Trajanus oszlopa

Az oszlop törzsét a császár két daciai hadjáratát ábrázoló, kb. 200 méter hosszú, spirálisan felfutó domborműszalag díszíti 22 csigavonallal, huszonhárom márványtömbből rakták össze.

Minden négyzetcentimétere a dákok elleni harcokról szól.
Ha egymás mellé kiterítenénk az oszlopfríz képeit, akkor egy 186 méter hosszú képet kapnánk, amely a drák háború kulcsmozzanatairól mesél.
A szakemberek az oszlopról készített levonatok segítségével igyekeznek bepillantást nyerni a római szuperhatalom módszereibe. A kutatók a képi elemeket alaposan összevetették az ókorból fennmaradt írásos emlékekkel, és arra a következtetésekre jutottak, hogy az oszlopon ábrázolt események nagyon is összecsengenek a dunántúli hódításokról fennmaradt feljegyzések tartalmával.
A fríz elején van ábrázolva a Duna, mégpedig a folyóistennel, a Duna a római birodalom egyik természetes határa volt, melyen túl már a barbár népek területei húzódtak.
A további részleten a dákok elleni háború kezdeti eseményeit láthatjuk. Római katonák masíroznak egy pontonon keresztül edényekkel, víztömlőkkel és sisakkal a vállukon. Elhaladnak Trajanusz császár mellett, aki testőrei körében bizalmas embereivel és tanácsadóival tanácskozik a dákok elleni háború részleteiről.
Trajanusz császár képe közel 50 helyen köszön vissza az oszlopon. A császár alakja mindig nagyobb másokénál, tekintete higgadt, testtartása tiszteletet parancsoló, ami segít elképzelni Trajanusz egyéniségét. Vasakaratú uralkodó lehetett, aki szilárdan hitt a hadsereg erejében. Pontosan tisztában volt a céljaival, és mindent elkövetett azok elérése érdekében.
Trajanuszt nem a dicsőségvágy vagy a birodalom visszafoglalásának szavatolása hajtotta a csatatérre. Az idegen területek elfoglalása gazdasági szükséglet volt.
Ezek az alakok a hadviselés gazdasági jelentőségéről árulkodnak. A részleten ugyanis lovaikat hadizsákmánnyal megpakoló katonákat látunk. A katonák különféle tálakat, kupákat és egyéb nemesfémből készült eszközöket erősítenek lovaik nyergéhez.
Más részleten a római katonák dák hadifoglyokat vezetnek, akik kezüket hátrakötözve menetelnek. A hadifoglyokat eladták rabszolgáknak, az ebből befolyó összeget pedig a kincstárat gazdagították. A rabszolgák fontos munkaerőt is jelentettek.