Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Róma Közösségi Oldal nyitólapján!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Huszákné Vigh Gabriella
Róma Közösségi Oldala vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
3 éve | Huszákné Vigh Gabriella | 0 hozzászólás
2021.05.22.
Rómában a Colosseumnál tartottak megemlékezést a szicíliai maffia két vezéráldozatáért, kifeszítették Giovanni Falcone vizsgálóbíró és barátja Paolo Borsellino molinóját, és zenés tiszteletadást tartott a Fanfara del 4 reggimento Carabinieri a Cavallo. 1992-ben az ő haláluk után, az ő munkájuknak köszönhetően következhettek be mélyreható változások a szicíliai maffia megállításában, és felszámolásában.
Bővebben:
Giovanni Falcone és Paolo Borsellino gyerekkori barátként nőttek fel,
ugyanabból a palermói kerületből származtak. Akkoriban, a negyvenes
években, noha a maffia jelen volt a mindennapokban, a szicíliaiak
többsége nem tekintette a szervezetet olyan elnyomó polipnak, mint
később. Sokkal inkább az északi olaszokat tartották a szabadságukat
veszélyeztető betolakodóknak. Falcone és Borsellino együtt focizott nap
mint nap a palermói utcákon olyan fiúkkal, akik közül többen is
maffiózók lettek. Egyikük, Tommaso Spadaro, akivel Falcone rendszeresen
pingpongozott a Katolikus Akció (Azione Cattolica) nevű szervezet
klubházában, később a maffia hírhedt bérgyilkosa lett.
Évekkel később találkozott újra Falcone és Borsellino, immár a Palermói
Egyetem jogi karán. Szinte semmiben sem értettek egyet – Falcone
baloldali, Borsellino pedig jobboldali gondolkodású volt –, kivéve egy
dolgot: a maffia ellen fel kell venni a harcot. Falcone a hatvanas
években bíró lett, majd a nyolcvanasok elején munkát kapott a palermói
ügyészség nyomozóirodájánál. Érkezésekor szinte polgárháborús volt a
légkör, a nyomozó hatóság munkatársai életveszélyben dolgoztak. Cesare
Terranovát, az osztályt korábban vezető ügyészt 1979 szeptemberében ölte
meg a maffia, két hónappal korábban pedig Boris Giuliano, a
bűnszervezet heroinkereskedelmét vizsgáló rendőrfőnök lett merénylet
áldozata. Utódát, Rocco Chinnicit 1983-ban gyilkolta meg egy autójába
rejtett bomba.
A palermói maffiaellenes ügyészség állandó forráshiánnyal küszködött,
amit mindenki a politikusokat megvásárló keresztapák aknamunkájának
tartott. A nem megvesztegetett politikusok pedig rövid életre
számíthattak. Pio La Torre képviselő 1980-ban beterjesztett az olasz
parlamenthez egy, a maffia-összeesküvést büntetni hivatott új törvényt,
amely lehetővé tette volna az összeesküvők vagyonelkobzását, de a
parlamenti többség lesöpörte az asztalról. La Torrét két évvel később
lőtték szitává autójában testőrével együtt, miután egy sikátorban
eltorlaszolták a menekülési útvonalat. A temetésén tömegek gyűltek
össze, és leköpték, maffiabáboknak bélyegezték a megjelent
politikusokat.
Ezt követően az ügyészségen belül informális „antimaffia-csoport”
alakult néhány vizsgálóbíró (Falcone, Borsellino és mások)
részvételével, és az összes elfogatóparancsot, végzést mindannyian
aláírták, így vállalva közös felelősséget, nehogy egy-egy rendelkezés
célkeresztet helyezzen az adott bíró homlokára, ahogy történt az Gaetano
Costa vizsgálóbíróval, akit 1980-ban gyilkoltak meg. Costát
nekrológjában így jellemezték: „őt csak a halállal vásárolhatták meg”.
