5. Leendő témáival, könyvterveivel kapcsolatban Király Levente a következőket árulta el: „Miután Bud Spencerről és Terence Hillről külön-külön írtam már, jó lenne feldolgozni kettejük közös történetét is Verhetetlen páros címmel. De ehhez még gyűjtenem kell az anyagokat, az újabb információkat, kuriózumokat. Azon dolgozom, hogy ezekből kiteljen egy újabb kötet. Nagyon jó lenne.

Az viszont már biztos, hogy Riválisok címmel jövőre jelenik meg a Jean-Paul Belmondóról és Alain Delonról szóló könyvem. Kevesen tudják, hogy Belmondo is mélyen vallásos; gyerekkorában ministrált, akárcsak Terence Hill. Ráadásul fejből tudja az Aranycsapat valamennyi tagjának nevét, és Papp László volt a kedvenc bokszolója. Belmondo is sok szállal kötődik Magyarországhoz. Ő írta az Ennio Morriconéról szóló, novemberben megjelenő, A Maestro című könyvem ajánlóját. Morricone sem titkolta, hogy a tehetségét, az inspirációit fentről kapta. A hitből merített erőt, és komponálás közben Isten jelei ihlették. Azt mondta: a zene imádság, amely nagyon közel áll Istenhez.”

2020-11.07.
https://www.magyarkurir.hu/hirek/terence-hill-mindenkinek-van-kapcsolata-istennel-kiraly-levente-uj-portrekoteterol

Előzmény

Válasz

4. Akárcsak a húszéves, viseltes reverenda. Amit ugyanis most láthatnak a nézők Don Matteón, az ugyanaz a darab, mint amit az előző két évtizedben is viselt. „Néhány éve, némi unszolás után, beleegyeztem, hogy készítsenek nekem egy újat. El is mentem méretet vetetni. Aztán amikor megkaptam, felakasztottam az öltözőmben, és továbbra is a régi, foltozottat hordtam. Eleinte kaptam emiatt kritikát, de mióta Ferenc pápa regnál, senki nem szól egy szót sem, nyugodtan öltözhetek rongyos papnak.”
A Don Matteo sikerét Terence Hill előszeretettel osztja meg a kollégájával, Nino Frassicával: „Nagyon jó páros vagyunk, mint Don Camillo és Peppone. Félszavakból is megértjük egymást, az életben pedig nagyon jó barátok lettünk. Nemrég az egyik forgatási szünetben odajött hozzám egy asszony, és gyónni akart. Elmagyaráztam neki, hogy nem lehet, mert én nem vagyok igazi pap. Erre elment. De nem úgy látszott, mintha valóban meggyőztem volna – meséli Terence Hill, majd hozzáteszi: – A Don Matteo-sorozatban minden karakter önálló egyéniség. Az umbriai Gubbióban, ahol a filmet forgattuk, jóformán örökbe fogadtak bennünket. Az emberek a szerepünkkel azonosítanak minket: a pappal, a főtörzsőrmesterrel, Natalinával és a parancsnokkal. Nino Frassica nemrég azt mondta, hogy ezentúl őrmesternek fogja hívatni magát. Emberileg is szimpatikusnak találjuk egymást, és össze is barátkoztunk mindannyian.

Don Matteo alakja szerintem megállná a helyét a valóságban is. Biztos vagyok abban, hogy a misszionáriusok között előfordulnak ilyen papok, mint ő. Mindent megtettem, hogy mind a nyomozói, mind az egyházi szerepében mélyrehatóan és hitelesen ábrázoljam őt. Don Matteo elsősorban olyan ember, aki ki nem állhatja az igazságtalanságot, és kiáll az embertársai mellett.

Az epizódokat nem felületes, hanem inkább finom irónia jellemzi.”

