A klasszicista Antonio Canova Napóleon húgáról,
Pauline Borgheséről készült szobra (1808)
nem csak vénuszi szépségű istennőként kapcsolódik az antikvitáshoz, hanem kompozíciója egészével is. A fél könyökre támaszkodó sírszobrok hagyománya egyértelmű. Az alatta megjelenő, kőből faragott ágy stílusában tökéletes részletgazdagsággal mutatja a
klasszicizmus divatos antikizáló formáit, a magas, díszes lábai közötti részt kitöltő faragott drapéria a szarkofágok tömbszerűségét idézi.
Pauline Borghese szobra az élettel teli etruszk házaspárok sírszobrához hasonlítható, hiszen boldog, kényelmes helyzetet jelenít meg. A mezítelen, szép testet egy anyagszerű, feszes, ívesen hajló márványmatrac tartja, aminek valós méretaránya és élethűsége erőteljesen bevonja a nézőt a mű terébe. Pauline vénuszi
alakja erotikus, csábító hús-vér nőt mutat, így sajátosan keveredik az antik ágyábrázolások hagyománya és a valódi élet. Feltételezhető, hogy a hercegnő, aki büszke volt a testére,
ténylegesen meztelenül állt modellt a művésznek. A szobrot saját maga rendelte, és a Venus Vinctrixhez ragaszkodva teljesen lepel nélkül kívánta volna testét bemutatni. Alakjának kialakítása természetutáni, egyéni tanulmányra utal, amely ellentmond a klasszicista esztétika
túlzottan naturális jellegének, azonban az arc már sokkal közelebb áll az olimposzi Venushoz, mint Pauline egyéb korabeli portréihoz.
Az ágyábrázolások eddig kialakult hagyományának tekintetében Canova szobra jelentésében és formáiban is újdonságot jelent, mert hiába is idézi meg az etruszk sírszobrokat, valójában az alkotás nem síremlék. A női szépség bemutatására tett kísérlet önállóan sosem volt témája
az ágyábrázolásoknak, az ilyen fokú jelenidejű megfogalmazás sem, amit a korában híres, egyáltalán nem könnyűvérű szépség csábító látványa jelenthetett. Antonio Canova azt ajánlotta, hogy szobrait általában este nézzék meg, amikor a sötét galérián végigvonuló menet fáklyafénye mozgással, pislákolással, remegéssel vonja be a szobrot. Ez a romantikus megvilágítás még intimebb atmoszférát vonthatott egy olyan műalkotás köré, mint Pauline Borghese alakja.
Canova az erotika és szerelem témáját kapcsolja az ágy megjelenítéséhez, a szarkofágra emlékeztető forma inkább csak az emlékműjelleg benyomását erősíti.

Válasz