2015.03.07.

Rómában a Forum Romanum területén elhelyezkedő Romolus templom belülről ugyan látható egy nagy íves üvegtáblán keresztül a Szent Kozma és Damján templomból, de eddig keveseknek sikerült magába az ókori műemlékbe bemenni.

Két jó hírem van, az egyik, hogy március 6-tól bemehetünk, a másik jó hír, hogy ott, hét olyan szobrot nézhetünk meg, ami a Forum Romanum szent kútjához, a luturna forráshoz köthető.

A kiállítás szeptember 20-ig látható.

----------------------------------------------------------------------------

http://www.romeguide.it/?pag=mostre&lang=it&tmo=mf&idmos=6058

http://roma.corriere.it/foto-gallery/cronaca/15_marzo_05/mito-dioscuri-rinasce-tempio-romolo-fori-roma-778e1386-c33e-11e4-9a3c-d1424c2aada1.shtml

-------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------

T:Horváth Ágnes ismertetője :

Lacus Iuturnae

( Iuturna forrás )

2015.03.07.

A Castor és Pollux templom háta mögött, a Vesta templom és a Vesták háza szomszédságában található a Forumon. Ez volt az a hely, ahol a Kr. e. 496-os Regillus tavi csata után megjelent Castor és Pollux. Ugyancsak őket vélték a Kr. e. 168-as pydnai ütközet után megjelenni ezen a helyen.

Ez a forrás a Palatinust friss vízzel ellátó vezeték egyik kútja volt és Kr. e. 312-ig, amíg az első vízvezeték el nem készült, az egyik legfontosabb vízlelőhely is maradt. Vizéről úgy emlékeznek meg, mint ami különlegesen egészséges. A természetes forrás vizét, mint Rómában általában egy idő után kőmedencében fogták fel. Innen a római kutak és szökőkutak eredete.

A forrás egy szent kerület részét képezte, sokáig azt hitték, hogy csak egy márvánnyal fedett oltár-alapzatból, és egy négyszögletes emelvénybol állt, ami a Dioscurosok szobrát tartotta. A forrás előtt egy kör alakú márvány akna, maga a kút teste helyezkedett el. A „lacus”, aminek jelentése tó, medence, víztartály, kád, egy ciszterna szerű 2,12 m mély medence, vagy kút, aminek teljes alapterülete 5,13 X 5,4 méter. Ennek a márvány medencének a közepén egy négyszögletes márvány alapzat állt, ami 1,78 méter magas volt és valószínűleg a Dioscurosok szobrát hordozta. Ennek apró darabokra tört maradványait is megtalálták, aminek alapján a szobor Kr. e. V. századból való dél-itáliai munkának tűnik.

A medence márványlapokkal volt kövezve. Ezalatt jelentékeny méretű tufával fedett alapzatot találtak, ám ennek más volt a tájolása, s valószínűleg egy még korábbi szerkezethez tartozott. Ez a rész 10,9 méterrel van mélyebben a tengerszintnél. Az alsó fal az építmény három oldalánál a köztársasági időkbol való. A 1,5 méter széles travertin tömbökbol álló fal minden valószínűség szerint egy fém mellvéd alépítménye volt. Az ehhez tartozó medence mintegy 10 négyzetméter nagyságú volt, és egész alját márvánnyal fedték be. A padozat északkeleti és délnyugati sarkánál egy-egy forrás fakadt, ezek töltötték fel folyamatosan és táplálták a kút medencéjét. Ennek keleti része a IV. században teljesen megváltozott. A víztárolóban találtak egy feltehetően Hadrianus kori oltárt, ami a Dioscurosoknak és Helenének (Selené) és Iuppiternek együttesen szenteltek. A forrástól 4 méterre szintén találtak egy oltárt, amin egy férfi és egy női figura volt, ami minden kétséget kizáróan a Turnustól búcsúzó Iuturnát ábrázolta a Severus kor stílusában.

Jóllehet maga a természetes forrás igen régi, a ma láthatónak az első előkerülése az irodalomban Kr. e. 164-bol való, L. Aemilius Paullus alatt. Az ő rendeletére készült el a Dioscurosok szobra. A korai maradványok magukon viselik egy tűzvész nyomait, ez valószínűleg ezután következett. A későbbi formáját Kr. e. 117-ben L. Caecilius Metellus Dalmaticus restaurációs munkálatai vetették meg. A forrás és az oltár valószínűleg nem tartozott Castor és Pollux templomának szent kerületéhez, ez a különálló szakrális együttes a forrással együtt állíttatott helyre. A későbbi kerek márvány medence Augustus idejéből származik, valószínűleg a Kr. e. 14-es tűzvész utáni Tiberius-féle helyreállításból. Az előtte álló apró oltár Septimius Severus kori. A kicsiny oszlop, amelyen Castor és Pollux domborműve látható szüleikkel Iuppiterrel és Ledával, valamint Iuturna nimfa, Traianus kori. Ennek, és a forrás márvány testének töredékei ma az Antiquarium Forensében láthatók.