Terence Hill nemcsak a filmekben játssza el, hogy katolikus, a magánéletben is tesz annak érdekében, hogy erősítse a hitét. 1980-ban, amikor Németországban tartózkodott, szívügye volt, hogy elmenjen megnézni az oberammergaui passiójátékokat, és időt szakítson a többórás előadásra. A Bajor-Alpokban található kis faluban 1634 óta tartanak passiójátékokat. A település lakói jelenítik meg Jézus életét és halálát. Arról, hogy 1981. szeptember 21-én megnézte a passiót, Terence Hill három nappal később beszámolt a ZDF Die Drehscheibe (Szerencsekerék) című adásában, bár a személyes benyomásait megtartotta magának. 2009-ben jelen volt XVI. Benedek pápa művészeknek tartott fogadásán is, 2015-ben pedig egy riporternő a torinói leplet felkereső zarándokok között figyelt fel rá...
https://www.magyarkurir.hu/hirek/terence-hill-mindenkinek-van-kapcsolata-istennel-kiraly-levente-uj-portrekoteterol

Előzmény

Válasz

3. „Nem adtam el a lelkem az ördögnek. Nem végeztettem plasztikai sebészeti beavatkozást. Egyszerűen egészségesen élek. Otthon vagyok, dolgozom és sportolok. Jól éreztem magam a reverendában. Don Camillo modern pap. Kerékpár helyett motorral jár, tud görkorcsolyázni, egyszóval egy lendületes lelkész.”

2000-ben indult útjára egy másik film, pontosabban egy sorozat, a Don Matteo. Hill ebben egy detektív papot alakít, aki egy olasz kisvárosban, Gubbióban deríti fel a rejtélyes bűneseteket. „Don Matteo olyan ember, aki soha nem ítélkezik, sosem tör pálcát azok felett, akik bűnt követnek el. Hiteles személy, folyton mosolyog, viccelődik és jó a humora. Okos ember, értelmes dolgokat mond, amikkel én csak egyetérteni tudok. És mindezt úgy mondja, hogy mindenki megérti, még azok is, akik nagyon távol állnak tőle” – véli Terence Hill, aki maga sem tudja, mi lehet a húsz éve tartó sorozat népszerűségének titka.

„Mi a siker receptje? Szerintem nincs ilyen. Ha lenne rá recept, senki sem bukna bele. Az ilyen mérvű siker alapja a színész számára egy jól kigondolt elegy, tényezők együttese, amely, mondjuk így, tökéletesen sikerült. Don Matteo egy kicsit olyan, mint Az ördög jobb és bal kezében a bandita. Nincs múltja, nincsenek rokonai sem. A sorozat egy pontján az is szóba jött, hogy esetleg karriert csinál, és püspök lesz, de ez elhibázott döntés lett volna egy olyan szereplő esetében, akiről nem tudjuk, honnan jön és hová tart. Don Matteo az, aki. Ő az ideális figura egy olyan sorozathoz, amelynek soha nincs vége. Amikor döntenem kellett a Don Matteo és az Alpesi őrjárat sorozat között, mert két ilyen hosszú sorozatot nem csinálhattam egyszerre, nem voltak kétségeim: Pietrónak, az Alpesi őrjárat vadőrének már kimerült a mondandója, már mindent megcsináltattak vele, amit lehetett. Ez Don Matteóval nem fordulhat elő. Persze az utolsó szót mindig a Rai mondja ki. Én a magam részéről tele vagyok lelkesedéssel és energiával. Tőlem folytatódhat a Don Matteo.”

