2023.01.17.

Olaszországban elfogták a szicíliai Cosa Nostra főnökét, a 1993 óta körözött Matteo Messina Denarót. Az olasz hatóságok folyamatosan újabb és újabb információkat hoznak nyilvánosságra az akcióról: Palermóban egy presszóban fogták el a maffiavezért, aki egy 35 ezer eurót, nagyjából 14 millió forintot érő svájci karórát viselt.

Mostani arcát senki nem ismerte, a hangjáról egyetlen, harminc éve készült felvétel került nyilvánosságra, az azonban biztosra vehető: a hétfőn, Palermóban őrizetbe vett Matteo Messina Denaro épp olyan otthonosan mozgott a filmekből ismert régimódi maffiavilágban, mint a modern üzleti életben.

 

Taps kísérte hétfőn reggel Palermóban egy rendőrkonvoj elhaladását. Szicília fővárosának eső áztatta utcáin a taps azoknak a csendőröknek, nyomozóknak, a maffiaellenes osztag tagjainak szólt, akik harminc év bujkálás után kézre kerítették a Cosa Nostra leghíresebb vezérét, Matteo Messina Denarót. A bűnözőt egy palermói magánklinikán fogták el, ahol a hírek szerint kemoterápiás kezelést kapott.

 

Matteo 1962-ben gyakorlatilag beleszületett a maffiába: apja, Francesco Messina Denaro, ismertebb nevén Don Ciccio a Cosa Nostra nagyhatalmú főnöke volt Castelvetranóban, Messina pedig továbbvitte a családi vállalkozást.

Apja 1998-as halála után megörökölte a helyi maffiafőnöki titulusát is, az ellenőrzése alatt tartott terület aztán három évvel később, a szomszéd főnök letartóztatása után tovább nőtt: ekkor már csaknem 900 embernek parancsolt, és húsz maffiacsaládot egyesített a környező járásban, Trapaniban, neve később már a Cosa Nostra vezetőjeként is felmerült.

 

A kiterjedt földterülettel rendelkező Messina Denaro-család önmagában kellő jövedelmet biztosított volna a számára, de aktív szereplője volt a nemzetközi drogkereskedelemnek, a pénzbehajtásnak, illegális bevételeit pedig számos legális vállalkozással – például egy szupermarketláncban megszerzett részesedéssel – igyekezett tisztára mosni. Elfogásával így a maffia fénykorának utolsó nagyfőnöke került rendőrkézre, aki sok titkot tudhat arról, hogyan is tartották markukban Olaszországot a bűnszervezetek a nyolcvanas-kilencvenes években, és hogyan váltak a legjövedelmezőbb üzleti vállalkozássá.

Messina Denaro sikerének megértéséhez azonban meg kell ismernünk a maffia felemelkedésének történetét is.

 

Állam az állam helyett

A maffia mindig igyekezett állam lenni az állam helyett – nem véletlen, hogy a szicíliai Cosa Nostra vagy a calabriai ’Ndragheta az elmaradottabb, alapvetően nagybirtokokra és nincstelenekre alapuló déli régiókban tudott felvirágozni. A kezdetekben, vagyis a 19. század első felében maguk a földesurak kérték a bűnözők segítségét az elnyomott jobbágyokkal, napszámosokkal szemben a feudális rendszer fenntartása érdekében – ezekből a csapatokból alakulhattak ki később a maffiák, amelyek egyre kiterjedtebb módon vonták ellenőrzésük alá az egyesült Olaszország déli területeinek működését.

A hatalom és a maffia összefonódása később az elnyomottakat képviselő kommunisták elleni harcban öröklődött át – ennek látványos formája volt, hogy a II. világháború után már fontos pozíciókat nyertek el (akár választáson) a maffia tagjai, ami hozzásegítette a bűnszervezetet még fontosabb megbízásokhoz.

A nyolcvanas évekre ez a rendszer már a teljes olasz politikai elitet beszippantotta, a nagyberuházások tendereit – jelentősen túlárazva – gyakorlatilag csak a bűnszervezetekhez köthető vállalkozásokat nyerték el. Jóval később derült fény arra, Silvio Berlusconi még politikai karrierje előtt jelentős kenőpénzt fizetett Bettino Craxi kormányfőnek, sőt, az a gyanú is időről időre újra felbukkan, hogy a milánói üzletember annak idején a Cosa Nostra segítségével építette fel médiabirodalmát. De gyanúba keveredett egy másik kormányfő, a kereszténydemokrata Giulio Andreotti is, aki 1992 nyaráig hétszer is vezette az olasz minisztertanácsot.

Amikor azonban 1992 februárjában az Olasz Szocialista Párt egyik képviselője lebukott, amint kenőpénzt igyekezett megszerezni egy vállalkozótól, különleges ügyészi szervezet felállításával kiterjedt nyomozás indult el a maffia ellen. A nyomozás első politikai áldozata Bettino Craxi lett (a szocialista politikus később Tunéziába menekült az igazságszolgáltatás elől), de a hagyományos pártok egytől egyig leszerepeltek a két hónappal később rendezett parlamenti választásokon, a következő időszakban pedig politikusok, bírók, üzletemberek lettek öngyilkosok vagy kerültek a nyomozás fókuszába. (Andreottit végül felmentették „az évszázad perében”, Berlusconinak pedig egy munkatársára tudták rábizonyítani azt, hogy együttműködött a maffiával.)

Úgy tűnhetett, egy velejéig romlott rendszer megtisztulása indult el, a maffia elleni harc azonban jóval több áldozatot hozott ekkor, mint amennyi hasznot hajtott a társadalom számára. Az egész világot sokkolta 1992 májusában a „Tiszta kezek” ügyészcsoportot vezető, a nyolcvanas évek óta a maffia elleni harc jelképévé vált Giovanni Falcone elleni merénylet: a bírót, feleségét és testőreit szállító autókat a Palermo felé vezető országúton, egy tonna trotillal robbantották fel. Ez azonban csak a kezdet volt: néhány héttel később a palermói születésű Falcone barátja és munkatársa, Paolo Borsellino lett gyilkosság áldozata, a következő egy-két évben pedig merényletek és merényletkísérletek követték egymást Olaszország-szerte.

