A cikk írója a Barankovics István Alapítvány Kereszténydemokrácia Tudásbázis kutatócsoportjának és az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport munkatársa.

1988. augusztus 20-án Budapesten a Szent István bazilika előtti téren tartott szentmise végén Paskai László bíboros, esztergomi érsek bejelentette, hogy a Magyar Népköztársasággal egyetértésben meghívta Magyarországra II. János Pál pápát. Ez különösen azért volt jelentős, mivel Lengyelországon kívül a Keleti Blokkban ekkor még nem járt a pápa. A gazdaságilag roskadozó, erkölcsileg is megroppant magyar rendszernek pedig szándékában állhatott nemzetközi tekintélyének növelése. Jele volt továbbá a légkör enyhülésének, s egyben a változások irányát is mutatta. A pápa 1988. november 14-én elfogadta a meghívást, de ekkor még pontos dátumot nem jelölt meg, hogy mikor érkezik. Három évvel később, 1991. augusztus 16-án egy demokratikus, szabad országba látogatott el, ahol lelkiismereti- és vallásszabadság volt, szabadon működhettek a szerzetesrendek, újjáalakulhattak az egyházi szervezetek, egyesületek és vallásos világnézetet hirdető pártok, sőt, már az egyházi ingatlanok visszaadásáról is határozat született. Jelen cikkemben a harminc éves évforduló alkalmából a pápalátogatás előkészítését, főbb eseményeit és üzenetét tekintem át.

A pápalátogatás előzményei, előkészítése


A rendszerváltás előtt már ott volt a levegőben a változás szele: 1988-ban lehetőség nyílt a Szent Jobb országjárására és augusztus 20-án, Szent István halálának 950. évfordulóján a Szent István bazilika előtti nagyszabású ünnepi szentmisére is. A magyar hívek és a magyar katolikus püspöki kar II. János Pál pápa június 24-ei, az osztrák Trausdorfban (Darázsfalván) tartott szentmiséjén történő részvétele útjába sem gördítettek akadályt. Közel ötvenezren éltek is a lehetőséggel. A Magyar Távirati Iroda bizalmas hírei között, egypár nappal ezt követően, június 28-án szerepel egy olyan, mely arra utal, hogy Francesco Colasuonno a keleti kapcsolatokkal foglalkozó különleges megbízatású nuncius Budapesten többek között a pápalátogatás lehetőségéről is tárgyalt magyar kormánytisztviselőkkel és egyházi vezetőkkel. A meghívást az MSZMP Politikai Bizottsága augusztus 9-én engedélyezte és egyben felkérték a minisztertanács elnökét, hogy erről tájékoztassa Paskai László bíborost. A látogatást ekkor még 1989-re tervezték. Ilyen előzményeket követően jelentette be augusztus 20-án Paskai László a meghívást. A pápa dátum megjelölése nélkül elfogadta azt.

A látogatást kellőképpen elő kellett készíteni, így a magyar katolikus püspöki kar ebből a célból 1989. december 13-án tartott ülésén öttagú püspöki bizottságot nevezett ki. Az egri érsek a lelki előkészítésnek és a szertartásoknak volt a felelőse, a szeged-csanádi püspök a rendező világi munkatársakat fogta össze, a hajdúdorogi megyéspüspök pedig a programot tervezte meg és szervezte a látogatást. A bizottság 1990 szeptemberében a szombathelyi és a pécsi megyéspüspökökkel, valamint a püspöki kar titkárával bővült. 1990 végén felállították az MKPK Pápalátogatást Előkészítő Országos Irodáját is, amely felmérte a jelentkezők számát, fogadta az ötleteket, felajánlásokat és ezen keresztül lehetett a látogatással kapcsolatos tárgyakat (imakönyv, képeslap, plakát, stb.) megrendelni. A kormány részéről a szervezés munkálatait Nemzeti Előkészítő Bizottság koordinálta.

A pápalátogatás fő céljául a hitélet megerősítését jelölték meg, illetőleg az egyházi élet élénkítését, elmélyítését, az egyházi intézmények és szervezetek működésének és hatékonyságának javítását, továbbá az ökumenizmus szellemében a keresztény felekezetekkel a kapcsolat erősítését. Jelmondatul az „Életünk Krisztus”-t választották, hiszen a társadalomnak az új helyzetben erkölcsi iránymutatást a hit adhatott. A kiválasztásnál szempont volt az is, hogy minden keresztény felekezet magáénak érezhesse, valamint, hogy ne lehessen politikai célokra felhasználni.


