2020.05.13.
Nagy szeretettel köszöntöm a vonalban Vertse Márta kollégámat, akivel sajnos nem egy stúdióban, együtt ülve készíthetem a riportot, hanem csak telefonon. Viszont a mai napon, május 8-án, pénteken, amikor a felvétel készül, a nap védőszentjének, a pompeji Rózsafüzér Királynőjének a pártfogását kérem. Legyen közbenjárónk a beszélgetésünk során és támogassa továbbra is hűséges Fia, Mindszenty bíboros emlékezetének az ápolását. Hiszen ez lenne a szándéka ennek a beszélgetésnek. Így a telefoninterjú kezdetén, kedves Márta, a kedves hallgatók nevében is szeretettel gratulálok még egyszer, ismételten a Mindszenty életműdíj kitüntetésedhez, büszkék vagyunk rád.

Én is szeretettel köszöntöm a Vatikáni Rádió kedves hallgatóit és mindazokat, akik más adókon követik adásainkat, köszönöm szépen, hogy kollégának neveztél és én is csak többes számban tudok beszélni, mert annak ellenére, hogy már 2014-ben nyugdíjban vagyok, most is úgy érzem, hogy a csapathoz tartozok, jóban rosszban és a nehéz időkben is, mint amilyeneket most élünk át a bezártság miatt a pandémia idején, és amikor ti, akik ott vagytok a rádióban, valóban hősies munkát végeztek.

Te pedig otthon, sokszor napról napra, de legalább hétről hétre írsz nekünk és így is segítesz, nem beszélve arról, hogy benne vagyunk a szívedben. Kedves Márta, negyvenöt éve hunyt el Mindszenty bíboros. Körülötte, egykori környezetében Magyarországon és külföldön már többen megérkeztek az Atyai Házba, azaz boldoggá avatták őket. Nem fájdalmas ez a lemaradás?

 

Valóban fájdalmasnak mondhatjuk, hogy mindeddig nem avatták boldoggá Mindszenty bíborost, annak ellenére, hogy Magyarországon és külföldön is nagyon sokan őt már boldognak vagy szentnek tekintik és imádkoznak közbenjárásáért, és mivel tisztelete világméretű, ezért sokan megkérdezik a külföldiek közül eléggé értetlenül, hogy hogy létezik, hogy még nem boldog. Ezek közül az egyik legmeglepőbb volt a számomra, hogy amikor 2007-ben, Walter Kasper bíboros, aki akkor a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának az elnöki tisztségét töltötte be és ő mutatta be a május elején szokásos emlékmisét a római Santo Stefano Rotondo bazilikában, pontosan ezzel a kérdéssel kezdte a beszélgetésünket, ami nem került bele az interjúba: „Hogy hogy még nem boldog?” - pedig Kasper bíboros, aki a Vatikán közelében, a Vatikánban élt, biztosan tudta, hogy milyen dolgoknak kell utána nézni és miket kell alaposan megvizsgálni. Akkor arra mutatott rá az interjúban, hogy Mindszenty bíboros valóban vértanú volt, a XX. század politikai és ideológiai vallásüldözésének új típusú vértanúja, fehér vértanú volt, de vértanúságát a szó eredeti, bibliai értelmében kell értelmeznünk, vagyis olyan valaki volt, aki nem csak szavaival, hanem életével és szenvedésével is tanúságot tett, ellenállt a totalitárius politikai rendszernek és példaként áll ma is előttünk a XXI. században.

El lehet azt képzelni, hogy azok a tanúságtevő nagy személyiségek, akik mellőle már, mint egy megérkeztek a boldogok, szentek közé és megkapták a hivatalos elismerést, hogy netalán az ő megérkezése az odaátról történne, hogy ők „húznák” be Mindszenty bíborost ebbe a társaságba?