Az umbriai vidék nagyon kedves Terence számára, mivel édesapja Ameliából, Terni tartományból származik. Mielőtt végleg rábólintott volna a Don Matteóra, módosításokat kért a sorozatban. A címnek és a főszereplő nevének azonnali megváltoztatását. Eredetileg Don Teodoro lett volna a figura filmbeli neve, a cím pedig Az ördög és a szenteltvíz (Il diavolo e l’acquasanta). Neki köszönhető, hogy mindkettő Don Matteo lett. Terence azonban ennél is tovább ment. Beleszólt abba is, hogy mivel közlekedjen a pap. „A sorozat ötletgazdája, Enrico Oldoini motoron képzelt el engem. Én azt kértem, hogy Don Matteo inkább biciklivel járjon, mert az környezetkímélőbb, és mert mozgalmasabbá is teszi a jeleneteket. Ma már azt mondhatjuk, hogy ez jó döntés volt: a bicikli Don Matteo szimbólumává vált.”

https://www.magyarkurir.hu/hirek/terence-hill-mindenkinek-van-kapcsolata-istennel-kiraly-levente-uj-portrekoteterol

Előzmény

Válasz

2. Király Levente szerint Terence Hill erős hite a válasz azokra a kérdésekre, hogyan tudta feldolgozni tizenhat éves fia elvesztését, miért fogadott örökbe két gyermeket, miért tartja fontosnak a folyamatos jótékonykodást, a másokra való odafigyelést. Az író-szerkesztőnek meggyőződése, hogy a fiatalok ezektől a mindenki által szeretett és tisztelt legendáktól, hiteles példaképektől tanulhatják a legtöbbet. Bud Spencernek és Terence Hillnek ráadásul hatalmas kultusza van Magyarországon. „Ha ők beszélnek Istenről, az jobban eléri a gyerekeket is. Egy könyvnek pedig mi más lehet a legfőbb célja, mint az, hogy hasson. Aki elolvassa, többnek, jobbnak érezze magát és a minket körülvevő világot. Van bennem egyfajta küldetéstudat is, hogy e kötetekkel megszólítsam a generációmat. Főleg azok után, hogy újságíróként, filmesként mindkettőjükkel találkozhattam: Bud Spencert és Terence Hillt is személyesen kérdezhettem, amit a Jóisten nagy ajándékának tartok. Így kötelességemnek éreztem, hogy ezzel a gesztussal ne csak a könyveimben bemutatott színészeknek adjak vissza valamit, hanem a Jóistennek is. A Zsugabubus cím szórakoztató, humoros olvasmányt ígér. Ez egy könnyen fogyasztható könyv. Bízom abban, hogy a fiatalok különösen értékelni fogják az üzenetét, amely a gondolkodásmódot, a lelkületet és a szemléletet is formálja.”
Terence Hill először 1983-ban öltötte magára a papi reverendát, amikor eljátszotta Don Camillo szerepét.

Úgy vélem, hogy így vagy úgy, de mindenkinek van kapcsolata Istennel.

Ez egy olyan bensőséges viszony, amit meg kell tapasztalnod” – mondja a színész, akinek a filmjeiben mindig a jó győz, a rossz pedig elnyeri a büntetését. Nem hal meg senki, nincs véresen komoly erőszak, csak karikatúraszerű bunyók, és hiányzik a filmjeiből a durva beszéd is. Kevés olyan színészt lehetne említeni, aki hitelesebben bújhatna egy pap szerepébe. Nem véletlen, hogy a Don Camillóban a nézők is hitelesnek találták.
„Pontosan tudtam, hogy kockáztatok színészként, de kockáztattam egy szép kis összeget is, tekintve, hogy a filmet én készítettem. És ha mindez nem lenne elég, rendezőként is debütáltam. Egyszóval igazi zsákbamacska volt ez a film. De láthatóan nyertem. A Don Camillo tetszett a közönségnek, és a kritikusok sem bántak rosszul velem. Vágytam arra, hogy kipróbáljam magam rendezőként, és valami újat csináljak. Színészként több mint ötven filmet készítettem a karrierem során, szert tettem némi tudásra. Gondolom, a pályája egy bizonyos pontján minden színész szükségét érzi annak, hogy a kamera mögé álljon. Van, akinek nincs alkalma arra, hogy ezt megtegye, és van, akinek nincs bátorsága hozzá. Én abban a helyzetben voltam, hogy rendezhettem egy filmet, és nagy lelkesedéssel meg is csináltam” – meséli Terence Hill, aki a film forgatáskor negyvennégy éves volt, és kitűnően érezte magát Don Camillo reverendájában.

