2022.02.23.

A Liszt Ferenc Emlékmúzeum három kollégája, Bodrogai Dóra, Halász Krisztina és Peternák Anna készítette azt a tablókiállítást, amelynek magyar-angol nyelvű változatát a Zeneakadémia Átriumában lehetett megtekinteni, olasz-angol nyelvű változata pedig az albanói Palazzo Lercari és a Római Magyar Akadémia után most a Szent Cecília Konzervatóriumban látogatható, a két római intézmény közös szervezésében. A megnyitóra január 26-án került sor, Herczog János zenetörténész vezetésével, a kiállítás február 25-éig marad a Konzervatóriumban.

A fotón Balról jobbra: Cecilia Campa, a Conservatorio di Santa Cecilia tanára; Carla Conti, a Conservatorio di Santa Cecilia tanára; Kudar Gábor, a Római Magyar Akadémia igazgatója; Komlóssy Gyöngyi, a Római Magyar Akadémia tudományos és kulturális titkára; Roberto Giuliani, a Conservatorio di Santa Cecilia igazgatója; Johann Herczog (Herczog János), a Fondazione Giovanni Pierluigi da Palestrina művészeti igazgatója; Antonella Ceravolo, a Conservatorio di Santa Cecilia tanára; Alessandra Torchiani, a Conservatorio di Santa Cecilia tanára; Maura Pansini, a Conservatorio di Santa Cecilia tanára; Maria Giuliana Tucci, a Conservatorio di Santa Cecilia tanára látható.

Liszt tevékenysége több szálon kapcsolódott a Szent Cecília Akadémiához, a mai Konzervatórium elődjéhez. Amikor 1839 tavaszán Rómában járt, zongoraművészi érdemeiért a Szent Cecília Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Miután 1861-ben részben Rómában telepedett le, Liszt élete végéig az Akadémia aktív tagjaként és tanácsosaként dolgozott a római koncertélet és zenei oktatás fejlesztésén. A szintén Rómában található Dante Termet a Dante-szimfóniával avatták fel 1866-ban.

Az „Egyre mélyebbre merülök Dante sötét erdejében…” című tárlat Liszt és Dante művészi kapcsolatát mutatja be. Liszt, ahogy a 19. században sokan mások, egész életén át nem tudta kivonni magát Dante művészetének hatása alól, és ez a hatás életművében számos ponton tetten érhető. Jelen kiállítás nemcsak Liszt Dante iránti érdeklődéséről és Dante-témájú kompozícióiról szól, hanem kontextust is teremt a témának: bemutatja az olasz költő életét, művészetét, és röviden tárgyalja a 19. századi „Dante-mániát” néhány (Liszthez is köthető) példa segítségével.

 Liszt Ferencet és kortársait intenzíven foglalkoztatta egy tulajdonképpen megoldhatatlan kihívás: hogyan lehet Dante Alighieri költészetét a zene nyelvére átültetni, illetve vizualizálni. Lisztet különösen érdekelte annak a túlvilági utazásnak a története, amelyet Dante az Isteni Színjátékban bejár. Legfőképp azonban a Pokol drámája keltette fel a kíváncsiságát; a démoni szörnyűségek ábrázolása, a szenvedő lelkek reménytelen helyzete és a tiltott szerelem: Paolo és Francesca tragédiája. Liszt az Isteni Színjátékot zongoradarab (Dante-szonáta) és szimfonikus zenekari mű (Dante-szimfónia) formájában is feldolgozta. Ennek ellenére azt érezte, önmagában a zene még kevés ahhoz, hogy méltó módon érzékeltesse azt a nagyságot, amely Dante költészetében fellelhető. Egy multimediális dioráma-előadás keretében szándékozott megmutatni, hogyan lehet a zenét, költészetet és vizualitást hatásos formában összekapcsolni. Kevés zeneszerző volt annyira nyitott más művészeti ágak eredményei iránt, mint Liszt Ferenc. Az itáliai művészetekhez való viszonya különösen sokrétű; nemcsak Dante, hanem Petrarca, Michelangelo, Raffaello, Salvator Rosa alkotásai is megihlették, s kompozícióit az Années de pèlerinage, Deuxième année: Italie [Zarándokévek, Második év: Itália] kötetben fűzte össze.

A kiállítás nemcsak Liszt Dante iránti érdeklődéséről és Dante-témájú kompozícióiról szól, hanem kontextust is teremt a témának: bemutatja Dante életét, költészetét, különösen az Isteni Színjátékot, s röviden tárgyalja a 19. századi „Dante-mániát” néhány (Liszthez is köthető) példa segítségével. Kiemelt szerepet kapnak azok a képzőművészek, akikkel Liszt kapcsolatban állt, és akiknek Dante-vonatkozású műveit ismerte. Néhány történet érzékelteti a korabeli magyar Dante-recepció feléledését is, például az 1896-ban megnyílt városligeti Pokol-körkép, vagy Pulszky Ferenc Dante-estélye Firenzében.

Dante és Vergilius a Purgatórium X. énekében egy speciális „kiállítás” képeit nézik. A Purgatórium hegyén hófehér márványba vésett csodálatos domborművek láthatók, amelyek szinte élnek, beszélnek, hangokat adnak.

Költészetében Dante összekapcsolja a zenét és a vizualitást, természetesen a képzeletünkre hagyatkozva, mikor ezt írja a frigyládát és Dávid királyt ábrázoló domborműről:

„A képen ott volt az ökrös szekér,

vitte a Szent Ládát (miatta van,

hogy félünk ténykedni kéretlenül!).

Előtte tömeg, hét kórus vonult:

fülem azt mondta: »Nem!«, de a szemem

azt mondta: »Ott igenis énekelnek!«

Hasonlóképp a tömjénfüsttel is:

úgy vésték ki, hogy orrom és szemem

másképp ítélte meg a jelenlétét.”

(Dante: Isteni Színjáték, Purgatórium, X. ének, 55–63., ford. Nádasdy Ádám)

A tablókon alul, mintegy frízként – utalva ezzel az említett purgatóriumi epizódra is – Bonaventura Genelli és Gustave Doré néhány Isteni Színjáték-illusztrációja látható.

----------------------------------------------------------------------------------------

http://orokvaros.network.hu/blog/roma-kozossegi-oldala-hirei/liszt-ferenc-dante-rajongasa-romaban-a-falconieri-palota-tablokiallitasan-2021

https://lisztmuseum.hu/idoszakos/egyre-melyebbre-merulok-dante-sotet-erdejeben-liszt-ferenc-122895

https://lisztmuseum.hu/hirek/dante-kiallitasunk-a-romai-szent-cecilia-konzervatoriumba-koltozott-123546

http://orokvaros.network.hu/blog/roma-kozossegi-oldala-hirei/liszt-es-dante-tablokiallitas-a-santa-cecilia-konzervatoriumban-2022

--------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------