2022.01.27.

Nagy érdeklődés mellett mutatták be január 25-én kedden este a római Magyar Akadémián a „Mindszenty József bíboros pere hetven év távlatából” című angol nyelvű tanulmánykötet, melynek szerkesztője Fejérdy András és Wirthné Diera Bernadett.

A Pápai Történettudományi Bizottság sorozatában és a vatikáni LEV könyvkiadó gondozásában jelent meg múlt év végén angol nyelven a „The Trial of Cardinal József Mindszenty from the perspective of seventy years”, vagyis Mindszenty József bíboros pere hetven év távlatából című tanulmánykötet, melyet a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, valamint a Bölcsészettudományi Kutatóközpont közösen szerkesztett. A könyv Közép- és Kelet Európa nemzetközi és egyházpolitikai összefüggésrendszerében vizsgálja az 1949-es Mindszenty pert és a térség országaiban a kommunista diktatúra hasonló eseményeit.

A kötet a budapesti Parlamentben 2019. február 13-14-én tartott nemzetközi konferencia anyagát foglalja össze. A római könyvbemutatón felolvasták Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki magyar nagykövet köszöntését, majd Molnár Antal bevezető előadása a könyvet a Magyar Akadémia történeti kutatómunkájának folyamatában értelmezte. A kötetet Bernard Ardura atya, a Pápai Történettudományi Bizottság elnöke mutatta be, majd Andrea Ciampani, a római LUMSA egyetem professzora módszertani, Matteo Luigi Napolitano professzor, a Molisei Tudományegyetem tanára pedig tartalmi szempontból elemezte.

Végül a könyv szerkesztője, Fejérdy András szólt röviden a kötet felépítéséről. Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke a könyv megszületésének alapgondolatát és célkitűzését elemezte, aki a Vatikáni Rádióban szerdán reggel nyilatkozott erről a témáról.

https://www.vaticannews.va/hu/vatikan/news/2022-01/mindszenty-konyvbemutato-per-tavlat-kontextus-kozep-europa.html

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------.------------------

Hálásan köszönjük Várhelyi Klárának az eseményen készített remek fotóit.

---------------------------------------------------------------------------------------

Ferenc pápa is köszönetet mondott a Mindszenty József emlékét őrző tanulmánykötet megjelenéséért

2022.01.27.

A római Collegium Hungaricumban mutatták be január 25-én a Mindszenty József bíboros elleni per kapcsán készült tanulmánykötet angol nyelvű kiadását, mely a katolikus egyházi állam hivatalos kiadója, a Libreria Editrice Vaticana jóvoltából juthat széles európai nyilvánossághoz. Ferenc pápa is köszönetet mondott az „értékes kötetért”.

2019-ben rendezték meg Budapesten A Mindszenty-per hetven év távlatából. Főpapi sorsok Kelet-Közép-Európában című nemzetközi konferenciát. A határainkon túl is széles érdeklődést kiváltó tudományos eseménynek, melyet a per hetvenedik évfordulója alkalmából rendeztek meg, a Parlament adott helyszínt.

A nemzetközi konferencián a bíboros ellen 1949-ben lefolytatott koncepciós perrel kapcsolatos legújabb kutatások mellett erős hangsúlyt kaptak a korszakban lezajló egyházüldözések is, melyekre a szovjet befolyási övezethez tartozó kelet-európai országokban került sor.

A The Trial of Card. József Mindszenty from the perspective of seventy years címen megjelent kötet Falconieri-palotában megtartott keddi könyvbemutatóján elhangzott Ferenc pápa személyes üdvözlete is:

Őszentsége köszönetet mond a kedves ajándékért, és elismerését fejezi ki az érdekes kötetért, amely a magyar prímás elleni per történeti újraolvasásával megerősíti és közelebb hozza hozzánk ismert nagyságát, megmutatva evangéliumi erejét és hazaszeretetét.
A könyvbemutatón Andrea Ciampani, a római LUMSA Egyetem professzora, valamint Matteo Luigi Napolitano, a Molisei Tudományegyetem professzora méltatták a kiadványt.

Miután véget ért az esemény hivatalos része, Molnár Antal, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének igazgatója telefonon nyilatkozott az Indexnek.

A szakember elmondta, hogy Mindszenty József 1948 karácsonyán történt letartóztatása és kirakatpere azért válhatott a 2019 februárjában tartott nemzetközi konferencia középponti témájává, mert a magyar érsek, bíboros-hercegprímás szimbolikus alakja volt a sztálini Szovjetunióból irányított kelet-európai egyházüldözésnek. Nemcsak a nyugati közvélemény, hanem a kommunista propaganda is annak tekintette.