 

Nyílt háborúban

A támadások új szintre emelték a maffia működését: bár Szicíliában már a nyolcvanas években is hajtottak végre merényleteket – egy ilyen gyilkosság áldozata lett Sergio Mattarella olasz államfő testvére, Piersanti Mattarella akkor szicíliai kormányzó is –, 1992 volt az az év, amikor a hatalom behálózása után az (új) hatalommal szembeni nyílt háborút indítottak el.

Ennek a háborúnak volt az egyik kulcsfigurája Matteo Messina Denaro, aki hűen hajtotta végre az akkori vezér, Totò Riina utasításait. A Corleone klán kíméletlenségéről ismert vezetője Don Ciccióval ápolt baráti viszonyt, fiát pedig a pártfogoltjának tartották.

Ebben része lehetett annak, hogy a fiú nem érte be az üzleteléssel: a vele egy évben született olasz képregényhős után a Diabolik (ördögi) gúnynévvel illetett Matteo 18 éves korában már gyilkolt, hírnevét pedig 1992-ben alapozta meg, amikor meggyilkolt egy rivális maffiavezért, Vincenzo Milazzót, majd megfojtotta terhes barátnőjét.

Összesen ötven ember életét olthatta ki, ahogy fogalmazott egyszer:

egymagam megtöltöttem egy temetőt.

A hatóságok az ebben az időszakban elkövetett merényletekért is felelőssé teszik, és egyike volt annak az öt embernek, aki 1993-ban elrabolta, kétévnyi kínzás után pedig megfojtotta, majd savban feloldotta egy „pentito” vagyis elfogása után valló maffiózó, Santino di Matteo fiát.

Elfogatóparancsot 1993 júniusában adtak ki ellene, 2002 májusában távollétében ítélték életfogytiglani börtönre a merényletsorozatban betöltött szerepéért, tíz évvel később pedig Giuseppe di Matteo meggyilkolása miatt.

 

A rejtőzködő playboy

Az ellene kiadott elfogatóparancs után sem adta fel fényűző életmódját, igazi playboyként írták le, aki nemcsak Porschékra és Rolexekre költötte a pénzét, de állítólag egy törvénytelen gyereknek is az apja, lányával pedig soha nem találkozott – mindez szokatlan a hagyományos családi értékeket szem előtt tartó maffiában.

És jó ideig akadályok nélkül tudta hatalmát és vagyonát növelni. A kilencvenes évektől egyike volt azoknak a fiatal főnököknek, akik a szicíliai maffia, a Cosa Nostra akkori vezére, Bernardo Provenzano jóváhagyása nélkül igyekeztek döntéseket hozni a szervezet élén. Provenzano 2006-os letartóztatása után már lehetséges utódjaként emlegették, a hírekben azonban inkább arról lehetett olvasni, hogy üzletfelei közül éppen melyik került rács mögé, vagy melyiknek foglalták le cégeit, ingatlanjait vagy épp autóit. Mindez 2010 környékén több milliárd euróval csapolhatta meg Messina Denaro vagyonát. 2017-ben az 1993 óta börtönben levő Toto Riina halála élesztette fel azokat a híreszteléseket, hogy Messina Denaro válhat a Cosa Nostra vezetőjévé – ennek ellentmondanak azok a hírek, amelyek szerint a szervezet ma már nem egy teljhatalmú vezető irányítása alatt működik, az azonban világos: Messina Denaro máig a legbefolyásosabb vezetője a Cosa Nostrának.

 

Arctalanul

Az ellene folyó nyomozást nagyban nehezítette, hogy néhány, a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján készült hivatalos fotón kívül soha nem készült róla használható fénykép. Az egyetlen kivétel egy 2009-es, 2021 őszén nyilvánosságra hozott videofelvétel, amely egy mozgó dzsipet mutat, ennek egyik utasa lehetett Denaro.

Ekkor tettek közzé egy 1993-as hangfelvételt is – ebből lehet következtetni arra, milyen is lehet a maffiavezér hangja.

A hatóságok mesterséges intelligencia segítségével igyekeztek rekonstruálni, hogy nézhet ki most a maffiavezér. Állítólag az elmúlt évtizedekben több plasztikai műtéttel igyekezett megváltoztatni a külsejét és ujjbegyeiről is eltüntette ujjlenyomatát. A nyomozásban mindenesetre jó eséllyel többet segített az, hogy környezetéből több mint száz ember került rendőrkézre, az utóbbi években közeli rokonait is letartóztatták. Sőt, több ember csuklóján kattant bilincs, mert Messina Denarónak hitték – másfél éve egy liverpooli férfit Hágában vettek őrizetbe ezzel a gyanúval, csak hogy nem sokkal később kénytelenek legyenek elengedni.

Holléte azonban mostanáig rejtély maradt, azt sem lehet biztosan tudni, hogy valóban bejárta-e a világot vagy valóban el sem hagyta szülővárosát – mindkettőt állították a nyomozás során kihallgatott személyek. A rejtőzés, de még inkább a pénzek tisztára mosása ma már alapeleme a maffia működésének, felváltva a nyílt, ennek megfelelően sokkal kockázatosabb támadásokat is. Messina Denarónak mostanáig csak az arcát nem ismertük, a maffia működéséről azonban még kevesebbet tudunk, mint a nyolcvanas évek kenőpénzes időszakában.

A most elfogott, idősödő és beteg maffiavezér mindkét időszakról többet tudhat bárkinél – a kérdés az lesz, vall-e bármiről, vagy titkaival megtölt egy másik temetőt.

A maffiavezér elfogásakor állítólag megpróbált elmenekülni, de amikor rájött, hogy nincs menekvés, nem tanúsított ellenállást. A férfi állítólag a helyszínen bevallotta, hogy ki ő, amikor pedig ez az információ az ott tartózkodó civilek fülébe jutott, hangos tapsvihar tört ki. 