A forrás Castorral és Polluxszal egy Kr. e. 90-ben, a gens Postumai által kibocsátott pénzérmén látható eloször.

A forrás háta mögött egy piciny templom, valószínűleg egy aedicula állt, s szintén Iuturnának szentelték. Az aedicula egy cellából és egy két oszlop tartotta pronaosból tevődött össze. A nimfa szobra minden kétséget kizáróan ott állt az apszisban, megtalálták ugyanis nem messze az epistylos egy töredékét, aminek felirata „IUTURNAI S”. Az aedicula előtti márvány kút M. Barbatius Pollio, M. Antonius fanatikus híve nevét viseli, aki a Kr. e. I. század végén élt.

A lacustól kissé keletre, annak fala és az Vesták háza között egy rámpa volt, ami felvezetett magához a forráshoz. Itt néhány szoba romja került elő, ami azt bizonyítja, hogy itt a curatores aquarum és a statio aquarum, azaz Róma vízügyi hatóságainak a kirendeltségei álltak. Egyik felirat, ami 328. március 1-jén kelt, és azt bizonyítja, hogy ekkor, Fl. Maesius Egnatius Lollianus volt a curator aquarum. Ugyancsak előkerült a környékről egy Aesculapius és egy IV. századi Apollo szobortöredék, ami arra enged következtetni, hogy a II. és III. században valamiféle kórház vagy szanatórium lehetett ezen a környéken.

A forrást még a korai középkor idején is használták, ezt bizonyítja a VIII. századból való számos törött korsó, amit szintén itt találtak.

A Forumnak ez a része 1900-ig mélyen szemét alá volt temetve, ekkor kezdték meg kiásni azt a környéket. A feltárt romok főként a császárkorhoz köthetők, de néhány korábbi töredék is előkerült.

Ma a Forumnak ezeken a területein folyó ásatások miatt nem mindig lehet a forrás melletti területet látogatni.

Iuturna Régi római forrásistennő, vagy görögösen nimfa volt, a kiapadhatatlan források megszemélyesítője. Egyes antik szerzők, így Arnobius szerint a kétarcú Ianus isten neje, mások szerint Iuppiter kedvese volt, aki azzal kárpótolta elveszett szüzességéért, hogy halhatatlanná tette és megkapta tőle az összes latiumi folyó és állóvíz feletti uralmat. Iuppiterrel folytatott titkos afférját a szépségéről és gyönyörű hangjáról híres Lara nimfa felfedte Iuno előtt, s Iuppiter ezért büntetésből kivágta a fecsegő nimfa nyelvét, majd megparancsolta Mercuriusnak, hogy vigye az Alvilágba.

Mercurius azonban beleszeretett a szép nimfába és egymáséi lettek. Ebből a frigyből születtek a larok, a római vallás szellemei. Vergilius Iuturnát megtette az ardeai Turnus, a rutulusok királya nővérének, mint aki támogatta őt Aeneas ellen. Ennek az azonosításnak az Ardea és Lavinium közötti terület neve adott alapot. Iuturna Ianustól született fia, Fontus, a források istene. Az ő nevébol származik maga a „Fontana, fons”, forrás szó. A nimfa eredetileg a Lavinium melletti Numicius folyóban lakott, ott, ahol a nevét viselő forrás fakadt, és az állandóan gondoskodó istenségek közé tartozott. Neve is innen ered: „iuvare quia laborantes iuvare consuevit” („segíteni, mivel hozzászokott a segítség adásához”), esetleg a Diuturna (‘tartós, hosszas, örökkévaló”) szóból.

Számos forrás viselte a nevét. A Forumon kívül a Mars mezőn is volt neki szentelt forrás (ez a Largo Argentina „A” temploma). Minden kegyhelye a megtisztító szertartások helye is volt egyben, a bűnöktől való megszabadulás éppúgy hozzá tartozott, mint a betegségekből való felgyógyulás. Védője volt minden olyan mesterembernek, akiknek mesterségük gyakorlásához vízre volt szükségük.

Január 11-én, annak a napnak az évfordulóján, amikor Lutatius Catulus felállította templomát a Mars mezőn valamennyi vízvezetékeken és kutakon dolgozó munkás elfoglalta helyét a vízvezetékeken és megülték a Iuturnaliát. Annak az istennőnek az ünnepét, aki vizet fakaszt, elhárítja a vízhiányt és Vulcanosszal együtt megfékezi a tüzet. Vulcanos ünnepe augusztus 23-án volt, és a nimfákat, így Iuturnát is ünnepelték ugyanekkor, mint a tűzoltás istennőjét. Január 11. a mai keresztény naptárban a szent család ünnepe, a római történelemben sorsfordító események tanúja volt. A Kr. u. 69-es polgárháborúban ezen a napon halt meg Galba és nyerte el a császárságot tőle Otho. 347-ben ezen a napon született Hispaniában I. Theodosius császár. De a legemlékezetesebb esemény Augustus nevéhez fűzodik, aki ezen a napon zárta be Ianus templomának kapuját, hogy a Pax Romanát, a római békét szimbolikusan is kihirdesse.

