2014.04.27.

Slama Györgyné Börcsök Gizella A Balassi Intézet Campus Hungary-ösztöndíjasaként 2013. október 26. és december 7. között Rómában tett rövid tanulmányutat. Tapasztalatainak összefoglalását ismertetem.

A könyvtárazás rejtelmei Rómában

Olaszországban a könyvtárak használata ingyenes. Eddigi kutatásaim során (Róma, Firenze, Bologna, Genova) azt tapasztaltam, hogy könyvet kikölcsönözni csak igazolt, hosszabb (legkevesebb hat hónapos) kint tartózkodással lehet. Egy hathetes rövid tanulmányút tehát erre nem ad lehetőséget. Ha azonban sikerül hivatalos (fejléces lapon, pecsétes) ajánlólevelet beszerezni (pl. egy kutatóintézettől), és elég kitartóan kérleljük az illetékes könyvtári felelőst, akkor sikerrel járhatunk. A Római Központi Nemzeti Könyvtárban (Biblioteca Nazionale Centrale di Roma, BNCR) a kölcsönző vezetőjével sikerült megállapodnom, hogy a kint töltött idő első két hetében kölcsönözhetek könyveket, mert így az egy hónapos határidő még éppen belefér a kint tartózkodási időmbe. Később azonban újabb egyezkedések eredményeként még néhány nappal a hazautazásom előtt is engedélyt kaptam a kölcsönzésre. Egyszerre csak két könyvet lehet kivenni; bár ez a szabály nem mindenkire egységesen érvényes. Figyelnünk kell a kölcsönzési időre is, mert a BNCR-ban csak délelőtt van erre mód. A helyben olvasásra maximum három dokumentumot lehet egyszerre kikérni, de szombaton csak egyetlen könyv igényelhető. Ugyan a kölcsönzési és konzultálási igénylés is elektronikusan történik, sajnos azonban a dokumentum kézbe vételéig minimum fél óra, de akár több, mint egy órát is várnunk kell. A fénymásolást külön engedélyeztetni kell, és szigorúan be kell tartani (aláírással igazolni) a törvény által előírt max. 15%-os határt. Amíg a BNCR használatára, a beiratkozásra, konzultálásra (helyben olvasására) és kölcsönzésre tehát szigorú szabályok vonatkoznak, addig egy kisebb, kerületi könyvtárban minden sokkal egyszerűbb, és gyorsabban megy. Egy számomra fontos könyvet rendkívül gyorsan ki tudtam kölcsönözni. A beiratkozáskor ugyan elkérték a személyi igazolványomat, de nem kérdezték meg, hogy mennyi ideig tartózkodom Rómában. Semmit sem kérdeztek, csak a megadott adatokat ellenőrizték le, és már vihettem is a könyvet magammal.

Biblioteca Nazionale Centrale di Roma
-

-
Azt is megtapasztalhattam, hogy egy komoly szakmai könyvtárban, a római székhelyű International Centre for the Study of the Preservation and Restoration of Cultural Property (ICCROM) kutatóközpontban pedig be sem kellett iratkoznom ahhoz, hogy használhassam a könyvtári szolgáltatásokat: elektronikus katalógus, számítógép, WIFI, szabadpolcos rendszer, könyvek, dokumentumok, folyóiratok helyben tanulmányozása, fénymásolás, konzultáció a könyvtár szakemberével. Minden alkalommal le kellett adnom a személyi kártyámat, melyet távozáskor visszakaptam. Itt azonban sajnos nem lehet egyáltalán könyvet kölcsönözni, viszont lehet fénymásolatot kérni, illetve engedélyezik a fotózást, ami a BNCR-ban és általában a nagyobb könyvtárakban tilos. A Palazzo Venezia-ban található Régészeti és Művészettörténeti Könyvtárban (Biblioteca di Archeologia e Storia dell’Arte, BiASA) is engedélyeztetni kell a fénymásolást, viszont itt nem papíron, hanem kizárólag elektronikusan, pendrájvra mentve kaphatjuk meg a másolást. A kutatóintézetben (CNR ICVBC) természetesen minden könnyen ment, hiszen „otthon” voltam, s a kollegák is (elsősorban Laura Genovese és Eleonora Maria Stella, aki a Journal of Cultural Heritage szerkesztője) készségesen segítettek eligazodni a hatalmas anyagban. Kutatásvezetőm, lévén intézetvezető, (általában igen) elfoglalt volt, mégis mindig talált időt a számomra rendszeres konzultációra, szükség esetén még könyvtárközi kölcsönzéssel is segített.

