Rómában 9.00 órakor a főparancsnokságon zászlófelvonással vette kezdetét január 20-án a közlekedési rendőrök védőszentjének, Szent Sebestyénnek az ünnepe. Ezután az egyenruhás zenekar koncertet adott, mint minden évben, a Via Appián levő Szent Sebestyén, azaz San Sebastiano fuori le mura bazilikában, ahol vallási ünnepként folytatódott az esemény, s 11.00 órakor a testület káplánja, Massimo Cocci atya celebrált szentmisét.

Az eredetileg Basilica Apostolorumnak nevezett épület a 4. század első felében épült egy régebbi, Péter és Pál apostolok emlékéhez kötődő szentély fölé; csak később szentelték fel a templomot Szent Sebestyén vértanúnak, akit a 4. század elején temettek el a templom alatt lévő katakombában. Éppen a San Sebastiano-komplexum lett az évszázadok során Róma annyira fontos épülete, hogy ad catacumbas-nak, azaz "üregek közelében" elnevezés adta a "katakomba" nevet az összes többi keresztény földalatti temetőnek.

Sebestyén Diocletianus társcsászára, Maximianus idejében (286–305) került Rómába, és itt szenvedett vértanúságot.

Hogy Szent Sebestyént tisztelték a sírjánál, arról egy kolostor alapítása is tanúskodik a bazilika mellett. III. Sixtus pápa (432–440) szerzetesi közösséget bízott meg azzal a feladattal, hogy gondoskodjék a tisztelet folyamatosságáról, az istentisztelet rendjéről és a zarándokok figyelmes ellátásáról. Ebben a kolostorban keletkezett az 5. század első felében a Szent Sebestyén legenda, ez a romantikus szenvedéstörténet, tele csodás eseményekkel.

Eszerint Sebestyén a császári gárda tisztje volt, Narbonne-ban született, de Milánóban élt. Diocletianus és Maximianus is nagyra becsülte, és közvetlen környezetébe rendelte. Sebestyén egyszerre tudott császári tiszt és hűséges keresztény lenni, aki bátran védte a hitet. A legenda továbbá tehetséges szónoknak mondja a tisztet, aki bajtársait el akarta vezetni a hithez, és bátorította a fogságban sínylődő keresztényeket. Végül maga Sebestyén is a császári törvényszék elé került, és hite miatt halálra ítélték. Kinn, a szabad mezőn karóhoz kötözték, hogy a katonák halálra nyilazzák. Amikor már halottnak vélték, otthagyták. Egy jámbor római özvegy, Iréne házába fogadta a súlyos sebesültet, és addig ápolta, míg föl nem épült. Amikor Sebestyén ismét megjelent a nyilvánosság előtt, úgy fogadták, mint aki holtából támadt föl.

A legenda írója ily módon irányította a figyelmet arra, hogy a keresztény élet valójában elpusztíthatatlan. A hívőnek, aki halhatatlan, nem árthat semmiféle kínzás, sem a halál. A legenda azt is hangsúlyozza ugyanakkor, nem elég, hogy a vértanú a halálos szenvedést egyszer kiállja, többször is meg kell ízlelnie a halál misztériumát. Sebestyén újra a hóhérok kezére került, és másodszor is halálra ítélték: bunkókkal verték halálra, és egy csatornába dobták. Egy Lucina nevű római asszony temette el. A legendaíró itt is római hagyományból merít: egy Lucina nevű római matróna több vértanú történetében szerepel úgy, mint aki a halálra kínzottaknak megadja a végtisztességet. A Depositio Martyrum január 20-án emlékezik meg Szent Sebestyén temetéséről. 

-------------------------------------------------------------------------------------

https://www.magyarkurir.hu/kultura/szent-sebestyen

https://www.ilfaroonline.it/2022/01/18/roma-la-polizia-locale-in-festa-celebra-san-sebastiano-il-patrono-dei-vigili-urbani/456635/

https://arvucroma.it/san-sebastiano-la-festa-dei-vigili-urbani-di-roma-retesole-tglazio/

https://www.youtube.com/watch?v=nnuL2LWwpmo

https://www.facebook.com/www.santimedici.it/videos/514939203200240

-------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------