A Farnese-palota koszorúpárkányának történetét Vasari előadásából ismerjük, ki azt Michelangelo s még pontosabban Antonio da Sangallo élettörténetében beszéli el. Minthogy Vasari e párkány pályázatában maga is részt vett, pontosan ismerhette a körülményeket s előadása is a teljes tárgyilagosság és megbízhatóság benyomását kelti. E szerint Antonio da Sangallo "a homlokzatot a második emelet ablaksorával már befejezte s csupán az épületet övező koszorúpárkány hiányzott még. A fenkölt szellemű és kitűnő ítéletű pápa a lehető legszebb és leggazdagabb párkányt óhajtotta s ezért az Antonioén kívül Róma összes legjobb építőművészeivel is készíttetett terveket, hogy a legjobbat választhassa, noha az építést mindenesetre Antoniora akarta bízni. És így egy reggel, midőn a Belvedereben reggelizett, elébe vitettek mind a tervrajzok, Antonio jelenlétében. E tervek szerzői voltak: Ferino del Vaga, Fra Bastiano del Piombo, Michelangelo Buonarroti és Giorgio Vasari, ki akkor még ifjú volt és Farnese bíboros szolgálatában állott, akinek és a pápának megbízásából az említett koszorúpárkányhoz nem egy, hanem két különböző tervrajzot készített. Buonarroto azonban tervét nem hozta el maga, hanem úgy küldte el az említett Giorgio Vasarival, akinek, midőn az rajzait elvitte hozzá, hogy baráti véleményét hallja róluk, Michelangelo átadta saját tervét, hogy a pápához vigye s hogy mentse ki őt, minthogy rosszulléte miatt nem jelenhetik meg személyesen. Mindezen dolgok nagyon nem tetszettek Antonionak."1 Michelangelo életrajzában azután elmondja Vasari, hogy a pápa Michelangelot bízván meg a párkány építésével, az egy teljes nagyságú részletet elkészíttetett fából mintának s azt próbaképpen a palota egyik sarkára helyezte. Miután ez általánosan tetszett, az egész párkányt e szerint építette, sőt Antonio halála után a palota építését többrendbeli változtatással szintén ő fejezte be.
.....
Nem Michelangelo támadja Antonio pályatervét, hanem éppen megfordítva, a Sangallók köréből került ki a pápához intézett beadvány Michelangelo terve ellen. Michelangelo lemásolta azt magának, talán, mert felelnie kellett rá. Eszerint az összes következtetések, melyeket e levélből Springer, Symonds, Geymüller és mások levontak, elesnek s a Farnese-palota párkányának történetét újra kell fogalmazni.

Michelangelo párkánya - - egyéb munkáihoz hasonlítva - - feltűnően szigorú, úgy hogy a birálat épp ezen munkájával szemben, még Antonio álláspontjáról is, túlzottnak és igazságtalannak mondható. Lehet, hogy a megbírált párkányrajz vagy modell tényleg olyan önkényes és szeszélyes volt, mint ahogy e kritika állítja, s Michelangelo épp e birálat következtében, kénytelen volt a végleges kivitelnél magát mérsékelni.

http://www.mke.hu/lyka/07/194-198-parkany.htm