Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
3 éve | Huszákné Vigh Gabriella | 0 hozzászólás
2021.04.10.
Április 6-án Húsvét keddjén a római il Gesù templomban 13 új diakónust
szenteltek, köztük Jancsó Árpádot, aki a rend Gesù nemzetközi
kollégiumában folytatja teológiai tanulmányait.
Húsvét keddjén a jezsuiták római főtemplomába, a Gesù-ba úgy iparkodtam,
hogy magammal vittem a szívemben Jancsó Árpád szüleit, testvérét,
Schnell György püspököt és Alberti Árpád atyát a Regnumból. Élők és
holtak együtt, minthogy az Árpinak oly kedves Gyuri atya, Snell püspök a
közelmúltban váratlanul hazasietett az Atyai Házba!
Tágas az emberszív, időben és térben nyitott, egy külön világ minden
emberszív, rengetegen megférnek benne. Árpit, a rendtársamat ismerem és
szeretem, így arra gondoltam, hogy most aztán igazán az Atya akaratát
teljesítem és leszek neki apja, anyja, testvére, papja, barátja és
rendtársa, még akkor is, ha az igazi családját személyesen nem ismerem.
Minden úgy ment, mint a karikacsapás! A kollégium portáján bemondtam a
kódszámomat (104) és megnyílt minden, az egyik beszélgetőszobában
beöltözve hamar megleltem a helyem az oltár mellett. Előttem Patsch Feri
rendtársam, a Gregoriana Egyetem tanára ült, így már ketten is
megérkeztünk Árpi „családjából”.
Délután négy órakor kezdődött a szentmise. A bejárat fölötti nagy
ablakon erővel tűzött be az áprilisi nap, pásztája úgy járta meg a
templombelsőt a kétórás szertartás alatt, hogy a kereszthajóban Szent
Ignác oltárától éppen Xavéri Szent Ferencéig ért. Ahogy a 13 diakónus a
szentélyben lapos „u” alakban ült egymás mellett, aranyba vonta őket a
föntről rájuk zuhogó napsugár: a természet valósága és annál is több, a
mozgósított természetfölötti is megmozdult.
Ezt akkor éreztem a legerősebben, amikor vékony fehér albájukban földre
borultak a Mindenszentek litániája alatt. Hideg a kő, szinte csupaszon
feküdni rajta, jó tíz percig! Természetesen ez felelőtlenség! – vélem,
majd Nagypéntek délutánjára gondolok, a frissen metszett sírra, a hideg
kőlapra és az Úr testére. Pontosan ezt jelenti ez az itteni földig
leborultság és ők mind a tizenhárman tudják: „sicut cadaverem” fekszünk a
koporsóban, mint egy holttest. Átvonulás is ez, az Egyház szentjeinek
az átvonulása a tizenhárom fölött, míg fölkelnek, föltámadnak onnan.
Megmártózva az esendőségben, lépnek aztán a szentelő püspök, José
Tolentino Calaça de Mendonça bíboros, a Római Szentegyház könyvtárosa és
levéltárosa elé, aki kézföltétellel beemeli őket Jézus szolgáló társai
közé. Az Egyház legnagyobb kincsei, szentségei, végtelen szerények: pár
szó, kenyér-bor, olaj… Itt most kézföltétel, a püspök imája, az egész
egyház imája és életre szól a bevégzett döntés: Isten tegye teljessé a
kegyelmet, amit megkezdett benned! Eszembe jut: nem messze innét, gyalog
félórányira, a Német-Magyar kollégium kápolnájában éppen 40 éve, 1981.
március 27-én tette meleg kezeit a fejemre Helmut Krätzl bécsi
segédpüspök és lettem-maradtam diakónus. Ajándék és sors! Most már
igazán testvérek vagyunk Árpival, az Úr szolgálatában. Valóban az egyház
csodája ez a testvériség, mert a tizenhárom közt még további kettőt is
találok, a horvát Lukát és a vietnámi Vincenzót, akik nem is oly régen a
házunkban végezték kétéves vatikáni rádiós magisztérium gyakorlatukat.