Falconénak az úgynevezett maxiper (Maxiprocesso) hozta meg a
közismertséget, ő volt az eljárást előkészítő nyomozás vezetője. Ez volt
a maffiaellenes harc egyik legnagyobb hatású eljárása. A palermói
börtön falain belül direkt erre a célra egy bunkerszerű bírósági
épületet építettek. Összesen 474 maffiózót vádoltak meg, közülük 360-at
elítéltek (bár 119-et távollétében). Először a maffia történetében egy
kiugrott vezér (pentito), Tommaso Buscetta tanúskodott egykori bűntársai
ellen. Az „áruló” maffiózó ugyan túlélte tettét, de a családját
szisztematikusan kiirtották. Megölték két fiát, feleségét, szüleit,
összesen 33 rokonát.
Buscetta vallomása alapján – a korábban elszigetelt bandáknak tartott
maffia helyett – kirajzolódott a teljes olasz társadalmat behálózó,
hierarchikus felépítésű, összefüggő bűnszervezet képe. A vallomás olyan
megdöbbentő volt, hogy az igazságszolgáltatás vezetői nem is akarták
elhinni. Falcone új főnöke sem, aki a vizsgálóbírót emiatt lefokozta, és
maffiabűntettek helyett családon belüli erőszakkal és autólopásokkal
kapcsolatos ügyek vizsgálatára osztotta be.
A bíró támogatói kezdtek kihátrálni mögüle, ő már a lemondását
fontolgatta, amikor 1989-ben dinamittal teli zsákot fedeztek fel a
lakása előtt. Persze korábban is kapott fenyegetéseket (a The
Independent korabeli megemlékező cikke szerint egy olasz kifejezéssel
„sétáló holttest” volt már életében is), de megölni addig még nem
próbálták. Falconéban egyre erősödött a gyanú, hogy elmozdítására a
maffia szövetségre lépett a politikusokkal, és a bűnözők a hatóságokon
belülről kapnak segítséget. A Palermóban falakba ütköző vizsgálóbíró
végül 1991-ben elfogadott egy állást az új olasz kormány igazságügyi
minisztériumában, ezt pedig sokan a kapitulációjának, menekülésének
tekintették. Falconénak azonban esze ágában sem volt feladni semmit.
Felismerte, hogy Rómából sokkal hatékonyabb lehet. A teljes olasz
igazságszolgáltatás reformját indította el, és átnyúlt a korrupt
szicíliai rendőrök, bírók feje fölött, akik sorra mentették fel a
maxiperben elítélt, majd fellebbező maffiafőnököket. A szervezet pedig
ekkor értette meg, hogy Falcone Rómában még veszélyesebb, mint
Palermóban, írja a The Economist az akkori eseményeket felidéző
cikkében.
Kilencvenkettő márciusában a legfelsőbb bíróság helybenhagyta a
maxiperben hozott elmarasztaló ítéleteket, ami hatalmas csapás volt a
maffiának. A főnökök, Salvatore (Totò) Riina vezetésével, véres
bosszúhadjáratba kezdtek. Meggyilkolták Salvatore Lima politikust, akit
annyira azért nem kell sajnálni, mert évtizedekig ő volt a maffia
legfontosabb kapcsolata az olasz politika legfelsőbb köreivel. Falcone
kivégzésével Giovanni Bruscát bízták meg, aki hosszú pályafutása során
saját bevallása szerint 200-300 embert gyilkolt meg. Bruscát, akit
később elítéltek, és elkezdett együttműködni a hatóságokkal, a
szervezeten belül csak lo scannacristianiként (a keresztények vagy
tágabb értelemben az emberek mészárosaként) emlegették.
A merényletet, május 23-ra időzítve, nagyon gondosan előkészítették. A
repülőtérre vezető A29-es autópályát szemelték ki helyszínül, amelyet
Falcone mindig használt, amikor hetente egyszer hazalátogatott Rómából.