Mindszenty József élete, akit a nyilasok letartóztattak, a kommunisták bebörtönöztek, majd ötvenhat után több mint tíz évig a budapesti amerikai nagykövetség épületébe zárva kellett élnie, úgynevezett „fehér vértanúság”, vagy, amint a konferencia egyik résztvevője fogalmazott, az „idegek vértanúsága” – tette hozzá Molnár Antal.

A szakember szerint óriási eredmény, hogy a kiadvány a Vatikáni Történeti Bizottság sorozatában jelenhetett meg Rómában, ezzel hivatalos vatikáni kiadvánnyá vált, így a magyar történészek által szervezett tudományos esemény a nemzetközi tudományos világ legbelsőbb köreibe került.

– A kiadvány újra fókuszba helyezi Mindszenty bíboros alakját, fehér vértanúságát, elhelyezi egy nagyon széles összeurópai összefüggésben, amely további kutatásokat inspirálhat – fogalmazott a történész.

Erre jó példa Matteo Luigi Napolitano, a Molisei Tudományegyetem professzora is. A XX. századi diplomáciatörténet kutatója, a Mindszenty-kérdés európai történelemben elfoglalt komoly jelentőségére mutatott rá a könyvbemutató ünnepségen – idézte fel a professzor előadásának egy érdekes momentumát Molnár Antal.

– Az olasz történész levéltári kutatásai során egy érdekes dokumentumot fedezett fel a pápai államtitkárság levéltárában. Egy molisei faluból írott levélre bukkant az ötvenes évek elejéről, melyben egy helyi parasztember jelezte, hogy szeretne elmenni Magyarországra, hogy megoldja a Mindszenty-kérdést, illetve kiszabadítaná a bíborost.

Ez a kis történet is jól jelzi a Mindszenty-kérdés hatását a korabeli köztudatra.

Földváryné Kiss Réka, Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke is felszólalt a keddi könyvbemutató ünnepségen. Ezt követően az Index számára is elmondta, hogy a Mindszenty-per kulcsfontosságú, mert, ha úgy tetszik, egy mesternarratívája volt a kommunista pártok „klerikális reakcióval” folytatott harcának. A témában megrendezett budapesti konferencia széles nemzetközi áttekintést adott a korszak kommunista egyházüldözéseiről, nemcsak a katolikus, hanem a többi felekezetre vonatkozóan is.

– Nyolc különböző országból jöttek előadók, ami számunkra azért is volt fontos, mert Mindszenty József mellett be tudtuk mutatni a határon túli magyar egyházi vezetők sorsát is a cseh, szlovák, román, lengyel, ukrán, albán példák mellé. Miközben szó esett a román görögkatolikusokról, előtérbe került Márton Áron sorsa. Amikor az ukrán görögkatolikusokról szó volt, beszélhettünk Romzsa Tódorról, a kárpátaljai magyar görögkatolikus püspökről. Az evangélikus és református Ordass Lajos és Ravasz László története is belekerült a kötetbe. A magyar egyházi közösségek történetét teljes közép-európai kontextusban tudtuk helyezni. Ezen keresztül arra is rá tudtunk mutatni, mi volt a közös gyökerük, mintájuk az intenzív vallásellenes propaganda hadjáratoknak, amit a szovjet típusú kommunista pártok indítottak az egyházi vezetőkkel szemben.

Földváryné Kis Réka elmondta: már a konferencia után is felmerült, hogy olyan sok új kutatási eredmény, olyan sokféle nézőpont került elő, hogy azt érdemes lenne angol nyelven is bemutatni.

A NEB elnöke szerint nagyon jó intézmények közötti együttműködés alakult ki a Bölcsészettudományi Kutató Központtal. Ennek is köszönhető, hogy végül sikerült Bernard Ardurával, a Pápai Történettudományi Bizottság elnökével kooperálva kiadni a kötetet.

A könyv angol nyelvű kiadása a vatikáni sorozatban azt is elősegíti, hogy a kommunista egyház- és vallásüldözés is a közös európai emlékezet részévé váljon – hangsúlyozta Kiss Réka.

(Borítókép: Várhelyi Klára)

https://index.hu/kultur/2022/01/26/ferenc-papa-is-koszonetet-mondott-a-mindszenty-jozsef-emleket-orzo-tanulmanykotet-megjeleneseert/

--------------.--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Jánosi Dalma (Róma): „Mindszenty alakját a mai napig sok vita övezi” 2022

2022.01.27.

A római Collegium Hungaricumban is bemutatták azt a nemrégiben megjelent, angol nyelvű kötetet, amely a Mindszenty-per 70. évfordulója alkalmából rendezett, 2019-es konferencia tanulmányait gyűjti össze. A Vatikáni Könyviadó gondozásában megjelent könyvről, Mindszenty József alakjáról, a kommunizmus és egyházak kapcsolatáról Fejérdy Andrást, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének igazgatóhelyettesét, a Pázmány Péter Katolikus Egyedem docensét kérdeztük.