 

-------------------------------------------------------------------------------------

 

https://hvg.hu/gazdasag/20230116_massimo_denaro_cosa_nostra_elfogas

https://infostart.hu/kulfold/2023/01/17/egy-temetonyi-ember-elete-szarad-az-elfogott-cosa-nostra-fonok-lelken#

https://www.youtube.com/watch?v=SAIZ6q4f-Ao

-------------------------------------------------------------------------------------

 

Sokan azt feltételezték, hogy a hétfői letartóztatás Messina Denaro társainak fülesétől származik, akik úgy döntöttek, hogy a beteg főnök már nem hasznos számukra. Végül is Olaszország legkeresettebb maffiózója sokáig elég védettnek érezte magát ahhoz, hogy szabadon sétálhasson Palermo utcáin.

Egy sajtótájékoztatón a rendőrség tagadta, hogy fülest kaptak volna. Azt mondták, hogy a régimódi nyomozási módszereket a modern technológiával kombinálták, hogy leszűkítsék a gyanúsítottak körét.

 

A rendőrség több mint egy évtizeden át keményen fellépett mindenki ellen, akit azzal gyanúsítottak, hogy védte vagy segítette Messina Denarót. Több mint 100 embert tartóztattak le, köztük Denaro testvéreit, és több mint 150 millió euró (130 millió font) értékű üzleteket foglaltak le. „Ez fokozatosan meggyengítette a hálózatát, és... végül sebezhetőbbé tette őt" – mondta Teo Luzi tábornok.

Társai, az őt segítő emberek bizonyára tisztában voltak azzal, hogy beszélgetéseiket lehallgatják, ezért csak általánosságban beszéltek „rákos emberekről" és „rákos műtétekről". Mégis ez elég volt ahhoz, hogy a nyomozókat figyelmeztesse – különösen a régóta tartó pletykák miatt, miszerint Messina Denaro beteg volt.

A BBC szerint ezek a lehallgatások, valamint Messina Denaro társai által a Crohn-betegséggel és a májrákkal kapcsolatos internetes keresések miatt feltételezték a rendőrök, hogy a maffiafőnök kezelésre szorul. Ezután összegyűjtötték az összes 1962-ben született férfi rákos beteg adatait a nyugat-szicíliai Trapani közelében. A nyomozók belenéztek az életükbe, és a keresést tíz, majd öt gyanúsítottra szűkítették. Egy név ugrott be nekik: Andrea Bonafede, az elhunyt maffiafőnök, Leonardo Bonafede unokaöccse.

A Bonafedeként azonosított férfin állítólag kétszer, 2020-ban és 2021-ben is műtétet hajtottak végre Palermóban. A valódi Bonafede telefonja a szicíliai fővárostól messze volt a két nap egyikén, amikor a jelek szerint kés alá feküdt. Amikor a neve alatt kemoterápiás kezelést foglaltak le, a rendőrök tudták, hogy eljött az idejük: hétfőn reggel a fegyveres erők több mint 100 tagja vette körül a La Maddalena klinikát.

Messina Denaro egy kávézóba tartott, amikor észrevette a nagy rendőri jelenlétet. Vissza akart fordulni, de észrevette, hogy még több rendőr zárja el az utcát. Nem futott el. Talán ő is tudta, hogy ez csak idő kérdése – írja a BBC.

Most kezdenek kiderülni részletek arról, hogyan élt Messina Denaro a letartóztatása előtt. Egy szerény házban lakott Campobello di Mazarában, 116 km-re Palermótól. Egy szomszéd azt mondta az olasz televíziónak, hogy gyakran látta a férfit, és rendszeresen köszöntötték egymást.

A rendőrség az első jelentések szerint nem talált fegyvereket a rejtekhelyen, hanem luxusparfümöket, drága bútorokat és designer ruhákat. Messina Denaro ízlése a csúcskategóriás tárgyak iránt közismert volt. Letartóztatásakor állítólag egy 35 ezer eurót érő órát viselt. A rendőrség szerint messze nem úgy nézett ki, mint egy „tönkretett ember", hanem „jó gazdasági helyzetben lévő, ápolt embernek" tűnt.

Társai internetes keresései hozzájárulhattak Messina Denaro letartóztatásához, de nem valószínű, hogy maga a főnök valaha is használta a technológiát, mert fennállt a digitális nyomok hátrahagyásának kockázata.

Az olaszok átszellemülten figyelték a letartóztatást. Giorgia Meloni miniszterelnök egyenesen Szicíliába repült, hogy gratuláljon a fegyveres erőknek, miközben a politikai spektrum minden oldaláról záporoztak a dicséretek.

„Messina Denaro a maffiózók legvadabb generációjának utolsó keresztapja volt. Miután elrejtőzött, a Cosa Nostra teljesen megváltoztatta a hozzáállását, csendesebb és szinte láthatatlan, alámerült szervezetté vált" – mondta Andrea Purgatori újságíró a BBC-nek.

A maffiózó egyszer azzal dicsekedett, hogy egy temetőt is meg tudna tölteni az áldozataival.

 

-------------------------------------------------------------------------------------

https://hvg.hu/gazdasag/20230117_olasz_maffiafonok_Matteo_Messina_Denaro_lebukas

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 -------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 

 

Szomráky Béla: a nagy maffiaháborúktól rengeteg holttesten át a rettegett vörös noteszig

 

2023.01.23.

A maffia tevékenysége nagy valószínűséggel nemhogy elcsendesedett volna, hanem szépen beette magát az olasz társadalomba – mondta Szomráky Béla újságíró az InfoRádió Aréna című műsorában. Az Olaszország-szakértő beszélt a szicíliai maffia helyzetéről, az elmúlt harminc-negyven év maffiaháborúiról, illetve Matteo Messina Denaro ügyéről is.

Olaszországban a hét elején elfogták a szicíliai maffia, a Cosa Nostra vezetőjét, az 1993 óta, harminc éve körözött Matteo Messina Denarót, aki vélhetően Itália legkeresettebb bűnözője lehetett. De valóban ő állt az úgynevezett kupola tetején? Ő volt a maffiabeli terminológiával szólva a capo di tutti capi?

