2021.06.28.
Kettős avató ünnepségre került sor június 19-én szombat este a római Szent István zarándokházban. Egyszerre debütált a ház Magyar Klub terme, méghozzá Tolvaly Ferenc „Szent Ignác útja” című filmjének római ősbemutatójával. Sokatmondó az egybeesés: Zarándokházban a Zarándokról készült filmet vetíteni, hiszen Szent Ignác önmagát teljes joggal „zarándoknak” nevezte.

Tolvaly Ferenc, az „El Camino – Az út” rendezőjének legújabb zarándokfilmje a „Szent Ignác útja – Camino Ignaciano” Szent Ignác valóságos és mélyen lelki belső útját idézi meg négy magyar fiatal közös zarándokútja során, akiket egy spanyol jezsuita vezet a külső és belső úton a mind mélyebb megtérés fel. Az új Magyar Klubban tartott filmbemutatón jelen volt Habsburg-Lotharingiai Eduárd szentszéki magyar nagykövet és Németh Norbert atya, a Pápai Magyar Intézet rektora. A szentszéki nagykövet a vetítés után a filmet a következő szavakkal értékelte: „Fantasztikus alkalom volt, nagyon szép film. Büszke vagyok, hogy Magyarország egy ilyen filmet csinált a Szent Ignác-i évben”. Németh Norbert rektor így nyilatkozott a film kapcsán: „A zarándokút nagyon nehéz téma, amikor azt valaki filmvászonra viszi. Ez az út, amit a filmen láthatunk, sokkal inkább egy belső utazás, mint egy teljesítménytúra, vagy természetjárás –, egy olyan belső utazás, amikor valaki megérkezik Istenhez.”

A Vatikáni Rádió a vetítés után riportot készített Tolvaly Ferenccel, akinek számára a „zarándoklás a megismerés egyik sajátos formája”.

https://www.vaticannews.va/hu/vilag/news/2021-06/tolvaly-ferenc-szent-ignac-ut-film-loyola-manreza-roma-bemutato.html
https://www.facebook.com/vaticannews.hu/photos/pcb.4506354362709482/4506351622709756

--------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

A riport szövege

2021. 06, 28.

- A római Szent István magyar zarándokház Magyar Klub helysége debütált. Egy gyönyörű szép szombat esti szentmise után bemutatták Tolvaly Ferencnek új filmjét Szent Ignác útjáról. Egy órával a filmvetítés után ülünk igazgató úrnak a szobájában, és beszélgetünk a film hatása alatt. Ahogyan röviden szóltál a bemutató után, végig drukkoltad ezt a premiert. Mit jelentett ez számodra?

- Számomra nyilvánvaló azt jelentette, hogy több mint százszor láttam a filmet a vágószobában másodmagammal, harmadmagammal, alkotótársammal Balázs Zsuzsával, de sohasem volt a film eddig még közönség előtt. Pont itt Rómában, Szent Ignác megtérésének 500. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi év kezdetén, bemutathattuk a filmemet. Megérintett, és olyan örömöt okozott, hogy talán a beszédemben nem is tudtam pontosan kifejezni magam. Hiszen vannak olyan pillanatok az ember életében, amit már nem is tud elmondani.

- Húsz évvel az El Camino után a Szent Ignác út. Az El Camino az egy másik film. A gondviselés úgy adta, hogy amikor a budapesti bemutatója volt a jezsuitáknak a horánszky utcai Párbeszéd Házában, akkor éppen ott lehettem, és beszélgetőtársad lehettem a filmnek a bemutatója után. Az is egy zarándokútról szól, ez is egy zarándokútról szól. ennyire meghatározó számodra az úton lét?