– Mi volt a 2019-ben, a magyar parlamentben megrendezett Mindszenty-konferencia célja?

– A kerek évforduló kitűnő alkalomnak mutatkozott, hogy Mindszenty József alakját tovább kutassuk, illetve a történelmi időszakot Magyarország, illetve a tágabb kelet-közép-európai régió viszonylatából is megismerjük. Többek között azt is, hogy a különböző egyházi felekezetek a diktatúra időszakában milyen sorssal néztek szembe. Célunk volt az is, hogy Mindszenty személyén keresztül tágabban is bemutathassuk azt a történelmi időszakot, amelyben a katolikus egyháznak és főpásztorainak az 1945 utáni szovjet diktatúra alatt helyt kellett állniuk.

– Erdő Péter bíboros úr egy várva várt hír közzétételére utal a kötet előszavában. Mi volt ez az újdonság?

– Erdő Péter bíboros nem lehetett jelen a konferencia megnyitóján, hiszen szolgálata Rómába szólította. A konferenciát megelőző napokban határozott Ferenc pápa arról, hogy Mindszenty József szentté avatásának folyamata egy lépéssel előbbre haladt. Azt a határozatot hozta, hogy a Szentszék a „Tiszteletreméltó” címet adja a bíborosnak, ami azt jelenti, hogy a hívek Mindszentyt ettől kezdve nemcsak példaképként láthatják maguk előtt, hanem közbenjáróként fordulhatnak hozzá. Az erről szóló híradást nagy örömmel olvashattuk fel a konferencia első napján az országgyűlésben.

– Összetett szervezőmunka eredménye a kötet. Milyen intézmények és társintézmények járulhat hozzá létrejöttéhez?

–  A konferenciának az Országgyűlés Közgyűjteményi és Közművelődési Igazgatósága volt a házigazdája a Parlamentben, a szervező partner intézmények pedig a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete voltak, utóbbi jelenleg az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz tartozik. A kötet kiadásában, a két magyar intézményhez tartozó szerkesztők koordinálásában a Vatikáni Kiadó és a Pápai Történeti Bizottság vett részt.

– Milyen fókuszpontokra épült a kutatómunka és az ezt összefoglaló kiadvány?

– A kötet alapvetően Mindszenty József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek alakjára, néhány további magyar katolikus püspök vagy főpásztor, illetve a közép- és kelet-európai régiók meghurcolt katolikus főpásztoraira fókuszál. Ezzel együtt tartalmaz olyan tanulmányokat is, amelyek protestáns pásztorok tapasztalatára is kitekintenek, ilyenek az Ordas Lajos peréről, illetve a Ravasz László püspökről készült tanulmányok.

– A kutatások tükrében mi derül ki a különböző felekezetek tapasztalatából? Mely egyházak jelentettek komoly veszélyt a kiépülő szovjet rendszer számára?

– A személyes életutak és élettapasztalatok, koncepciós perek, eljárások, internálások, házi őrizetek történetén túl a kötet közvetetten a kommunista egyházpolitika stratégiáját és logikáját is kitűnően körvonalazza. A szovjet egyházpolitikának a katolikus egyházzal szembeni legnagyobb problémája az volt, hogy egy nemzetközi alárendeltségben működő hierarchia, egy transznacionális módon működő egyház sokkal nehezebben ellenőrizhető és megtörhető, ezért állambiztonsági kockázatot jelentett a rendszerre nézve. Az ideológiai szembenálláson túl, amely általában minden keresztény felekezettel kapcsolatban fennállt, a kommunizmus részéről a katolikus egyházzal szemben még ez a plusz tényező is létezett. Számos olyan dokumentumot ismerünk, amikor szentszéki intézkedéseket az egyes egyházpolitikai vezetők úgy értékelnek, hogy beleavatkozik az adott ország belpolitikai ügyeibe. Pontosan emiatt a katolikus egyház vezetői ellen jellemzően határozottabban léptek fel. Lépéseket tettek arra is, hogy lazítsák a kötelékeket Róma és a helyi egyházak között. A nemzeti egyházak létrehozására elsősorban, de nem kizárólag a görögkatolikus egyházak esetében törekedtek, hiszen a Rómával a korábbi századokban megkötött unió felmondásának kikényszerítése után lehetőséget láttak arra, hogy híveit és papjait visszatérítsék az ortodox egyház kebelébe. Ez történt például az Ukrán Görögkatolikus Egyház esetében és Romániában is.

– Hogyan jártak el a latin rítusú egyházak vezetőivel?

