2013.05.27.

Róma városa és az olasz filmművészet aranykora előtt tiszteleg egy kiüresedett képzeletbeli olasz író-újságíró egzisztenciális őrlődésein keresztül az olasz versenyfilm, Paolo Sorrentino La grande bellezza (A nagy szépség) című költői és szürreális alkotása, amelyet kedden este mutattak be a 66. cannes-i filmfesztiválon.

A film főhőse a nagy reményekkel indult egykönyves író, Jep Gambardella (Tony Servillo), akiből negyven évvel később kiábrándult újságíró és a felszínes római társasági élet központi figurája lett. Mintha Federico Fellini Az édes élet című filmjének Marcellóját látná a néző megöregedve. Az extravagáns estélyeken Jep a dekadenssé vált élete értelmén kezd gyötrődni. Iróniával ás cinizmussal leplezi önmaga és a többiek iránti undorát, ugyanakkor továbbra is főszereplője a hatalmas estélyeknek, amelyet időnként a Colosseumra néző lakásának teraszán rendez, s amelyeken az újgazdag burzsoázia plasztikai műtéteken rendszeresen áteső, unott tagjai sznob módon viselkednek és hajnalig buliznak.

“A film másfajta szegénységről szól, mint az anyagi szegénység. Nem az emberek iránti negatív véleményemről akartam beszélni, hanem bemutatni, hogy kik azok az emberek, akik ma Olaszországot szimbolizálják” – mondta a rendező a díszbemutató előtti sajtótájékoztatón. Sorrentino az elmúlt kilenc évben ötödik alkalommal kapott a meghívást a cannes-i fesztivál versenyprogramjába. Legutóbbi, 2011-ben készült angol nyelvű filmjének (Helyben vagyunk) főszerepét Sean Penn alakította, 2008-ban A megfoghatatlan című alkotásáért a zsűri díjával jutalmazták.

A rendező egyébként a Rómát csodálatosan fényképezett, valódi cselekmény nélküli metaforikus filmjében az olasz filmművészet aranykorának rendezői, Scola, Fellini, Ferreri, Monicelli munkássága előtt is tiszteleg, az 1960-ban készült Az édes életre pedig számos képi és történetbeli utalás is történik.

------------------------------------------------------------------------------------------

------------------------------------------------------------------------------------------

http://www.italianissimissima.com/blog/2013/05/roma-elott-tisztelgo-film-cannes-i-fesztivalon/

-------------------------------------------------------------------------------------------

----------------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Filmkritika:

2014.01.06.

A legjobb filmekből szar könyv lenne - A nagy szépség

Végre volt egy meghatározó filmélményem. És mivel a.) ilyen ritkán van b.) most is játsszák A nagy szépséget a mozikban, írok róla pár sort. Hátha más is kedvet kap hozzá.

A La grande bellezza egy képzeletbeli Róma dekadens, korosodó művészelitjének mindennapjairól szól. Most megpróbálom kicsomagolni ezt a mondatot.

A rendező, Paolo Sorrentino már a film elején tesz egy utalást, hogy itt most egy másik Róma bemutatása következik. Az első képek egyikén egy távol-keleti turista emeli a szeméhez a fényképezőgépet, majd azonnal összeesik, és meghal. Így aztán nem lepődünk meg, ha a filmben nem is látunk több turistát: rituálisan kivégezték őket. A valódi, 2014-ben tapasztalható Róma helyett...

A főszereplő Jep Gambardella, író, aki egyetlen regényt szerzett még fiatalon. Azóta újságírói munkákat vállal, szarkasztikus interjúkat készít irodalmi igényű szemétségekkel fűszerezve, idejét azonban főleg partikra járással, függőágyban fekvéssel és a városban sétálással tölti. Egy olyan városban, ami sosem létezett: az utcákon alig néhány ember lézeng, a főhős pedig úgy szippantja magába a kutyát sétáltató férfi vagy a rá bámuló apácanövendék tekintetét, mintha fél éve nem látott volna embert.

De a film nemcsak ezekből a bájos, romantikus képekből áll. Sőt, az egész alkotás lényege a hullámzás: váratlanul kerülünk a csendes római délutánból egy sztriptízbárba, vagy éppen egy rooftop partiba, ahol a 60+-osok együtt táncolnak a 30-asokkal, és mindenki totál beállva dobálja az égnek a kék ruhás törpét. Aki egyébként annak a művészi lapnak a főszerkesztője, ahová Gambradella ír.

