2015.03.29.

 

Március 29-én, virágvasárnap Ferenc pápa a Szent Péter téren tartotta az ünnepi szentmisét. Virágvasárnap az idén egyúttal a 30. Ifjúsági Világnap ünnepe is, ezért a körmenet elején fiatalok haladtak, kezükben hatalmas pálmaágakkal.

 

A virágvasárnapi szertartás fontos részét alkotja a virágok – pálma, olajfaágak, barka megáldása és a körmenet. A római virágvasárnapra ebben az évben is a dél-olaszországi Puglia régió ajándékozta a cserepes olajfákat.

Kétezer ilyen fonat érkezett a Vatikánba a virágvasárnapi szertartásra. Tovább él tehát az évszázadokra visszatekintő hagyomány, amelynek keretében a Szentatyának, a bíborosoknak és a püspököknek illetve a Szent Péter téren jelenlevő híveknek ajándékozzák ezeket a díszes fonatokat. A kezdeményezés, hogy a pápa kapja meg a legnagyobb parmurelit, 2003-ban kezdődött a pálmák kutatásával és tanulmányozásával foglalkozó központ és a sanremói „Il Cammino” elnevezésű szövetkezet jóvoltából. K

A központ képviselői és Sanremo polgármestere is jelen volt a szertartáson. A kezdeményezés emlékeztet arra a kiváltságra, amelyet Sanremo és Bordighera ligur városok a XVI. században elnyertek a pápától, miszerint ők biztosíthatják a húsvéti szertartásokra a pálmaágak fehér leveleit. A pápának átadott darab a legnagyobb, három pálmafonatot egyesít, amely a Szentháromságot jelképezi. 2,5 méter hosszú. 2004 óta a parmurelik díszítik a Szent Péter téren felállított oltárt Virágvasárnap.

 

1586-ra nyúlik vissza a parmurelik hagyománya

 

 

A virágvasárnapi szertartásra érkező „parmurelik” hagyománya 1586-ra vezethető vissza, amikor a sanremói Benedetto Bresca hajóskapitány elnyerte ezt a privilégiumot. Részt vett ugyanis a Szent Péter téren az obeliszk felállításán. V. Sixtus pápa a fontos esemény alkalmából teljes csendet rendelt el a hívek számára, halálbüntetéssel fenyegetve azt, aki megszegi az előírást. A sanremói kapitánynak köszönhető, hogy sikerült elkerülni a téren összegyűlt hívek tömegbalesetét, mert felkiáltásával jelezte a kőből faragott oszlopot emelő kötelek felforrósodását. A pápa ahelyett, hogy megbüntette volna, megköszönte gesztusát és felajánlotta, hogy cserében teljesíti kívánságát. A kapitány azt kérte, hogy attól kezdve ő és leszármazottai szállíthassák a pálmákat a Vatikánba. Azóta a liguriai város kézművesei készítik e speciális pálmafonatokat a virágvasárnapi szentmisére.

 

(Megjegyzésem: ez az egyik kedvenc történetem:

a kötelekre vizet kellett önteni, hogy csökkenjen a súrlódás, a kapitány a tengeren tapasztalatból tudta ezt, s azt kiáltotta:- Vizet! Öntsenek vizet a kötelekre!)

 

 

 

A szertartás a tér közepén álló obeliszk tövénél kezdődött, az Úr jeruzsálemi bevonulásának az emlékezetére. „Domenica delle Palme” – az ünnep olasz neve, pálmavasárnap, mert a zöld pálmaág a győzelem és megdicsőülés jelképe. Másrészt a szenvedés és a halál ünneplése is ez a nap, amelynek látható jele a vértanúságra emlékeztető piros miseruha és a szentmise során felhangzó passió, Urunk szenvedéstörténete.

Ferenc pápa kezében egyszerű, fából készült pásztorbottal lépdelt a miseasszisztencia végén a Szent Péter bazilika előtti szabadtéri oltárhoz.

„Ennek az ünnepélyes szertartásnak a középpontjában – kezdte beszédét a pápa – az az Ige áll, amit az előbb hallottunk a Filippiekhez írt levél himnuszában: „Megalázta magát” (2,8). Jézus megalázkodása. Ez a szó feltárja nekünk Isten stílusát, az alázatot, és következésképpen azt is, amilyennek a keresztény stílusának kell lennie: alázatosnak. Ez a stílus szüntelenül meglep bennünket és válságba sodor: soha nem tudunk hozzászokni egy alázatos Istenhez.