– Őket is megpróbálták elszakítani Rómától. Alojzije Stepinac zágrábi érsek, valamint Gasper Thaci albán prímás érsek és Vincenc Prennushi durresi érsek esetében is tudunk például arról, hogy 1945 nyarán, már a kezdetekkor az adott országok kiépülő kommunista vezetése megkörnyékezte őket azzal az ajánlattal, hogy hozzanak létre egy Rómától elszakított nemzeti katolikus egyházat, és akkor tovább működhetnek. Ugyanígy léptek fel egyébként a román görögkatolikus püspökökkel szemben is: felajánlották nekik, hogy térjenek át az ortodoxiára, és akkor elkerülhetik a súlyos börtönbüntetést. Vannak ugyanakkor olyan katolikus területek is, ahol a kommunista diktatúra kiépítésének az eltérő folyamata miatt egy nemzeti egyház létrehozására nem nagyon volt lehetőség. Ugyanakkor ezeken a területeken is jellemző a konfrontáció attól függetlenül, hogy az adott vezetéssel a püspökök mennyire keresték az együttműködést. Mindszenty kezdettől fogva inkább az ellenállás, szembenállás stratégiáját követte. Voltak a magyar püspöki karban olyanok is, akik – legalább időnyerés céljából – a megegyezést is elképzelhetőnek tartották. Josef Beran prágai érsek is tett gesztusokat a kiegyezés irányába, sorsa mégis ugyanaz lett, mint Mindszentyé, csak nem 1948-ban, hanem 1951-ben internálták. Ugyanez a sors várt Lengyelország prímására, Stefan Wyszynskire is 1953-ban. Előbb vagy utóbb valamennyi egyházi vezetőt félreállították, függetlenül attól, hogy személy szerint milyen stratégiát folytatott az elnyomó hatalommal való tárgyalások során.

– Mennyiben volt könnyebb dolga az elnyomó hatalomnak a protestáns egyházakkal?

– A protestáns egyházak helyzete egy kicsit más, mert nemzeti jellegű, lokális egyházszervezettel rendelkeznek, még akkor is, ha tartoznak valamilyen nemzetek feletti szövetséghez. Manipulálásuk, megtörésük ezért némileg egyszerűbb, és hierarchikus felépítésük is másképp néz ki. Ezekben az esetekben, ha sikerül félreállítani a korábbi egyházi vezetőt, akkor az alulról jövő választások útján az új vezetés helyére már az új rendszerrel kompromisszumkészebb és ahhoz lojálisabb vezetőket lehet kinevezni. Ezt láthatjuk a két nagy magyar protestáns felekezet esetében. Ordas Lajos evangélikus püspököt még perrel állították félre, Ravasz László esetében pedig olyan légkört teremtettek, amiből nyilvánvaló volt, hogy akár ellenáll, akár nem, le fogják váltani. Ő az adott helyzetben úgy ítélte meg, hogy egyházának működését és továbbélesét inkább a visszavonulással szolgálja.

– A fenti tudományos kutatások anyaga miért éppen egy vatikáni sorozatban jelent meg?

– A közép- és kelet-európai történeti kutatásnak két nehézsége van: regionálisan és nemzetközi téren is nehezen kapcsolódnak össze a kutatási eredmények. A fő oka ennek az, hogy elsősorban nemzeti nyelven tárjuk fel és írjuk meg lokális forrásokból a történteket. Így sem a nyugati kutatók, sem a szomszédos államok kutatói nem tudnak könnyen hozzáférni egymás feltárt munkáihoz. Ha magyarul megírok valamit, azt nem biztos, hogy el tudják olvasni Lengyelországban, Romániában, Horvátországban, és ez visszafele is ugyanúgy érvényes. Nyugat-Európára vonatkozóan ez még jobban igaz, ahol a régió nyelveit nagyon kevesen ismerik olyan szinten, hogy eredeti forrásokból kutassanak, vagy akár a helyi nyelveken írt szakirodalmat feldolgozzák. Nagyon fontos tehát, hogy olyan munkák szülessenek, amelyek ezeket a korlátokat áthidalják. Ez a szándék vezetett minket is, amikor egymás és a nemzetközi tudományos közösség számára is hozzáférhetővé kívántuk tenni mindazokat az eredményeket, amelyeket ebben a témában az elmúlt években kutatásaink elérhetővé tettek a régióban. Elsősorban Mindszenty alakját illetően, de hozzá kapcsolva más főpásztorok esetében is, akik közül többen már a nemzetközi szakirodalomban is viszonylag jól ismertek, de vannak olyanok is, akikre eddig kevesebb figyelem irányult, mint például Márton Áron püspök.

– Milyen nyelven dolgozza fel a kötet az eredményeket?