A szentmise után tizenhárom kis ember-kupac jelzi a frissen
felszenteltek szorosabban vett alkalmi családját. A helybéli Nevelős
Gáborral és két másik római magyar teológussal együtt már öten vagyunk a
„Jancsó-család”, öleljük is egymást, becsületesen.
S ki is az Árpi? Egy mosolygó szemű fiatalember, akinek tele a szíve
örömmel és hálával. Ez látszódik, de mondja is, én pedig hiszem.
Érettebb fajta hivatás, idő érlelte ember: 35 éves. Budapesti, annak
közepéből, a szorosan vett Belvárosból, aki a Szent István Bazilika
plébániáján nőtt fel. Érettségi után a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán történelem és esztétika szakon
szerzett diplomát. Tíz éve, 2011-ben lépett be a Jézus Társaságába. Két
éves noviciátusa után Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen további
filozófiai tanulmányokat folytatott, majd három évet a miskolci Fényi
Gyula Jezsuita Gimnáziumban tanítással töltött. 2018-tól ismét Rómában a
Gesù kollégium tagja és most teológiai tanulmányait végzi.
Itt vagyok! Küldj engem! – szól a készség Isten Szavának hirdetésére és
Isten Szeretetének szétosztására. Árpi, Veled együtt örülünk és
köszönünk Téged az Úrnak és az igazi Családodnak!
https://www.vaticannews.va/hu/egyhaz/news/2021-04/diakonusszenteles-jancso-arpad-gesu-jezsuita-kollegium.html
------------------------------------------------------------------------------------
Interjú a Rómában diakónussá szentelt Jancsó Árpád jezsuitával
2021.04.10.
„Ki vagyok mint jezsuita? Azt hiszem ugyanolyan földi halandó, mint
bárki más, ezzel együtt valaki, akit meghatároz kapcsolata a feltámadt
Jézussal, a Megváltóval. Egyre inkább azt élem meg, hogy ennek a
kapcsolatnak elsősorban Jézus a fenntartója, nem én” – vallja Jancsó
Árpád SJ, akit április 6-án tizenegy jezsuita rendtársával együtt
szenteltek diakónussá Rómában.
Balázs Zsuzsa készített interjút Jancsó Árpáddal a szentelés előtt.
– Hogy érzed magad a diakónusszentelés előtti lelkigyakorlat után, és a
jeles alkalom előtt szinte 24 órával? Mi jár a gondolataidban?
– Róma környékét jó pár egészen magas hegyvonulat veszi körül. Néhol
terjedelmes platókra lehet kijutni, miközben a turistaút folytatódik
egyre magasabb pontok felé. Kicsit így érzem magam: mint aki egy
gyönyörű fennsíkra érkezett, de ahonnan az út megy tovább.
Gondolataimban pedig az jár, hogy hálás vagyok a Társaságnak, amiért
sok-sok éven át felkészített, hogy ne váratlanul érjen ez a „kilátás”,
ami a szenteléssel érkezik el.
– Melyek voltak hivatásod legmeghatározóbb állomásai?
– A legelső és az egyik legmeghatározóbb hatással Alberti Árpád atya
személye volt rám a budapesti Szent István-bazilikában, ahol felnőttem.
Kishittanosként rajta keresztül kerültem először kapcsolatba a hittel.
Azt hiszem, a hivatás abból bontakozik ki, ahogy az életemet érő –
sokszor nagyon is emberi – hatásokat próbálom megérteni és összhangba
hozni életem további lépéseivel. Persze itt jönnek a bonyodalmak.
Nekem ez a sok kínlódással járó időszak érettségi után a Pázmány Péter
Katolikus Egyetem bölcsészkarán töltött évek alatt érkezett el. Nagyon
hálás vagyok az itt végzett tanulmányokért.