Riina ragaszkodott a szicíliai helyszínhez, ezzel is a maffia hatalmát
bizonyítandó. Előzetesen tesztrobbantásokat végeztek egy erre a célra
készített betontömbbel, hogy biztosak legyenek benne, a bomba elég erős
lesz. Amikor erről meggyőződtek, Capaci városa mellett féltonnányi
robbanószert az autópálya alatt húzódó csatornába rejtettek (innen a
gyilkosság közismert neve: a capaci mészárlás). A robbanásban – amelynek
erejére jellemző, hogy a földrengésszenzorok is érzékelték, és 15
méteres kráter maradt utána – meghalt Falcone, a felesége, és életüket
vesztették az őket kísérő rendőrök is. Riina maffiafőnök partit
rendezett a gyilkosság megünneplésére, és szó szerint pezsgőt bontott.
A halálhírre az összes tévéadó megszakította műsorát, nemzeti gyászt
rendeltek el, és a temetést, amelyen ezrek vonultak tiltakozva a maffia
ellen, élőben adta a Rai. De ezzel nem volt vége. Ötvenhét nappal
később, 1992. július 19-én a Falcone után legismertebb maffiaellenes
vizsgálóbíró, előbbi gyermekkori barátja, Paolo Borsellino épp
édesanyját akarta meglátogatni, amikor kiszállt autójából a D’Amelio
utcában álló épület előtt. A hatfős rendőri kíséret egyetlen életben
maradt tagja azt vallotta később, hogy semmi gyanúsat nem tapasztaltak,
kivéve néhány parkoló autót, közöttük egy Fiat 126-ost. Az általános
eljárás szerint a parkoló autókat előzetesen mindig eltávolították
onnan, ahová Borsellino épp tartott (a beléjük rejthető pokolgépek
miatt), de most nem tettek így, mert a palermói tanács megtiltotta az
intézkedést.
A Fiat felrobbant, és megölt szinte mindenkit, aki a helyszínen volt
(közöttük Emanuela Loit is, aki az olasz csendőrség történetében az első
testőri munkára beosztott nő volt). Borsellino híres piros notesze
(agenda rossa), amelybe a még nem jegyzőkönyvezett nyomozati adatokat
jegyzetelte, a robbanás után nyomtalanul eltűnt. Egy csendőr azt
vallotta, hogy ő megtalálta, és odaadta az először a helyszínre érkező
vizsgálóbírónak, Giuseppe Ayalának (aki a káoszban megbotlott Borsellino
leszakadt lábú holttestén), de Ayala később azt vallotta, hogy ő nem
fogadta el a noteszt. Soha nem derült ki, hogy mit tartalmazott a
jegyzetfüzet.
A merénylet után a rendőrfőnököt és a helyi prefektust áthelyezték, a
főügyész lemondott. A kormány hétezer katonát vezényelt Szicíliába, hogy
a polgárháborús mértékű vérontást letörje. Ezerötszáz katona Palermóban
foglalta el a stratégiai pontokat. „Palermo olyan, mint Bejrút” – idézi
a The Guardian az akkori olasz lapokat, és mindenki meg volt győződve,
hogy a város a bűn szakadéka felé vezető lejtőn túljutott azon a ponton,
ahonnan már nincs visszaút. Attilio Bolzoni, a La Repubblica helyi
újságírója így jellemezte az akkori helyzetet: „Úgy éreztem, mintha
háborús tudósító lennék a saját városomban. Mintha Afganisztánban, a
Balkánon vagy Irakban lettem volna, soha nem féltem annyira, mint
Palermóban azokban az években. Folyton nézegettem a hátam mögé.
Mindenhol maffiózókat látott az ember, az utcán, a boltokban, a
bankokban. Mintha kijárási tilalom lett volna, nem lehetett találni
egyetlen kávézót, amely nyitva mert volna tartani esténként.
Bármennyiszer csak megszólalt a telefon, azt hittem, megint megöltek egy
újságírót, bírót vagy rendőrt.”
De a történet itt nem ér véget, hiszen az elmúlt negyedszázadban
Szicília és Palermo rengeteget változott. Falcone és Borsellino
meggyilkolása gátakat szakított át a közvéleményben és az államigazgatás
korrupciótól nem velejéig romlott részében. Ma a szigeten kevés jelét
lehet annak látni, hogy a nyolcvanas években és a kilencvenesek elején
véres háborút vívott itt a maffia és az állam a hatalom gyakorlásáért.
