2013.11.12.

Az "örök város" titulus elkopni látszik, de ha művészetekről, szépségről vagy romantikáról van szó, a filmrendezők ma is ki-kiruccannak Olaszország fővárosába. Paolo Sorrentinónak viszont elég volt a szobája ablakából kitekinteni, akárcsak A nagy szépség főhősének. Az olasz rendező olyan fogalmak köré kerekített filmet, mint a művészet, a hit, vagy a szépség – ez pedig eddig keveseknek sikerült.

-

Róma – a város, ahol az évezredes emlékek és a kvázi-művészeti kortárs alkotások is békésen megférnek egymás mellett, ahol egy (ál-)művész test-performanszának megtekintése után az utcán sétálgatva alig tudunk elkerülni egy-egy csodás szökőkutat. Egy ilyen szökőkútban tikkadt helybeli lakos frissíti fel magát, felette apácák énekelnek, a mindent megbámuló kínai turista pedig a mondáshoz igazodva látja Rómát – majd meg is hal. Sorrentino az első pár percben ehhez hasonló sűrített szekvenciákban tárja elénk az egyik főszereplőt, magát a várost, hogy aztán egyre mélyebbre és mélyebbre hatoljon. Akárcsak főszereplője, aki napjaink hedonista fővárosának egyik mintapéldánya.

Jep Gambardella író, újságíró, előbbi hivatását azonban évtizedek óta nem gyakorolja. Egyetlen könyve kevesekhez jutott el és a kevesek többsége is félreértelmezte, ahogy azt a nagy művekkel szokás. Hogy Jep könyve valóban nagy mű volt-e, az viszont nem derül ki – így azt sem tudjuk meg, ő maga valójában elkallódott, és Róma felső tízezrének kátrányába beleragadt művész, avagy egyszerű bértollnok, aki 65. születésnapjára pont a helyére került. Életformája legalább annyira kiábrándító, mint amennyire vonzó és lüktető: féktelen partik, átbulizott éjszakák, átaludt nappalok. Lakását egyik oldalról a Colosseum, a másikról pedig egy apácazárda határolja – ő maga pedig a hit és művészet székei között ült a padlóra.

Sorrentino, ahogy hőse is, végtelen köldöknéző drámázás helyett egy nagy adag szarkazmussal tekint a világra. A rendező sajátos humora a Jep és értelmiségi sleppjének társalgását bemutató jelenetekben él leginkább. Szinte szó szerint mar az irónia az egymásról beszélő, de mégis semmiről nem szóló társalgásokban. Maga a főhős remek górcsőnek bizonyul a társadalomkritika és korrajz felskicceléséhez, hiszen ő maga is a közeg része. Születésnapja után azonban valami megváltozik benne: azzal már egy ideje tisztában van, hol van a helye ebben a társadalomban, most azonban a valóság realizálása után egy további lépést téve elkezdi kutatni, hova is akar jutni karrierjével, művészetével, életével. Kiosztja az arra érdemes ismerőseit, a fiatalodás módszereit, a szerelmet keresi, felkutatja régvolt barátját – aztán végül oda lyukad ki, ahonnan elindult. Mert a válasz eddig is a lába előtt hevert.

Az ilyen, a művészet értékét és értelmét feszegető, sajátos kiüresedés-filmeknek veretes hagyománya van az olasz filmművészetben, nem véletlen tehát hogy például A nagy szépség majd’ minden harmadik jelenetéről egy-egy Fellini-momentum ugrik be: a helyszín, a főhős és az alaptörténet is kísértetiesen hasonlít Az édes életre. Sorrentino mégsem koppint, inkább csak stílusosan fejet hajt a Mester előtt, és megmutatja, habár évtizedek teltek el, a lényeg ma is változatlan.

A főhős, Jep sajátos utazása során maga sem tudja mit keres. Az okot, hogy miért nem írta meg második könyvét, vagy épp a kifogást, hogy miért nem is kellene? A fiatalságot, amely elmúlt, vagy jelenlegi életének értelmét; a művészetet, a hitet vagy a szépséget? A válaszkeresés, ahogy azt a rendezőtől megszoktuk, vizuálisan lenyűgöző és rendkívül szuggesztív; nemcsak a képek, de a dialógusok is lüktetnek. Épp ezért Sorrentino alkotása üde színfolt az örök kérdések köré tekergőző művészfilmek között, egyedül azt sajnálhatjuk, hogy a film elején zseniálisan felépített kor- és karakterrajzot egy visszafogottabb iramú, néha már-már önismétlésnek ható második felvonás követ. A befejezés viszont A nagy szépség halványabb második felén sem csúszik el: drámai és felemelő, akárcsak maga a film.

----------------------------------------------------------------------------------------------

A nagy szépség (La grande bellezza / The Great Beauty) 2013
Színes, feliratos, olasz-francia játékfilm, 141 perc
Rendező: Paolo Sorrentino
Forgatókönyvíró: Paolo Sorrentino, Umberto Contarello
Operatőr: Luca Bigazzi
Vágó: Cristiano Travaglioli
Szereplők: Toni Servillo, Carlo Verdone, Carlo Buccirosso, Sabrina Ferilli, Galatea Ranzi, Iaia Forte,

----------------------------------------------------------------------------------------------

-----------------------------------------------------------------------------------------------

http://prae.hu/prae/articles.php?aid=6768

http://www.origo.hu/filmklub/blog/riport/filmfesztival/20130521-cannes-2013-kritika-paolo-sorrentino-la-grande-bellezza-cimu-filmjerol.html

----------------------------------------------------------------------------------------------

 -

-----------------------------------------------------------------------------------------------

Az ORIGO kritikája a filmről:

Róma, a felszínesség városa

"Róma időpocsékolásra csábít" - magyarázza Paolo Sorrentino La grande bellezza című filmjének főhőse, a 65 éves Jep, aki negyven éve írt egy sikeres regényt, és azóta is folyton mindenki azt kérdezi tőle, hogy miért nem ír még egyet. Ezzel a megjegyzéssel össze is foglalja a film lényegét.