Ebben az időben intenzív kapcsolatba kerültem értelmi sérült emberekkel
is. A velük való barátságok az egyre mélyebb önismeret útjára vezettek,
és fontos szerepet játszottak az útkeresésemben.
– Kik voltak azok a jezsuiták, akik hatással voltak hivatásod kibontakozásában?
– Először úgy 22 évesen találkoztam élő jezsuitával. A belépésem előtt,
amikor nagyon tipródtam magammal, egy kedves barátom tanácsolta, hogy
ilyen esetben érdemes felkeresni egy jezsuitát, „ők értenek ezekhez a
dolgokhoz”. Aztán az első pár napos lelkigyakorlatomon
Püspökszentlászlón azt tapasztaltam meg, hogy igen, én ezt a lelkületet
kerestem már mióta. A belépés után Lukács János lett a mesterünk. Ő
vezetett be minket a jezsuita életbe. Később Mustó Péter atya segített
tovább imádkozni tanulni.
– Ha azt hallod, hogy Jancsó Árpád SJ, milyen érzések támadnak benned? Milyen kép él benned jezsuita önmagadról?
– Elsőként talán: hála, hogy jezsuita lehetek. Aztán komoly
felelősségérzet is él bennem: a formáció alatt különösen készülünk arra,
hogy olyan emberek lehessünk, akik tisztában vannak a korlátaikkal,
egyúttal képesek kapcsolatokat teremteni, ezekért a kapcsolatokért
felelősséget vállalni. Hogy ki vagyok mint jezsuita? Azt hiszem,
ugyanolyan földi halandó, mint bárki más, ezzel együtt mégis valaki,
akit meghatároz kapcsolata a feltámadt Jézussal, a Megváltóval.
A szentelésemhez közeledve egyre inkább azt élem meg, hogy ennek a kapcsolatnak elsősorban Jézus a fenntartója, nem én.
A saját erőfeszítéseim mellett a papságra való alkalmassá válásom az Ő kezében van.
– Évek óta Rómában tanulsz. Az itt töltött időből mi az, ami életre szóló élménnyé vált?
– A világegyház központjában tanulni megtiszteltetés. Az első szent
vértanúk, szent pápák és rendalapítók életének helyszínein otthonosan
mozogni áhítatot tud kelteni. Ettől manapság sokan távol állnak, pedig
ők azok, akikre az Egyház közössége leginkább büszke lehet.
Rómában az ember közel kerül az Egyház monumentális jellegéhez, ami
akár visszataszító is lehet, de azt is megtapasztaltam, hogy ez a
monumentális Egyház közelebbről nézve hogyan tud egészen személyes arcot
mutatni, amikor valóban az emberek szolgálatát végzi.
Egy alkalommal például rendtársakkal elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a
Szent Péter-bazilika alatti „nekropoliszt”, ahol az 1940-es években
Péter apostol sírjának feltételezett helyét igazolták a régészeti
feltárások. Egy sor adminisztrációra volt szükség, előzetes
bejelentkezés, ellenőrzés, átvilágítás, bebocsátás a Vatikánba a svájci
gárdisták sorfala között, aztán egyszer csak egy jellegtelen kis ajtón
beléptünk a nekropoliszhoz vezető folyosóra, ahol egy kedves
művészettörténész hölgy fogadott bennünket. Akkor, ott ő lett számunkra
az Egyház arca, és a látogatás végén együtt imádkoztunk vele Péter
sírjánál. De az Egyház kettős arca mutatkozott meg számomra abban is,
hogy nem szabad azt gondolni, hogy a mi kis magyar valóságunk volna a
„minden”. Közép-Európán kívül az Egyház sokkal nagyobb és tágasabb.
---------------------------------------------------------------------------------
– A jezsuita rend római főtemplomában szentelnek diakónussá, zárt ajtók
mögött, de az internetes közvetítés segítségével a nagyvilág előtt.
Egyfelől zártság, másfelől nyitottság. Mit gondolsz erről a nem
mindennapi szentelésről?
