420 éve halt meg 1595. április 25-én Rómában Torquato Tasso olasz költő.

Híres fája a mai napig áll a Gianicolón, igaz 1843-ban villámcsapás érte, így vasgerendával van megtámasztva, de a mai napig ott áll, ahol Tasso elmélkedett alatta. Maga az élő történelem...

Torquato Tasso 1544. március 11-én született Sorrentóban. Apja, a szintén költő Bernardo Tasso 1552-ben követte száműzetésbe Salerno hercegét, családi birtokukat elkobozták. Torquato anyja 1556-ban meghalt, s az ő fivérei hosszas perek után sem adták ki Bernardónak vagy fiának az asszony hozományát. Tasso Rómába ment, majd az urbinói herceg udvarában élt, s együtt tanult a herceg fiával.

Amikor 1558-ban a törökök megtámadták Sorrentót, kegyetlen mészárlásuk elől Tasso húga is alig tudott elmenekülni. Az esemény nagy hatást tett Torquatóra, aki a következő évben eposz írásába fogott a keresztes háborúkról. Később inkább lovagi témákkal foglalkozott, 1562-ben Rinaldó címmel biztos formaérzékről tanúskodó kiseposzt költött. 1560-tól jogot tanult Padovában és Arisztotelész Poétikáját tanulmányozta. 1562-64 között irodalmat is hallgatott Bolognában, de egy tanárellenes szatírája miatt menekülnie kellett. 1565-ben Luigi d,Este bíboros szolgálatába szegődött, s az Esték ferrarai udvarában is gyakran megfordult, ahol két hercegnőbe is beleszeretett. 1569-ben Párizsba ment, 1571-től újra Ferrarában élt. Itt írta Aminta című pásztori darabját, lírai ihlettel, érzékien ábrázolva a költészet honát, Árkádiát (ezt Csokonai fordította magyarra). Ekkor kezdte Galealto norvég király című tragédiáját is.

Főművét, A megszabadított Jeruzsálemet 1575-ben fejezte be. Az eposz az első keresztes háború utolsó eseményeit, Boullion Gottfried seregeinek tetteit beszéli el, elsősorban Jeruzsálem ostromát és az askeloni csatát. A műben úgy teremtett egyensúlyt a kor morális eszményei, a reneszánsz költészet formai követelményei és saját lírai fantáziája között, hogy a mű vázát alkotó, hiteles történelmi események közé ihletett, idilli epizódokat illesztett Rinaldo és Armida szerelméről és megtartotta a klasszikus eposz természetfeletti apparátusát is. Tisztában volt műve újszerűségével, ezért Rómába ment, hogy kikérje tekintélyes kritikusok véleményét. Nekilátott az eposz átdolgozásának, de a lelki igénybevétel miatt idegbeteg lett. Tasso attól tartott, hogy eretnekségbe esett, s vallomást tett a ferrarai inkvizítornak. Az feloldozta, de ő nem nyugodott meg, egyszer késsel támadt egy szolgára, emiatt először kolostorba, majd szökése után kórházba zárták. Fogságában leveleket, erkölcsi és filozófiai párbeszédeket írt, ezek a korabeli olasz próza legjobb darabjai.

A megszabadított Jeruzsálem 1581-ben jelent meg, szerzője fogsága idején és engedélye nélkül, igen rossz kiadásban, válogatott verses és prózai műveivel egyidejűleg. Hatása rendkívüli volt, egész Itália azon vitázott, vajon e mű felülmúlja-e Ariosto Őrjöngő Lórántját. Tasso a vitába Apologia című írásával kapcsolódott be, mivel az inkvizíció a mű számos részletében talált eretnekséget.

1586-ban Vincenzo Gonzaga mantovai herceg közbenjárására kiengedték a börtönkórházból. Mantovában befejezte a Galealtót, de zaklatottsága ismét előtört, s rövidesen megszökött a városból. Róma és Nápoly között utazgatva írta Az olajfák hegye és A teremtés hét napja című vallásos költeményeit. 1592-ben Aldobrandini bíboros vendége volt Rómában, neki ajánlotta eposza új változatát, A meghódított Jeruzsálemet. E művét kudarcnak tartják, mert Tasso alávetette magát a kor irodalmi és erkölcsi normáinak. "Költő még nem vitt véghez ennél szörnyűbb öncsonkítást" -írja Szerb Antal. Két újabb vallásos műve, Szűz Mária könnyei és Jézus Krisztus könnyei után Nápolyban kiadatta Elmélkedések a hőskölteményről című tanulmányát. 1594-ben visszatért Rómába, VII. Kelemen évjáradékot adott neki, s megígérte: koszorús költővé avatja, de ezt már nem élte meg: Tasso 1595. április 25-én Rómában meghalt.

A megszabadított Jeruzsálemet nem csak magasztalták, sok bírálatot is kapott, ami jelentősen hozzájárult az érzékeny idegzetű Tasso depressziójának elhatalmasodásához. Válságát fokozta az élet élvezetére törő szemlélete s a kor szigorú erkölcsének megfelelni vágyó vallásossága közti ellenét is. Szeretett volna békében élni Istennel és az egyházzal, de hitte és vallotta, hogy neki, mint költőfejedelemnek mindehhez semmi köze. Betegsége, állítólagos üldöztetése, feltételezett romantikus szerelmei csak fokozták az utókor érdeklődését iránta. A 17-18. századi irodalomban ő lett a félreértett és üldözött zseni őstípusa, Goethe drámát írt róla, nálunk Zrínyire, Csokonaira és Arany Jánosra hatott, Arany tanulmányt is írt Zrínyi és Tasso címmel.

-------------------------------------------------------------------------

http://mult-kor.hu/cikk.php?id=9560&print=1

-------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/pages/Roma-Amor/1388586324686833?fref=photo

--------------------------------------------------------------------------

2017.01.04.

Római pillanat

szerző: Tóth Sándor Új Ember Hetilap - Hetilap 2011.05.22.

http://ujember.hu/romai-pillanat/

---------------------------------------------------------------------------------------------

Tasso tölgyfája 2023

2023.07.01.

Ennek a tölgynek az árnyékában Torquato Tasso szeretett időzni és pihenni a Sant'Onofrio kolostorában való tartózkodása alatt. Tasso valójában a kolostorban volt vendégül látva halála napjáig, amelyre 1595. április 25-én került sor, pontosan annak a napnak az előestéjén, amikor a Campidoglio-n a költőket babérral koszorúzták meg.

A templomtól balra az első kápolnában található Torquato Tasso sírja, a kolostor emeletén pedig az a három szoba, ahol a költő tartózkodott, amelyek ma egy kis múzeumot alkotnak, ahol a temetési maszkja is megtalálható.

Ez a tölgy volt a San Filippo Neri / Néri Fülöp sétáinak célpontja is. Gyülekezete amfiteátrumot épített itt, ahol a szent a zene- és színházművészetre oktatta a fiúkat, „örvendezve Istent szolgálni”.

Ebben az amfiteátrumban ma is tartanak többek között szabadtéri előadásokat. 1842-ben villámcsapás érte a fát, így ennek a monumentális műemlék tölgynek ma már csak egy tuskója látható.

Ez van felírva a fa előtti kőre: - e tölgy árnyékában Torquato Tasso a vágyott babérok és a halál közelében csendben gondolt minden nyomorúságára és Filippo Neri boldog kiáltások közepette bölcsen gyermek lett a gyerekekkel. MDCCCXCVIII.

-------------------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/photo/?fbid=650998277054360&set=a.463147759172747

-------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------