- A zarándoklat a megismerésnek egyik fajtája. Hiszen nemcsak az El Caminón voltam ezelőtt húsz éve, de voltam Tibetben, az iszlám kegyhelyeit is felkerestem. Tehát én a zarándoklatot mindig a megismerés egyik eszközeként alkalmazom. Nyilvánvaló számomra a saját hitem, a katolikus mély hitem megerősítésére szolgál. Valóban a Caminót szerettem volna húsz évvel később újrajárni. De egy maresai, dobogókői lelkigyakorlat után egyre inkább megismertem a szent ignáci lelkiséget, és 2018-ban valóban elindultam azon az úton, amin Szent Ignác 500 évvel ezelőtt megtért. Számomra a baszk föld Loyola, ahonnan Szent Ignác elindult, és ahol a toronyházuk, vagy vártornyuk a mai napig is látható, sőt, be is járható, egy idegen világ volt. Nem ismertem a baszkföldet, de Spanyolország nagy részét ugye a Camino által végül is már volt alkalmam megismerni. A baszkföldről indultam, és érdekes, hogy pont Navarreteben, az El Camino francia útnak az egyik állomásán találkozik a Szent Ignáci-út a Szent Jakab úttal. Innen viszont a Szent Ignác útját járók szembe mennek azokkal, akik Logronoból a Caminón jönnek. Ebben a pillanatban merült fel bennem, hogy lehet, hogy az El Camino utat a saját magammal szemben, életemmel szemben jártam ezt az utat? Ez ösztönzött még tovább, hogy elmélyüljek a szent ignáci lelkiségben, megtanuljam azt, amit ő lépésről lépésre üzen nekünk ezen az úton, és még közelebb kerüljek Szent Ignáchoz. Szent Ignáchoz közel kerülni sokkal egyszerűbb, mint Szent Jakabhoz, Szent Jakabot inkább a legendákon keresztül ismerjük. De Szent Ignác erről a zarándokútjáról is ír visszaemlékezéseiben. Halála után az Il Gesu templom melletti rendházban, ágyában fekve, olykor diktálva a Zarándok című könyvét. Abban pontosan meg lehet találni azokat a helyszíneket, ahol ő megfordult. Tehát ismerjük őt ilyen szempontból, mert saját vallomásai is közel vannak hozzánk, elérhetőek.

A korabeli festmények itt egyébként ebben a rendházban az Il Gesu templom mellett láthatóak. Tehát úgymond egy ismerősünkkel járjuk az utat. Ez nagyon erősen hatott rám, hogy erről a példaképről ne csak egy regényt írjak, hanem a regényt megfilmesítsem. Amikor 2019-ben elkezdtünk alkotótársammal Balázs Zsuzsával dolgozni a forgatókönyvön, már akkor megálmodtuk azt, hogy amikor elkezdődik a Szent Ignác jubileumi év, akkor bemutatjuk a kész filmet Rómában. Ekkor még csak egy váza volt meg a regény alapján, de ez az álom, hogy itt lehetünk, hogy így hajtunk főt Szent Ignác előtt, ez már a forgatókönyv nagyon korai szakaszában megszületett bennünk.

- A regény valójában útinapló?

- A regény valóban útinaplónak indult, de a korona krízissel, a pandémiával átalakult egy regénnyé. Hiszen ha tanulmányozzuk egy kicsit a XVI. század elejét, amikor Szent Ignác élt, megtért, megalapította társaival a jezsuita rendet, - ha jól tudom 1540-ben fogadta el a rend alkotmányát III. Pál pápa - akkor végül is egy hasonló helyzet volt, inkább azt mondanám hogy szinte identikus volt a XXI. század első felével. Hiszen a globális kereskedelem addig nem látott méreteket öltött, a kommunikációs forradalom, a könyvnyomtatás által. Lehetővé tette, hogy a gondolatok gyorsan, nagy számban terjedjenek az eszmék, az elképzelések,- a reformáció is valószínűleg ennek köszönhette sikerét, gyorsabb sikerét. A spiritualitás az egyházból - hogyha mondhatom a Vatikáni Rádióba így,- egy kicsit elveszett a XVI. század első felében. Az emberek az anyagiakra összpontosítottak, Európa addig soha nem volt olyan gazdag mint a XVI. század elején, hiszen a gyarmatokról hozták az aranyat, az ezüstöt, és mindenféle kincseket. Ez, s ez valahogy emlékeztet engem a XXI. század első felére. Nem beszélve a nagy járványokról, pl. az izzadásos betegség, akkor pillanatok alatt szedte az áldozatokat, nagyon fertőző volt, és két-három óra leforgása alatt meghalt a fertőzött beteg.