Előzmény

Válasz

Terence Hill: Mindenkinek van kapcsolata Istennel – Király Levente új portrékötetéről
2020.11.07.
„Azt a tévhitet igyekszem eloszlatni, hogy a nők bálványaként számontartott szőke, kék szemű Terence Hill csupán kalandfilmeket, vígjátékokat készítő filmszínész volt. Ennél sokkal több. Egy igazi követendő példa, aki nemcsak a filmjeiben kelt a gyengék és az elesettek védelmére, hanem a való életben is" – állítja új kötetéről Király Levente újságíró, rendező, az MTVA szerkesztője.

A Velencében született, anyai részről német származású Mario Girotti, azaz Terence Hill zsivány kamasz, akrobatikus tornász, szerény családapa és nem utolsósorban világhírű művész. A Zsugabubus című könyvből nemcsak a vidám olasz komédiás filmes karrierjét ismerhetjük meg, de a világ egyik legzárkózottabb színészének személyiségébe és életébe is mélyebb bepillantást nyerhetünk.

Király Levente gyakran elmondja: Bud Spencer és Terence Hill filmjein nőtt fel, most pedig a róluk szóló publikációit, könyveit részben köszönetnyilvánításnak szánja a gyerekként tőlük kapott sok örömért és vidám óráért. Bud Spencerről készített Piedone nyomában című filmjéért és könyvéért, első külföldiként, San Gennaro-díjat vehetett át Nápolyban. Bud Spencer után szeretné bemutatni az olvasóknak Terence Hillt is. Mégpedig azt az arcát, amelyet a filmvászonról nem vagy csak kevéssé ismerhetnek a nézők: „Számomra azok az igazi, könyvet érdemlő színészek, akik nem csak színes egyéniségek, nem csak érdekes és különleges az életük, de lélekemelő gondolataik is vannak. Terence Hill is ilyen. Egészen más szemmel látja a világot, mint sok pályatársa. Vallásos neveltetését az édesapjának köszönhette, aki hívő katolikusként gyakran Assisi Szent Ferenc Virágoskertjéből idézgetett a gyermekeinek.”

Akárcsak Szent Ferenc, Terence Hill apja, Girolamo papa is Umbria régióból származott, történetei pedig a ferencesekkel kapcsolatos legendákról szóltak. „Az édesapám gyerekkoromban egy könyvet olvasott nekem Szent Ferencről. Ő a példaképem. Azóta vagyok hívő. Nem sokszor beszélek erről, mert

a hit számomra értékes és rendkívül személyes dolog. A kapcsolatom a vallással nagyon bensőséges: boldog, komoly, néha még haragos is. Azt hiszem, hogy nehéz az ilyen típusú kapcsolatokról beszélni, mivel folyamatosan változnak.

(...) Sok éve gyakorlom az isteni irgalmasság tiszteletét” – vallja Terence Hill, akit gyermekkora óta formál a katolikus hite.
Színészi karrierje során például visszautasította azokat a szerepeket, amelyekről úgy érezte, ellenkeznek az elveivel és a keresztény értékekkel. Mert Terence Hillnek nemcsak a Rambo szerepét ajánlották fel, amellyel aztán Sylvester Stallone írt filmtörténelmet…

https://www.magyarkurir.hu/hirek/terence-hill-mindenkinek-van-kapcsolata-istennel-kiraly-levente-uj-portrekoteterol

Válasz

6. – Az életmódján sem változtatott?

– Nem változtattam, sőt, olyan, mintha a betegség óta többet dolgoznék.

– A József Attila-díj mellett számtalan állami és irodalmi kitüntetés birtokosa. Legutóbb idén májusban Belgrádban vehetett át elismerést, az Aleksandar Tišma Nemzetközi Irodalmi Díjat. Miként látja, manapság a valóban fontos magyar könyveket ültetik át világnyelvekre?