Ezt nagyon nehéz lenne megállapítani, mindenesetre Mindszenty bíboros, Wyszyński bíboros, Beran bíboros, Stepinac bíboros neve együtt szokott szerepelni a történelmi megemlékezésekben. Most nagy örömmel hallottuk tavaly, hogy Wyszyński bíborost boldoggá fogják avatni, annak ellenére, hogy ez az időpont szintén eltolódott a járvány miatt és nem tudni, hogy erre mikor fog sor kerülni, de nagyon nagy erőt fog jelenteni a kelet-európai országok hívei számára, és világviszonylatban is.

Itt Rómában a legfelsőbb szinten találkozhattál Mindszenty bíboros boldoggá avatási ügyével, személyével, tanúságtételével. Induláskor te a családi miliőben találkoztál az ő emlékével, tanúságtételével?

 

Igen, Mindszenty bíboros iránti tiszteletem a családban kezdődött, a szüleimtől, nagymamámtól örököltem, hiszen tőlük hallottam először Mindszenty József bíboros nevét, és ehhez kapcsolódik az 1956-os forradalomnak az emléke, amikor én első osztályos voltam, akkor kezdtem az iskolát és a kezdet után nagyon hamar, október 23-án kitört a forradalom, aminek a napját szintén soha nem tudom elfelejteni. Én első osztályos voltam, de délután, hat óra, hét órai időpontban, zenei előkészítő tanfolyamon vettem részt, a Felső erdősor utcában volt az iskola, és a szüleim értem jöttek, hogy hazakísérjenek, és az akkori Sztálin úton mentünk végig, ami pontosan akkor a közepe volt a forradalomnak, tehát a fiatalok akkor érkeztek el arra a környékre, a hatodik kerületbe...

És te ezt akkor láttad?

 

Én ezt láttam, ott mentem mellettük, vitték a kezükben a lukas zászlót, meg is kérdeztem édesanyámat, hogy a zászló közepe miért van kivágva, lelkesen énekeltek, és befordultak az Izabella utcába, ahol annak idején laktam, úgyhogy teljesen átéreztem a hangulatát ennek a felvonulásnak. Ez valószínű, hogy nagyon meghatározta a továbbiakat is. Láttam a szüleim végtelen örömét, azt a kimondhatatlan boldogságot, persze nekünk, gyerekeknek nem nagyon mondták el, hogy miről van szó, mert számukra is egy váratlan fordulat volt, amikor megtudták, hogy Mindszenty bíboros kiszabadult, akkor is tőlük hallottam ezt a hírt, és láttam a végtelen örömet az arcukon, ugyanúgy, ahogy azután néhány nappal később - mert hiszen ez a boldogság és remény csak pár napig tartott - amikor mély csönd követte ezeket az eseményeket, mindenki hallgatott, titokban sírtak, könnyes szemmel hallgatták a híreket és csak halkan suttogták Mindszenty bíboros nevét. Ezek nyilván mint meghatározták a Bíboros iránti tiszteletemet. Amikor 1983-ban a Vatikáni Rádió munkatársa lettem, akkor természetesen nem tudtam rögtön ezzel a témával foglalkozni, inkább maga a téma jött velem szembe. Amikor arra került sor, hogy volt egy évforduló, vagy Mindszenty bíboros neve előkerült bármilyen formában, akkor mindent megtettem annak érdekében, hogy közkinccsé tegyem azt az információt, amit kaptam.

 

Említetted, hogy 1983-ban kerültél a Vatikáni Rádióhoz, akkor már négy éve ez egy friss, új világot jelentett, öt éve pontosabban, hiszen 1978-ban új pápánk lett, méghozzá II. János Pál pápa, aki nemcsak friss, hanem más levegőt, egy új szemléletet hozott, hiszen keletről jött, az üldöztetésből, a diktatúrák világából jött. Miben változott akkor az egyház szemlélete, ahogy te visszaemlékszel?