Mi történt 1992 után, ami a hatalmas változást hozta? Sokan ezt Palermo polgármesterének, Leoluca Orlandónak tulajdonítják, aki
megszakításokkal 17 éven keresztül vezette a várost. A két vizsgálóbíró
meggyilkolását követő évben tartottak helyhatósági választást, amelyet
Orlando kérlelhetetlen maffiaellenes programmal nyert meg, a szavazatok
háromnegyedét megszerezve. Persze ennek ára volt: azóta is rendőri
őrizet alatt él. Ma így nyilatkozik a The Guardiannek: „Napjainkban
Palermo a kultúra fővárosa, de akkoriban a maffia fővárosa volt. Ők
kormányozták a várost, és bárki, aki az útjukba állt, elszigetelődött
vagy megölték.” Mindez azonban nem jelenti azt, hogy annak idején
Falcone és Orlando (aki már a nyolcvanas években is volt polgármester)
vállt vállnak vetve harcolt volna a bűnszervezet ellen. A városvezető
volt a vizsgálóbíró leghangosabb kritikusa.
A polgármester szerint nagyon fontos volt, hogy a szicíliai lakosság
megelégelte az elnyomást, és a katonaság által biztosított
tömegtüntetésekkel tiltakozott a maffiabűnözés ellen, de önmagában ez
nem lett volna elég. A főnököket és a valójában nekik dolgozó állami
tisztségviselőket célzó törvények játszották a fő szerepet a maffia
megtörésében. Szigorították a büntetéseket, és a bűntársaikkal
szembeforduló pentitóknak kecsegtető mentességet ajánlottak. Így a
maffia végeredményben belülről gyengült meg, hiszen egyre több tagja
ugrott ki, és állt rendőrinformátornak. A folyamat dominóeffektusként
erősítette önmagát. Ahogy egyre több maffiózó vallott, egyre több
maffiózót sikerült letartóztatni, akik maguk is beszélni kezdtek.
A fő vezéráldozat Totò Riina volt, akinek bebörtönzése máig tartó zavart
váltott ki a maffia vezetésében. Rajta kívül még több mint négyezer
maffiózót tartóztattak le és ítéltek el. Palermo ugyanakkor még
évtizedekig magán fogja viselni a maffia uralmának nyomait. A korrupt
építési hatóságok régi épületek egész negyedeit romboltatták le, hogy
helyet biztosítsanak a bűnszervezet által ellenőrzött építési cégek
beton lakótelepeinek. Azóta felújították a város történelmi épületeinek
hatvan százalékát, és a maffiavezérektől elkobzott, harmincmilliárd
euróra becsült vagyont szociális programokra fordították. Nyolcszáz
ingatlant foglaltak le a maffiától, ezek jelentős részét közösségi
funkciókra hasznosítják. Egykori gengsztervillákban, -kertekben ma
játszóterek, cserkészklubok működnek. A legnagyobb elkobzott telken az
Emlékezés kertjét (Giardino della Memoria) alakították ki, amelyben
mandarin-, narancs- és citromfák állnak, mindegyik tövében táblával, a
maffiaellenes harc egy-egy áldozatára emlékezve. Palermóban az utazási
irodák ma már maffiatúrákat szerveznek a háború leghíresebb
hadszíntereire. Harminc éve még elképzelhetetlen lett volna, hogy egy
vállalkozó ilyen tiszteletlenséget merészeljen elkövetni.
---------------------------------------------------------------------------------------
https://www.facebook.com/fanfara4RGTacavallo/videos/825023994761152
https://magyarnemzet.hu/archivum/hetvegi-magazin/huszonot-eve-robbantottak-fel-falcone-birot-a-setalo-holttestet-3878686/
https://www.facebook.com/photo?fbid=159960519470149&set=pcb.159961179470083
----------------------------------------------------------------------------------------
-----------------------------------------------------------------------------------
------------------------------------------------------------------------------------
--------------------------------------------------------------------------------------
-------------------------------------------------------------------------------------
------------------------------------------------------------------------------------
Szabad a maffiózó, aki autópályát robbantott egy bíró miatt
2021.06.01.