Szerintem nincs élő ember, aki meg tudná mondani, hogy valóban ő a legfőbb ember, az összes főnök főnöke. Az biztos, hogy rendkívül nagy fontosságot tulajdonítottak és tulajdonítanak neki még mindig, mind a maffia köreiben, mind pedig nagy valószínűséggel a törvényes régiókban is, ott, ahol a törvényeket beárnyékolják bizonyos apró törvénytelenségek, például, a menekülési útvonalak folyamatos keresése. Ez az ember, aki még most sem idős.

 

Hatvanéves.

Igen. Tommaso Buscetta, aki az egészet elkezdte, aki az első úgynevezett bűnbánó vagy közreműködő volt, akinek a segítségével a meggyilkolt Giuseppe Falcone bíró elkezdte felgöngyölíteni és egyáltalán láthatóvá tenni, megértetni az egész szicíliai maffia szerkezetét, mibenlétét, 1928-as születésű volt, 71 évesen halt meg. Toto Riina, akit a Maxi-per után kaptak el, 1930-as volt, 2017-ben halt meg.

 

Ő is több mint húsz éven keresztül bujkált. A rejtekhelyekről hamis személyazonossággal irányította a maffiát, ahogyan a most elfogott Denaro is.

De ahogy a most elfogott Denaro, úgy Toto Riina sem bujkált különösebben. A „vicc” az egészben, hogy ezek az emberek olyan rettenetesen nem bujkáltak, a környezetük mind ismert, tudott arról, hol vannak, csak nem mert róla beszélni, okkal. Ők egy maximum öt-tíz kilométeres körzetben voltak. Toto Riinának a titkos fészke hajdanán két vagy három kilométerre volt a saját családi házától.

 

A rendőrség vagy csendőrség nem tudhatta azt, hogy ezen a rejtekhelyen van? Vagy csak nem voltak bizonyítékok, amiket fel tudtak volna használni?

Valahogy úgy hozta a véletlen, hogy nem találták meg. Mit lehet erre mondani? Nem tartom véletlennek, hogy a palermói főügyész, Maurizio De Lucia a hétfői elfogás délelőttjén azt mondta, hogy Denarónak rendkívül magas protektorai voltak.

 

Ez azt jelenti, hogy a rendőrség körében is, vagy akár magasabb politikai körökben?

Talán a rendőrség körében kevésbé, egy rendőr csak akkor és úgy mozog, amikor és amire parancsot kap. De amit mondani akartam, hogy Toto Riinát végül majdnem napra pontosan harminc éve, 1993. január 15-én kapták el. Az elfogása előtt nem tartottak házkutatást Riina villájában, és Denaro abban a pillanatban besurrant valamilyen módon, valószínűleg volt összeköttetése, nyilván ismerte Riina özvegyét, és szépen hóna alá csapta a Toto Riina páncélszekrényében tárolt összes fontos dokumentumot, ami a belső ellenségeinek és a konkurens klánoknak az ügyeit is tartalmazta.

 

Ezzel tudta esetleg sakkban tartani őket?

Sakkban tartotta a konkurens klánokat is és valószínűleg zsarolgathatott olyan politikusokat is, akik éppenséggel nem feltétlenül akarták a maffiát vagy azt az embert támogatni. De a demokráciában szavazni szoktak és a szavazatok megszerzése, Szicíliában, vagy általában Dél-Olaszországban, de sok más táján a világnak annyira fontos, hogy igénybe lehet venni bizonyos baráti segítségeket is. Pláne egy dresszúrázott populációban, ahol rettegtek a maffiától, és nem véletlenül, mert ha valamit ellene tettek, akkor tudták, hogy kinyírják az egész családot. Szóval a politikusokat tekintve olyan emberek kerültek be a városi vagy falusi közigazgatásba, képviselő-testületbe, a városi tanácsba, akik valamilyen szívességet ettől a maffiától, éppenséggel Toto Riinától kaptak. Azt én nem merem állítani, amit bizonyos oknyomozó újságírók állítottak, hogy egyes politikusok képesek voltak arra is, hogy esetleg furcsa módon elnézzék vagy akár ambicionálják, hogy eltűnjön a politikai vetélytárs örökre. Vannak, akik állítni merészek, hogy Petőfit idézzük, hogy ilyen dolgok is előfordultak, de ahogy ezek az urak nyomtalanul tűntek el, úgy mindenfajta dokumentáció is. Szóval ez az ember a kezében tartotta az alvilágot és a felvilágnak egy jelentős részét.

 

Ha ez megvan, akkor fontos adalék lehet a további nyomozásokhoz is.

Természetesen, most rengeteg kérdés vetődött fel. Giorgia Meloninak, az új miniszterelnöknek nagyon helyén van az esze.

 

Hétfőn rögtön Palermóba utazott.

Azonnal odarepült, gratulált, végignéztem a videót. Ezek a nagy tábornokok és ezredesek, akik a csendőrséget, a rendőrséget vezetik, de akár az ügyészségi nyomozók is, nagyon meghatottan vették tudomásul, hogy a politika végre foglalkozik velük.

 

A politika számára most nem annyira hangsúlyos a maffia elleni küzdelem? Nem annyira aktuális kérdés ez? Mert ha jól emlékszem, Giorgia Meloni pártja, az Olasz Testvérek úgy tíz évvel ezelőtt köztársaságielnök-jelöltként azt a csendőrparancsnokot indította, aki Toto Riinát őrizetbe vette. Úgy tűnik, hogy az ő pártja számára ez akkor is egy sarkalatos kérdés volt.

Szerintem továbbra is nagyon fontosnak tartják, és elképzelhető, hogy nem véletlen, hogy éppen most kapták el ezt az embert. Valószínűleg a politikai hatalomból kiestek bizonyos pozíciókból olyan emberek, akik eddig félelmükben, kiszolgáltatottságot érezve valamilyen szinten altatták ennek az embernek az elfogását. De ezek mind feltételezések, igaz, elég logikusnak tűnnek, magam is valami ilyesmin gondolkozom amellett, hogy ilyenről elég sokat olvastam az olasz sajtóban is.

