2018.01.30.

Vízmedencéket és barlangokat találtak Rómában a Celio dombon, egy volt földalatti kőbányában a SS. Giovanni e Paolo templom alatt, a Clivo di Scauro mellett, de mivel a templom az ókori Tempio del Divo Claudio (Az Isteni Claudius temploma) maradványaira épült, gyakorlatilag az ókori maradvány alatt is meghatározható a helye.
A tavak hálózata kézi erővel alakult ki, mivel a negyedik századig folyt itt a bányászat. Az eltelt 1600 év alatt sztalaktitok alakultak ki, és a medencékben meglepő módon, még ebben a nagyvárosi környezetben is kristálytiszta, baktériummentes a víz.

A Róma-Szenvedély oldalon részletes leírás található a Tempio del Divo Claudio, azaz az Isteni Claudius templomáról:

https://roma-szenvedely.eu/latnivalok/a-caelius-domb-celio/

Isteni Claudius templomának romjai a Celio domb nyugati oldalán láthatók. A templomot nem kis álszentséggel ifjabb Agrippina emeltette (a talán általa) megistenült férje emlékére, miután az Kr. u. 54-ben meghalt. A templom egy téglalap alakú pódiumon (emelvény) helyezkedett el, ami a dobtetőn állt, s az épület magasságát ezzel a Palatinus magasságáig emelte, hogy a környező kertek közül kiemelve már messziről észrevehető legyen. A templom 175×205 m alapterületű volt, ezt két emelet magasságban különböző helyiségek vették körül. Díszes oszlopcsarnok, a porticus Claudia övezte. A pódium nagy része a körülötte elterülő agyagfalakból készülhetett, melyből sok fennmaradt a keleti és a nyugati oldalakon.
A keleti oldalon, a mostani via Claudia mentén láthatók egy égetett agyagtéglából készített, nagy nyílásokkal rendelkező építmény romjai. A ruisztikus claudiusi stílusban megépített falak a Nero-féle építkezésben a díszlet szerepét vették át, ezek zárták le a Domus Aurea kertjeit. Eredetileg ellipszis vagy négyzet alakú tereket kereteztek, amik „víztározóként” működtek, melyet a Nero építette vízvezeték táplált. (Ez korábban talán márvánnyal lehetett befedve) Ez az un. víztározó táplálta a Domus Aurea szökőkútjait, melyek közül az egyik eredetileg a Claudius-templom része lehetett, és elképzelhető, hogy innen kezeltek egyes „vízijátékokat” is. A nyugati oldalon található falmaradványok valószínűleg annak az épületnek alkothatták a homlokzati részét, melynek közepén egy hatalmas bejárati lépcső állt, aminek maradványai Ss. Giovanni e Paolo közelében láthatók, ez egy agyaggal borított nyolc árkádos egységből álló maradvány. Ebből a részből is lehet következtetni az eredeti homlokzatra, aminek teljes nagysága nem látható, mert a mai utcaszint alatt 6 méterre fedezték fel a korabeli járdaszintet. Rusztikázott travertin tömbjei legszebb példái a korabeli építészeti stílusnak. A másik két oldalról nem maradt fent semmi, csak egy nagyon kis torzó az északi oldalon, amely egy ismeretlen, nem túl jelentős funkciójú épület lehetett. (valószínűleg valami „vízijáték” kiegészítője lehetett)

-------------------------------------------------------------------------------