Hol találjuk az Apostol sírját?

Az idegenvezetőnk magabiztosan vezet az egyik mauzóleumhoz, és itt, a Vörös Fal közelében mutat majd egy feliratot: En Petr[…]i. Ez lesz a kirándulás célpontja. 1968, június 26-án VI. Pál pápa, elfogadva Margherita Guarducci régész asszony kutatási eredményét bejelentette, hogy itt nyugszanak Péter csontjai. (Korábban a sír felfedezését is bejelentették már, de a tényleges földi maradványokról megtalálásáról ekkor nyilatkoztak először.)

Ez azért kétséges. A temető ugyan már Nero császár korában használatban volt, vagyis ha Szent Péter tényleg a közeli arénában lelte a halálát időszámítás szerint 64-ben, könnyen lehet, hogy itt helyezték végső nyugalomra. De a mauzóleumok későbbiek, még a legrégebbi, a ma „A” jellel ellátott sírhely is az időszámításunk szerinti 130. év környékéről származik, a legfiatalabb pedig talán Konstantin korából. Vagyis, masszív temetői építkezés folyt 60-70 évvel Péter halálát követően.

Így, ha Péter holtteste tényleg idekerült, és ez már önmagában is feltételezés, akkor biztos, hogy el is költöztették. Ha elköltözették, akkor már csak írásos emlékekben követhetjük a nyomát. Ha írásos emlékekben követjük a nyomát, akkor sincs kortárs feljegyzésünk, inkább csak utalások és visszaemlékezések kora keresztény szerzőktől és római történetíróktól. Túl sok a feltételezés, így a szenvedélyes Guarducci, aki élt-halt az eredeti megtalálásáért, csak nehezen tudta bizonyítékait összebarkácsolni.
Mégis lehetséges, hiszen Péter mártíromsága után könnyen kerülhetett ide, a nekropoliszba. Jézus követői szívesen helyezték nyugalomra halottaikat a vértanúság közvetlen közelében. A későbbiekben akadtak már vagyonos keresztény ingatlan tulajdonosok, akik befogadhatták mauzóleumaikba az Apostolt, mint például a Juliusok családja. Az ő házukban még ma is láthatjuk a mozaikot, ahol egy férfi figura Helioshoz hasonló szekéren száguld, de már felismerhetőek a keresztény ikonográfia jegyei. Sol Invictus, vagy Jézus – nehéz szétválasztani őket.

De nem azért jöttünk, hogy leleplezzünk, hanem azért, hogy felfedezzünk. Péter sírja egy időre eltűnt, majd megtalálta Konstantin, aki egyúttal a jeruzsálemi Szent Sír felfedezője is. A titok, amit feltárt, csak addig őrzi az áhítat és csodavárás erejét, amíg képes visszaöltözni titokká. Mondjuk a föld alá bújik, sötétben pihen, és megnehezíti a látogatók dolgát. Így mindenki újra felfedezheti – és ezzel a titok örök felfedezése mindenki számára biztosított. Vatikáni csoda.

http://hvg.hu/utazas/20130213_Sotet_titok_nyugszik_a_Vatikan_alatt#utm_source=hvg_top&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2013_02_14&utm_content=top2&type-id=HvgTopHvg&user-id=16C55141

Előzmény

Válasz

Érdekes leírást találtam Szent Péter sírjáról:
Péter apostol sírja a Szent Péter-bazilika alatt rejtőzik. Krisztus tanítványának nevét ezért szó szerint érthetjük: Jézus Simonról keresztelte át Péterre, vagyis Sziklára hiszen rá épül majd a keresztény hit és egyház. (Latin eredete a nőnemű petra, vagyis kő, aminek férfi végződést adott a Mester – mielőtt valaki a latinba belekötne, a görög verzióban, az Újszövetség nyelvén ugyanezek a szavak és formák működnek.)
Hogy erről saját szemünkkel is meggyőződjünk, és láthassuk Péter sírját, regisztrálnunk kell a különleges túrára. Ezt megtehetjük faxon (+39 06 69873017), személyesen az Ásatási Hivatalnál vagy emailben (scavi@fsp.va). A regisztrációt érdemes egy jó héttel előre megejteni, hiszen naponta maximum 250 fő látogathatja meg a szent helyet, és az egyes csoportok nem lehetnek nagyobbak, mint 12 fő.
A kirándulás 10 euró fejenként, fiataloknak (akik elmúltak 14 évesek) 5 euró. Fényképezőt tilos használni, és a konzervatív öltözködés is kötelező.