A hullámzás a hangulatok, képek dinamikáján kívül a párbeszédekben is jelen van. Egyik pillanatban az Amerikai pszichó üres, élettelen fecsegéseit hallgatjuk, a másik percben már egy művészek közötti párbeszédbe csöppenünk. Egyszer opera szól, a másik pillanatban egy pörgős dance. És mindez nem zavaró, mert pont olyan ütemben váltakoznak ezek, hogy a jól essen ez a változatosság. És miközben a rendező valamennyi filmkockát úgy készített el, hogy önmagában a falra lehessen akasztani festmény gyanánt, ad nekünk lehetőséget, hogy a főszereplő karakterét elemezgessük, vagy a monológját ízlelgessük. És higgyétek el, ahogy Toni Servillo, a főszerepet játszó zseniális színész adja ezt elő, a legegyszerűbb kijelentés is azonnal érdekes lesz.

A La grande bellezzát egy jól összeszokott csapat rakta össze. A rendező ugyanis - Wes Andersonhoz hasonlóan - szeret ugyanazokkal az emberekkel dolgozni, így a producerektől kezdve dizájnereken át a főszereplőig mindenki tudja már, mit vár el Sorrentino. Aki pedig pontosan tudja, mit akar.

A film ennek megfelelően remekmű lett. Nemcsak azért, mert a főszereplő Servillo és a többi színész is fantasztikus. Nemcsak azért, mert a rendező minden jelenetet megszerkesztett, és tökéletesre csiszolt. Nemcsak azért, mert a film zenéi nagyon jól el lettek találva, és lüktetve váltakoznak egyik világból a másikba. Azért remekmű, mert nem lehetne helyettesíteni mással.

Ha megírnák könyvben, az egy szar könyv lenne. Még elmondani sem lehet, hogy miről is szól, hogy a másik ne aludna el közben. Nem lehetne festményen visszaadni a minket ért benyomásokat, mert minden jelenet dinamikus, még az is, ahol alig mozog valaki vagy valami. Egyszerre érezzük, hogy jóllakik a szemünk és a fülünk, hogy egyszerre mozgatják az empatikus képességeinket és az intellektuális kíváncsiságunkat. És mindegyiket kimaxolják. Ennél kevesebbre kár dollármilliókat költeni.

A díjesőhöz (ha ez fontos egyáltalán) egyetlen dolgot kellett volna máshogy csinálni: jobban átgondolni a végét. Eleve nehéz befejezni egy ilyen filmet, nehéz nagy igazságokat a nézők arcába vágni 142 pernyi dekadencia, Fellini-utalás és fényfestés után, és ehhez képest szerintem jól sikerült lezárni két mondattal az egészet. Ez a két mondat pedig megfelel a dramaturgia szabályainak: jelentéssel ruházza fel a film egy korábbi jelenetét, és megmagyarázza a karakter fő motivációját. Eltávolodik ettől a züllött-szép, Fellini-szagú Róma képétől, és magasabb eszméket villant meg. Elvileg tökéletes, egy baj van vele: a film nem ezért született meg. Nem szerves része az egésznek, csak egy lezárása, egy kötelező elem. Ha több szálon kapcsolódna a mozi egészéhez, egész biztosan meglenne a Golden Globe, így csak esélyes rá.

Szóval én ajánlom a filmet, a napokban három moziban is játsszák délutánonként. Nem kell hozzá ismerni Fellini filmjeit, sem Sorrentino munkásságát. Egyvalami viszont fontos: kizárólag intellektuális kíváncsiságtól vezérelve, elemzésre hegyezett aggyal nem érdemes megnézni. Egyedül ezt az érzékedet nem fogja kielégíteni, sőt, idegesítőnek is találhatod A nagy szépséget.

---------------------------------------------------------------------------------------------

http://varosban.blog.hu/2014/01/06/a_legjobb_filmekbol_szar_konyv_lenne_a_nagy_szepseg

---------------------------------------------------------------------------------------------

----------------------------------------------------------------------------------------------

 GOLDEN GLOBE 2014

2014.01.13

A 71. Golden Globe- Arany Globusz e fesztiválon a Nagy szépség kapta a legjobb idegen nyelvű film díját.

-

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

http://mozi.hir24.hu/hirek/20140113/ok-a-71-golden-globe-gyoztesei

http://www.amdala.hu/golden-globe-michael-douglas-lett-a-legjobb-ferfi-szinesz/

------------------------------------------------------------------------------------------