– A régi, jól bevált együttműködésekre alapozva a Pápai Történettudományi Bizottságot kerestük meg azzal a kéréssel, hogy fogadja be nagy presztízsű sorozatába a konferencia anyagából készült kötetet. E sorozat kötetei eddig túlnyomórészt olasz nyelven jelentek meg, ez az első teljesen angol nyelvű. Pontosan azért döntöttünk az angol mellett, hogy minél szélesebb kör számára hozzáférhetővé tegyük a közép-európai kutatások eredményeit. Ugyanezért fontos, hogy a vatikáni sorozat részeként jelent meg a konferencia anyaga, mert így biztosított, hogy a világ minden részére eljusson. Aki a témával foglalkozik, az egész biztosan kezébe veszi ezt a patinás sorozatot, és ebből fog tájékozódni. Így ezen a köteten keresztül régiónk kommunista egyházüldözéséről szóló eddigi és korábbi kutatásainak szintézise a világ összes jelentős könyvtárában fellapozható lesz Washingtontól Párizson keresztül Münchenig, de valószínűleg több jelentősebb ázsiai egyetem könyvtárában is. Ezzel tudjuk beilleszteni a közép-keleti-európai történetírás eredményeit a nemzetközi vérkeringésbe. Büszkék vagyunk, hogy mindez magyar szervezésben valósul meg. Ezt a régiónk és a nemzetközi tudományosság közötti közvetítő szerepet ugyanakkor fontos hivatásunknak is tartjuk.

– Minden rendelkezésre álló forrás feldolgozásra került a kötet tanulmányaiban?

– A konferencia megszervezésének és a kötet szerkesztésének időszakában tudatában voltunk annak, hogy egy olyan pillanatban készül, amikor megnyílnak a legfrissebb forrásokhoz való hozzáférés lehetőségei a Vatikánban. Ezeket még ebben a kötetben nem használtuk föl, hiszen 2020 márciusában nyíltak a XII. Piusz pápaságára vonatkozó anyagai. Ennek a feltárása Covid-mentes időszakban is hosszabb időt vesz igénybe, hát még a jelen körülmények között. Az itt őrzött források tanulságait tehát a kötet még nem tartalmazza. Inkább az a célja, hogy a most meginduló kutatásoknak kiindulópontot kínáljon.

– Milyen megválaszolatlan kérdések várnak még kutatásra?

– Az eddig rendelkezésre álló anyagok alapján például nem látható még pontosan a Vatikán döntéshozatali folyamata: azt hogy a Szentszék az egyes esetekben milyen információk birtokában lépett, mennyire volt tisztában azzal, hogy mi történik pontosan a helyszínen. A megnyitást követően két alkalommal jártam kutatni a Vatikánban, és így már van némi képem arról, hogy milyen anyagok vannak az 1945–48 közötti időszakból az államtitkárság levéltárában. Érdekes szembesülni ebből többek között a Szentszék és a helyi egyházak közötti kommunikációs nehézségekkel. Magyarország esetében ennek egyik oka az volt, hogy már 1945 tavaszán kiutasították a nunciust, és a továbbiakban nem volt közvetlen kapcsolat sem a Szentszék és a magyar állam, sem a Szentszék és a magyar egyház között. A kommunikáció nemcsak ennek következtében vált nagyon nehézzé. A háborús rombolások és pusztítások miatt 1946 őszéig távírókapcsolat sem működött a Szentszék és Magyarország között, személyi postával pedig nagyon lassan mennek a levelek, ami lelassította és befolyásolta a döntéshozatalt. Egy másik érdekes és mindeddig pontosan megválaszolatlan kérdés a Szentszék viszonyulása a kiépülő kommunista rendszerekhez. A szakirodalomban már régóta komoly vita folyik arról, vajon XII. Piusz pápát inkább elutasító, távolságtartó magatartást jellemezte, vagy pedig ellenkezőleg: ő maga kereste volna a párbeszédet a helyi, mindinkább kommunista vezetésekkel vagy akár a Szovjetunióval, csak a másik oldalról nem volt párbeszédkészség. Az új források fényében egyre inkább úgy tűnik, hogy XII. Piuszban megvolt a nyitottság, hogy bizonyos garanciák megléte esetén valamilyen megállapodást kössön a Szovjetunióval vagy más, szovjet zónába tartozó országok vezetőivel. Ellenben pontosan a Szovjetunió volt az, amely elutasító magatartást tanúsított az egyház közeledési kísérleteire, részben éppen azon már említett felfogás miatt, hogy a nemzetközi katolikus egyház nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Kétségtelen, hogy a kommunizmust mint ideológiát határozottan elutasította XII. Piusz, ugyanakkor egyfajta „passzív” keleti politikát folytatott a kezdetektől: jelzéseket adott, hogy készen áll megállapodásokat kötni, viszont ennek egy feltétele volt, a vallásszabadság biztosításának minimális garanciája.

– Vannak véleményeltérések Mindszenty alakjával kapcsolatban?