A pápa Magyarországon 1991-ben


A látogatás helyszíneinek kiválasztásánál elsődleges szempont az volt, hogy a környező országokból érkező különböző nemzetiségű hívekkel is találkozhasson a pápa. Minden napra jutott egy olyan ünnepélyes alkalom, ahol tömegeknek misézett, amely mellett az ország vezetőivel, a katolikus püspökökkel és más felekezetek vezetőivel is találkozott, illetve egy-egy kiemelt jelentőségű társadalmi csoportot szólított meg.

1991. augusztus 16-án érkezett meg a ferihegyi reptérre, ahol a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az országgyűlés elnöke, a diplomáciai testület tagjai és a katolikus püspöki kar várták.

A pápa miután tisztelete jeléül megcsókolta hazánk földjét, üdvözlő beszédében hangsúlyozta: kizárólag a vallásos életfelfogás lehet hatékony elindítója Magyarország újjászületésének. Első útja Esztergomba vezetett, ahol az 1990-ben újratemetett Mindszenty József sírjánál imádkozott, majd szentmise keretében kiemelten a szerzetesekkel és papokkal találkozott. Szent Gellért, Szent Adalbert példáján keresztül bátorította őket a múlt terhe és a jelen nehézségei ellenére az evangelizációra. A szentmisét követően hajón utazott tovább Budapestre, ahol a Parlamentben a köztársasági elnökkel, majd a miniszterelnökkel beszélgetett és megáldotta a Kossuth téren egybegyűlt tömeget.

A következő nap, augusztus 17-én a Pécshez közeli pogányi reptéren mutatott be szentmisét, ahová szlovén, horvát és német anyanyelvű hívek is érkeztek. Beszédének kulcsgondolata a szomszédos népekkel testvéri együttműködés, béke, harmonikus együttélés, a vezetők részéről a népek és egyének jogainak tiszteletben tartása voltak. Háttérben Közép-Kelet-Európa akkori helyzete állt: a szovjet típusú rendszerek megdőltek, helyükbe több helyen nacionalista erők léptek, melyektől nem volt idegen a kisebbségi jogok elnyomása és az etnikai feszültségek.

Aznap délután a pápa a MTA-n a tudomány és művészet képviselőivel találkozott, akik elsődleges feladatául azt jelölte meg, hogy: „az újonnan megszerzett szabadság keretében az új társadalmat az olyan emberi erények alapjaira építsék, mint a becsületesség, az igazságosság, a kölcsönös tisztelet, a szolidaritás, az egyetértő együttműködés.” Kérte őket, hogy működjenek együtt az Egyházzal az ifjúság megfelelő nevelésében. Így a keresztény hit és az emberi szellem között termékeny találkozás jön létre. Hivatalos programja folytatásaként este a pápa a diplomáciai testület tagjaival vacsorázott a nunciatúrán. Nekik egy a közép-európai országokkal kiegészült, szabad, egymás kölcsönös tiszteletén alapuló Európát körvonalazott, amelyben kölcsönösen elismerik a különbségeket, felülemelkednek az ellentéteken és elfogadják „az egyazon örökségből származó alapvető értékeket”. A nemzetek közti szolidaritás és igazságosság igényét hangsúlyozta, ahol szabadon lehet utazni országok között, méltányos és egyenrangúságon alapuló gazdasági együttműködést folytatnak és kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátják a technika és tudomány eredményeit. A kisebbségi jogokat a kormányok tiszteletben tartják és a kisebbségben élők is elfogadják az adott ország alkotmányát.

A pápa következő napi, augusztus 18-ai programján a görögkatolikusokkal, a protestánsokkal és az izraelita hitközséggel találkozott. Máriapócson a magyar, rutén, ukrán, szlovák és román hívek anyanyelvi köszöntésében a toleranciát, az etnikai kisebbségekkel, ill. más felekezetekkel a békés együttélést hangsúlyozta. A pápa másik fontos üzenete az volt, hogy a családi élet „az emberiség egyik legértékesebb java”, melyben a szent család példája kell, hogy vezessen. A házasság sírig tartó voltát és az abortusz helytelenségét is hirdette.

Ebédjét Nyíregyházán, a püspöki palotában fogyasztotta el, majd délután Debrecenbe látogatott, ahol a testvéregyházak képviselőivel mondott ökumenikus imádságot a nagytemplomban. Itt megmutatta, hogy élen jár a II. Vatikáni Zsinat által szorgalmazott egység megvalósításában: a programtól eltérően maga helyezte el a hitükért gályarabságra hurcolt magyar protestáns lelkészek emlékoszlopánál a koszorút. A magyar izraelita hitközséggel pedig este találkozott a nunciatúrán, ahol Kardos Péter főrabbi köszöntötte. A pápa válaszában utalt arra, hogy az antiszemitizmus veszélye ma is élő, így „az emberek lelkiismeretét arra kell nevelni, hogy az antiszemitizmust és a rasszizmus minden formáját úgy tekintsék, mint Isten és az emberiség elleni bűnt.”