--------------------------------------------------------------------------

http://roma-szenvedely.eu/latnivalok/forum-romanum/lacus-iuturnae/

--------------------------------------------------------------------------

T. Horváth Ágnes ismertetője:

Romolus

 Templim divi Romuli ( Az isteni Romolus temploma)

2015.03.07.

A kör alaprajzú templom a Via Sacra elején áll az Antoninus és Faustina templom és a Maxentius basilica között.
A templomot a közhiedelemmel ellentétben nem Róma mitikus alapítójának, hanem Maxentius császár korán elhunyt fiának szentelték. Később IV. Félix pápa (527-530) Szent Kozma és Damján templomához csatoltatta mint annak előterét. A 307-ben elhunyt Romulus tiszteletére vert pénzérméken többször is megjelenik isteni tiszteletének helyeként egy kör alakú templom, s ez támasztja alá, hogy nem a városalapító tiszteletére épült. (Ezzel ellentétes vélemények is vannak, ugyanis a Via Appián is kör alakú szentélyt építettek a tiszteletére.)

A mai épület helyén korábban Iuppiter Stator (a hadakat megállító Juppiter) temploma állt, ennek alapjaira húzták fel az isteni tiszteletet kapó Maxentius-fi templomát. A két Romulus összekeverésére a középkori irodalomban az is alapot adott, hogy ez a Iuppiter templom azon a helyen épült, ahol maga a városalapító fohászkodott Iuppiter Statorhoz (“a hadakat megállító Iuppiter”). Lehet, hogy a főisten közbenjárására állították meg itt a közben római feleségekké lett szabin nők a rómaiak ellen támadó fivéreiket.
Ez a Iuppiter templom volt a penates publici tiszteletének a helye is. De a történet nem erősíti meg a városalapító tiszteletére emelt templom legendáját, hiszen hiába lett Romulus is istenné, nehezen lehet elképzelni, hogy ugyanannak az eseménynek először Iuppiter, később Romulus tiszteletére emeltek volna áldozati helyet.

A Iuppiter templom eredeti helye némi vitára adott okot a filológusok és régészek között. A Maxentius basilica feltárásáig egy, a Titus diadalív melletti romban vélték azonosítani. Ezt Filippo Coarelli olasz régész kezdte el kétségbe vonni. A mai templommal való azonosítást az teszi valószínűvé, hogy a Via Sacra másik oldalára került, az adminisztratív és szakrális épületeket elválasztó határ túloldalára.
Egészen a XVI. századig olvasható volt az épületen egy mára már elveszett felirat, ami I. Constantinust említi. Ez ismét a Maxentius-féle építés mellett szól, hiszen Constantinus a Milvius-hídi csata után szinte kivétel nélkül minden Maxentius által emelt épület feliratát átíratta.

Az épületben két félköríves terem volt. Ezek minden valószínűség szerint a penates szentélyei voltak. A terület funkciójáról csak az irodalomból van elképzelésünk.

A szentély kör alaprajzú, és félköríves homlokzata a Via Sacrára néz. A bejáratot két oldalról egy-egy porfír oszlop díszíti, amelyek travertin alapon nyugszanak és márvány fejezettel látták el őket. Az architráv is márványból készült. A bronz kapuk a IV. századból valók. Az ajtó mindkét oldalán egy-egy fülke található, amelyben valamikor szobrok álltak. A templomnak két oldalsó szárnya is volt, ezek ma már nem állnak, csupán a homlokzatukon állt oszloppárból maradt kettő az eredeti helyén.

Az egész épület opus latericium technikával készült.

Az épület hátsó oldalánál a IV. században egy utat nyitottak, hogy a Szt. Kozma és Damján templomához bejárást biztosítsanak. A Szt. Kozma és Damján temploma eredetileg Vespasianus könyvtára volt. VIII. (Barberini) Urbán pápa restauráltatta a nedvességtől kissé tönkrement épületet. Az alépítményt 1879-ben kezdték meg feltárni, ekkor egy középkori márványoltár is előkerült a Via Sacra eredeti szintjéhez közel eső rétegből. A templom belseje nem látogatható a Forumról.

---------------------------------------------------------------------------

http://roma-szenvedely.eu/latnivalok/forum-romanum/romolus/

--------------------------------------------------------------------------