Isten megalázkodik, hogy együtt járjon a népével

A megalázkodás mindenekelőtt Isten stílusa – folytatta a pápa – Isten megalázkodik, hogy együtt járjon a népével, hogy elviselje hűtlenségeiket. Jól látjuk ezt a Kivonulás történetét olvasva: milyen megaláztatás az Úrnak meghallgatni az összes zúgolódást és panaszkodást. Mózes ellen lázadtak, de valójában Őellene, az Atyjuk ellen mentek, aki kihozta őket a rabszolgaság állapotából, és átvezette őket a pusztán egészen a szabadság földjéig. Ezen a héten, a Nagyhéten, mely a Húsvéthoz vezet minket, Jézus megalázkodásának ezen az útján megyünk. Csak így lesz az számunkra is „Szent”! – hangsúlyozta Ferenc pápa.

Együtt az Alázatossal, lépésről lépésre

Hallani fogjuk a nép vezetőinek a megvetését és a csalárdságaikat, hogy elveszetjsék őt. Jelen leszünk Júdás, a tizenkét apostol egyikének az árulásánál, aki eladja őt harminc ezüstért. Látjuk az Úr letartóztatását, és ahogy elhurcolják mint egy gonosztevőt; ahogy a tanítványok elhagyják őt, ahogy elhurcolják a főtanács elé, halára ítélik, ütlegelik és meggyalázzák. Aztán halljuk Pétert, a tanítványok „szikláját”, ahogy háromszor megtagadja őt. Halljuk a vezetők által fölizgatott tömeg üvöltését, mely Barrabás szabadon bocsátását és az ő megfeszítését kéri. Látjuk, amint a katonák kicsúfolják őt, bíborköntösbe öltöztetik, tövissel koronázzák. Aztán látjuk őt a fájdalom útján, a kereszt alatt, halljuk a tömeg és a vezetők gúnyolódását, akik kinevetik, ahogy ő király, az Istennek a Fia.

 

Isten útja, az alázat útja

Ez az Isten útja, az alázat útja! Ez Jézus útja és nincs más út. Nincs alázat megalázkodás nélkül! – folytatta homíliáját Ferenc pápa. Végigjárva egészen ezt az utat, az Isten Fia felvette a „szolga alakját” (v.ö. Fil 2,7). Valójában az alázat szolgálat is, vagyis helyet ad Istennek, önmagából kivetkőzve, önmagát „kiüresítve”, ahogy a Szentírás mondja. Ez a kiüresedés a legnagyobb megalázkodás.

Van egy, a Jézus útjával ellentétes másik út: a világiasság útja. A világiasság a hiúságnak, a gőgnek és a sikernek az útját ajánlja nekünk… Ez egy másik út. A gonosz ezt javasolta Jézusnak negyvennapos pusztai tartózkodása során. De Jézus habozás nélkül elutasította. Vele együtt, de csak az ő kegyelmével és segítségével együtt, mi is le tudjuk győzni a hiúságnak és az evilágiságnak ezt a kísértését, nemcsak a nagy alkalmak során, hanem az élet normális keretei között is.

„Seregnyi tanúságtevő” példája

Segítsen bennünket ebben sok-sok férfi és nő példája, aki csöndben és rejtettségben, minden nap lemondanak önmagukról, hogy másoknak szolgáljanak: egy beteg rokont, egyedülálló öreget, fogyatékos személyt, egy hajléktalant… - buzdított a pápa a homíliájában.

Gondoljunk azok megaláztatására, akik az evangélium iránti hűséges magatartásuk miatt hátrányos megkülönböztetést szenvednek és ennek árát a személyükben fizetik meg. Gondoljunk azokra a testvéreinkre és nővéreinkre, akiket azért üldöznek, mert keresztények, ők a jelenkor vértanúi: nem tagadják meg Krisztust, és méltósággal viselik a bántalmazást és a gyalázkodást. Őt követik, az ő útján! Valójában „seregnyi tanúságtevőről” beszélhetünk (v.ö. Zsid 12,1), napjaink vértanúiról. A Nagyhét során lépjünk mi is eltökélten az alázatnak erre az útjára, a mi Urunk és Üdvözítőnk iránti nagy szeretetből. A szeretet legyen a vezetőnk és adjon erőt nekünk. Ahol ő van, ott leszünk mi is (v.ö. Jn 12,26) – fejezte be virágvasárnapi homíliáját Ferenc pápa.

 

--------------------------------------------------------------------------

http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-nincs-alazat-megalazkodas-nelkul

 

---------------------------------------------------------------------------

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------

 

 

 -------------------------------------------------------------------------

 

 

 --------------------------------------------------------------------------

 

 

 ------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------

 

 

 ------------------------------------------------------------------------

 

 

 ---------------------------------------------------------------------------

 

 

 ----------------------------------------------------------------------------

 

 

 --------------------------------------------------------------------------