Biblioteca di Archeologia e Storia dell’Arte, BiASA

 -

-

Hivatalos kapcsolatfelvétel Olaszországban

Ha van ajánlóm, akire hivatkozhatok, vagy ajánlólevelem, a kapcsolatfelvétel is sokkal könnyebb. A már itthon, előre összegyűjtött, felkeresendő könyvtárakhoz és kulturális intézményekhez is kértem ajánlólevelet a kutatóintézet vezetőjétől. Ez nemcsak a könyvtárak esetében volt segítségemre, hanem az intézményekkel való kapcsolatfelvételben is jól működött. Azokban az esetekben, amikor kutatás közben bukkantam egy számomra érdekes intézményre, és nem kértem ajánlólevelet, amit csatolni tudtam volna az elektronikus levelemhez, még válaszra sem méltattak. Ha telefonon keresztül történt a kapcsolatfelvétel, akkor is minden esetben kértek írásos bemutatkozást; természetesen az ajánlólevél itt sem maradhatott el. Amikor pedig sikerült egy találkozót egyeztetni, akkor azt már sikernek könyvelhettem el.

Az egyik intézménynél (Fondazione Cotec) olyan segítőkészek voltak, hogy az általuk kiadott könyvek egy-egy példányát megkaptam ajándékba. S amikor kiderült, hogy az egyik kiadványuk szerzője, akivel nagyon szerettem volna konzultálni, már nem dolgozik a szervezetnél, készségesen megadták az elérhetőségét, és javasolták is, hogy hivatkozzam rájuk. Így az új kapcsolatfelvétel (Fondazione Rosselli) valóban simán ment (néhány udvariassági levélváltást követően). Itt is kaptam értékes anyagokat (elektronikusan is a mindig nálam lévő pendrájvomra) és olyan kiadványokat, amelyekhez nem lehet könyvtárban hozzájutni.

Egy országos kulturális intézmény (Federculture) esetében is a már jól bevált módszert alkalmaztam. A személyes találkozás alkalmával sikerült jó benyomást kialakítanom, így újabb ingyenes és főleg friss kiadványokhoz, tanulmányokhoz jutottam. Mivel a kutatási témámhoz a legújabb jó példák ismerete és a friss információk megszerzése elengedhetetlenül fontos, például a még csak javaslat szintű jogszabály az új kulturális kezdeményezésre vonatkozóan, minden kapott anyag igen értékes kincs volt a számomra. Minden esetben viszonoztam a kedvességet egy, a magyar kultúrát reprezentáló apró ajándékkal (CD, naptár, képeskönyv), és a köszönőlevél sem maradhatott el.

Különleges múzeumok Rómában

Kutatásom során érdekes szakmai tanulmányra bukkantam, mely a sikeresen megvalósult, jól működő olasz kulturális intézményeket és múzeumokat mint jó példákat mutatja be. Ezek közül a kutatóintézet egyik kollégája javaslatára a legjobb római példákat látogattam meg: MAXXI, Palaexpo, Parco della Musica, Museo Centrale Montemartini, Macro.

-

-

A Museo Centrale Montemartini különlegessége, hogy egy ipari örökségi környezetben római kori szobrokat, mozaikokat, freskókat, sírköveket és egyéb leleteket mutat be. Róma első elektromos hőközpontját, mely a Tevere folyó és vasútvonal közvetlen közelében, szecessziós stílusban épült, 1912. június 30-án avatták fel. A Róma egyik déli (egykor fontos szállítási) útvonala mentén (Via Ostiense) található ipari területet jelenleg rehabilitálják, és rajta új kulturális központot hoznak létre, melynek része e különleges múzeum is. 1995-ben a Musei Capitolini in Campidoglio egy részét átépítési munkálatok miatt bezárták, és átmeneti megoldásként a kiállítási tárgyakat a már nem működő Montemartini gyárban állították ki. Az 1997-ben nyílt kiállítás - melynek címe: „A gépek és az istenek” - két világot állított szembe egymással: a klasszikus és az ipari régészetet. Amikor 2005-ben befejeződtek a munkálatok a Campidoglio téren, a szobrok nagyobbik része a gyárban maradt, mely azóta állandó kiállítási térként, múzeumként működik.