Igen, 1983-ban kerültem a Vatikáni Rádióba, és 1980 óta élek Olaszországban. Természetesen nekünk nagyon fontos volt, hogy egy hozzánk közeli országból, és főleg Lengyelországból érkezett az új pápa, hiszen ezer éves a magyar-lengyel barátság, mindenesetre ő is ugyanazt a kommunista rendszert tapasztalta meg, mint aminek mi voltunk a tanúi, tehát úgy éreztük, hogy nagyon közel áll hozzánk minden szempontból. És ennek ő nagyon sokszor hangját adta.

Márta, mikor érezted azt, hogy a Gondviselés kikéri a te személyes segítségedet a Mindszenty bíboros boldoggá avatási ügyének előmozdítása terén? Mikor tudatosult ez benned?

Természetesnek tartottam, hogy amikor róla van szó, akkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az igazság minél több emberhez eljusson. Most szeretném megköszönni egyrészt a gratulációkat, amiket te adtál át egyrészt a hallgatók részéről, vagy amiket személyesen kapok ezért a díjért, ami nekem óriási nagy megtiszteltetés, de úgy érzem, hogy egyben nagyon nagy felelősség is, hogy tovább folytassam ezt az együttműködést a Magyarországi Mindszenty Alapítvánnyal és a Szentté avatási Kongregációval, hogy amennyiben tudok, segítsek a boldoggá avatási eljárásnak a mielőbbi célhoz érésében, remélem, hogy a Gondviselés segít és mellettünk áll.

Hogyan kezdődött el a Mindszenty üggyel való foglalkozás? Tudom, hogy nagyon módszeres dolgozó ember vagy, nyitottál neki dossziét, mint ahogy sok más témának?

Én nagyon remélem, hogy ezek a dossziék nem fognak...

Nem kallódnak el!

 

Nem fognak elkallódni, mert amikor a különböző költöztetések vannak a rádió épületén belül, akkor ez elő szokott fordulni, de én nem csak a saját dossziéimra gondolok, hanem azokra, amelyeket még azelőtt Szabó atya gyűjtött össze és amelyek között biztosan nagyon sok érdekes dolgot találnának a kutatók, a történészek, a fiatalok pontosan azokban a ’60-as, ’70-es években, amikor még nem volt szabadság Magyarországon, és akik kijöttek és interjút adtak, gondolok például Pilinszky Jánosra, vagy másokra, tehát nagyon fontos lenne, mivel még nincsenek digitalizálva ezek a dokumentumok, hogy ne vesszenek kárba, se a hanganyag, se az írott anyag. Én annak idején minden interjút, vagy bármilyen adást készítettem, ami ezzel a témával kapcsolatos, Mindszenty bíboros és az ’56-os forradalom, azokat mind magamnak elmentettem, remélem, hogy esetleg majd a Mindszenty Alapítványnak ezt átnyújthatom, hogy megmaradjon, mint történelmi emlék.

Ha emlékszel még, ki volt az első tanú, akit megszólaltattál?

Sajnos ezt nem tudom így felidézni, hogy ki volt az első tanú, de nagyon sokan voltak, pontosan ezeken a szentmiséken, amiket minden évben május első napjaiban a Santo Stefano Rotondo bazilikában mutattak be különböző vatikáni főpásztorok, bíborosok, ez volt Mindszenty bíborosnak a címtemploma...

Igen, akkor ezek szerint egy beszélgetés-sorozat maradt ránk, amit az éppen aktuális főcelebránssal készített interjú formájában. Ezek közül melyik a legemlékezetesebb a számodra?

Szeretném megemlíteni többek között azt, amit Caffarra bolognai bíboros érsek mondott 2012-ben, ő volt az, akit Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek meghívott, hogy május 5-én az esztergomi bazilikában az ünnepélyes szentmisén a homíliát mondja. Azt a homíliát természetesen közzétette a magyar katolikus sajtó, de amikor a bíboros visszaérkezett Olaszországba, akkor telefoninterjút készítettem vele. Megkértem, hogy számoljon be a magyarországi élményeiről. Elmesélte, hogy édesapja egyszerű kézműves volt, és minden újság cikket összegyűjtött, minden kevés hírt, ami annak idején a vasfüggöny mögül kiszivárgott és gyakran beszélt nekik Mindszenty bíborosról. Ez az egyszerű kézműves, olasz kézműves apa azt tanította a gyermekeinek, hogy Mindszenty bíboros a hit nagy tanúja, és hogy mindig kövessék az ő példáját a keresztény életükben. Tehát ez is annyira megható, nem is tudjuk fölmérni, hogy milyen óriási nagy hatása volt Mindszenty bíborosnak kora embereire, akik tudtak életszentségéről, nem véletlen, hogy szentbeszédében Caffarra bíboros az „igazság jelzőlámpájának” nevezte Mindszenty bíborost.