– Engem elég sok nyelvre fordítottak, szerencsém volt. Meg sokat dolgozott értem a német kiadóm, a Suhrkamp.

– Milyen nyelveken jelentek meg művei? Németről, hollandról, szerbről tudok.

A Virágzabálók spanyolul és lengyelül, a focis könyvem (Eredetileg A ​titokzatos világválogatott címmel, 2006-ban jelent meg – M. M.) törökül, a Szerezni egy nőt horvátul, szlovénül, szerbül. Lett nyelvű novelláskönyvem is van. Most jelent meg olaszul az Isten. Haza. Csal. című novelláskötetem, és hamarosan követi a Könnymutatványosok legendája is.

– Lehet-e igazán sikeres egy hazai játékos a külföldi terepen?

– Vannak sikeres íróink, nem? Elég nagy respektje van a magyar irodalomnak, amelyet egyszerre tekintettek egzotikusnak és nagyívűen klasszicizálónak, és – most neveket nem akarok mondani –, íróinknak, akik a közelmúltban és ma is igencsak népszerűek. Ahhoz képest, hogy a magyar kis nép, elég sokan vagyunk elérhetők idegen nyelveken. Nyilván a siker szempontjából fontosak az eladási statisztikák. Nekem inkább a kritikai értékelésem gazdag.
– Ami a kritikát illeti, az imént említett belgrádi díjat egy olyan bírálóbizottság ítélte Önnek, amelyben ott ült Peter Handke osztrák író is. Miként látja az idén megítélt, botrányosnak talált Nobel-díját, amelyet a napokban vett át XVI. Károly Gusztáv svéd királytól a stockholmi királyi palotában?

– Valószínűleg nem cécó. Komoly morális dilemma. A kérdés, odaállhatok-e egy enyhén szólva is kétes természetű politikai hatalom mellé. Mondhatok-e gyászbeszédet háborús bűnös diktátornak? Szerintem nem szabadna. Én legalábbis határozottan óvnám, és óvom is magam az ilyesmitől. De hogy ez miként befolyásolja a műveim esztétikai megítélését, az más kérdés. Az irodalmi Nobel-bizottság szeret meghökkentően dönteni.

– Számos művét színpadra álmodták. Mikor jönnek már a történelmi-kalandfilmes Darvasi-feldolgozások?

– Van terv a Könnymutatványosok legendája megfilmesítésére. Hát, úgy egymilliárd magyar forintból menne is a dolog. Azt hiszem, ezzel válaszoltam is a kérdésére.

Fotó: Szilágyi Lenke/Magvető

Navarrai Mészáros Márton
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-valosag-tobbet-tud-mint-kepzelet-talalkozas-darvasi-laszlo-iroval

Előzmény

Válasz

5. – Visszatérve az új regényéhez: az egyik jelenetben egy paraszt elszellenti magát az úri társaságban, az intéző összecsinálja magát félelmében a gróf előtt, és a mű valamennyi szereplője vakon hisz egyfajta fátumban vagy isteni gondviselésben. Valóban ilyennek gondolja az újkor emberét?

– Nem az újkor embere ilyen. Vagyis nem csak az. És ezek képletes cselekedetek, tegyük hozzá.

– Kérdezzem-e egyáltalán, hogy véleménye szerint milyen a ma embere?

– Európa bizonyos részein sokat tanult. Az látható, hogy a hosszú elnyomás roppant károsan hat a néplélekre, amely könnyen lemond a demokratikus szocializáció nyilvánvalóan bonyolultabb, jóllehet ígéretesebb útjáról. Hát igen, a szabadság nem tejszínhab. Hanem inkább naponta leomló vár, amit újra és újra építeni kellene.

– Számtalan abszurd párbeszédet írt a regényébe. Azt sugallja ezzel, hogy a nyelv alkalmatlan lenne a pontos kifejezésre?

