Ianus (erasmida átírásban Janus) a római mitológiában az átjárások és kapuk, így a be- és kijárás, a kezdet és vég védőszelleme. Hozzá imádkoztak a rómaiak minden fontos tettük előtt. Az ősidőkben az istenek apjának is őt tartották. Róla kapta nevét január hónap.

Fő szenthelye, a fórum északi részén volt, Vesta templomával szemközt. Nem volt egyéb, mint egy ősrégi, boltozott kapu-átjáró, melyet még Numa Pompilius király emeltetett. Az átjáró két oldalára alkalmazott ajtókat, míg a hadsereg a harcmezőn volt, nyitva tartották. E kapuzat alatt volt Ianus képmása, kettős arccal, a ki- és bejárás, és egyúttal az éber őrködés jelzésére. Ianusnak, mint afféle ajtónállónak, kulcs, bot vagy pálca volt a kezében, és megfelelő ténykedéseit melléknevei: Patulcius (nyitogató), Clusivius vagy Clusius (záró) stb. jelzik. Tiszteletének másik helye a róla nevezett domb, a Janiculum volt, amelyen Ancus Martius király az Etruria felé vivő országút és a domb aljában folyó Tiberis partjának védelmére erősséget épített.ű

Így lett a kezdet és vég istenéből a kereskedelem és hajózás istene is. A régi római asokon (pénzeken) az ő képe mellett látható egy hajó előrésze, és később a kikötők tulajdonképpeni istenét, Portunust is hozzá hasonló alakban ábrázolták.

Sokan eredetére nézve napistent is láttak benne, aki a legősibb római istenség egyikeként Diana férfi párja volt, a nap istene, aki reggel kitárja és este bezárja az ég kapuit.

Alakja látható több római pénzen, amelyeken kettős fejjel ábrázolták; mégpedig szakállas vagy szakálltalan mind a két fej, a császárkori pénzeken pedig az egyik fej szakálltalan ifjút, a másik pedig szakállas férfiút mutat.

Ha Janus-temploma zárva van, akkor béke honol az egész birodalomban – legalábbis így tartották az ókori Rómában. Hogy lehet az, hogy egy isten bezárja a templomát, és addig nem is enged be senkit, amíg ki nem tör a háború? Furcsa, kifacsart logikának tűnhet a dolog, pedig nem az.

Rómában Janusé volt az egész január hónap, amelynek nevében ott van a nyitás, a kezdet szava. Ekkor le lehet tenni a régi terheket, le lehet vonni a következtetéseket, megőrizve a velejüket. Rendezhetjük a sorainkat és egyben felkészülhetünk a tavaszra, a rügybontásra, a megújulásra. Januárban mindenki egy új világ, egy új esztendő kapujában áll. Előrenézünk, az ismeretlenbe, amit még alakíthatunk, és látjuk a múltat is, amelyen már nem tudunk változtatni. Minden kapu – a kézzelfogható és a szimbolikus egyaránt – egy ilyen határ, hiszen mindig jövünk valahonnan és tartunk valahová. Az ismertből az ismeretlenbe, ami mindig tanulással, kimunkálással jár együtt. A sorsát irányító embernek ebben az értelemben az egész élet harcmező, ahol a múlt tapasztalataira támaszkodva építi a jövendőt, jobbít és csiszol önmagán. Lényének hátra néző Janus-feje mindig emlékeztetni fogja, honnan jött, minek köszönheti azt, amit eddig elért.

Janus istent mindig érett férfiként jelenítették meg, aki mögött már van tapasztalat, ami az érettségét adja. Így a belső harcra és tettekre kész, nemesedni vágyó ember kinyitja és nyitva tartja kapuit. Ezek után talán nem csoda, hogy a Római Birodalom története során alig néhányszor volt olyan alkalom, hogy becsukták volna Janus templomának kapuját.

Az új kezdet mindig Janus-arcú: ha csak a pillanatnak, az itt és mostnak engedelmeskedünk, akkor tettünk eredménye kétséges lesz. A kettősségekből így egyoldalúság lesz. Az elme azonban képes megérteni az időben való ciklikus haladást. Ha csupán egymástól elkülönült, jobb és kevésbé jó éveket hagyunk a hátunk mögött, az idő láncszemei elgurulnak, és végül elfogy a lendület. De ha az éveket egymáshoz kapcsoljuk, a múlt tetteit pedig ok-okozat szerint összefűzzük, akkor az új kezdetben mindig ott rejlenek a múlt eredményei is. Ezért tudjuk, hogy mi a következő lépés számunkra, hogy hová szeretnénk eljutni, és mit cselekedjünk meg vagy helyesbítsünk a korábbiakhoz képest.

Így Janushoz hasonlóan, aki nem ismeri a röpke pillanatot, csak a tartósságot, az idő kitágul számára, újra lehetségessé válik minden, a hosszabb távú, kitartást igénylő célok elérése is. Ezért is lehetett az eskük, a szerződések egyik legfontosabb védőistene. Tartósság, megfontoltság kapcsolódik hozzá, amely éppen olyan szilárdan támaszkodik a múltra, mint amilyen tartós hatásra törekszik a jövőben. Ha nyitva van saját Janus-kapunk, akkor nem jár el felettünk a szüntelenül pergő idő, hanem szövetségesünkké válik: vannak tapasztalataink, vannak törekvéseink, és ha nem akarjuk konzerválni a helyzetünket, jöhetnek a kihívások és az új távlatok. Janusszal képletesen szólva: ifjonti hebehurgyaság helyett férfierővel.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=685327313190884&set=a.2851509318504744

forrás: Wikipedia

Rusznák György - Janus-arcú kezdet

 https://www.ujakropolisz.hu/cikk/janus-arcu-kezdet

fotó: Ianus római isten mellszobra a római korból - Vatikáni Múzeumok

----------------------------------------------------------------------------------------