelé szélesedik). Mintegy 2500 emberi alak szerepel rajta. Egykor színezve lehetett. Mint egy képeskönyv, aprólé­kosan szemlélteti a korabeli fegyverzetet, ruházatot, haditechnikát. Az oszlop tetején valaha a császár aranyo­zott bronzszobra állt. V. Sixtus pápa 1587-ben Szt. Péter szobrát helyeztette oda. III. Napóleon 1861-ben gipsz-lenyomatot majd galvanoplasztikai réz-másolatot készít­tetett a domborművekről. Ezeket felhasználva, 1864- 1874 között a londoni Victoria és Albert Múzeumban – két darabban – az oszlop másolatát is elkészítették.

Marcus Aurelius császár ((161–180) diadaloszlopát (Colonna di Marco Aurelio, 7. kép) 193-ban a „barbár” markomannok és szarmaták ellen 170–175-ben viselt győzedelmes hadjáratok emlékére emelték a Piazza Colonnán.

A 10 magas talpazaton álló, 30 m magas, átlag 3,7 m átmérőjű, carra­rai márványoszlop belsejében csigalépcső vezet fel a tetőn lévő erkélyre. Felszínén csigavonalban a hadjáratokat ábrázoló dombormű húzódik. Ennek alakjai magasab­ban emelkednek ki az alapból, mint a Traianus oszlop figurái (8. kép). 1588-ban V. Sixtus Szt. Pál bronz­szobrát helyeztette az oszlopra, az eltűnt császárszobor helyére.

A Colosseum mellett, tőle dél­nyugatra áll I. (Nagy) Konstantin császár (306–337) 315-ben készült, 21 m magas, három­árkádos diadalíve (Arco di Costantino, 9. kép), amelyet a pogány Maxentius császár felett aratott győzelem (312) emlékére építettek. Szobrokkal, oszlopokkal dombormű­vekkel díszítették, a többi diadalívhez viszonyítva túlsá­gosan gazdagon. A díszítőelemek nagy részét más emlék­művekről szedték le, a domborműveken egyes arcokat átfaragtak Konstantin arcává.

Szintén Nagy Konstantin idejéből származik a S. Giorgio in Velabro templommal szemben álló Janus-ív (Arco di Giano, 10. kép). A kocka alakú márványépít­ményt egymást keresztező két boltív szeli át. Mindegyik oldalán, két szinten szoborfülkék láthatók (most már üresen). A középkorban a Frangipaniak erőddé alakítot­ták, ekkor rongálódott meg.

Rómában a pápák emlékét is igyekeztek – síremlékü­kön kívül – az uralkodásuk alatt készült épületeken, közkutakon, kapukon, érméken megörökíteni.

Az újkorban ismét divatba jöttek a diadalkapuk, dia­daloszlopok, és mintaként az ókoriak szolgáltak.

Forrás: OSTEOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 2022/1-2

-----------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------