– Dehogyis alkalmatlan. Amiről mi azt gondoljuk, hogy abszurd, arról azt hisszük, hogy voltaképpen képtelenség. Csakhogy az úgynevezett valóságnál képtelenebb dolog nincsen. Mert mindenre, hangsúlyozom, mindenre képes. A valóság többet tud, mint a képzelet. Bizonyos abszurditást vagy az irracionális tobzódását nyilván megsínyli a nyelv. És akkor rontottságában lesz pontos. Olyan, mintha meghalt volna, úgy lesz pontos. Képtelenségekről beszél, és így lesz a legreálisabb.
– A Magyar sellőnek bonyolult a szerkezete: ebben a sokszereplős miniuniverzumban elindul egy történetszál, a narrátor elvágja, aztán visszatérünk hozzá, anélkül, hogy eleinte feltűnne a visszakanyarodás. Miként dolgozta ki ezt a struktúrát?

– Különálló novellákat fűztem egybe, közéjük, hozzájuk írtam, a szereplőket módszeresen összekapcsoltam, és közben úgy gondoltam az egészre, mintha egy filmet csinálnék. Intenzív és jó munka volt. Izgalmas. Néha magát alakította az anyag, de ez már ismerős volt.

– Napi szinten, alapvetően délelőttönként körmöli a penzumát, pedig tavaly – harminc év után – búcsút intett a Délmagyar című napilapnak, ahol állandó tárcarovata volt. Szív Ernő írásai viszont az ÉS tárcarovatában jelennek meg évek óta, havi rendszerességgel. Mindig van mit írnia?

– Igen, de eléggé szoktam figyelni, mert az élet folyamatosan újabb témákkal szolgál. Ez az egész olyan, mint egy sírig tartó, monstre jazzkoncert. A főfutamok megvannak, eltérünk tőlük egy kisszínesben, improvizálunk, kicsit módosítunk, aztán visszatérünk a nagysodorhoz. Néha többször írom meg ugyanazt, de ez nem baj, nekem a kis módosulások is érdekesek.

– Három éve kórházban ápolták tüdőgyulladással. Az életveszély miatt átértékelt valamit az életében?

– Megrendített, de a gondolkodásomon nem akartam változtatni.

Előzmény

Válasz

4. – Van remény a kiútra az olyan elnyomó élethelyzetekből, mint amilyet a regényben hol nyers realizmussal, hol költői áradással bemutat?

– Sokat gondolkodtam azon, hogyan válaszoljak erre kérdésre, amit a regény írásakor is föltettem magamnak. Megválaszoltam. Ha megmondanám, hogyan, az spoiler lenne.

– A regénybeli intéző a legtöbb érzését válogatott káromkodásokkal élve fejezi ki. Honnan nyert ihletet a változatos nyelvi megnyilvánuláshoz?

– Csak figyelni kell. A hatalom, a hatalmi ember szereti hallatni a hangját. Mintegy szerelmes az artikulációjába. Kiváltképp szeret fecsegni, hosszan, csapongóan beszélni, szónokolni, és teszi ezt addig, míg a nyilvánvaló, mit ne mondjak, arcátlan valótlanságot már maga is elhiszi.

Szerintem nem a csúnya szó az igazán csúnya, hanem a kenetteljes vagy elragadtatott hazugság. Az sokkal csúnyább. Hannah Arendt azt mondja valahol, hogy a hazugság ellentéte nem az igazság, hanem az őszinteség.

– Sokan ellenérzéssel viseltetnek a nyelvi szabadosság iránt, és különösen elfogadhatatlannak tartják a káromkodás megjelenését az irodalomban. Mennyiben foglalkoztatják – akár ilyen szempontból – az olvasói elvárások?
– Bocsánatot kérek, de regényírás közben egyáltalán nem érdekel az olvasó. Sajnos nem érdekelhet. A regény érdekel, a témám, a figuráim, az úgynevezett mondanivalóm. Nincs kacsingatás. És nem kívánok megfelelni semmiféle elvárásoknak, mert az nagyon rossz út.

