2013.05.28.

Az egykori római festőiskola tagjainak állítottak emléktáblát hétfő este az olasz fővárosban levő Római Magyar Akadémia (RMA) épületében.

A Római Magyar Akadémián 1928-1943 között tanuló és alkotó 129 magyar képzőművész emlékét őrzi a márványtábla, mely a "római magyar iskola három festőóriásának" a nevét tünteti fel: Aba-Novák Vilmosét (1894-1941), Molnár C. Pálét (1894-1981) és Szőnyi Istvánét (1894-1960).

Mindhárom festő és grafikus ösztöndíjasként jutott ki Rómába, az akkor is ösztöndíjasházként működő Római Magyar Akadémiára. Az olasz főváros központjában levő RMA bejáratánál elhelyezett magyar-olasz nyelvű táblát a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) állítatta az idei magyar-olasz kulturális évad alkalmából.

A táblát Balatoni Mónika a KIM társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára leplezte le. Az avatáson részt vett Balla János hazánk olaszországi nagykövete és Molnár Antal, az RMA igazgatója.

Molnár elmondta, hogy Szőnyi Zsuzsa, Szőnyi István lánya megelégedéssel üdvözölte a római iskola tagjairól való megemlékezést.

Az emléktábla Móczár Gergely munkája.

-------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.vjm.hu/vilag/magyar-muveszek-emleke-romaban/9155/

http://hvg.hu/kultura/20130528_Magyar_festomuveszeknek_allitottak_emleke

--------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------------

----------------------------------------------------------------------------------------------

----------------------------------------------------------------------------------------------

A Vatikáni Rádiónak az az eseményről beszámolt  Fejérdy András, a RMA tudományos titkára és Szőnyi Zsuzsa, Szőnyi István festő lánya.

A linken meghallgatható.

A szöveg a következő oldalról származik http://hu.radiovaticana.va/news/2013/05/28/emléktáblát_avattak_a_római_magyar_akadémián_a_római_iskola_művésze/ung-696355
a Vatikáni Rádió honlapjáról

--------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

Várhelyi Klára fotóival

------------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------------------

Művészcsoportok: A római iskola

2021.08.14.

Az 1922-33 között tevékenykedő Klebelsberg Kunó kultuszminiszter kiemelt ügyként kezelte a magyar művészet nemzetközi rangjának emelését. Se a német, se a francia modernizmus nem tűnt inspiráló példának, ugyanakkor az olasz orientáció nemcsak politikailag, hanem művészi értelemben is ígéretesnek tűnt. Az antik és modern Róma jelentette a nagy művészet, a letisztult ízlés zálogát. A magyar állam 1927-ben palotát vásárolt Rómában, s az újonnan alapított intézet igazgatójának az erősen olasz elkötelezettségű Gerevich Tibor művészettörténészt nevezték ki. Az intézet 1929-től fogadott ösztöndíjasokat, s a római ösztöndíj a korszak legértékesebb, a legtöbb tapasztalat megszerzését ígérő művésztámogatása volt.

A római iskola stílusa egyrészt a reneszánsz, másrészt a modern olasz művészet tanulságain alapult. Tiszta térkompozíció, világos színek, tempera használata, a quattrocento ihletése, erős egyházművészeti indíttatás jellemzik a legtöbb római magyar festő ekkori munkáit, de sokuknál – mint például Kontuly Béla Barátnők című alkotásán – megfigyelhető a német új tárgyilagosság hűvös, már-már szürreális objektivitása is.

Az intézet ösztöndíjasai között olyan alkotókat találunk, mint Aba-Novák Vilmos, Patkó Károly, Medveczky Jenő, Kontuly Béla, Molnár C. Pál, Domanovszky Endre, vagy Jeges Ernő, illetve a fametszet műfajának megújításában úttörő szerepet játszó Buday György és Gáborjáni Szabó Kálmán. Az iskola legnagyobb hatású alkotója Aba-Novák Vilmos, akit kitűnő rajztudása, monumentalitás és narrativitás iránti érzéke, eredeti képalkotó fantáziája, lenyűgöző munkabírása emelt a többiek fölé, s tette őt az 1930-as évek hivatalosan is legmegbecsültebb magyar művészévé. Az 1932-es padovai nemzetközi egyházművészeti kiállítás aranyérmeseként itthon is sorra kapta a monumentális megbízásokat, köztük a városmajori, jászszentandrási templomok dekorálását, a szegedi Hősök kapujának vagy a székesfehérvári Szent István mauzóleumnak kifestését. Egyik főműve az 1937-es párizsi világkiállításra készült Francia-magyar történelmi kapcsolatok című pannósorozata, amelyben a címnek megfelelően dolgozta föl a magyar történelem évszázadait lenyűgöző tematikus változatosságban és gazdagságban.

A római iskola eredményei mutatják, hogy a XX. században sok kísérlet történt a monumentális művészet megújítására, az 1930-as években született minőséget azóta sem sikerült elérni, komoly állami támogatás nélkül pedig erre nincs is esély. A római iskola „hivatalos” modernizmusa szemben állt az avantgárddal, s szemben áll a sokkal individuálisabb párizsi modernizmussal is.

------------------------------------------------------------------------------------

https://baloghpet.com/2016/07/31/muveszcsoportok-a-romai-iskola/

------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------