 

Az nem lehet, hogy maga a maffia engedte el Denaro kezét? Találtam én egy nagyon érdekes nyilatkozatot Antonio di Matteo szicíliai államügyésztől, aki maga is harminc éve folyamatos rendőrségi védelem alatt él. Ő is arra utalt, hogy a harmincévnyi bujkálás azt jelzi, hogy Denaro túl sokáig élvezett védelmet a legmagasabb körök irányából, de az elfogás nem véletlen, a maffia átadta megöregedett és beteg vezérét, hogy újabbakkal töltse be majd a helyét.

Mindenképpen demokráciakonformabb erről beszélni, mert akkor nem a politika felelősségét kutatják.

 

De azért arra utal, hogy Denaro a legmagasabb körökből élvezett bizalmat és védelmet hosszú éveken keresztül.

Így van, és könnyen lehet, hogy a maffiának ez már teher volt. Arra emlékeztetnék, hogy az 1992 májusában megölt Giuseppe Falcone harcostársának, a két hónappal később megölt másik ügyésznek, Paolo Borsellinónak a fivére azt mondta, hogy attól tart, hogy itt valami megállapodás van. Nem lehet pontosan tudni, de az, hogy ilyen könnyedén lehetett ezt az embert letartóztatni, ez arra utalhat, hogy itt valami megállapodás született vagy a maffia és az állam között vagy egyáltalán a maffián belül. Giorgia Meloni kikéri ezt magának, azt mondja, hogy végre meghozta az eredményét az az állhatatos módszer, amit még a szintén 1992-ben meggyilkolt csendőrtábornok, Carlo Albero dalla Chiesa vezetett be. Csak akkor még a technikai körülmények nem voltak annyira fejlettek, mint manapság. A digitalizáció még nem volt teljes, ma már minden adatot, minden lehetséges nyomot, minden lehetséges jelet be kell rakni egy nagy központi számítógépbe, amelyik előbb-utóbb valamit ki fog nyomni. Egyébként állítólag végül is úgy jöttek rá, hogy hol van, tudták, hogy mindenféleképpen be fog menni a kórházba, nyilván lehallgatták az összes hozzátartozót. A hozzátartozók, azok egy ilyen sifrírozott nyelvet beszéltek, de azért egy-két fél szóból kiderült, hogy valószínűleg beteg és már több műtétje is lehetett. Szépen átnézték az összes nagy szicíliai kórházat, később kifejezetten Palermóra koncentráltak, hogy milyen betegségekre kiket gyógyítottak, és akkor felvetődött egy úrnak a neve, amit Denaro használt. Az illetőről meg kiderült, hogy az életben nem kezelték semmivel…

 

1992-ben és 1993-ban szinte háború zajlott az olasz állam és a maffia között. 1992-ben volt a két vizsgálóbíró megölése, ezt követően történtek a római, a firenzei és a milánói robbantásos merényletek, amik szintén halálos áldozatokat követeltek. Azóta azért visszavett valamit a szicíliai maffia?

A maffia tevékenysége nagy valószínűséggel nemhogy elcsendesedett volna, hanem szépen beette magát az olasz társadalomba, és nemcsak az olasz társadalomba, az egész európai társadalomban vannak valahol jelei a zsarolásoknak.

 

De nincsenek már ilyen drámai és tragikus végkimenetelű akciók.

Nincs rá szükség. Megcsinálták a pénzt, most már forgatják. Adott esetben az ő segítségükkel megszerzett szavazatok okán szó szerint létrejöttek olyan politikusok vagy olyan politikai áramlatok, amelyek a szerencséjüket nagy valószínűséggel a maffiának köszönhetik. Egyébként, ha a közönség megnézte a Silvio és a többiek című filmet, Paolo Sorrentino filmjét, emlékezetes az a történelmi kijelentés, amikor azt mondja Berlusconi, hogy erre a kérdésre nem válaszolnék. Arra nem válaszol soha, hogy hogyan jött létre az a bizonyos első millió. Nem bizonyított, de az ellenkezője sem, ő maga pedig soha nem cáfolta, hogy a maffia támogatta. Beszélt sok mindent a derék Silvio is, aki egy kitűnő embernek is mondható politikusként, hiszen 1993–1994-ben valahol ő mentette meg az olasz demokráciát azzal, hogy létrehozott egy jobboldali pártot akkor, amikor jobboldali párt nem volt. A kereszténydemokratáké negyven év alatt egy abszolút korrupt párt lett, lehullt a lepel, előjöttek a disznóságok, összeomlott, szétesett, szétzilálódott a párt, volt egy-két apró kis párt, de azok nem voltak jelentősek. Megalapította a Forza Italiát.

 

Amely egyébként most is ott van a hárompárti koalícióban.

Amely most is ott van, bár legyengült, a mester is legyengült egy kicsit, már 86-87 éves, már nem olyan meghatározó, mint ahogy ő azt szeretné, de azért még mindig ott van. Neki nagyon sok érdeme van, de az említett kérdésre soha nem válaszolt, soha nem cáfolta érdemben.

 

A maffia vagy a szervezett bűnözés beágyazottsága továbbra is tetten érhető és elég erős az olasz társadalomban?

Mindig előbukkan valami, egy olyan történet, amelynek maffiózó elemei vannak. De ha már a háborút említette, akkor pontosan, hogy miért volt és ez végül is miért jelentette ennek a háborúskodásnak a végét, el kell mondani, hogy a hatvanas években, amikor a legnagyobb maffiavezér, ez a bizonyos Toto Riina, még viszonylag fiatal volt, megindult az első maffiaháború, különböző kioszkok, klánok között. A piacot akarták újra felosztani, aztán a corleonei maffia – Corleone egy kis falucska fönt, a sziklák tetején, Palermótól egy 40-50 kilométerre – fölvette a harcot a palermói klánnal szemben. A corleonei maffiának volt a főnöke Toto Riina. Óriási háború indult meg, amelynek folyamán elsősorban a rivális palermói maffiaklánt számolták fel, körülbelül 200 gyilkossággal, nem viccelt senki. Maga Toto Riina állítólag ötven embert ölt meg saját kezűleg és felbecsülhetetlenül sok ember esetében ő adta ki a parancsot.

