2024.10.04.

Az október 5-i szombati centenáriumi emléknapon barátok és ismerősök emlékeznek a Rómában ötven éven át irodalmi szalont működtető Szőnyi Zsuzsára. A zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum október 5–6-án Szőnyi-hétvégét rendez.  A vasárnapi programok középpontjában az a nyolc Szőnyi István-festmény áll, amelyek a közelmúltban érkeztek a Szépművészeti Múzeumtól, illetve a Magyar Nemzeti Galériától Zebegénybe.

„A hűséges maradás jegyében – a százéves Szőnyi Zsuzsa köszöntése” – Vértesaljai László emlékezése Zsuzsára, egykori drága Munkatársunkra itt a Vatikáni Rádió magyar szerkesztőségében

Száz éve, 1924-ben lépett az élet országútjára, tíz éve immár fényes mennyei ösvényen lépdel. 1924-ben születik Kodály Zoltán Székely fonó-ja, George Gershwin Rhapsody in Blue-ja, ebben az évben tartják a 8. Olimpiai játékokat Párizsban, Reymont lengyel író ekkor kapja az évi irodalmi Nobel-díjat a Parasztok regényciklusával és Magyarország lassan kezdi összeszedni magát a vesztes háború és a még veszteségesebb diktátum után.

Ebben az évben, október másodikán, a Szent Őrzőangyalok ünnepén lát napvilágot Zsuzsa, de már viszik is haza Budapestről a zebegényi oltalomba, ahol „megtanulja” a világot, egy Duna-menti szegény kisfalu miliőjében. Ebben segítik az őrzőangyalok és köztük Zsuzsa a sajátjára támaszkodik. Érzi, hogy az oltalom alapja valami magasabb rendelés, ezért odabízza magát, ráhagyatkozik. Aki mellette áll – Jézus szavai szerint – látja az ő Atyjának arcát. És ez elég neki!

Nézem a képet, melyet eredetiben római lakása szalonjában tartott, jobbra a bejárat mellett. Három-négy évesen festi meg az apja, aki „nagyon kérlelte, hogy maradjon nyugodtan és közben mesélt neki”. A széken Zsuzsa két kezével az ülésbe kapaszkodik, lábai fegyelmezetten a földön, de mégis a szemei tartják meg őt. Ahogy tekintete az apjára szegeződik, abban eltökéltség van: Látja az apja arcát, magán érzi a tekintetét, lám „tekintetre méltatták őt is”, mint Jézus Anyját. Mindig volt neki, akire föltekintsen: s ez elég volt neki!

Ebben az oltalomban nő fel, és marad mindig – legbelülről – megoltalmazott. Ezt az úti-készséget – Őrangyala szárnyai alatt – senki nem veheti el tőle, ezért marad mindig szabad, hogy útra keljen, Matyival egy életre, aztán együtt többször a Szabadság felé.

Úgy látszik Őrangyala maga is mediterrán lélek, mert Ők férjével nem a nyelvileg jobban ismert Frankhon, valahogy a piktorok hazája felé fordulnak, hanem Délnek, és vesznek szállást ’49-ben Rómában, hogy majd hatvan éven át ott eresszenek gyökeret talján talajban. Élete kétharmadát ott tölti és jóízű lényének a titka éppen ez a gyökeres megkapaszkodás, ott-lét, igazi jelenlét. Soha nem gondolt pénztárcája vastagságára, lakása négyzetmétereire, hanem csak arra, hogy ahol van, otthon legyen. És ez elég volt neki!

Zsuzsa soha nem kozmopolita: mindenütt magyar marad, de mellette „római lány”. Már kész a fészkük, amikor első Cinquecento kiskocsijukkal, tetején a fölszíjazott bőröndökkel nyakukba veszik a világot, s irány Franciaország, tekergős szerpentineken föl s le, kisvárokok főterén kötelező megállókkal, persze először az ottani magyar barátok, s rajtuk keresztül sok új ismerős felé, akik többnyire előbb-utóbb visszaköszönnek a római otthonban. És ez elég volt neki.