– Mindszenty alakját elég sok vita övezi a mai napig: sokan felróják, hogy politikailag mennyire óvatlan, tájékozatlan, ügyetlen volt. Ezen álláspont szerint az a radikalizmus, amivel ő fellépett a kiépülő rendszerrel szemben, az adott esetben még ronthatott is az egyház helyzetén. Visszatekintve valóban el lehet ismerni, hogy több döntésében nem a megfelelő megoldást választotta, azonban ez a szempont Mindszentyre csak mint közéleti szereplőre tekint, és nem veszi figyelembe, hogy ő elsősorban lelkipásztor volt. Mint ilyen, az egyház tanítása és a keresztény értékek melletti kiállás és tanúságtétel fontosabb volt számára a politikai sikernél. Márpedig az, hogy elveinek és hitének védelmében akár a mártírium kockázatát is vállalva egyértelműen és határozottan kiállt, mindenképpen tiszteletet érdemel. Azt hiszem, ez mindenkinek mind a mai napig példamutató lehet függetlenül attól, hogy a konkrét lépéseinek célszerűségéről ki mit gondol.

Borítókép: a tanulmánykötetet január 25-én a római Collegium Hungaricumban mutatták be. Az eseményen köszöntőt mondott Bernard Ardura, a Pápai Történettudományi Bizottság elnöke; Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke. Felszólalt Molnár Antal, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének igazgatója, a Pápai Történettudományi Bizottság tagja. A kiadványt bemutatta Andrea Ciampani, a római LUMSA Egyetem professzora és Matteo Luigi Napolitano, a Molisei Tudományegyetem professzora.

 (Fotó: Várhelyi Klára)

------------.-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

https://magyarnemzet.hu/kulfold/2022/01/mindszenty-alakjat-a-mai-napig-sok-vita-ovezi?utm

-------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

Bókay László: Új kontextusba állítani a közös történelmet – A Mindszenty-per a vatikáni kiadó új kötetében

2022.01.28.

Január 25-én mutatták be a római Collegium Hungaricumban a The Trial of Cardinal József Mindszenty from the perspective of seventy years (Mindszenty József bíboros pere hetven év távlatából) című, angol nyelvű kötetet, melynek középpontjában Mindszenty József hercegprímás 1949-ben lezajlott pere áll.

Az est meghívott vendégeit Habsburg-Lotharingiai Eduárd nagykövet köszöntötte levélben, melyet Németh Norbert, a Pápai Magyar Intézet rektora olvasott fel. A nagykövet örömét fejezte ki a könyv megjelenéséért, és köszönetet mondott a Libreria Editrice Vaticana kiadónak, az azzal együttműködő Nemzeti Emlékezet Bizottságnak, a szerkesztőknek, a Pápai Történettudományi Bizottságnak és képviselőjének, Bernard Ardura OPraem atyának.

Ezt követően Bernard Ardura, a Pápai Történettudományi Bizottság elnöke köszöntötte a megjelenteket. Felidézte Mindszenty József hercegprímás alakját, s azokat a körülményeket, amelyekért el kellett hagynia hazáját. Rámutatott azokra a nehézségekre, amelyeket a hercegprímás távozása okozott. Emlékeztetett, hogy a főpap szabadon engedéséért cserébe a Vatikánnal való megegyezés értelmében Mindszentynek el kellett volna vállalnia, hogy külföldről nem bírálja a magyar kormányt, de ezt a bíboros megtagadta. A kötet nagyon sok ismert közép-európai főpap meghurcoltatását írja le, de sokan voltak azok is, akiknek a nevét sem ismerjük, s olyanok is, akik hosszú éveken keresztül úgy voltak bebörtönözve, hogy rokonaik és barátaik sem tudták, hogy élnek-e egyáltalán, s ha igen, akkor hol. Ilyen volt például Bernard Ardura rendtársa, Vitus Tajovský is. A Pápai Történettudományi Bizottság elnöke emlékeztetett Ferenc pápa szavaira, aki azt mondta Mindszenty Józsefről, hogy evangéliumi ember, akinek erőssége példa nélküli.
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke elmondta, hogy két ok miatt is nagyon fontosnak tartja a kötet megjelenését. Egyrészt, mert a legfrissebb eredmények alapján mutatja be Mindszenty József alakját, a per részleteit. Azét a perét, amely az egész világ érdeklődését felkeltette, s amelynek alapján aztán a többi közép-európai, szocialista államban is megindult egykor a kommunista kormányok és pártok üldöző hadjárata a főpapok ellen.

Másrészt azt tartja nagyon fontos eredménynek, hogy a Pápai Történettudományi Bizottság felvállalta a kötet kiadását, így az sokkal több emberhez juthat el, több kutató érdeklődését vívhatja ki.