 

A most elfogott Denaro is azzal büszkélkedett, hogy az áldozataival egy temetőt meg lehetne tölteni.

Így van, nagyon szorgalmas, tehetséges emberek voltak a maguk borzalmas tevékenységi területén. A második maffiaháború Toto Riina győzelmével zárult, a corleoneiek maguk alá gyűrték a palermói maffiát, és ezzel nagyjából a többit is. A maffiának egy rendkívül érdekes kapilláris felépítése van. Már 1965-ben kezdtek arra gyanakodni, hogy a maffia nem olyan már, mint amilyen az 1830-as, az 1850-es és főleg az 1861-es olasz egyesítés utáni maffia volt, hogy úgy bele-belekapott a hatalomba. Szicíliát megszállta a Szárd-Piemonti Királyság katonasága, Garibaldi ebbe boldogan belement, nem tudta, hogy ő is csak egy eszköze a terjeszkedésnek. Mindenféle háborúk voltak, de senki nem tudta, hogy most akkor ezek ilyen szabadcsapatok, megannyi Rózsa Sándor. Aztán kezdtek rájönni, már az 1880-as évek végén is volt egy-két gondos történész, aki feltérképezte és feltárta annak a lehetőségét, hogy valami koordináció van ezek a csoportok között, de valójában erre csak az első maffiaháború után derült fény. Igazából a megnyert második maffiaháború után került valami homokszem a maffiagépezetbe, ez pedig az volt, hogy két roppant tisztességes, abszolút elkötelezett bíró, Giovanni Falcone és Paolo Borsellino megpróbálta felgöngyölíteni a maffiát. Nagyon szúrta a szemüket az, hogy nagy valószínűséggel azért nem tudják legyőzni, felszámolni még a legkitűnőbb csendőri erőkkel sem, mert nagy valószínűséggel fölülről, a politikai életből támogatást kap. Életveszélyes mutatvány volt ennek nekimenni, de a sors úgy hozta, hogy az egyik maffiavezér, bizonyos Tommaso Buscetta, aki ingázott az újvilág és az óvilág között, elkezdett együttműködni az igazságszolgáltatással. Falcone vette magának a fáradságot, és elutazott Brazíliába, megkereste a börtönben Buscettát, aki a végén bizonytalan szavakkal ugyan, de arra célozgatott, hogy talán együttműködne, ha a családja és ő felmentést kapna a valamikor régen, tíz-húsz-ötven évvel ezelőtt elkövetett bűnei alól. Olaszország elérte, hogy Brazília kiadja ezt az embert, aki meg útközben megmérgezte magát, de érdekes módon csak annyira, hogy biztos kiengedjék. Tény az, hogy 1984-ben elkezdett beszélni, Buscetta megértette azt, ha megtöri az omertàt, a hallgatás törvényét, akkor valamilyen módon hozzájárul ahhoz, hogy a szülőhazája, ami Szicília, s nem Olaszország, valahogy kimászik ebből a szörnyűségből, amit ő saját bőrén érzett. Az első családjának a négy gyereke közül kettőt bestiális módon meggyilkoltak. Ezért voltak személyes okai is arra, hogy leszámoljon azokkal, akik barátságot mímeltek vele szemben és közben feladták, börtönbe juttatták. 1984-től 1986-ig Falconénak sikerült összegyűjtenie annyi anyagot, hogy egy szép őszi héten váratlanul letartóztattak 48 órán belül 475 embert. 460 végül bekerült a Maxi perbe, ami 1986-ban indult el és 1987 karácsonya előtt pár nappal fejeződött be. Építettek egy óriási bunkert az Ucciardone börtönben, a börtön vendége volt korábban Tommasso Buscetta. Felvonult tulajdonképpen az egész maffia, csak Toto Riinát nem sikerült elkapni, ő valahonnan kapott egy fülest, de gyakorlatilag szinte mindenki ott volt, aki valamit számított a maffia berkeiben. A második per tárta fel teljes mértékben azt, hogy hogyan működik a maffia. Miután lelepleződött az egész szervezet, Toto Riina úgy érezte, mindenféleképpen meg kell akadályoznia a maffia szétesését, s ezért háborút indított egyrészt az összes többi klán ellen, de akár össze is fogva velük az állam szívét célozza meg. Ez volt 1992.

 

Milyen most a megítélése a maffiának az ország különböző részein? A szicíliai maffiáról beszélgettünk, de azért vannak szervezett bűnözői csoportok az ország más részein is: Nápolyban, Calabria területén, a Camorrát szokták fölemlegetni, de más régiókban is vannak, a campaniai területen azt mondják, hogy már egy sokkal véreskezűbb és harcosabb szervezet is van. Van-e egyáltalán valamilyen kapcsolat ezek között?

Pár szót szóljunk arról, hogy hogyan is néznek ki ezek a modernkori szervezett bűnözési csoportok. Ezek örököltek valamit a múltból, de súlyosan továbbfejlesztették magukat.

 

De azért az úgymond tradicionális üzletágak megmaradtak?

A tradicionális üzletágak megmaradtak. Ha a második maffiaháborúra visszakanyarodunk egy pillanatra, aminek aztán abszolút szoros következménye volt a harmadik maffiaháború, amit tulajdonképpen az állam ellen próbált megvívni Toto Riina, de elvesztett, mert 1993-ban letartóztatták, a második háborúnak az indítéka a drog volt. Addig maffia nem foglalkozott droggal.

 

Úgy tudom, hogy van, ahol kifejezetten tiltották.

Abszolút. Erényesek voltak a szónak a mulatságos értelmében. Nem bántották a nőket, nem emeltek kezet a csendőrségre, rendőrségre, az állami alkalmazottakra. Az egyszerű embereket fosztogatták és megpróbáltak helyet csinálni maguknak a demokratikus berendezkedés kereteiben megnyilvánuló lehetőségek mezején. Mire gondolok itt? Mindenféle közbeszerzésekbe, kis pénzekből nagyobb pénzt csináltak, akkor beszálltak egy közbeszerzésbe valami építőipari vállalat formájában, tehát egy ilyen, hogy is mondjam csak, tudom, hogy furcsa a szó, de egyfajta normális üzletmenet mentén, az elrabolt vagy kizsarolt pénzeket elkezdték befektetni.