Táguló világ az övé, oly óriási család, mint talán Zebegényben, ahol mindenki ráköszönt mindenkire. Ebben is első volt, ahogy fölvette a kagylót, ahogy beleszólt a kaputelefonba: „Gyere, gyere csak!” Mondta ezt még az ismeretlennek is, nemegyszer a kattanás után kérdőjellel a szemében. „Ez ki volt…? Majd kiderül, majd meglátom!” – s mindig helyet hagyott az újnak. A meglepetésekben is mindig számíthatott az Őrzőangyalára. Ez sohasem volt tudatos, hanem „csak” költözőmadarak tévedhetetlen orientációja, egy szinte veleszületett bizonyosság, hogy ráhagyatkozhatom...! És ez persze, elég volt neki!

Tudom, bizonyosággal tudom, hogy Zsuzsa időről-időre összerakta az arcokat, neveket, eseményeket és azok helyükre kerültek az ő tág koordináta-rendszerében. Vele lehetett mindenki, aki nem volt ellene, miként a tágasabb jézusi mérce. Nem kellett vele szükségképpen egyetérteni, hagyta lenni a dolgokat, de ha összeférhetetlenséget érzett, akkor az „kiérződött” belőle. Így pulzált az ő tágterű köre, s bizony csendben – maguktól – kiperegtek onnét a nem odavalók. Ritkán, de ha kellett, tudott „templom-tisztogató” keménységű lenni és akkor ki is tartott benne, megmaradt a szilárd alapokon, kerül mibe kerül! Akik végig-kísérték az életét, könnyen észrevehették vitorlája vásznában az eredetiséget jelentő királynői vörös-szálat, mert a neki kimért kilenc évtizedben, 24-től 14-ig szakadatlan ez a szál, mint az írása, folyondár kalligráfia. És ez elég volt neki!

Elég volt azt tudni, hogy szelíden rásimul a zebegényi dombokra, hogy örökké apjára és rajta túl az Atyjára szegzi a tekintetét, s hogy neki itt Rómában mindössze egyetlen kulcsa van, amivel csak nyitni lehetett. Ma is mosolyog, mert tudja, hogy az az egy is elég.

Tíz éve, 2014. március 16-án Odafenn elővettek egy kulcsot, megnyílt az Ajtó, ő a nevét hallotta, és elindultak. Zsuzsa… és az Angyala!

Az írás megjelent az Országút online újságban:

https://orszagut.com/kepzomuveszet/szaz-eve-szuletett-roma-zebegeny-husegesnek-maradni-szonyi-zsuzsa-koszontese-6861?fbclid=IwY2xjawFscetleHRuA2FlbQIxMAABHSkpe6Uw6vQx6Lu-ERBZqHsnu-RvYVINfYNtsy_0QJ0hXtWtXHl4_OlnFg_aem_0EOKVPiRRWOytAfOd6N0fg

---------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------------

Szőnyi Zsuzsa születésének centenáriumára emlékeztek Zebegényben 2024

2024.10.17.

Október 5-én és 6-án tematikus hétvégét rendeztek Szőnyi Zsuzsa születésének centenáriuma és a 130 éve született Szőnyi István festő évfordulója alkalmából. "Zsuzsa átvette édesapja életszemléletét és művészethez való viszonyát" - mondta Dankó Dalma, a zebegényi Szőnyi István Múzeum igazgatója a Vatikáni Rádiónak adott interjújában az emléknap apropóján.

A Kossuth-díjas festő Szőnyi István és lánya örökségének szenteltek egy tematikus hétvégét a zebegényi emlékházban október 5-én és 6-án. Apa és lánya címmel időszaki kiállítással is készült a zebegényi Szőnyi István Múzeum volt kolleganőnk Szőnyi Zsuzsa 100. születésnapjának emléknapjára, amelyet október 5-én tartottak.