- Mit szánt a gondviselés Ignácnak ebben a mostanihoz hasonló akkori helyzetben?

- A tanulság Szent Ignác útjából,- igazából Manresaból Barcelonától északra, 60 km-re Maresatól a jezsuita spirituális központ alsó szintjén lévő barlangtemplomban, ahol Szent Ignác annak idején meghúzódott a zarándoklata végén, (habár ezt így pontosan nem mondhatjuk, mert hiszen ő nem Manresába indult, hanem Jeruzsálembe szeretett volna menni, de Monserratban nem Barcelona felé vette az útját, hanem Manresa felé), Manresaban Szent Ignác megírta 11 hónap alatt a lelkigyakorlatos könyvét, ami mai napig is a jezsuita vezetők alapműve,- és ott olyan élményekben volt része, egy olyan tér rendszert ajándékozott neki a gondviselés, amit többek között a Zarándok c. könyvben hiteles vallomás alapján olvashatunk.

- Milyen állomásokat érint a film Szent Ignác útjából?

- Szent Ignác útjából mindazokat az állomásokat érinti, amiről Szent Ignác a Zarándok c. könyvében beszámol. Tehát Loyolából indulunk, miután Pamplomában megsebesült, az ellenség valószínű, hogy nemesi rangjára való tekintettel hazavitte a loyolai várba. Ott lábadozott, nem talált lovagi regényeket, amik az ő korának talán a szappanoperái voltak. Szentek életét vette a kezébe, és egyre inkább úgy érezte, hogy neki azon az úton, a szentek útján kell járnia. Valami nagyot akart Isten dicsőségére tenni. Aztán eljutott Navarrete-ig, ahol a herceg tartozott neki néhány arannyal. Ezeket az aranyakat részben a Madonna szobrának restaurálására szánta, és a vagyonát szétosztotta a szegények között. Tehát ott már elindult Ignácnak a másik, addig elképzelhetetlen világa. Majd eljutott Calahorrába, ott elkezdte fontolni azt, hogy hogyan tud többet tenni Istenért., de egyre inkább saját bűnei terhelték. Calahorrából eljutott Aragónia tartomány fővárosáig, Zaragosába., ahol volt egy Mária látomása. Végül is Zaragosában helyezte a Szűzanya kezébe életét. Majd innen Katalóniába tartott, ahol a legfontosabb Montserrat volt. A fekete Madonna előtt letérdelt, és egész éjszaka térdelve, imádkozva virrasztott. Másnap levette díszes lovagi ruháját, s onnan már mint egy Isten katonája, mint egy zarándok indult Manresaba., ahol 11 hónapig egy barlangban élt, és ebben a barlangban írta meg a lelkigyakorlatos könyvét.

- Ezt a Szent Ignác -i belső spirituális utat négy fiatallal végigjártad. Milyen utat járnak be ők? Mesélj nekünk erről! Hiszen tulajdonképpen erről szól a film, az ő lelkük történései adják vissza az ignáci mozzanatokat.

- Nemrég Budapesten volt a négy zarándoklat lelki vezetője , először életében látta önmagát vásznon. Aműgy különben először szerepelt kamera előtt. Ő mondta el, hogy érezte, hogy útközben történik valami a zarándokokban, látta a lelki fejlődésüket, de hogy ilyen nagy mértékű a lelki fejlődés, amit a vásznon viszontláthatott, azt el se tudta képzelni. Mi történik bennük? Valaki eljut odáig, amúgy bölcsész, de nem találja szakmájában örömét, és mindenképpen énekelni szeretne, eljut odáig. hogy az utolsó beszélgetésen, megosztáson, már nem tud mit mondani, mert olyan mélyen járja az utat, hogy azt nem tudja szavakban kifejezni. Amikor Mária szobra elé kerül Montserratban, akkor elénekli az Ave Mariát, egy olyan hihetetlen átéléssel, és magas szintű énekhanggal, ami mindannyiunkat, a stábot is térdre kényszerített.