Az „igazság jelzőlámpájának” olyan nagy volt a lángja, hogy a tenger túlsó partjára is átért, a tengeren túlra, Amerikába. Milyen visszhangok érkeztek, hogyan fogadták, hiszen ilyen kapcsolataid is adódtak itt szolgálatod során?

 

Ezek közül az egyik legfontosabbat emelném ki, mert Saint Louis-ban, Amerikában még ma is működik a Mindszenty Alapítvány. Egyik legkedvesebb emlékem és nagyon örülök, hogy sikerült ezt az interjút megcsinálnom Phyllis Schlafly amerikai írónővel, a Mindszenty Alapítvány egyik alapító tagjával. Ő a XX. század egyik legfontosabb női főszereplőjeként van nyilvántartva, mert a család és a házasság védelmében, a vallásszabadság védelmében működő mozgalomnak volt a tagja, ő számolt be arról, hogy milyen nagy élményt jelentett számára, amikor 1971-ben találkozhatott Bécsben, a bécsi Pázmáneumban Mindszenty bíborossal, ezt meg is írta ’Mindszenty bíboros, az én hősöm’ címmel, és továbbra is azt hirdette, hogy nagyon megható esemény volt számára, hogy miután kijött a fogságból a bécsi szállásán az egyik első szemtanúja lehetett a bíborosnak, illetve részt vehetett a szentmiséjén. Fontos volt számára, hogy amikor Mindszenty bíboros Amerikába látogatott, akkor felkereste megáldotta a székhelyüket Saint Louis-ban. Azt mondta róla Phyllis Schlafly írónő, hogy hősként viselkedett, „a mi hősünk volt a kommunizmus elleni hosszú küzdelemben”.

És Dél-Amerikában is visszhangra talált az ő példája.

Igen, természetesen. Tudjuk jól, hogy az utolsó látogatása Venezuelába vezette, a venezuelai magyarokhoz. 2015 májusában, amikor a világ minden részén a magyar hívek megemlékeztek Mindszenty bíboros halálának 40. évfordulójáról, akkor a Buenos Aires-i magyar közösség nevében Balthazar Márta emlékezett vissza a venezuelai útra, hiszen ő akkor Venezuelában élt és szemtanúja volt Mindszenty bíboros látogatásának. És ekkor felolvasott részleteket egy olyan levélből, amelyet Mindszenty bíboros dél-amerikai látogatásának utolsó napján tett közzé. A dél-amerikai magyarsághoz szólt és ebből idézett néhány sort, ami nagyon szép és megható volt, többek között rámutatott látogatásainak céljára, ami az volt, hogy hitet és reményt öntsön magyar testvérei lelkébe, szívébe, hogy ha már csüggednének. Szó szerint idézem: „Hitet, hogy nem volt hiábavaló eddigi küzdelmetek, ha hívek maradtok a számkivetésben is apáitok és őseitek szent örökségéhez, amit Szent István király hagyott ránk végrendeletében, ami így szól: hűség az Úr Istenhez, Krisztushoz, a Nagyasszonyhoz, Egyházatokhoz és magyar hazátokhoz”.
Továbbra is mindenki kiemelte, hogy Mindszenty bíboros Istenhez, az egyházhoz és a hazához való hűséget mindig szorosan összekapcsolta, együtt hirdette, és minden megnyilvánulásában szólt mindig az emigrációban élő magyarokhoz, nagyon fontosnak tartotta az anyanyelvnek a megőrzését. „Ne hagyjátok elhalni a nyelveteken a magyar szót!”