Augusztus 19-ei programjában a szombathelyi látogatás és a fiatalsággal való találkozás szerepeltek. Beszédében Szent Márton példájára mutatott rá és rajta keresztül a rászorulók segítésének szükségességére. A pápa szociális tanítása köszön vissza a sorok között: „Az Isten iránti szeretetnek a mások iránti őszinte és állandó figyelemben, az ingyenes szolgálat tetteiben és széleskörű társadalmi szolidaritásban kell megvalósulnia. […] Olyan társadalom felépítése felé kell haladni, amelyben mindenki lehetőséget kap arra, hogy emberhez méltóan élhessen, és megfelelő módon elláthassa önmagát és családját.”

Délután a kispapokkal és szerzetesnövendékekkel találkozott a budapesti Mátyás-templomban, buzdítva őket a fáradhatatlan munkára és hangsúlyozva, hogy az ő missziós lelkületükre van szükség, mikor Közép- és Kelet-Európában „a nép kiábrándult a tegnap még uralkodó ideológiából, s most azt kérdezi, végső soron mi is a létezés értelme…”. A pápa az egyháziak mellett a világi fiatalsággal is találkozott aznap este, a Népstadionban, ahol Szent Margit életáldozatát bemutató tánc-misztériumjátékkal fogadták. Nekik a fő üzenete az volt, hogy fedezzétek fel magyar és keresztény gyökereiteket, kerüljék az idősebbek által elkövetett hibákat és legyenek az evangelizálás apostolai.

Látogatása utolsó napján, augusztus 20-án reggel a pápa szintén egy kiemelt csoporttal, az öregekkel és betegekkel találkozott, a Szent István Bazilikában. A nekik elmondottak lényegét a következőkben ragadhatjuk meg: „Mindazok, akik Isten akaratát elfogadva vállalják a szenvedést, hasznosak felebarátaik számára. Ha akadályozottak is munkájukban, ha a magány elszigeteltségében élnek is, a lélek fényét sugározzák szét maguk körül, amelyből mások erőt meríthetnek.” Innen a Hősök terére indult, ahol a Szent István napi misét pontifikálta. A hívek elé példaként Szent Istvánt állította, „aki felismerte, hogy a kereszténység felvétele az igazi útja a túlélésnek és annak, hogy a különféle törzsekből egy nemzetet alkosson. A valódi emberi kultúra számára ugyanis csak a keresztény értékek tudnak szilárd alapot teremteni.” A mise végén az áldás előtt a Szovjetunióban történt előző napi államcsínyre reflektált: azért imádkozott, hogy kerüljék el az újabb tragédiákat, és az elmúlt évek erőfeszítései, hogy a társadalom visszakaphassa szavát és méltóságát, ne kerüljenek veszélybe.

Végül látogatása utolsó hivatalos pontjaként, a pápa az Úri utcai prímási palotában a magyar katolikus püspöki karral találkozott, akiknek iránymutatást adott, és körvonalazta a jövő feladatait. Úgy vélte, hogy a magyar társadalom problémáit alaposan meg kell ismerni. Ehhez közös lelkipásztori terv kidolgozása és a Püspökkari Titkárság hatékony működtetése szükséges, valamint a földrész püspökeivel szoros kapcsolatot kell ápolni tapasztalatszerzés céljából. Az együttműködés mind a püspökökkel, mind a szerzetesekkel mind pedig a világi hívekkel fontos. A magyar katolikus egyház feladataként azt a célt tűzte ki, hogy missziós egyház legyen a szekularizálódó világban.

A pápa augusztus 20-án tért vissza a Vatikánba. Rövid búcsúbeszédében még arra kérte a hallgatóságot: „az állam és az egyház egyesítse erőit a közjó szolgálatában, hogy megvédje és előmozdítsa az emberi jogokat és az alapvető értékeket, amelyek nélkül egyetlen társadalom sem élhet.” Látogatása bátorítás, iránymutatás volt egy Európa keresztény gyökereiből táplálkozó, az alapvető erkölcsi normák talaján álló társadalom építéséhez.

----------------------------------------------------------------------------------------

https://barankovics.hu/ii-janos-pal-papa-elso-magyarorszagi-latogatasa/?fbclid=IwAR1TYDhuH4qiNckNJZdjzUco5p5rzs_TswwgoPYJV6BB1xQfZO2ycUvOTKw

---------------------------------------------------------------------------------------