Amikor Picasso 1917. február 17-én az örök városba, Rómába érkezik, már a kubizmus legismertebb képviselője. Mind ez ideig alig utazott Franciaországon és szülőhazáján, Spanyolországon kívül más országokba. Római utazására úgy került sor, hogy Jean Cocteau felkérte, készítse el az általa megálmodott színdarab, a Parádé díszleteit és kosztümjeit. A darab koreográfiája Szegej Gyagilev orosz balett-társulata koreográfusának, Léonide Massine-nak munkája, míg a zeneszerző Eric Satie volt.

A társulat ekkor Rómában tartózkodott, és Picasso örömmel kísérte el Cocteau-t a városba, annál is inkább, mivel a háború miatt Párizsban alig maradt barátja. Cocteau annak ellenére, hogy Picasso jó barátja volt, ironikusan írja a kubizmus uralkodásáról: „Egy diktatúra nehezedett Montmartre-ra és Montparnasse-ra. A kubizmus szigorú periódusát éltük át.” Párizsban a háború okozta nélkülözésekkel kellett szembenézniük a lakosoknak. Az élelmiszerek „kiadagolását” csak súlyosbította a szénhiány a hideg februári hónapban. Róma ehhez képest valóságos Paradicsom volt. A háborúból alig lehetett valamit érezni. Bőségesen volt élelemiszer, az utcák ki voltak világítva, a mozik és színházak zavartalanul működtek.

Február 20-án írja Cocteau Rómából édesanyjának: „A földi Paradicsomban lakunk. Szálloda, ami egy dombos kertben van, ahonnan egész Róma látszik. Az ablakból narancsot szedünk a fáról, és a nap az égszínkék bútorszövetet melegíti.” A szálloda, amiről Cocteau ír, a Via del Babuinón lévő Hôtel de Russie.

(Kis megjegyzés a cikkhez:

Amikor Picasso és útitársa Rómába érkeztek, mindketten a Hotel de Russie-ban szálltak meg; de február 23-án Picasso úgy döntött, hogy Giuseppe Patrizi márkitól bérel egy stúdiót a Via Margutta 53B szám alatt. Ott festette meg Picasso nagy kubista remekművét, az "Italienne"/ Olasz nő-t, amelyet jelenleg Zürichben őriznek az E. G. Bührle gyűjteményben. A festmény egy lány vidám kubista kompozíciója a Szent Péter bazilika kupolájának hátterében. A festett nő viszont nem egyszerűen olasz nő, hanem arcvonásokkal, díszekkel, az összetéveszthetetlen fejdísszel, a fejére tűzött zsebkendővel; valószínűleg Ciociaria-ból való. A ciociariai nő jellegzetes, összetéveszthetetlen ruhájával Róma utcáin sétálva számtalan európai művészt ihletett meg a 19. századtól kezdve.)

Picasso a Via Marguttán lévő Studi Patriziben rendezi be műtermét.

A környék a 16. század óta kedvelt helye a művészeknek. Picasso az ablakából látja a Villa Medici homlokzatát, amit többször is megfestett.

1923-ban Cocteau így emlékszik vissza Picasso műtermére: „Sohasem fogom elfelejteni a római műtermet. Egy kis ládában voltak a Parádé makettjei (…). Egy asztalon, szemben a Villa Medicivel Picasso megfestette a Kínait, a „Menedzsereket”, az Amerikait, a lovat, amiről Mme de Noilles az írta, hogy olyan, mintha egy felnevető fát látnánk, és a kék akrobatákat, akiket Proust a Dioszkúroszokhoz hasonlított.” (A Dioszkúroszok a görög mitológiában szereplő két fiú, Kasztór és Polüdeusz.)

A parádé

A darab szereplői: három, jelmezükbe zárt menedzser: az amerikai, a francia, a harmadik egy lónak van álcázva, a kínai bűvész, a kis amerikai lány és a két akrobata. A három művész, akik szabadon mozognak, nincsenek bezárva jelmezükbe: a kínai bűvész szögletes, sárga-vörös sapkában, ugyanilyen köpenyben, sárga csíkos fekete nadrágban bűvészkedik. A kis amerikai lány matrózblúzban, fehér szoknyában, fején egy hatalmas fehér szalaggal szerepel. Végül két akrobata, kék díszítésű, testhez álló fehér trikóban tornászik.

A három személy − szerepüknek megfelelően − különféle produkciókat hajt véghez. A kínai bűvész egy tojást varázsol elő hajából, megeszi, majd előveszi a szandáljából, tüzet okád, stb. Az amerikai lány biciklizik, táncol, eljátssza a hajótöröttet. Az akrobaták a cirkusz világát elevenítik fel.