Ez a Balthazar nevű hölgy, aki Mindszenty bíborosnak a nagy tisztelője szintén, hiszen személyesen is találkozhatott vele több alkalommal is, ő a Buenos Aires-i magyar közösség nevében szólalt meg, mert azóta már átköltözött Argentínába és ott él. Buenos Aires-ben a magyar kulturális központ Mindszentynum néven működik, tehát nevében is őrzi Mindszenty bíborosnak az emlékét. Amikor megválasztották Ferenc pápát, akkor én azonnal felvettem a kapcsolatot a Buenos Aires-i magyar közösségnek az akkori képviselőjével, az azóta elhunyt Fóthy István úrral, aki többek között rámutatott arra, hogy milyen felirat olvasható a kulturális központban, ami nagyon megható és ami így szól: „Hűen követve Mindszenty bíborost, aki ugyan nem jutott el Argentínáig, de lelke itt lebeg közöttünk, két imádságra kulcsolt keze, fennkölt lelkét sugárzó két szeme és szavai biztatóan hatnak ránk: „Ne hagyjátok el a magyar templomot és az iskolát”. Tehát Dél-Amerikában is, mindenütt, ahol magyarok élnek, ott élénken él továbbra is Mindszenty bíborosnak a tisztelete.

Márta, még megkérdezlek arról, beszélgetésünknek a végén, hogy neked a szívedben mit jelent Mindszenty bíboros úr?

Mindszenty bíboros, számomra, amit a tanításában állandóan hirdet, ezt jelenti: hűség Istenhez, hűség az egyházhoz és hűség a magyar nemzethez. Számomra is ez a három összekapcsolódik, egymástól elválaszthatatlanok. Ha úgy alakult az életem, hogy külföldre kerültem, és méghozzá olyan kiváltságos helyzetben voltam idáig is és most is, hogy terjeszthetem az ő tiszteletét, természetesen ennek érdekében mindent meg fogok tenni a továbbiakban is, és amit már az előbb is említettem, nagy kötelességnek és felelősségnek érzem, hogy ezt munkát végezzem. AVatikáni Rádió is nagyon fontos eszköz volt ennek a tiszteletnek a terjesztésére és továbbra is az, mert a rádióújság olasz nyelven minden nap megjelenik a szerkesztőségi tagok részére, így több mint harminc nyelven lefordítják azokat a cikkeket. Úgyhogy Mindszenty bíborosnak a tisztelete nemcsak olasz nyelven vált közkinccsé, hanem a világ minden részére eljutott, pontosan a Vatikáni Rádión keresztül. Továbbra is él az ő tisztelete más népek között is. Pontosan ezt tükrözték azok a beszédek, azok az interjúk, azok a szentbeszédek, amelyeket a világ külöböző részéről származó bíborosok mondtak el a májusi szentmiséken. Kasper bíboros német, Grocholewski bíboros, a Nevelésügyi Kongregáció volt prefektusa lengyel, vagy Castrillón Hoyos kolumbiai bíboros, de sorolhatnánk nagyon sok különböző nemzetiségű bíborost, akik mind egyértelműen elismerték Mindszenty bíboros vértanúságát és életszentségét.

Kedves Márta, köszönöm a nagyon értékes és személyes hangvételű beszélgetést és hát mi mást is kérhetnénk számodra, mint további sok lelki erőt a még rád váró munkához. Kezed és szíved legyen a helyén. Tegyünk meg együtt mindent, hogy a nagy vértanú bíboros egyházi elismerése is a helyére kerüljön.

--------------------------------------------------------------------------------------------

https://www.vaticannews.va/hu/egyhaz/news/2020-05/mindszenty-biboros-interju-vertse-marta-vertanu-boldog-tanusag.html

 

--------------------------------------------------------------------------------------------