Augusztus 26-án van a kutyák világnapja. A kutya az ember legjobb barátja, de milyen állatok voltak pápáink kedvencei? A Magyar Kurír korábbi összeállítását idézte fel, amelyben az Apostoli Palota és a vatikáni kertek négylábú, illetve szárnyas lakóit mutatja be.

Az első hírnevet szerzett pápai házi kedvenc eléggé szembetűnő jelenség volt, nemcsak értéke, hanem mérete miatt is. A reformáció idején uralkodó X. Leó, mint a vagyonos és befolyásos Medici-család sarja, a kor szokásaihoz híven kedvelte az impozáns dolgokat. Háziállatból is olyat tartott, ami akkoriban sem volt megtalálható minden háztartásban. A Medici-pápa kedvence egy ritka, fehér színű indiai elefánt volt, amelyet I. Manuel portugál királytól kapott pápai koronázására. Egész Róma népe szeretettel fordult a ritkaság felé, amely a Hanno nevet kapta.

Az elefánt 1510 körül született, és 1514-ben, tengeri úton érkezett meg Lisszabonból Rómába. A pápai rezidenciában külön épületet kapó emlős két évvel később, 1516-ban pusztult el egy állatorvosi műhiba következtében.

Szerencsére a többi pápa nem háziállatával került fel az egyháztörténet legjeinek listájára. A legtöbb egyházfőről azt sem jegyezték fel, tartott-e állatot. Boldog IX. Piuszról valószínűsíthető, hogy macskabarát volt, hiszen 1846-ban, pápává választása előtt az a hír járta Giovanni Maria Mastai-Ferretti bíborosról, hogy „udvarában még a macskák is liberálisok”. Erre a szóbeszédre a történelem rácáfolt, ugyanis IX. Piusz az 1848-as forradalmakat követően felhagyott engedékeny politikájával. Arról sem tudunk, hogy macskáit magával vitte-e a pápai udvarba.

Utódáról, az 1878-ban megválasztott XIII. Leóról szintén csak a legendák szintjén kering, hogy pápaként egy kutya és egy macska gazdája volt.

A következő pápa, kinek kedvencéről fotó is fennmaradt, XII. Piusz volt. Eugenio Pacellit 1917-ben nevezték ki Bajorország apostoli nunciusává. Itt ismerkedett meg Pascalina Lehnerttel, egy, a Menzingeni Szent Kereszt Nővéreinek rendjébe tartozó apácával, aki ezt követően élete végéig szolgálta Pacellit házvezetőnőként és titkárnőként. Amikor Pacellit 1939-ben pápává választották, vele tartott a Vatikánba is. Pascalina nővér 1959-ben írta meg visszaemlékezéseit Őt szolgálhattam címmel, melyből megismerhetjük XII. Piusz emberi arcát, többek között állatok iránti szeretetét is.

XII. Piusz a madarakat kedvelte különösképpen. Pápasága alatt az Apostoli Palotában több szárnyas is otthonra lelt, melyek három kalitkában, az étkezőben laktak. Első két kanáriját még pápává választása előtt kapta ajándékba, egy német házaspár pedig egy süvöltővel lepte meg az egyházfőt. A madarak közül legismertebb Gretel volt, a tengelic, melyet a pápa sérülten talált a vatikáni kertekben, és Pascalina nővérrel segített neki újra lábra, pontosabban szárnyra kapni. XII. Piusz általában német nyelven beszélgetett kedvenceivel. Vacsora közben kiengedte őket kalitkáikból, és míg a pápa étkezett, a madarak szabadon röpködhettek az ebédlőben, és az asztal közepén elhelyezett tálkákból csipegethettek magokat. XII. Piusz nem egyszer hangsúlyozta is, hogy a madarak etetése is az imádság egy formája.

Boldog VI. Pál pápa szintén kedvelte az állatokat, bár saját házi kedvencéről, egy macskáról szintén csak mendemondák keringenek. Az viszont tény, hogy VI. Pál pápa volt az első egyházfő, akit komolyan foglalkoztatott a kérdés: vannak-e állatok a mennyben?