MAXXI
-

-

MAXXI, hivatalos nevén: Maxxi Museo Nazionale delle Arti del XXI Secolo, vagyis a XXI. Századi Művészetek Múzeuma. A Kulturális Minisztérium 1998-ban nemzetközi pályázatot írt ki az épület megtervezésére, melyet – 273 pályázó közül – a híres angol-iraki építészmérnök asszony, Zaha Hadid nyert meg. Az épület maga is a XXI. századot képviseli. A város északi részén, a régi kaszárnya területén, annak épületeit is felhasználva, a városi szövetbe jól illeszkedő, a múzeum funkcióját is képviselő architektúra készült, amely külső és belső megjelenésében is különleges. A belső teret az épület teljes magasságában (3 szint) alulról megvilágított lépcsők és folyosók szelik át keresztül-kasul, mindig új és váratlan képet mutatva a látogatónak. A fényárban úszó, íves lépcsők széles fénysávként lebegnek a térben. Az izgalmas belső teret, az íveket, mozgásokat mintegy átszúrják a térbe függőlegesen, vízszintesen és különféle szögben belógatott hatalmas piros csövek. A kiállítótermek is rendkívüliek, ívesek, hullámosak, emelkedő padlójúak, szabálytalan alakúak, dőlt falúak; jól illeszkednek a XXI. századi művészetet bemutató alkotásokhoz, kiállítási tárgyakhoz. Az állandó és ideiglenes kiállításokon kívül építészeti könyvtár, könyvesbolt, auditórium, kávéház és izgalmas közösségi terek várják a látogatókat.

-----------------------------------------------------------------------------------------------

http://itadokt.hu/romai_kutatout_beszamolo_-_slama_gyorgyne_borcsok_gizella

http://itadokt.hu/romai_kutatout_slama_gyorgyne_borcsok_gizella

------------------------------------------------------------------------------------------------

Palazzo Corsini

----------------------------------------------------------------------------------------

KIEGÉSZÍTÉS KELEMEN ÁGNES - 2010. évi BLOGJÁBÓL

2015.07.15.

A Szapulencia (a Sapienza tőlem kapott beceneve) központi egyetemi, szép nevű könyvtára: Biblioteca Alessandrina. Nagyon alaposan felkészültem, hogy sikerüljön megszereznem 1 darab 2 kötetes tankönyvet és esetleg bónusznak egy olvasnivaló regényt (ez utóbbiba nem éltem bele magam előre, hogy sikerülni fog, elvégre lehet, hogy holmi szórakozásra nem tartanak könyveket, vagy nem adnak ki). Felkészültnek kell lenni, ugyanis az internetes katalógusból (az ottani gépekről is az érhető el, csak kissé nehezen, mert általában a 4 gépből 2 rossz, a 2 jónál meg 2 billentyű/órás sebességgel keres valaki valamit lázasan) csak az derül ki, hogy egyáltalán megvan-e nekik az adott könyv, az nem, hogy kölcsönözhető-e. Az emiatt reklamáló olasz srácot felvilágosítják, hogy minden olasz állami könyvtárban így van. Szóval itthon kiírtam az összes meglévő példány raktári számát, és így járultam a kölcsönzéssel foglalkozó hölgy színe elé. Igen, kölcsönözhető, de meg kell újítani a könyvtárjegyemet, mert január van, ehhez pedig kell a számla, bizonyítandó, hogy fizettem tandíjat. Jól van, hülye vagyok, mért nem gondoltam erre, persze, hogy nincs nálam.
Más nap számlával felvértezve térek vissza a küzdőtérre. Mivel most délután van (eddig mindig délelőtt voltam ott), két számomra új hölgy fogad a könyvkölcsönzési törvényszéken. Hihetetlenül kedvesek, érdekli őket a nevem helyes kiejtése, hamár magyar vagyok legyek szíves elmagyarázni a Szabó Katalin nevű írónő nevének kiejtését is meg minden. Számla rendben, ámde nincs meg a kartonom. (Előző nap még láttam, mert elővette a délelőttös nő.) Hosszú kutatás Á-nál, A.nál K-nál, nincs, elveszett. Nem baj, ne aggódjak, adjam meg az adataimat, és csinálnak másikat. Mit szeretnék kölcsönözni? Átnyújtom a gondos jegyzeteim, szuper, 20 perc múlva jöhetek vissza érte. Igaz, hogy ha a tankönyv mindkét kötetét kiveszem, akkor a regény már nem fér bele. (Mert itt nem volt semmilyen hatása Szabó Ervinnek, akinek immár rajongója lettem. Milyen szép is egyszerre 8 könyvet kivenni egy hónapra, az itt jellemző 2 darab/15 nap helyett!) Erre a 20 percre beülök a bölcsész olvasóterembe. Visszatérés a kölcsönzőbe, a kedves hölgyek együtt érzőn összecsapják a kezüket: Jaj, szegény, nem elég, hogy a kartonja elveszett, azok a példányok sincsenek meg a raktárban, amit kikért! Erre úgy megsajnálnak, hogy az egyikük maga megy le a raktárba keresni másik példányokat, majd kb. fél óra múlva visszatér egy porzsáknál is porosabban, de győztesen, mert olyan két példányt talált, amik egy polcon vannak, ezért egy tételnek számítanak és így kivehetem a regényt is! Az ő ásatása alatt a másikkal beszélgettem, és nagyon élveztem, mert ő is hihetetlenül kedves és kíváncsi volt, és végre sikerült nem felhúznom magam azon, hogy mennyire nem működik semmi sem normálisan, és így rezignáltam vettem tudomásul, hogy erre a délutánra a könyvtár lesz az egyetlen programom, és így ráérősen beszélgettem. Itt is nehéz közalkalmazottnak lenni, túl kevés könyvtárost foglalkoztatnak, spórolnak a munkaerőn (szemmel láthatóan a takarítónőn aztán végképp), bezzeg régebben..., szóval a közalkalmazott sorsa nehéz, akármilyen GDP-vel rendelkező állam is fizeti alul az embert. Én meg meséltem Magyarországról, nem panaszos hangvétellel, lehetne azt is, de szeretem inkább pozitív megvilágításban feltüntetni.
Na a jutalomkönyv, amit a sors rám osztott két óra várakozás után, nem kölcsönözhető, de az egyik hölgy kivette nekem a saját kontójára, mert mindezek után megérdemeltem szerinte. :)