- Még társa is akad.

- Az egyik zarándokunkat a Gozsdu udvarban Budapest egyik szórakozóhelyén úgymond, egy pizzériában találtuk, aki pizzát sütött. Ez volt a foglalkozása. Korábban ugyan szerepelt már egy tehetségkutató versenyben, de rövid siker után elvesztette a hangját. Ő mint pizza séf érkezett meg az útra, és úton a lelki segítő vezetésével eljutott odáig, hogy azokat a gátakat, amelyek őt egy és fél évig depresszióba sodorták, ágyba kényszerítették, -ezeket a gátakat feloldja, és amikor már érezte, hogy társa hogyan köszöni meg ezt az utat, mindazokat az ajándékokat, amiket ezen az úton kapott, akkor ő is felállt a padból, és elkezdett énekelni egy számomra briliáns hangon. Hát ez volt a csoda, és nagyon ritkán használom ezt a szót, és most is, óvatosan és talán kicsit viszonyítsuk, végül is nem csoda, de mindenképpen a gondviselés műve volt, hogy ismét tudott énekelni, ismét megszólalt, ismét visszatérhetett abba a világba, ahonnan ő jött egykor. Sok sok tanulsággal, hogy valószínű azok a pszichés terhek, azok a terhek, amiket ő cipelt korábban, azok már nem lesznek a vállán.

--------------------------------------------------------------------------------------

Szent Ignác szobája Rómában

2021.06.28.
Rómában, az Il Gesu bazilika melletti rendházban megőrizték Szent Ignác személyes tárgyainak egy részét. Be lehet menni abba a szobába, ahol 1556 július 31-én meghalt, ott ahol még reggel misét celebrált. Megvan a széke, és az íróasztala is, melyen befejezte a Lelki gyakorlatok írását. Látható a cipője is, a halotti ágyát pedig egy réztábla jelöli a padlón. A bronz szobor fej a halotti maszkjáról készült.

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10152113681076496&set=pcb.10152113689676496&type=1&theater

----------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

Jánosi Dalma: Újjászületni a lélekúton

Rómában volt a Szent Ignác útja című film első nemzetközi állomása

2021.06.30.

Szent Ignác története azt üzeni, hogy a legmélyebb válságból is van kiút – mondta Tolvay Ferenc. A Szent Ignác útja – Camino Ignaciano című dokumentumfilm forgatókönyvírójával a Spanyolország történelmi tájain forgatott, a zarándoklatot spirituális utazásként bemutató filmjéről kérdeztük, és arról is beszélgettünk, hogy miért fontosak a lélekutak.

– Nemrég az a megtiszteltetés érte a római magyar közönséget, hogy megnézhette a Szent Ignác útja című filmet. Miért Rómában volt a filmprodukció első nemzetközi állomása?

– Már 2018-ban, amikor elkezdtünk dogozni társ-forgatókönyvírómmal, Balázs Zsuzsával, arról álmodtunk, hogy a Szent Ignác megtérésének 500. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi év kezdetén Rómában mutatjuk be filmünket. Ott, ahol a rendalapító szent életének utolsó évtizedeiben élt és alkotott. A premier előtti bemutatóval teljesült álmunk. Megtisztelő volt, hogy a római magyar közönség nagy szeretettel és figyelemmel fogadta filmünket. Boldogok voltunk, hogy többek között Magyarország szentszéki nagykövete, Habsburg-Lotharingiai Eduárd, valamint a Pápai Magyar Intézet rektora, Németh Norbert és különböző szerzetesrendek magas rangú képviselői előtt mutathattuk be filmünket.

– Szent Ignác több szálon fűződik az Örök Városhoz. Milyen érzés volt a film leforgatását követően személyesen is felkeresni a szent életének legfontosabb állomásait?

