2024.11.29.

Szőnyi István utolsó római tartózkodását és az általa szeretett itáliai tájakat mutatja be a Római Magyar Akadémia új kiállítása, amely a római festőiskola tagjainak dedikált tárlatsorozat nyitóeseménye.

Az Olaszországban is jól ismert magyar festőművész születésének 130. évfordulójára emlékező tárlaton több mint negyven kép kíséri végig az 1959-ben Rómában töltött időszakot. Bár Szőnyi István korábban többször is járt az olasz fővárosban, csak 1960-ban bekövetkezett halála előtt egy évvel kezdte megörökíteni a Róma környéki hegyekre épült városok „tájba komponált harmóniáját” – ahogyan maga a festő jegyezte fel. Dankó Dalma kurátor elmondta, hogy a csütörtök este megnyílt tárlatra a Kossuth-díjas Szőnyi utolsó római útján készült akvarelljeiből válogattak.

Szőnyi István először 1929-ben járt Rómában ösztöndíjasként, akkor csak négy hónapig maradt. Utána legközelebb 1957-ben tudott elutazni az olasz fővárosba, ahol nyolc évvel korábban disszidált lánya, Zsuzsa élt férjével, a szintén festő Triznya Mátyással. 1959-ben feleségével tért vissza Rómába, és Dankó Dalma szavai szerint: „akkor jött el a pillanat, amikor elkapta a hév, az alkotói kedv. Egy kis Fiattal végigkirándulta a Róma környéki kisvárosokat, Anagnit, Corit, Braccianót. Lenyűgözte őt a hegyekre épített városok szépsége, a táj, az ember és a táj egymásra hatása. Azt állította, hogy nagyobb műalkotásoknak tartja ezeket a kisvárosokat vagy egy ciprussort a hegygerincen, mint a római Farnese-palotát.”

Másik nagyon nagy kedvence a tenger volt – mondta Dankó Dalma kurátor. A zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum igazgatójaként azt is kiemelte, hogy Szőnyi Zebegényben élte le életét, a Dunakanyarban is rengeteget kísérletezett a vízzel, a fényekkel, de a tenger mégis újdonság volt számára.

A február végéig látható kiállítást több családi fotó kíséri, amelyen Szőnyi mellett felesége, lánya és ismerőseik láthatók a festmények helyszínein. Több felvételen a festő egy kis széken ülve festi a tengert. Az egyik fotó a római festőiskola tagjainak tengerparti kirándulását örökítette meg.

Lantos Krisztina, a Római Magyar Akadémia igazgatója elmondta, hogy a Szőnyi Istvánnak szentelt kiállítással nyitották meg azt a tárlatsorozatot, amellyel a római festőiskola alkotóit kívánják bemutatni az olasz főváros magyar kulturális intézetében.

https://kultura.hu/kiallitas-nyilt-romaban-szonyi-istvan-muveibol/

--------------------------------------------------------------------------------------

Szőnyi István többször járt Olaszországban. Először az 1920-as évek elején tanulmányúton, majd 1929-ben, magyar állami ösztöndíjjal Rómában, ahonnan alkotókedv híján, négy hónap után hazatért Zebegénybe, a Duna-menti kis faluba. 1959-ben, utolsó római útján ragadott ecsetet először, hogy megörökítse a Róma környéki, tengerparton és hegyre épült városok tájba komponált harmóniáját, amelyet a római palazzóknál is nagyobb remekműveknek tartott.

Szőnyi érett művészete a tájat és a vele tökéletes összhangban működő embert állította a középpontba, több mint harminc éven át festette a Dunakanyart, a zebegényi tájat és a falusi életet. Idealizált, látványból kiinduló, eszményített valóságot ábrázolt képein.

Élete utolsó évében, Rómában élő lányát, Zsuzsát látogatva, nagy örömmel készíti gouache vázlatait, hogy azokból majd hazatérve táblaképeket fessen. A kirándulások során gyakran megállnak, Szőnyi megkeresi a látványt és nekiáll festeni, a család vár, közben számos fotó készül. Szőnyi kedvenc helye a tengerpart. A víz, a kikötők, a végtelen. Rengeteg képet, vázlatot készít, gouache-ai önmagukban is remekművek, teljes értékű alkotások. Különböző technikákkal dolgozik, hazatérve egyes rajzokból rézkarcot is készít. Egy neki tetsző témát akár többször is feldolgoz, kísérletezik, keresi a mondanivalóhoz legmegfelelőbb technikát.

A kiállítás ezeknek az utolsó kísérleteknek, a tájról és a vele élő emberekről, illetve a tájat alakító szerepükről megfogalmazott gondolatoknak a lenyomata, rézkarc, tus és tollrajz, gouache és tempera technikával készült alkotásokon keresztül, amely méltóképpen állít emléket a 130 éve született Szőnyi Istvánnak.

A tárlat a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeummal együttműködésben valósult meg. Kurátor: Dankó Dalma.

Ugyanakkor Szőnyi István lányára is emlékezünk, a 100 éve született Zsuzsa nénire, aki Rómában létrehozta a híres rakott krumplis Triznya kocsmát. Hagyományosan ezzel kínálta meg magyar vendégeit.

--------------------------------------------------------------------------------------

 ---------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------