Molnár Antal, a budapesti Történettudományi Intézet igazgatója elmondta, hogy a kötet megjelenése lehetőségének alapját az a tíz évvel ezelőtt megkezdett munka és koncepció adta, amelyet a Római Magyar Akadémia igazgatójaként alakított ki, s melynek alapján sikerrel rendeztek igazgatói évei alatt több konferenciát is. Ennek lényege, hogy felismerték Fejérdy Andrással, az Akadémia akkori titkárával:

"Közép-Európával kapcsolatos kutatásokat nemcsak magyar tudósokkal kell folytatni, hanem a többi ország szakemberével együttműködésben – így lehet új kontextusba állítani azt a közös történelmet, amely meghatározta az országok sorsát."
A köteteiket a Biblioteca Accademiae Hungariae sorozatban a Viella olasz kiadó jelentette meg, garantálva azt, hogy a kiadó terjesztői hálózata révén a tudósokhoz el is jutnak a kutatások legújabb eredményei. A jelen kötet párhuzamba állítja Mindszenty Józsefével kortársainak sorsát. Mindszenty bíboros az az ember, akinek sorsa szimbolikus jelentéssel bír a 20. század történetében; a kommunista párt és rezsim magát a Katolikus Egyházat támadta meg személyében. A kötet kiindulópontja lehet az újabb és új felfogásban készülő Közép-Európa-kutatásoknak.
A Mindszenty-kötetet két modern kori történelemmel foglalkozó olasz egyetemi professzor mutatta be.

Andrea Ciampani, a római LUMSA katolikus egyetem tanára átfogó képet adott a kötetről. Hangsúlyozta: a tanulmánykötet nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a hidegháború során a közép-európai országok Vatikánnal való kapcsolatát eddig feldolgozó tudományos szakirodalomhoz képest – a kutatások eredményeként – pontosabban lehessen értékelni. Új szempontból világítja meg a II. világháború utáni közép-európai politikai helyzetet is; arra tesz sikeres kísérletet, hogy újraépítse a magyar és a közép-európai történelemfelfogást. A tanulmányok erőssége, hogy az egyes országok tudósainak párbeszédét teszi közzé.

Nem elszigetelt, nemzeti szempontú állítások halmaza így, hanem egymásra reflektáló anyagot nyújt az olvasónak.

A sokféle forrás alapján elkészült írások a korszak sok szempontú bemutatását teszik lehetővé.

Matteo Luigi Napolitano, a Molisei Tudományegyetem professzora előadását, amelyben elsősorban a Vatikán és Magyarország diplomáciai kapcsolatait vizsgálta, egy érdekes történettel kezdte.

A Mindszenty-per közismertségét és hatását érzékeltetendő elmondta, hogy Molise tartomány egyik kis településéről a per során levél érkezett a Vatikánba, s a levél írója felajánlotta, hogy megoldja a per problémáját, szívesen elutazik Magyarországra. A levél írójának felajánlása nyilván minden politikai ismeret nélkül született, de azt mutatja, hogy még az egészen eldugott helységekben élő „közembereket” is foglalkoztatta a hercegprímás jogtalanul történő bíróság elé állítása.
A kötet tág összefüggésben mutatja be a bíboros perét. Megismerhetjük belőle, hogyan készült a kommunista hatalom – Rákosi Mátyás és elvtársai – arra, hogy letartóztassák Esztergomban Mindszenty Józsefet, aki ellen hosszú időn keresztül gyűjtögették a vád alá vétel bizonyítékait; nem találtak ellene semmit, emiatt vádakat koholtak. Ehhez az Államvédelmi Hatóságnak szüksége volt emberekre is, hogy egy olyan képet alakíthasson ki a bíborosról, amely majd a közvélemény előtt is elfogadhatóvá teszi letartóztatását. Egyházi embereket és civileket szervezett be ennek érdekében a hatóság; az ország akkori vezetője Sztálinnal tárgyalt a kérdésről – végül, ahogyan azt a történelemkönyv lapjairól is tudjuk, 1948 karácsonyán, egy olyan pillanatban, amikor az a legkevésbé sem tűnhet fel, lecsaptak a bíborosra az államvédelmisek, és bebörtönözték.

A kötet nemcsak ezt a történetet mutatja be, hanem megismerhetjük belőle a bíboros megkínzatását, annak bizonyítékait. Megtudhatjuk, hogy milyen módszerekkel működött a minden törvényt áthágó és megszegő kommunista párt gépezete. Vatikáni források felhasználásával XII. Piusz szerepére is fény derül, arra, hogy miért tartotta egész Kelet-Európa sorsa tragikusra fordulása jelének a Mindszenty-pert.