– Mélyen megérintett. Nemcsak azért, mert a filmmel kapcsolatban az elmúlt három évet vele töltöttük. Én már diákkoromban megismerkedhettem Szent Ignác lelkiségével és műveivel. A Zarándok című visszaemlékezéseiben nemcsak a zarándokútról számol be, amin megtért és a filmünk helyszínét is adta, hanem római éveiről is olvashatunk a könyvben. Ott lehettem, abban a szobában, ahol tollba mondta a memoárját, és ugyanazt a Mária-szentképet is láthattam a rendházzal szomszédos Il Gesú-templomban, ami előtt misézett és imádkozott, amikor a rend alkotmányán dolgozott. Ugyanazokon a kockaköveken járhattam, amelyeken ő is és sok más szent évszázadokon keresztül.

– Miért tartotta fontosnak, hogy életutakat kereső lelki megmozdulásokról készítsen filmet? Mennyire jelentett kihívást a spirituális szféra képernyőre vitele?

– A lélekutak évtizedek óta foglalkoztatnak. Erről szól legtöbb regényem és filmem. Közel húsz évvel ezelőtt megjártam az El Caminót. Ebből a lelki élményemből táplálkozik az útról készített regényem és filmem. 2018-ban a Camino Ignacianón ismét kerestem a benső csendet. Erről szól az El Camino – Húsz év múlva, Szent Ignác útja című regényem. Ez az új filmem forgatókönyvének az alapja. Megjeleníteni a láthatatlant, a belső fejlődést, az új emberré válás folyamatát mindig vonzott. Talán a Szent Ignác útja című filmemben sikerült leginkább bemutatnom az életváltoztatás lehetőségét és szépségét.

– A világjárvány sokak számára a befelé fordulást, a belső útkeresés kezdetét jelentette. Nekik is inspirációt adhat a produkció?

– A pandémia alatt elszigetelve töltött kényszerű hónapok lehetőséget adtak, hogy megálljunk és leltárt készítsünk lelkünkben. Sokakban felmerülhetett a vágy egy kiteljesedettebb életre. A film egy új élet reményéről szól, arról, amire világszerte, különösen most a járvány után sokan vágynak.

– Egy mondatban összefoglalva mi lehet Szent Ignác üzenete a mai ember számára?

– Szent Ignác története azt üzeni, hogy a legmélyebb válságból is van kiút.

– Hogyan fogadta a római magyar közösség a produkciót?

– A filmet több mint százszor láttam a vágószobában és a hangutómunkálatok alatt. Közönség előtt azonban először mutattuk be. Meghatott az a figyelem és érdeklődés, amivel a filmet fogadták. Habsburg Eduárd nagykövet úr elmondta: büszke Magyarországra, hogy a jubileumi évre lehetővé tette a film elkészítését, amely az egyetlen, erre az eseményre forgatott egész estés mű világszerte. A Pápai Magyar Intézet rektora a lényegre tapintott rá, amikor azt mondta, hogy „a zarándokút nagyon nehéz téma, amikor azt valaki filmvászonra viszi. Ez az út, amit a filmen láthatunk, sokkal inkább egy belső utazás, mint egy teljesítménytúra vagy természetjárás –, egy olyan belső utazás, amikor valaki megérkezik Istenhez.” Remélem, hogy világszerte nagyon sok nézőben tudatosul majd a film üzenete.

– A magyarországi premier szep­temberben, az Ars Sacra fesztiválon lesz. Ez egybeesik a 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus előestéjével. Van valami összefüggés a két esemény között?

– „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7), ez az Eucharisztikus Kongresszus mottója. A filmben a zarándokok eljutnak a felismerésig, hogy belülről, Istentől kell merítenünk. A megbillent életet csak ő tudja egyensúlyba helyezni. A Szent Ignác útja bemutatójára nem találhattunk volna jobb ünnepi alkalmat.

--------------------------------------------------------------------------------------

https://magyarnemzet.hu/kultura/ujjaszuletni-a-lelekuton-10012130/

--------------------------------------------------------------------------------------