A római Triznya-kocsmáról szóló könyvek szerzőjét megelevenítették a megható előadások, majd dokumentumfilmek, kerekasztal-beszélgetés, tárlatvezetés és koszorúzás a Szőnyi család sírjánál a helyi temetőben. Este 6 órakor Beer Miklós nyugalmazott váci püspök mutatott be szentmisét Szőnyi Zsuzsa emlékére a Kós Károly által tervezett Havas Boldogasszony-templomban Zebegényben. Dankó Dalmával, a múzeum vezetőjével beszélgettünk a centenárium és Zsuzsa halálának 10. évfordulója alkalmából.

Zsuzsa átvette édesapja életszemléletét és művészethez való viszonyát

„Az volt az izgalmas és megható ezekben a visszaemlékezésekben, hogy nekem – aki a képeken keresztül, amit az édesapja készített róla vagy a Zsuzsa által írt könyvek által, és végülis csak áttételes úton ismerhettem meg őt, mert személyesen sajnos nem volt rá módom – az igazolódott be róla, amit gondoltam és éreztem, hogy Zsuzsa egy csodálatos ember volt. Mindenkinek azt kívánom, hogy ez adasson meg neki, hogy tíz évvel a halála után ennyi szeretettel, ilyen meghatottan, ilyen óriási érzelmekkel tudjanak róla beszélni és hogy ennyire hiányzik az embereknek. Mindez arról árulkodik, hogy Szőnyi Zsuzsa valamit nagyon-nagyon jól tudott csinálni az életében, nagyon szépen élte az életét. Ő valójában egy folytatása Szőnyi Istvánnak, mert ez is egyre egyértelműbb számomra, ahogy mélyedek el egyre inkább az életükben és Szőnyi művészetében, hogy ő ezt átadta a lányának. Az Apa és lánya jelenlegi ideiglenes kiállítás, amelynek főszereplője Zsuzsa, mint édesapja kedvenc modellje, egészen kicsi korától felnőtt koráig, főként grafikákból áll. Zsuzsa átvette édesapja életszemléletét és művészethez való viszonyát, ezek esszenciája jelentkezik nála. Sok azonos pont látható Szőnyi a festő és lánya között” – állapítja meg az interjúban Dankó Dalma.

Négyes évforduló 2024

Kiemelt emlékév 2024, négyes évforduló a múzeum életében, mert száz éve költözött a Szőnyi család Zebegénybe, Szőnyi István 130 éve, Szőnyi Zsuzsa pedig 100 éve született és 10 éve hunyt el. „Sok program és változás is kapcsolódik ehhez az emlékévhez.” A múzeum vezetője a beszélgetésben örömmel adta hírül, hogy sikerült nyolc Szőnyi képet tartós letétbe elkérni a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galériától.

Október 6-án Szőnyi István emléknapot tartottak

Október 6-án, vasárnap a programok Szőnyi István emléke, a család száz évvel ezelőtti Zebegénybe költözése köré szerveződtek. Rendhagyó tárlatvezetés keretében mutatták be a múzeumba érkezett új képeket Kamarás Iván színművész vezetésével, aki „A hegytetőn” című alkotást kiemelve szólt a festő alkotásairól, valamint a 10 éves Miksa, a múzeum nagy barátja, aki oda szokott járni táborozni és nagyon szeret az emlékházban lenni, bemutatta az érdeklődőknek kedvenc Szőnyi képeit és helységeit az emlékházban. Továbbá a pszichológia szempontjából tartott képi kifejezésmód-elemző előadást egy szakember. Ez egy egészen új tudományág, amely a művészetet ötvözi a pszichológiával. Egy-egy képi elemből, jelekből von le következtetéseket egy személyiségre vonatkozóan. „Az évfordulók kapcsán igyekszünk a Szőnyi család tagjaira, történeteikre építve mindig kibontani egy-egy életutat speciális tárlatvezetések által” – hangsúlyozza az interjúban Dankó Dalma, a zebegényi Szőnyi István Múzeum vezetője.

https://www.vaticannews.va/hu/vilag/news/2024-10/szonyi-zsuzsa-szuletesenek-centenarium-zebegeny-danko-dalma.html

-------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------