– Többször nyilatkozta, hogy rétegírónak tartja magát. Végeredményben mit jelent ez?

– Például egy bizonyos dramaturgiai bonyolultságot. Az értelmezés sokszínűségét. Megboldogult Tarján Tamás egyszer botrányírónak is nevezett. Ezt nem nagyon értettem, inkább csak sejtettem, hogy arra gondol, sokszor lépek át határokat. Hát igen, a szövegeim nem mindig növelik a komfortérzetet. Irodalmi alteregómnál, Szív Ernőnél talán más a helyzet.

– Azért is kérdeztem rá erre, mert „rétegíróként” számottevő sikereket ér el a piacorientált könyvszakmában: jól fogyó könyvek, újranyomások, színpadi és hangoskönyves adaptáció, számtalan közönségtalálkozó, sok dedikálás, közönségdíjak, irodalmi kitüntetések…

– Panaszra semmi okom. Azt hiszem, elég sokat dolgozom. Különben a legjobban gyerekek közé szeretek járni, ezt teszem is rendszeresen a mesekönyveimmel. Száz gyereket elvezényelni délután kettőkor, az mindig nagy kihívás!

– Ha valami miatt rétegíróként tekintenék Önre, az kétségkívül a nyelvi intenzitása lenne. De a nyelv erőssége a szépírónál inkább előny, mintsem elidegenítő effektus. Így látja ezt az olyan sokat dicsért nyelv gazdája is?
– Vannak rétegíró barátaim, akik sokkal tárgyilagosabban, visszafogottabban használják a szavakat. Neveztek engem „mondatírónak” is. Az biztos, hogy az én mondataimban bőven van érzelem, képiség és szenvedély, de talán fegyelem is. Elképesztően hajlékony, gazdag a nyelvünk, azt hiszem.

Előzmény

Válasz

3. – A regényben Henrik, a grófi intéző tudatosan manipulálja az uradalom lakóit. Egy alkalommal azt állítja, hogy a városukban azért nincs poloska, mert a közösséget értő elöljárók vezetik. Máshol bezzeg dögivel tanyázik a rovar. Mennyire érdemes belelátni ebbe az exemplumba az európai migránspolitika pró és kontra irányultságú propagandahangulatát?

– Meg hát szállnak a kövek, bizonyos csoportok dobálnak, és a kövek bárkit eltalálnak. Az állatok is hullanak. Bizonyos társadalmi jelenségek kéretlenül ismétlik magukat: a menekülés, a nagy tragikus népmozgások. És az sem újdonság, hogy a krízisből, a kritikus társadalmi helyzetből mindig az erő politikája nyer a legtöbbet, annak árán, hogy a korlátait lebontja, démonokat növeszt, és szellemi értelemben dehumanizálja a mindenkori alattvalót.

– Nem (aktuál)politizál, mégis foglalkoztatja a politika? Az én szememben a Magyar sellő – már a témája miatt is – a legsúlyosabb, legbátrabb regénye.

– Szekszárdon azt mondták, hogy dühös könyv. Hogy a legharagosabb regényem. Egerben a titokzatosságát is hangsúlyozták. Nagygéci Kovács József kritikus barátom a hatalmi manipuláció természetét elemezte a Magyar Hangban. Békéscsabán sokat beszélgettünk a regény költőien hömpölygő nyelvéről, amelyet olykor durva, brutális beszólások állítanak meg. Volt, aki a történet biblikusságát értékelte. Én az értékelhetőségnek ezt a sokszínűségét jó jelnek tekintem.

– Kapott a könyvért hideget is?