A darabban egy vásári színpadon a három főszereplő három mutatvánnyal szórakoztatja a publikumot, miközben a három menedzser hangos szóval invitálja a közönséget a belépésre. A darab végén a menedzserek a stressz és a fáradtság miatt egymásra zuhannak: Első (francia) menedzser: „Egy perc veszíteni való idő sincs! Azonnal kezdünk! (…) Lépjenek be, hölgyeim és uraim! Igyekezzenek!” Ezután dicséri a darabot és figyelmezteti a nézőket, hogy ne aludjanak el. A második (amerikai) menedzser: „Itt láthatják a legelborzasztóbb drámát, amitől égnek áll majd a hajuk (a menedzser haja égnek mered)”. Ezek után a menedzser az amerikai életet villantja fel. A harmadik menedzser (a ló): „Maguk a nézők, én a menedzser vagyok. Vigyázzon asszonyom, megöregszik! Figyelem uram, maga régimódi! Jöjjenek, nézzék meg a geometriákat, az asztronómiákat, a repülőket, a bukfenceket, a lifteket és az angyalokat. Tegyék a lábukat a nyakukba, és meneküljenek a leselkedő ellenségtől.” Ezután a három menedzser egyszerre kezd el kiabálni, majd összeesnek a fáradtságtól.

A darab függönye monumentális alkotás (170², 10,50×16,40 méter), negyvenöt kilós. A függöny bal oldalán egy csikóját szoptató szárnyas ló (pegazus, az inspiráció szimbóluma). Hátán egy szintén szárnyas akrobata nő (talán Picasso felesége, Olga) egy létrán kapaszkodó majom felé nyúl.

Öt komédiás nézi a nő mutatványát: egy pikadornak öltözött gitáros, egy fekete pincér, egy tengerész, valamint Pierrot és Harlekin, a Comedia dell’arte szereplői, Picasso oly sokszor megfestett alakjai. A háttérben egy római oszlop és romok, amiket Picasso Pompeiben láthatott freskókon, amikor a Parádé díszleteit tervezte.

Róma Picasso magánéletében is fontos szerepet töltött be. Itt ismerkedett meg első feleségével, az orosz balerinával, Olga Koklovával. Picasso őt örökítette meg a legtöbbször. Az 1918-ban keletkezett festményen Olga spanyol ruhát visel.

Rómában Picasso találkozott költőbarátjával, Ricciotto Camudóval, alias Oudance kapitánnyal, akivel egy éjszaka kirúgtak a hámból. A kiruccanásról Guillaume Apollinaire-nek, legjobb barátjának írja: „Kedves Guillaume, ma reggel az ágyamból írok neked. Nem megyek el a Fórumra. Rómában találkoztam barátunkkal, Oudance kpitánnyal, a zouavesek kiválóságával. Elvitt az éjszakai életbe, hogy francia nőkkel találkozhassak.”

Amikor nem voltak a Parádé próbáival elfoglalva, Picasso és Cocteau kétes hírű kabarék, és bábjátékokat bemutató színházak előadásain vettek részt. Rómában és Nápolyban Picassót a folklór is érdekelte.

Rómában Picasso két figyelemre méltó képet fest L’Italienne (Olasz nő) címmel Az egyiken a hagyományos, népi öltözetben táncmozdulatot végző lányt látjuk, míg a másikon a szintétikus kubizmus stílusában transzformálja ugyanezt a képet.

1919-ben Picasso újra előveszi az Olasz nő témáját. Ezúttal egy meglepő képet fest. A művészettörténészek nem mulasztják el megjegyezni, hogy az esti égbolt a hosszú, fényes felhőkkel nyilvánvaló utalások Bellini vagy Tiziano festményeire, míg a nagy, kidülledt szemű arc Raffaelo híres La Fornarina című képére emlékeztet. Mások azt jegyzik meg, hogy Picasso festménye Ingres és Corot képeire való ironikus kikacsintás.

Picasso római tartózkodásának százéves évfordulóján az Hôtel de Russie 2017. január 24 és február 25 között kiállítást rendezett Picasso rajzaiból és a látogatók megtekinthették a restaurált lakosztályt, ahol a művész lakott.

---------------------------------------------------------------------------------------

https://ectopolis.hu/kepzomuveszet/pablo-picasso-romai-vakacioja-avagy-rendhagyo-latogatas-a-foldi-paradicsomban/

https://www.facebook.com/groups/68820068744/?multi_permalinks=10160606770198745&ref=share

--------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------

Gyagilev és Massine

 -------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------------

Egyébként:

Az első világháború kellős közepén Picasso Rómában van, ahol az orosz Szergej Gyagilevvel a Parádé című balett díszleteiről és jelmezeiről tárgyal. Itt találkozik a balettársulat fiatal táncosnőjével, Olga Koklovával, akit feleségül vesz. 1918. július 12-én egy párizsi orosz templomban tartják az egyházi szertartást.

https://ectopolis.hu/kepzomuveszet/harom-no-a-szokokutnal-100-eve-zajlott-le-pablo-picasso-stilusvaltasa/

-------------------------------------------------------------------------------------

1967-es fotók a Via Condottin hagyományos viseletben virágot árusító lányokról:

 ---------

https://www.facebook.com/photo/?fbid=10231198723612544&set=pcb.1273477149906854

----------------------------------------------------------------------------------------