Giovanni Brusca nevét meghallva a hideg futkos az emberek hátán. A
szicíliai maffia hidegvérű gyilkosa volt az, aki 500 kilogramm
robbanóanyaggal felrobbantotta a palermói repülőtérről a városba vezető
autópálya egy szakaszát 1992. május 23-án, amikor Giovanni Falcone bíró,
a maffiaellenes küzdelem egyik legfontosabb alakja ott haladt el
páncélozott autóban. A merényletben meghalt Falcone, a felesége és az
őket kísérő három rendőr.
Giovanni Bruscát négy évvel később, 1996-ban tartóztatták le, majd
informátorként a Cosa Nostra 1980-as, 1990-es évekbeli működéséről
osztott meg számos információt, így többek között arról is, hogy ő maga
több mint 100 gyilkosságban vett részt.
A maffiózót életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, ám mindössze 25 év után szabadon engedték kedden – írja a Reuters.
A 64 éves bűnöző szabadon bocsátását számos politikus mellett az olasz
lakosság és természetesen Maria Falcone – Giovanni Falcone testvére – is
elítélte.
Az elkövetett bűneitől függetlenül együttműködött a hatóságokkal, és
információkat adott a szicíliai maffia működéséről, a végrehajtott
gyilkosságokról, robbantásokról – mondta Federico Cafiero De Raho maffiaellenes ügyész.
Giovanni Brusca négy évig lesz feltételesen szabadlábon.
----------------------------------------------------------------------------------------
https://index.hu/kulfold/2021/06/01/25-ev-utan-szabadult-sziciliai-maffia-vereskezu-gyilkosa/
---------------------------------------------------------------------------------------
|
|
Huszákné Vigh Gabriella írta 6 órája a(z) gyűjtő fórumtémában:
https://www.google. ...
Huszákné Vigh Gabriella 8 órája új blogbejegyzést írt: Magyar és nemzetközi egyházi iskolák és öregdiákok találkoztak Rómában 2024
Huszákné Vigh Gabriella 16 órája új blogbejegyzést írt: Ötven éve halt meg Vittorio De Sica olasz színész, neorealista filmrendező 2024
Huszákné Vigh Gabriella 17 órája új blogbejegyzést írt: A római start után a levegőben kigyulladt a hajtóműve egy 249 utast szállító Boeingnek 2024
Huszákné Vigh Gabriella 1 napja új blogbejegyzést írt: Petényi Katalin, Kabay Barna: Fénytörés c. dokumentumfilmjének római bemutatója 2024
Huszákné Vigh Gabriella 1 napja új blogbejegyzést írt: A római Diocletianus fürdőben Tony Cragg angol művész kanyargós szobrai 2024
Huszákné Vigh Gabriella 1 napja új blogbejegyzést írt: Nem turistabarát restaurálások Rómában a jövő évi Szentévre 2024
Huszákné Vigh Gabriella 1 napja új blogbejegyzést írt: Emlékkötet jelent meg Fraknói Vilmos halálának centenáriumi évében és interjú Sági György történésszel 2024
Huszákné Vigh Gabriella 2 napja új blogbejegyzést írt: Rómában minden út az Umbilicus Urbistól indult ki a Forum Romanumon 2024
Huszákné Vigh Gabriella 3 napja új blogbejegyzést írt: Trevi kút víz nélkül, ideiglenesen beleépített sétahíddal 2024
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Boldoggá avatták a maffia által meggyilkolt szicíliai bírót 2021
A maffia által 1992-ben felrobbantott autóroncsot állítottak ki Rómában
Egy „temetőnyi” ember élete szárad az elfogott Cosa Nostra-főnök lelkén 2023
Megdöbbentették Rómát: koporsót talált a háza előtt egy maffiaellenes aktivista 2024