– Előfordult már följelentő olvasói levél. De ez nem érdekes.
– Részben vagy teljesen igazat kell szólnia a tollforgatónak? A regényben feltűnő egyik legkülönlegesebb teremtmény, a tortúramester kapcsán vetődött fel bennem a kérdés: lehet-e hazug az, aki írásra adja a fejét? „Te jól tudod, a költő sose lódit: / az igazat mondd, ne csak a valódit” – írta egykor József Attila, egy szegedi „társa.”

– Hogyne lehetne igazat mondani! Lásd ezt a másik szép fogalmat: „az írástudók árulása”. Hányszor hozta magát kényes helyzetbe író és költő csak a mi szűkebb vidékünkön, amikor kokettált a hatalommal, elvtelen kompromisszumot kötött, amikor félrenézett, amikor besimult. Kevés az olyan nagyság, akit nem érintettek a hatalmat kiszolgáló szirénhangok, mint például Mészöly Miklós, Mándy, Ottlik vagy Nemes Nagy Ágnes. De a helyzet bonyolult. Tar Sándor nagy író. Az is maradt, mindenek ellenére. És hogy azzá vált, ahhoz a besúgása okozta folyamatos lelki konfrontáció is kellett neki.

Előzmény

Válasz

2. A valóság többet tud, mint a képzelet – Találkozás Darvasi László íróval
2020.01.11.
Az úgynevezett valóságnál képtelenebb dolog nincsen, állítja Darvasi László szépíró, akinek Magyar sellő című új kötete a közelmúltban jelent meg a Magvető Kiadó gondozásában.

Az ötvenhét éves szegedi gyökerű szerző Heinrich von Kleist hangjába és tragikus világlátásába szeretett bele. Mint mondja, nem ez az első műve, amelyet a német klasszikus ihletett. A József Attila-díjas Darvasi elhivatottságról, gyermekekről, színpadi és filmes feldolgozásokról, valamint íróink külföldi respektjéről is beszélt lapunknak.

– Új regénye, az ősszel megjelent Magyar sellő a romantika pontosan meg nem határozott idején játszódik egy kitalált német városban. Előző regénye, a 2016-ban kiadott Taligás ugyancsak a XVIII. századba kalauzolja olvasóját, cselekményének színhelyei Bécs, Pest és Szeged. Miért vonzódik az újkorhoz?

– A Taligás esetében a szegedi boszorkányper meglehetősen sötét története inspirált. A Magyar sellő írásakor pedig Kleist nem szűnő modernitása és örvénye.

– Az említett két regény akkurátus műfaji besorolása valódi kihívást jelenthetne az irodalomtörténészeknek és a kritikusoknak. Ön minek tartja a Magyar sellőt, és minek nevezné a Taligást, ezt a két, tematikailag hasonló művet?
– Nem akarnék többet mondani annál, mint amit Ön is állít, mármint, hogy regények. A Taligás nagy belső monológ, miközben road movie. A sellő világa pedig első pillantásra afféle diktatórikus tesz-vesz városnak tűnik, ahol azért minden szereplő megkapja a maga sorsát. Szándékaim szerint azonban mélyülnek, dimenziót kapnak a karakterek. A Magyar sellő diktatúrája nagyon nyers, de szimbolikus.

– Mikor akadt rá a sellőre?

– Kleist hangja, tragikus világlátása régóta vonz. A kilencvenes években volt egy drámám, Bolond Helga a címe, játszották Debrecenben, Pesten, Szegeden, Avignonban. A Bolond Helga érintkezik Kaspar Hauserrel, ezzel a titokzatos és szerencsétlen senkifiával. Helgát egy egész város, annak tiszteletre méltó polgárai használják. Olyan értelemben. A német vonal érdekelt. A sellő voltaképpen egy gyerek, egy vízi lény, Kleist tudósít róla. Királyi tóban fogják, Magyarországon. Szóval, ebből a Maugliból az új regényemben sellőt csináltam.
https://www.magyarkurir.hu/hirek/a-valosag-tobbet-tud-mint-kepzelet-talalkozas-darvasi-laszlo-iroval

Előzmény

Válasz