A séta a Bazilika közvetlen közelében kezdődik, elsétálunk a svájci gárdisták mellett. Utána le a föld alá, a Halottak Városába… és az elnevezés nem félrevezető egyáltalán. Valóban nekropoliszként funkcionált az antik temető egykor. A római polgárok itt, a város szomszédságában helyezték nyugalomra hozzátartozóikat. Annyira nem is voltak nyugodtak ezek a halottak, legalábbis az élők szerint semmiképpen nem bírtak magukkal, hiszen síron túli állapotban folytatták nagyjából ugyanazt a lehetetlen viselkedést, mint síron innen. Ezért a holtakat félő élők saját, evilági metropoliszuknak megfelelően építették fel a Halottak Városát. Teljes otthonokat rendeztek be hétköznapi házakban, a város mauzóleumokból áll.
Ezért a kirándulásunk a sötét, alvilági, hűvös és mindig kissé dohos főutcán folytatódik. Hátborzongató, mint Dante pokoljárásának egyik illusztrációja. Öröknek tűnik a sötétség, pedig csupán 600 éve uralkodik. A Halottak Városa több, mint ezer évig a földfelszínen állt, nappal D-vitaminban fürdött, éjjel holdfényben, és ezen az sem változtatott, hogy Konstantin az első, a Régi Szent Péter-bazilikát a 4. század közepén itt építette fel. Ő még nem igázta le a halottak otthonát, a régi mauzóleumok és az új vallás temploma megfértek egy telken.

Csak 1447 után takarták el a napfényt a nekropolisz polgárai elől, amikor V. Miklós pápa egy új Szent Péter-bazilika felépítése mellett döntött. Természetesen mind a császárt, mind Miklós pápát az inspirálta, hogy valóban az apostoli földi maradványokon emelkedik a Bazilika.
http://hvg.hu/utazas/20130213_Sotet_titok_nyugszik_a_Vatikan_alatt#utm_source=hvg_top&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2013_02_14&utm_content=top2&type-id=HvgTopHvg&user-id=16C55141

Válasz

Nem elhallgatható, hogy vannak ellenvélemények a korábban általam leírtakkal szemben (valláskritika).
"1939-1949 között rendkívül fontos ásatásokat folytattak a Vatikánban, illetve a Szent Péter bazilika alatt. A jelenlegi oltárt is elmozdították és a régészek egy i.u. 160-ból származó síremléket találtak alatta. Ez a síremlék alatt egy másik sírt találtak; felirat, évszám, személyes tárgyak, - ékszer, csat, stb. - nélkül. Csak csontok voltak benne. Az ásatásokat felügyelő Monseigneur Ludwig Kaas a csontokat becsomagoltatta és elvitte egy titkos helyre, eldugta, mert azoknak fantasztikus szentséges dolgokat tulajdonított.
Majd, húsz évvel később egy lelkes keresztény kutató asszonyka, Margherita Guarducci véletlenül belebotlott a csontokba, Kaas idevonatkozó feljegyzéseivel együtt. Az asszonyka rögtön szaladt VI. Pálhoz, akinek megsúgta, fülébe ültette a bogarat: Megvan Szent Péter csontja!
A pápa azonnal elrendelte a csontok vizsgálatát, melynek szövete megvizsgálása után megállapították, hogy a csontok egy hatvan éves ember csontjai. Ez volt minden tudományos adat, melyen kívül semmi mást nem lehetett megállapítani. Ez azonban VI. Pálnak elegendő volt, 1968 június 26-án ünnepélyes keretek között bejelentette; ezek Szent Péter eredeti maradványai, ereklyeként a legnagyobb becsben kell tartani, mert szintén bizonyítják Péter történelmi létezését."
http://vallaskritika.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=44213

Válasz

Milyen érdekes! Magyar építész is :Hugyecz László (1893-1958)
(Hudecz László, Laszlo Hudec, Laszlo E. Hudec, Ladislaus Edward Hudec) részt vett
Szent Péter sírjának feltárásában.
Amikor Hudec a feleségével együtt Olaszországba költözött, magával vitte azt a levelet, amelyet a jezsuitáktól kapott, hogy adja át a Vatikánban. XII. Pius megköszönte az egyháznak tett építészi szolgálatait és felkérte, legyen tagja a Szent Péter sírját feltáró csoportnak.