– Nagyon sokan írtak az elmúlt napokban: nemcsak az otthoni rendtársak,
hanem sok régi ismerősöm, akik velem vannak, együtt örülnek, azt hiszem,
talán nem is nekem, hanem valójában a Jóistennek. Nagy hála van bennem
az itteni rendtársaimért is, akikkel három éven át együtt készültünk:
együtt vizsgáztunk a Gergely Egyetemen, végeztük a lelkigyakorlatainkat,
osztottuk meg egymással tapasztalatainkat, látogattuk Róma gyönyörű
emlékeit és támogattuk egymást a nehezebb pillanatokban. Annak ellenére,
hogy nyolc különböző nemzetből vagyunk, nagyon sok minden összekötött
minket.
Természetesen hiányozni fognak a vendégek, főként a szüleim és a
testvérem, akiket nagyon vártam. Hiányzik az is, hogy szeretett egykori
plébánosom, Gyuri atya – Snell György püspök atya – bár nagyon várta,
nem érhette meg a szentelésemet. Mindezek ellenére mindnyájuk közelségét
érzem, és lélekben velem lesznek a szentelésen.
--------------------------------------------------------------------------------------
https://www.vaticannews.va/hu/egyhaz/news/2021-04/diakonusszenteles-jancso-arpad-gesu-jezsuita-kollegium.html
https://www.magyarkurir.hu/hirek/-ezt-lelkuletet-kerestem-interju-az-azota-diakonussa-szentelt-jancso-arpad-jezsuitaval
https://jezsuita.hu/ezt-a-lelkuletet-kerestem-interju-a-diakonusszenteles-elott-allo-jancso-arpad-sj-vel/?fbclid=IwAR0Wu7qyFsakFAa6ExP20J1DiKi6CV_tl54OHtiSCVKH1PtFV9Dag6hfdbw
--------------------------------------------------------------------------------------
-----------------------------------------------------------------------------------
------------------------------------------------------------------------------------
------------------------------------------------------------------------------------
--------------------------------------------------------------------------------------
|
|
Huszákné Vigh Gabriella 7 órája új blogbejegyzést írt: 13. Mikulás biciklizés Rómában 2024
Huszákné Vigh Gabriella 8 órája új blogbejegyzést írt: Aktivisták fekete festékkel kenték be a Fendi szimbolikus karácsonyfát Rómában 2024
Huszákné Vigh Gabriella 13 órája új blogbejegyzést írt: A Falconieri palota november- december havi koncertjei Rómában 2024
Huszákné Vigh Gabriella írta 1 napja a(z) Via Appia és parkok fórumtémában:
https://romaarcheologiaerestaur oarchitettura.wordpress....
Huszákné Vigh Gabriella írta 1 napja a(z) Via Appia és parkok fórumtémában:
Történelmi jelölők és háborús emlékművek - Róma, Lazio ...
Huszákné Vigh Gabriella 2 napja új blogbejegyzést írt: Az Alba Regia Szimfonikus Zenekar kamaraegyüttesét Dobri Dániel is elkísérte Rómába 2024
Huszákné Vigh Gabriella 2 napja új blogbejegyzést írt: Trajanus fórumán a Basilica Ulpia rekonstrukció tudományosan 2024
Huszákné Vigh Gabriella 2 napja új blogbejegyzést írt: Luca napi vígasság Rómában a Szent István Házban 2024
Huszákné Vigh Gabriella 3 napja új blogbejegyzést írt: Robin Hood lecsapott a turistákra Rómában 2024
Huszákné Vigh Gabriella 3 napja új blogbejegyzést írt: Az ipari silók művészi vászonná alakultak Rómában a Piazza Venezián 2024
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Zárt ajtók mögötti szentmise a római Il Gesu-templomban
P. Vértesaljai László interjúja Németh Norberttel 2021
P.Vértesaljai László húsvétja Rómában 2021
Rómában az Il Gesuban Xavéri Ferencet ünneplik december 3-án