 

Ez a pénzmosást is szolgálta?

A pénzmosást és egyfajta politikai támogatás megszerzését. Saját embereiket beépítették. Senki nem tudta, hogy Giovanni vagy Francesco, az most maffiózó, vagy az apja maffiózó, mert közben ott beszervezték ezt az embert vagy megzsarolták valamivel és elindították a közigazgatási választáson, és az illető bekerült a képviselő-testületbe mint egy egyszerű képviselő egy kisvárosban. Óvatosan, de a pályázatok elbírálásakor legtöbbször X-nek vagy Y-nak adta meg a lehetőséget arra, amin aztán természetesen nagyokat lehetett egyrészt kaszálni, másrészt amiből óriásiakat kellett visszafizetni, és akkor már nemcsak ennek a kicsi képviselőnek, hanem annak a főnökének is, hogy ezt elnézze. Úgy becsülik Olaszországban, hogy minimum húsz százalékkal emelkedtek az árak a maffia saját nyereségén kívül is. Tehát ha, mondjuk, valami 100-ba került, akkor ebből a maffiáé volt 30 százalék. Még fizetni kellett a törvényes őröknek, hogy hunyjanak szemet, az további 15-20 százalék volt. A maffia tevékenysége az elvesztett harmadik háború után, mert azt tényleg elvesztette, valóban nem annyira látványos, nem olyan látványosan véres, de azért az még mindig, ha nem is mindennapi, de mindenheti történet, hogy lelőnek valakit. Ha éppen eltalálnak egy gyereket, hát Istenem, az járulékos veszteség.

 

De az is megtörtént még ebben az úgynevezett harmadik háborúban, hogy magasrangú kormányzati tisztviselőket, vizsgálóbírókat tettek el láb alól.

Ha úgy vesszük, hogy az a bizonyos harmadik háború nem feltétlenül csak a kilencvenes évek elején zajlott, hanem úgy 1978-tól kezdve, helyi szinten, elindult a helyi közigazgatás legfőbb vezetője ellen. A jelenlegi köztársasági elnök, Sergio Mattarella bátyját, Piersanti Mattarellát 1980-ban ölték meg. Piersanti Mattarella a szicíliai tartománynak volt a vezetője, Szicília miniszterelnöke volt, ha úgy tetszik. Nagyon sok politikust is eltettek láb alól, és hihetetlenül hosszú azoknak a bíróknak és ügyészeknek a listája, akiket a maffia 1978-tól 1992-ig, 1993-ig brutális körülmények között megölt. Elég volt annyi, hogy valamilyen ügyet felvegyenek a tevékenységi listájukra, és amikor kilépnek másnap a kapun, megölik őket vagy felrobban az autójuk. Nemcsak Giovanni Falcone és Paolo Borsellino végezte szörnyű körülmények között, Falconét a palermói repülőtérről a szicíliai fővárosba, Palermóba vezető úton, Capaci mellett, egy kis falunál ölték meg, aláaknázták iszonyatos mennyiségű trotillal, egy harmincméteres gödör támadt hirtelen. Borsellino két hónappal később Palermóban fölkereste az édesanyját, hogy egy addig az édesanyja lakásán tartott kis vörös bőrkötéses noteszát magához vegye. Kiszállt az autóból és abban a pillanatban a mellettük lévő autó felrobbant, és öt testőre mellett ő is meghalt. A kis vörös notesz eltűnt.

 

Érdekes sorsuk van ezeknek a kis könyvecskéknek a maffia történetében.

Igen, igen. Azt tudnám mondani, hogy a tevékenységük ezeknek a különböző, a szicíliai maffiával rokon bűnszövetkezeteknek, amelyeknek megannyi neve volt, megannyi furcsa szó, hasonló, de a kultúrájuk, szokásuk eltérő. Egészen más a Camorra felépítése, ami Campaniában, Nápoly környékén van és megint csak más az 'Ndrangheta, a calabriai maffia. Az a legvéreskezűbb, és azért nagyjából itt mindenféle importcikkek is megjelennek, mert a nigériai maffiánál véresebb… de van ukrán maffia is, bár most nem célszerű erről beszélni.

 

Ha ránézünk a térképre, akkor, Szicília, Calabria, Campania, Puglia, mert Pugliában van a Sacra Corona nevű maffiaszervezet, mind déli területei és régiói Olaszországnak. Törvényszerű, hogy délen alakult ki mindez? Elér ez Rómáig, Milánóig? Mert azok mégiscsak fontos döntéshozatali helyszínek.

Amikor II. Viktor Emánuelék egyesítették Olaszországot, az tulajdonképpen a déliek szemében úgy nézett ki, hozzáteszem, hogy az én szememben is, hogy észak leigázta délt. Kirabolta, kizsákmányolta. Egy lerabolt vidék, amelyiknek egészen más fejlődési pályája volt addig, és amit úgy ítéltek meg az északiak, hogy nem európai, hanem afrikai terület, ebben is benne van még a korunkban is jellemző mentalitás, amikor lenézünk a miénktől eltérő valamilyen kulturális jelenséget, jelenségsorozatot, valóságot. A dolog azzal folytatódott, hogy dél még inkább elszegényedett, addig sem volt roppant gazdag, megvoltak a nagyon nagy különbségek a kis, a közép és főleg a magas arisztokrácia, valamint az egyszerű emberek, a pásztorok és a földművesek között. Ezek a különbségek még inkább fölerősödtek. A II. világháború után fölerősödött egy olyan jelenség, aminek Európában manapság is tanúi lehetünk: a déliek munkát keresve elvándoroltak északra. Észak most már sokkal okosabban zsákmányolta ki. Még mindig jobban jártak azok a dél-olaszok, a pugliaiak éppúgy, mint campaniaiak vagy főleg szicíliaiak, akik Torinóba vagy Milánóba mentek, ahol aztán esetleg újraéledt valamilyen formában, de sokkal visszafogottabban a maffiajelenség is, mint azok, akik, mondjuk Belgiumba mentek, a bányákba, ahol sorban haltak meg mindenféle bányaszerencsétlenségben. Ott aztán a belgák nem tréfáltak, nem foglalkoztak a bányák biztonságával, inkább mindig új és új transzport dél-olasz bevándorlót vártak el.