Az előző egyházfő, XVI. Benedek pápa állatszeretete valósággal felrobbantotta a közösségi médiát. Manapság is sokaknak okoznak vidám perceket azok a videók és fényképek, melyek a pápa 2008-as ausztráliai látogatása során készültek egy állatkertben, illetve amikor egy oroszlánkölyköt áldott meg egy általános kihallgatás során. A ragadozót egy cirkusz társulata „mutatta be” a pápának.

Hamar köztudottá vált, hogy XVI. Benedek leginkább a macskákat kedveli. 2008-ban még gyermekkönyv is született Joseph és Chico címmel, melyben a pápa egykori szomszédjának vörös kandúrja, Chico mesél Joseph Ratzinger életútjáról Bajorországtól Szent Péter trónjáig. Magyarul is megjelent Renate Fabel Francesco, a pápa macskája című regénye, melyben macskaszemszögből ismerhetjük meg a Vatikánt. 

XVI. Benedek pápa visszavonulása után sem fordított hátat kedvenceinek, sőt szenvedélyének azóta hódolt igazán. 2014-es római látogatásom során tudtam meg a Vatikáni Múzeum egy idegenvezetőjétől, hogy az emeritus pápa egy Contessina nevű fekete-fehér macskával tölti nyugdíjaséveit, sőt jó viszonyt ápol a vatikáni kertek szökőkútjaiban élő teknősbékákkal is, akiknek nevet is adott.

2013 őszén a Kathpress idézett egy anekdotát, melyet Alfred Xuereb, XVI. Benedek pápa egykori másodtitkára osztott meg a német katolikus hírügynökséggel. Az egyik általános kihallgatás végén több plébános szentek szobrait ajándékozta a pápának. Xuereb felhívta XVI. Benedek figyelmét arra, hogy személyes áldásában részesített egy olyan szobrot, amely mellett egy kutya is szerepel. A pápa válasza ez volt: „Alfred, ezek a szentek nemcsak szimpatikusak, de emberiek is.”

A jelenlegi egyházfő, Ferenc pápa számtalanszor, köztük Laudato si’ kezdetű körlevelével tett tanúságot arról, hogy szívén viseli a teremtett világ sorsát. A Szentatyáról köztudott, hogy kedveli az állatokat, ugyanakkor prédikációiban gyakran hangoztatja, hogy gyermekeinket, családtagjainkat nem pótolhatjuk állatokkal. A Katolikus Egyház Katekizmusa is azt mondja ki, hogy szabad az állatokat szeretni, de nem helyes csak személyeket megillető szeretettel feléjük fordulni.

Benke Zsuzsa/Magyar Kurír

https://www.magyarkurir.hu/kultura/papak-es-haziallataik

Húsz éve jelent meg a The New York Times amerikai napilapban az a téves információ, miszerint Ferenc pápa azt mondta volna, hogy haláluk után az állatok is a mennyországba juthatnak. Bár Ferenc pápa állítólagos szavai pozitív fogadtatásra találtak az amerikai médiában, a Vatikán cáfolta, hogy a Szentatya így fogalmazott volna. Ciro Benedettini helyettes szentszéki szóvivő hangoztatta: az idézet pontos, de nem Ferenc pápától, hanem VI. Páltól származik, aki 1978-ban valóban azt mondta, hogy állatainkat egy nap Krisztus örökkévalóságában látjuk majd vissza.

Az Egyházban a mai napig nincsen egységes álláspont arról, hogy a keresztény felfogás szerint mi lesz az állatok sorsa haláluk után. A Katolikus Egyház legutolsó, 1997-es katekizmusa sem ad erre egyértelmű választ.

Szent Ferenc óta azonban tudjuk, hogy az Egyház szeretettanítása az állatokra is kiterjed. Szent Ferenc egyben az állatok védőszentje is.

Szent II. János Pál 1990-ben úgy fogalmazott, hogy az állatokból sem hiányzik a lélek, a teológus XVI. Benedek pápa pedig, akiről köztudott volt macskák iránti szeretete, 2008-ban azt mondta, a nem emberi lények halálával csak földi létezésük szűnik meg.

Forrás: MTI

---.

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------