2015.09.09.

Ferenc pápa először adott engedélyt arra, hogy egy stúdió a Sixtus-kápolnában készítsen felvételeket.

2019.12.30.

Négy évvel ezelőtt készült el az első stúdióalbumuk, ami különös, hiszen egy hivatalosan 1471 óta működő, de már több mint ezernégyszáz éves múltra visszatekintő együttesről beszélünk.

Tény, ami tény, a Cappella Musicale Ponti­ficia Sistina pápai jóváhagyással 2015-ben engedte be először a Deutsche Gram­mophon hangmérnökeit, technikusait világhírű szen­télyébe, a Sixtus-kápolnába, hogy felvehessék Cantate Domino című „bemutatkozó” lemezüket. Ezt azóta három másik követte. A jelenleg Massimo Palombella vezette együttes a reneszánsz fénykort fémjelző házi szerző, Palestrina műveiből állított össze egy CD-t. Nyitányaként a többszólamú egyházi zenéért kiálló és azt mesterien hitelesítő komponista egyik legismertebb művével, a Missa Papae Marcellivel, annak is eredeti, 1567-ben kiadott változatával. A Veni Domine adventi és karácsonyi énekeket tartalmaz a Vatikáni Könyvtár archívumából származó kuriózumokkal. Történeti jelentőségű különlegessége az is, hogy Perotinustól a Beata viscera Mariae Virginis szólóját Cecilia Bartoli énekli; női közreműködő ugyanis addig nem fordult elő náluk.
A kórus idén megjelent húsvéti lemeze, az O Crux Benedicta a böjti időszak és a nagyhét énekeiből nyújt válogatást: hamvazószerda, virágvasárnap és a nagyhét, a nagycsütörtöki krizma­szen­telő mise, az utolsó vacsora, nagypéntek és húsvétvasárnap misztériumaival. Az indítás egy gregorián antifóna, amelyet a reneszánsz kis és nagy mesterek zenei hitvallásai követnek. Gálvez, Soriano, Lasso, Festa, Rossello, Victoria, Rore és Anerio művei mellett természetesen ezúttal is hangsúlyosan szólalnak meg Palestrina kórusai.
A hetvenöt perces, mintegy húsz egyházi éneket tartalmazó lemez meghallgatása egyfajta meditáció, spirituális hangolódás az ünnepre. Az anyag nem mondható változatosnak, a kórus meglehetősen kötött repertoárjának köszönhetően egy idő után összemosódnak a hasonló tónusú, dinamikájú darabok, és egy szabályozott hömpölygésű, folyamatos zsongású zenei ciklussá olvadnak össze a szent énekek. A felvétel ereje, mindaz, ami igazán felejthetetlenné teszi, és ami hosszan velünk marad, leginkább az atmoszféra.

Csodálatos, egészen elképesztő az az összhang, az a varázslatos, éteri tisztaság és pontosság, ahogyan ez a kórus közvetíteni tud. És itt nem pusztán arról van szó, hogy egy stúdiólemez esetében addig vesznek föl újra és újra egy-egy részletet, amíg az nem lesz (szinte) tökéletes. A célzott tökéletesség, vagy legalábbis annak igénye itt kódolva van az előadókban. Bizonyára hosszan lehetne sorolni az okokat, indokokat: a hagyományt, a zenei tudást, a kinevezett vezető felkészültségét, a presztízst, a felelősséget, az igényességet, a sok évszázados múltra visszatekintő énekesi iskola kifinomult módszereit, amelyekkel apró gyermekkortól vonják be a liturgiába, a szent szolgálat rejtelmeibe az arra érdemes legjobbakat.
A Sixtus-kápolnában készült felvételek beszédes hangképek. Ez a zenei album is szinte jelenvalóvá teszi a vatikáni helyszínt. Halljuk a turistáktól mentes kápolna vastag csöndjét, amelyből kihasad a dús freskós falak és a mennyezet Michelangelo-látomásairól gazdagon, gömbölyűen visszazengő énekhang. Mintha valami csodálatos módon megmaradt, nemrég föllelt akusztikus időkapszulából szólalna meg a maga teréből a XV–XVI. század. Az onnan visszahozott-visszakapott fegyelmezett zenei rend, egy másfajta, már kissé távoli, mégis ismerős, tudat alatt hiányzó és megnyerő harmónia.

https://ujember.hu/reneszansz-hangkepek-husvetra/

-----------------------------------------------------------------------------------------