 

Van az olasz maffiának külföldi jelenléte is? A szicíliai Cosa Nostra kapcsán volt egy amerikai szál… Ezt, ha máshonnan nem, a Keresztapa című filmből jól ismerhetjük.

Arról nem nagyon lehet tudni, hogy az olasz maffia másfelé elkezdett volna terjeszkedni. Az amerikai Cosa Nostra természetesen élt és virult, és hogy milyen állapotban van most, azt én nem tudom megmondani. Az biztos, hogy óriási pénzeket kaszált. Amikor betiltották a szeszesitalok forgalmazását, mindenfajta olyan rést kihasznált ez az olasz bevándorlói réteg, ami csak adódott. Jogállamban nehéz megbukni. Végül is Al Capone is „csak” adócsalóként bukott meg. Azt, hogy megölt ennyi és ennyi embert, valahogy nehezen tudták rábizonyítani, de azt, hogy valami nem stimmel az elszámolási könyvekben, azt igen. Inkább azt látjuk, hogy Olaszországban kiépültek bűnszövetkezeti csatornák az egyes régiókban, oda bejönnek ukránok, oroszok, említettem az előbb a nigériaiakat, akik azzal kezdték, hogy nigériai prostituáltakat futtattak Olaszországban, az egyik legvéreskezűbb maffiává vált az övék. Ilyen értelemben van egyfajta nemzetköziesedés, de ez inkább Olaszország területén belül zajlik. Nem hiszem, hogy bárki ki tudná mutatni, hogy Ukrajnában, Oroszországban vagy akár Svédországban jelen lenne az olasz maffia.

 

Nem maffiaügy, de bűnügy olasz szereplővel az Európai Parlamentet is elérő korrupciós ügylet, aminek az egyik főszereplője Antonio Panzeri volt szocialista EP-képviselő. Mit lehet tudni róla?

Egy ügyes üzletember, aki kihasználta az Európai Parlamenthez való tartozását és az ottani ellenőrizetlen lehetőségeket, azt, hogy igazából az Európai Parlament tagjai fölött gyakorlatilag senki nem gyakorol semmiféle ellenőrzést. Nagyon ügyesen megszervezte azt, hogy olyan pénzek áramoljanak az Európai Parlament bizonyos köreihez, amelyek arra hivatottak, hogy tovább fejlesszék azokat a jó kapcsolatokat, amelyeket nemcsak Panzeri, hanem Olaszországban számos más politikai tényezőnek mondható ember, szervezet kiépített afrikai országokkal. Olaszországnak mindig is nagyon szoros kapcsolatai voltak Észak-Afrikával, ott van például Líbia, ami elég sokáig olasz fennhatóság alatt is volt a két háború között, nagyon erős üzleti érdekek, olaj, gáz. Most is megvannak ezek hivatalosan, törvényesen, és ezeket a törvényes lehetőségeket mindig kísérik olyan lehetőségek is, amelyek, mondjuk, nem kifejezetten törvényesek.

 

Ő szocialista körökben egyébként befolyásos figura volt?

Nem volt különösképpen befolyásos, politikailag nem volt tényező, de egy csendes kincstárnoki szerepet betöltött. Olyan ember, aki nagyon jól megtalálta a hidakat, összeköttetéseket és aki aztán előbb-utóbb szépen a tettek mezejére lépett. Miután az utalások nem feltétlenül célravezetők, mert a pénzmosás elleni küzdelemben a bankok forgalmát az államok alaposan detektálják, készpénzben utazott, ha úgy tetszik, készpénzekkel utazott, hatalmas bőröndökkel tele pénzzel, ő volt a pénzelosztó masinériának a központja. Olyan nagyon nagy dolgokat nem kértek tőle. Az egy másik kérdés, ha most azt látjuk, hogy csak azért, hogy Katarról a világbajnokság előtti időben jókat is mondjanak, ekkora pénzeket sikerült mozgósítani, akkor ha, mondjuk, egy nagy európai konszernnek a támogatásáról vagy nem támogatásáról volt szó esetleg, akkor ott mi lehetett az úzus. A problémát én alapvetően nem a Panzeri-féle jelenségben látom, idézném a belga rendőrfőnököt, ez csak a jéghegy csúcsa, uraim. Egyébként Eva Kailiről érdemes tenni még egy rövid megjegyzést. Amikor először kihallgatták, két nappal a letartóztatása után, még nyilatkozhatott az újságoknak. Kijelentette, bár észrevétlen maradt ez a mondat, hogy én nem leszek Iphigénia. A nő görög, jól ismeri az ókori irodalmat, de ezzel nem a brüsszeli nyomozóknak akart művelődéstörténeti leckét adni és még csak nem is a szimpátiát ébresztgette a görög szavazókban. Iphigénia, Agamemnónnak és Klütaimnésztra lánya, akit apja fel akart áldozni, hogy bocsánatot nyerjen amiatt, hogy lelőtte az istennőnek a szarvasát. Az „én nem leszek Iphigénia” azt jelenti az én olvasatomban, hogy én nem leszek áldozat, én nem fogom egyedül elvinni a balhét. Mindenkit be fogok köpni, akit csak lehet. Nagyjából ez a jelentése ennek a gyönyörű idézetnek.

 

Nyilván ennek még számos ágon többszörös folytatása is lesz és Antonio Panzerit is fogja érinteni.

Ő egyébként vádalkut kötött. Azt mondta, hogy mindent el fog mondani, mindenkiről be fog számolni.

-

---------------------------------------------------------------------------------------

 

https://infostart.hu/interju/2023/01/23/szomraky-bela-a-nagy-maffiahaboruktol-rengeteg-holttesten-at-a-rettegett-voros-noteszig#

 

Szomráky Béla az Arénában

 

----------------------------------------------------------------------------------------