Az 500 oldalas tanulmánykötet 25 tanulmánya a főpap magyarországi és kelet-közép-európai kortársainak szenvedését és üldöztetését is bemutatja: a kárpátaljai görögkatolikus Romzsa Tódorét, a horvát Alojzije Stepinacét, az albán Carlo Prennuschi (Karl Prenuši) ferences szerzetesét, Márton Áronét, a cseh Josef Beranét és a lengyel Stefan Wyszyńskiét is. A magyar katolikus egyházi vezetők, Grősz József és Shvoy Lajos mellett bemutatja az evangélikus Ordass Lajos bírósági tárgyalását és a reformátusok üldöztetését is.

A kötet szerzői által feldolgozott források és az ezek alapján kialakult vélemény azt erősíti meg, hogy az 1949-ben lezajlott Mindszenty-per következményeinek sem időbeli, sem térbeli korlátokat nem lehetett állítani. A szovjet blokk országainak vezetői számára példaértékű volt az a módszer, ahogyan Rákosiék megpróbáltak elbánni legnagyobb ellenségükkel, a Katolikus Egyházzal, annak képviselőivel és híveivel. A kommunisták módszerei pedig, a beszervezett és megalázott emberek sorsa máig hatóan befolyásolja a hétköznapokat is a hercegprímás szülőhazájában.

A kötet a 2019-ben, a Mindszenty-per 70. évfordulója alkalmából megrendezett konferencia anyagát gyűjtötte össze; Fejérdy András és Wirthné Diera Bernadett szerkesztette, s a Libreria Editrice Vaticana adta ki a magyarországi Nemzeti Emlékezet Bizottságának együttműködésével 2021-ben. Előszót Bernard Ardura mellett Erdő Péter bíboros, prímás írt a kötethez.
A konferencián elhangzott, hogy ilyen mélységben még egyetlen kötet sem jelent meg a Mindszenty-perről, különösen nem idegen nyelven. Cél volt az is, hogy mivel a hercegprímás nevét a világon mindenhol ismerik, így az ő nevével más közép-európai főpapok sorsát is meg lehet ismertetni a világgal. A kötetben természetesen szerepelnek ismert személyek is, de például Márton Áronról, Ordass Lajosról, Romzsa Tódorról vagy Shvoy Lajosról, Grősz Józsefről kevesebben hallottak.

Mindszenty-monográfiák idegen nyelven eddig is megjelentek már, de ez a kötet úttörő szerepet tölt be azon a téren is, hogy bemutatja, miként épült fel a per, kik voltak a vádlók, s miként találtak vádlottakat.

A kötetben többféle karakterű főpappal lehet találkozni. Mindszenty József a karakán személyiség, aki kimondja, ami a szívén van; kimondja az igazat, nem törődik a következményekkel.

Beran keresi a párbeszédet; nem kollaborálni akar, de próbálkozik a békésebb megoldással. Wyszyński, nyilván egészen más pozícióból, a lengyel katolicizmus kontextusában, szintén keresi a párbeszéd lehetőségét. Grősz József megköti a megegyezést, mégis egy-két éven belül ugyanaz lesz a sorsa. Függetlenül attól, hogy ki milyen stratégiát választott a kommunista diktatúrával szemben, gesztusokat próbált tenni vagy időt nyerni, a személyes sorsokat látva minden stratégia ugyanarra az eredményre vezetett.

Az is kiderül a kötetből, hogy a negyvenes évek szovjet egyházpolitikája – amikor Sztálin valamilyen mértékig kiegyezett az ortodoxiával – lassan leszivárgott a helyi kommunista vezetésekbe is. Látható, hogy a nemzeti keretek között működő egyházaknak némi engedményeket tettek. A Katolikus Egyház azonban nemzetek feletti, ezért kevésbé találtak fogást rajta.

A moszkvai amerikai követ ezt úgy fogalmazta meg, hogy Sztálin számára a Katolikus Egyház nemzetbiztonsági kockázatot jelent. Sok dokumentumot lehet arra vonatkozóan is találni, hogy egy-egy püspöki kinevezését a Vatikán részéről a belügyekbe való beavatkozásnak tekintették a kommunisták. Albániában például felajánlották a főpapoknak, hogy hozzanak létre nemzeti egyházat. A romániai görögkatolikusoknak is megígérték, hogy ha visszatérnek az ortodoxiához, papjaik kiszabadulhatnak a börtönökből. Hasonló játszódott le Horvátországban, Ukrajnában és a huszitizmus kapcsán Csehszlovákiában is.

A The Trial of Cardinal József Mindszenty from the perspective of seventy years (Mindszenty József bíboros pere hetven év távlatából) című kötet magyar nyelvű kiadása a tervek szerint tavasszal jelenik meg.



https://www.magyarkurir.hu/kultura/uj-kontextusba-allitani-kozos-tortenelmet-mindszenty-per-vatikani-kiado-uj-koteteben

------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------