A régészekből, építészekből, teológusokból álló, nemzetközi tekintélyű csoport négyévi munkával bebizonyította, hogy az az urna, amelyet mélyen a Szent Péter bazilika alatt találtak meg, valóban Szent Péter csontjait tartalmazza. A bazilika alatti ásatások befejeztével Hudec a kaliforniai Berkeleybe költözött, ahova egyetemi tanárnak hívták. A Szent Péter sírjának feltárásáról tartott 1950-es előadása akkora érdeklődést keltett, hogy arra még az akkori amerikai külügyminiszter is Berkeleybe repült Washingtonból.
A Szent Péterrel való találkozás gyökeresen megváltoztatta Hugyecz-Hudec László életét: mélyen vallásos lett, hirtelen zenével és írással kezdett foglalkozni és rengeteget tanított. Szívinfarktusban halt meg 1958. október 26-án Berkeleyben.

http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/hudec.html

Válasz

Részlet az Angyalok és démonok című könyvből

A Necropolis szó szerint azt jelenti: a holtak városa.
Mindaz, amit Robert Langdon valaha is olvasott erről a helyről, nem volt elegendő ahhoz, hogy felkészítse a látványra. A hatalmas földalatti üreg tele volt málladozó mauzóleumokkal, amelyek kis házikókként sorakoztak a barlang padlózatán. A levegőt átjárta az enyészet szaga. A pusztuló síremlékek között szűk ösvények kanyarogtak, amelyek töredezett téglákkal és márványlapokkal voltak kikövezve. A föld kiásatlan részei ezer oszlopként támasztották alá az agyagos mennyezetet, amely árnyas égboltként borult a kis falu fölé.
Íme a holtak városa, gondolta Langdon, a tudományos kíváncsiság és a nyers félelem között ingadozva. A többiekkel együtt mind mélyebbre hatolt a kanyargós járatokon.
Chartrand volt az első, aki a camerlengo hatása alá kerülve áthaladt a kapun, ezzel is bizonyítva, hogy hisz a camerlengóban. Glick és Macri a camerlengo javaslatára nagylelkűen ráállt, hogy a kamera lámpájával segíti a kutatást, de még a rájuk váró dicsőséggel együtt is - már ha sikerül élve kijutniuk innen - kétséges volt, milyen motívumok vezérlik a két riportert. Vittoria volt a legkevésbé lelkes a társaságból, és Langdont erősen nyugtalanította, hogy a női megérzésre emlékeztető szorongást lát a szemében.
Túl késő már, gondolta Langdon, miközben a többiek után sietett Vittoriával. Már nem szállhatunk ki.
Vittoria néma volt, de Langdon tudta, hogy mindketten ugyanarra gondolnak. Kilenc perc nem elég arra, hogy kimenekülhessenek Vatikánvárosból, ha a camerlengo tévedett.
Ahogy futottak a mauzóleumok között, Langdon érezte, hogy fárad a lába, és meglepve észlelte, hogy a csapat immár egy emelkedőn halad fölfelé. A magyarázat, amikor végre eszébe ötlött, megborzongatta. Az előtte fekvő terület topográfiája Krisztus idejére megy vissza. Langdon lába az eredeti Vatikán dombját taposta! Hallotta már a vatikáni tudósok azon állítását, hogy Szent Péter sírja majdnem a Vatikán-domb tetején van, és mindig elgondolkoztatta, vajon honnan tudják. Onnan, hogy még most is megvan az az átkozott domb!
Langdon úgy érezte magát, mintha a történelem lapjain futna keresztül. Valahol előtte ott volt Szent Péter sírja - az ősi keresztény relikvia. Nehezére esett elképzelni, hogy az eredeti sírt mindössze egy szerény kápolna jelölte. Ma már nem így van. Ahogy Péter hírneve nőttön-nőtt, új szentélyeket emeltek a régi fölé, és immáron százharmincöt méter magas volt a tiszteletadás, egészen Michelangelo kupolájáig, amelynek csúcsa néhány milliméteres eltéréssel pontosan az eredeti sir fölé esett.

Válasz

Szent Péter sírjáról írt könyvet találtam ( fekete-fehér képekkel):
THE TOMB OF ST. PETER
by Margherita Guarducci
© 1960, Hawthorn Books

http://saintpetersbasilica.org/Necropolis/MG/TheTombofStPeter-1.htm

http://saintpetersbasilica.org/Necropolis/MG/TheTombofStPeter-4.htm

Válasz

Köszönjük. A Necropolisban virtuális utat tehetünk Szent Péter sírjához a következő link segítségével ( 3D -s link):
http://www.vatican.va/various/basiliche/necropoli/scavi_english.html

Válasz

Ha az ott az aranykoporsó, akkor ez nem Szent Péter Sírja.Én a Vatikánnal foglalkozó tudós vagyok.Szent Pétert a Necropolisban temették el, ennek a bejárata az aranykoporsó előtti valamelyik "tetővel" letakart nyílásba van, amit a képen láthatunk. Az aranykoporsóba bíborosi övek vannak.

Válasz