A La grande bellezza rövid prológust követően egy római háztetőn zajló őrült buliban nyit, ahol a legkülönfélébb életkorú, túlsminkelt, túlpörgött emberek dobják el az agyukat átadva magukat a közönségesség mámorának. Nagyon hasonlóan ahhoz, ahogyan Leonardo DiCaprio Gatsbyje feltűnik Baz Luhrmann filmjében, meglátjuk Jepet, azaz Toni Servillót, Sorrentino kedvenc színészét. Jep kiveszi a részét a mulatságból, de érezhetően a kívülállóság aurája lengi körül. Nem annyira sztoikus, mint Sorrentino 2004-es A szerelem következményei-jének a főhőse, inkább egy megfáradt, saját életének haszontalanságán szomorú félmosollyal mélázó férfi ő, aki élete végéhez közeledve rájön, hogy nincs már ideje olyan dolgokat csinálni, amikhez nincs kedve - és ezt ki is mondja.

A fantasztikusan megkomponált bulijelenetet további extravaganciák sora követi, a film nagy részét a Jep tágabb társaságába tartozó gazdag, magukat jellemzően művésznek képzelő léhűtők életének barokkosan burjánzó, ijesztően sekélyes pillanatai teszik ki. Néhány példa: az újságíróként dolgozó Jep szerkesztője egy Edna Mode-os megjelenésű törpe, aki egy életnagyságú medveszoborral osztozik az irodáján; egy magára maradó özvegyasszony egyedül ül a kastélyában a tucatnyi ember számára ezüsttel-kristállyal megterített ebédlőasztalnál; egy apa arra kényszeríti a kislányát, hogy a kertben felállított óriási vászonra fessen a vendégei és a lányt remélhetőleg felkaroló műértők szórakoztatására.

Jep pontosan tisztában van az őt körülvevő és benne tátongó ürességgel, amit többször is bizonyít, legfrappánsabban akkor, amikor egy kisebb monológot levágva szembesíti egyik sznob, fontoskodó barátnőjét azzal, hogy minden hazugság, ami elhagyja a száját. Bár a film egyértelműen nem mondja ki, de erősen sejteti, hogy Jep sem egy isteni tehetség, aki eltékozolta, ami megadatott neki, hanem ugyanolyan léhűtő, amilyenek a barátai, azzal a különbséggel, hogy nem is képzel magáról többet.

A szerelem következményei-ben és Sorrentino előző filmjében, a This Must Be the Place-ben a hallgatások, a mondatok közé beékelődő csendek voltak a legviccesebbek, ez egy azokhoz hasonlóan abszurdba hajló, viszont parttalanul fecsegő film. A figurák vég nélkül handabandáznak saját képzelt fontosságuk biztos tudatában, a majdnem két és fél órás film végére már alig bírjuk elviselni a sok sületlenséget, ami dől belőlük. Jó nézni Servillo egyre gumibabaszerűbb fejét, lenyűgözők a képek, minden tökéletesen a helyén van, ahogy Sorrentino minden filmjében, de a felszínességben fetrengéstől megcsömörlünk, a végén már áhítozunk valami igazira. A cannes-i versenyprogramban szereplő La grande bellezza mintha a szintén itt bemutatott Lopom a sztárom párja lenne. Csak épp itt nem sztárokat körülajnározó üresfejű tiniket nézünk, hanem sztárként viselkedő, üresfejű felnőtteket.

Az egyik mellékszereplő a film vége felé közli, hogy negyven év után leköltözik vidékre, mert "Róma csalódást okozott" neki. Kicsit én is csalódott vagyok, hogy olyan embereket kellett néznem két és fél órán át, akik akkor sem ismernének fel egy valódi emberi érzést, ha az életük múlna rajta.

-----------------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.origo.hu/filmklub/blog/riport/filmfesztival/20130521-cannes-2013-kritika-paolo-sorrentino-la-grande-bellezza-cimu-filmjerol.html

-----------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.imdb.com/title/tt2358891/

-------------------------------------------------------------------------------------------------

-------------------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------------

FRISS HÍR A FILMRŐL

2013.12.08.

A NAGY SZÉPSÉG 5 kategóriából 4-et megnyert az Európa-filmdíj tegnapi berlini átadóján:
1. A legjobb film: A nagy szépség
2. A legjobb rendező: Paolo Sorrentino
3. A legjobb színész: Toni servilllo
4. A legjobb vágás: Cristiano Travaglioli

-

-

----------------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.repubblica.it/spettacoli/cinema/2013/12/07/foto/oscar_europei_trionfa_la_grande_bellezza_la_premiazione-72979784/1/?ref=HREC1-31#2

-----------------------------------------------------------------------------------------------

-----------------------------------------------------------------------------------------------

m