1786-ban Goethe menekülésszerűen Itáliá­ba utazott, otthagyva magas állását a szász-weimar-eisenachi hercegség kormányában, és elhagyva Charlotte von Steint, a nála hét évvel idősebb udvarhölgyet, akihez tíz éve tartó, bensőséges, de valószínűleg plátói szerelem fűzte.

Kétéves utazása során Itáliában érték Goethét az első, megrendítő erotikus élmények: erről tanúskodnak a Római elégiák antik formában írt darabjai, a hirtelen fellobbant érzéki szerelem Faustina iránt.

Meglehet visszás, hogy az elsöprő szenvedélyekhez az arany egyengeti az utat; de hát nem lehet mai normáinkat minduntalan számon kérni a hajdani korokon: „Osztja a férfi szívében gyújtott lángokat, az meg / sose félti olasz módra nehéz aranyát.” – Római elégiák II. Vas István fordítása.

Történetünk Rómában kezdődik, az ókori Vicolo della Campana szűk utcájában, amely mára a Piazza Montanara térrel együtt eltűnt, a Via del Mare ,- ma Via del Teatro di Marcello megnyitására irányuló munkálatok során. Az egyik legszebb szerelmi történet egy ősi kocsmában és fogadóban fonódik össze, amelyet az ismert költő, Johann Wolfgang von Goethe „Római elégiáiban” mesél el, és amely így kezdődik: Miután elhagytuk a teret, a sikátorban haladtunk, amíg el nem értük a Campana tavernát és fogadót. A bolt sötétnek, hosszúnak és a nagyon alacsony mennyezetűnek tűnt, hátul jó kedélyű németek csoportja ült. Így hát úgy döntöttünk, hogy a szívélyesség és az öröm légkörében helyet foglalunk mellettük.

Hirtelen két nő lépett be a kocsmába, anya és lánya. A vidám anya magabiztos, kellemes hangulatot árasztott. A lánya igazi közember, sötét hajú, gömbölyded, nagy, büszke és bársonyos szemű. A lány velem szemben keresett egy helyet, közel az anyjához; annyira mozgatta a padot, és olyan jól tudott maga is mozogni, hogy a fél arcát és az egész nyakát a szemem elé tárta. Hangosabban beszélt, mint a rómaiak. Tölteni kezdett, felém fordult, töltött, és elszalasztotta a poharat. A bor az asztalra folyt, és kecses ujjával nedves köröket kezdett rajzolni a fafelületen. Mohón, fokozatosan követtem szememmel a vékony ujjat, és ő jól észrevette. Végül gyorsan lerajzolta a római ötös jelet és egy kis botot eléje. Amint megláttam, azonnal kört szőtt körre, hogy kitörölje a betűket és a számokat, de a négyes szám elragadó képe megmaradt a szememben.”

Az a négy, ami az akkori római szóhasználat szerint este tíznek felelt meg. Ez volt az az óra, amikor a szerelmesek látták egymást, egy mosoly és egy pillantás között, sok tudatlan ember előtt, és amelyet a szerelmes költő lelke a római elégiákban örökített meg. Így történt, hogy a gyönyörű Faustina saját története szerint elcsábította Wolfgang Goethét. A kocsma nevét nem közölték, de mindenki tudta, hogy az Osteria della Campana.

A kritikusok úgy ítélték meg, hogy Goethe Faustina iránti szerelme teljesen képzeletbeli, de a legújabb tanulmányok kimutatták, hogy a szerelmi történet valóban létezett. A San Nicola in Carcere templom  egyházközségi feljegyzései között felbukkant egy Faustina, Giovanni és Angela Carucci lánya, aki 1764. március 24-én született, és családjával egyfajta barlangban élt a várostól balra, az 'Arco dei Saponari, a Monte Caprino emelkedőjének elején. Fiatalon megözvegyült, bizonyára visszatért a szülői házba, és amikor találkozott Goethével, aki édesanyjával együtt járt a Vicolo della Campana-i kocsmában, nem lehetett több 23 évesnél. A költő ekkor 37 éves volt.

Goethe 1786. október 29-én érkezik Rómába, senki sem várja, hiszen inkognitóban utazik, de ez nem számít: "... útközben féltem, hogy nem érem el a célt; csak a Porta del Popolo alatt voltam biztos abban, hogy Rómába jutottam!… Most fiatalságom minden álmát átélve látom magam előtt… Igen, végre megérkeztem! A vágyam, hogy Rómába jussak, olyan heves volt, és utazásom minden pillanatával csak fokozódott.”

 A költő a Rione Ponte-i Osteria dell'Orsóban élt. 1865-ben I. Lajos bajor király egyik gyakori tartózkodása során emléktáblát helyeztetett el a következő felirattal: "ln diese tavern pleegte - Goethe sich zu begeben - Waehrend seinem aufenthalt - in Rom in den jahren - 1786-87-88".

"Ebben a fogadóban járt Goethe - tartózkodása alatt - Rómában az 1786-87-88-as években" A szóban forgó emléktábla, amely erről a szeretetről tanúskodik, valóban eltűnt a Piazza Montanara melletti teljes terület lerombolásával? A római néphagyomány a Piazza Margana "da Angelino - trattoria 1658 óta" egyik trattoriájába hozza vissza, ahol ma is megcsodálható. Ezt bizonyítja az Oktatási Minisztérium épületén kívüli emléktáblája is 1939-ből.

Ahogy Rómában mondják, minden legendában mindig van igazságszem. Ennek a szerelemnek az igazsága, amely annyira megmarad a költő elméjében és lelkében, hogy néhány évvel később, Velencében Goethe heves borzongással idézte meg a gyönyörű római emlékét. „Itt van Olaszország, amelyet már elhagytam! Az utcák még mindig tele vannak porral, gyönyörű az ország, de már nem találom Faustinát: nem, nincs többé Olaszország nem ezt hagytam el fájdalommal...".

----------------------------------------------------------------------------------------

http://www.sopi.it/Roma/Donne%20e%20amori/faustinagoethe.htm?fbclid=IwAR2FYwSbD7VVw2wkZfZQsfd2xD8ydgzvCKu1ovfwc-q1sF6kQSbqcHmlY4k

https://www.facebook.com/photo?fbid=409234505105487&set=pcb.409234801772124

http://ketezer.hu/2021/01/koszeg-ferenc-poliamoria-klasszikusa/

--------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------