Ami először akasztott ki a római könyvtárakban és 1-2 múzeumban is, az az a szabály, hogy a táskát kötelező ruhatárba tenni (adott esetben egy kis ékszerszéf méretű szekrénykébe), ellenben a kabátot és a vizes esernyőt tilos, azt hurcolni kell a polcok között. De ma felderítettem egy újabb könyvtárat: Casa della Letteratura, ahova simán bemehet az ember minden cuccával együtt, bár van ruhatár is, és fotelben vagy asztalnál nyugodtan olvashat bármit, amit a polcokon talál. Ezek általában szépirodalmi művek, mindenféle ország szépirodalmának művei. Nagyon szimpatikus hely! Szinte mindenki egyetemista, és jókedvű, ellentétben az egyetemi könyvtárakkal, ahol senki nem ért semmit, sok mindenkin látom, hogy csak a vizsgaidőszak közeledése kényszeríti be eme titokzatos és félelmetes helyekre. Azért félelmetesek, mert nemcsak az adott könyvtár működésének nehézségeivel kell megküzdeniük, hanem magával a fogalommal, hogy könyvtár. Sokan fordulnak hozzám kétségbeesett kérdésekkel, és amikor kiderül, hogy külföldi vagyok, vagyis nem a lehető legbennfentesebb, még akkor is jó hasznomat veszik, és nagyon hálásak, mert én legalább tudom, hogy mi fán terem egy katalógus.
Úgy látom, a szapulenciás hallgatók körében kevés gázabb dolog létezik a könyvkölcsönzésnél. Aki eljutott az egyetemig (ami kizárólag anyagi erőfeszítést jelent, semmi tanulmányit), az megbírja venni az összes könyvet újonnan. És akkor is megveszi, ha csak 1 vizsgára van szüksége és csak 1 fejezetre. A tanárok is mindegyik könyvről úgy beszélnek, mint amit valószínűleg meg fogunk venni (egyes tanárok viszont otthagyják nekünk bejelölve a fénymásolóban az olvasmányokat, és ott csak annyit kell mondanunk, hogy X tanár X kurzusa, és már tudják is, hogy miről van szó, ez nagyon tetszik). De ezt ne vegyétek általánosításnak, lehet, hogy csak véletlenül találkoztam pont én pont a fogyasztói társadalomnak ezekkel a szélsőséges gyermekeivel.

-------------------------------------------------------------------------

http://www.kelemenagnes.blogspot.hu/2010_01_01_archive.html

---------------------------------------------------------------------------