2021.01.04.

A Kr.e. 3. században épített családi sírt 1780-ban fedezték fel a Rómából kivezető, sírokkal övezett Appia út mentén. Elsőként a római gens (nemzetség) alapítóját, Lucius Cornelius Scipio Barbatust (a családnév jelentése "szakállas", "nagyszakállú" vagy "szakállas ember"), temették ide, utolsóként a Kr.u. 2. században a Cornelius Lentulus család tagjait.

Barbatus Kr.e. 298-ban konzul volt, Kr.e. 280 táján hunyt el, és csaknem biztosan ő építtette ezt a hivalkodó, a köztársaság egyik legkiemelkedőbbnek tartott családja gazdagságát és tekintélyét világgá kürtölő mauzóleumot. A sírbolt több mint harminc "lakója" közül vélhetőleg őt temették ide elsőként, és az ő emlékműnek is beillő díszkoporsója került a legelőnyösebb helyre, rögtön a bejárattal szemközt.

(Ez a szarkofág ma a Vatikáni Múzeumban látható, a sírban pontos másolattal helyettesítették.)

A koporsó a helyben bányászott durva kőből (vagy tufából) készült. Az egyszerű, meglehetősen elnagyolt külcsíne éles ellentétben áll a későbbi római évszázadok tehetősebbjeinek választékos ízléssel faragott márvány szarkofágjaival. A Kr.e. III. században azonban ez számított a legjobbnak és a legelőkelőbbnek, amihez hozzá lehetett jutni.

Sírfeliratát nem sokkal a halálát követően fogalmazták meg. A négysoros írás az ókori Rómából ránk maradt,legkorábbi történeti és életrajzi szövegnek tekinthető:
"Cornelius Lucius Scipio Barbatus, atyjának, Gnaeusnak az ivadéka, derék és bölcs férfiú, kinek megjelenése virtusával vetekedett.
Közöttetek volt consul és censor és aedilis. Samniumtól elragadta Taurasiát és Cisaunát. Az egész Lucaniát meghódította, és túszokat szedett."

A felirat szerzője – alighanem valamelyik örököse – Barbatus pályafutásának kiemelkedő állomásaira összpontosított. A rangjai felsorolása után katonai győzelmeit sorolja fel: két várost is elfoglalt a samnisoktól, attól a néptől, amellyel a rómaiak Barbatus életében több ízben is összetűzésbe keveredtek; ezenkívül elfoglalta a lucaniai
térség két városát, és a jól bevált római eljárást követve, az elvárt „jó viselkedés” biztosítása érdekében túszokat szedett.

Barbatus nemcsak vitéz katona, hanem egyúttal bölcs férfiú is volt, és külső megjelenése semmiben sem maradt el virtusától. A kifejezés jelenthette az
erényt is, a mai értelemben, de virtus alatt a rómaiak "férfiasság"-ot értettek.
Barbatus így is, úgy is olyan férfiú volt, akire állt a mondás, miszerint a külső megjelenés
a lélek tükre. Jóllehet a római férfiakat nem úgy szoktuk elképzelni, mint akik túl sokat adnak a külsejükre, ám ebben a nyílt, versengő társadalomban, amelyben a személyes kapcsolatok domináltak, a közéleti személytől elvárták, hogy megfeleljen szerepének.

A sír kívülről nagyon impozánsnak hathatott. A homlokzat északkelet felé nézett, és súlyos párkányokkal szegélyezett magas emelvény alkotta, amelyben három tufából készült boltív volt, a középső a bejáratához vezetett. Ezt az alapot teljes egészében freskók borították, amelyekből csak apró darabok maradtak fenn.
Még látványosabb volt a homlokzat felső része, féloszlopokkal és 3 fülkével, amelyekbe - Livius szerint - Scipio Africanus, testvére, Scipio Asiaticus és Ennius költő, a Scipio című költemény szerzőjének szobrát helyezték el.
Egyedül a leghíresebb Scipio - Hannibált legyőző Africanus - nem itt a római családi sírban talált örök nyugalomra. Publius Cornelius Scipio Africanus (Kr.e.235-Kr.e.183) az afrikai Zámában vívott csatában győzte le Hannibált. Később campaniai birtokára vonult vissza, és valószínűleg itt temették el.

----------------------------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/G%C3%B6r%C3%B6g-r%C3%B3mai-%C3%A9let-%C3%A9s-kult%C3%BAra-2347172102271804/photos/pcb.2838202163168793/2838198879835788
https://hvg.hu/tudomany/20111223_scipiok_sirja?fbclid=IwAR0-EyN_dc24csvVxLF3XpT-HffMYFfE__P6p2nhieQ0ZpQQEVCslQmDh-Q

--------------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------------

https://www.facebook.com/874559855963216/photos/a.1232459100173288/1601751333244061/?type=3

----------------------------------------------------------------------------------------------

A kevés köztársaság kori síremlékek egyike, az a tufából készült szarkofág, ami az egykori Via Appia mellett fekvő egyik családi mauzoleumból, a "Scipiok sírjából" származik, ma a Vatikáni Múzeumban látható.

A Scipiok a köztársaság korának egyik, ha nem a legbefolyásosabb családját alkották.

A számos consult, hadvezért adó ág ősatyja Lucius Cornelius Barbatus ("Szakállas") Scipio ("Bot/Pálca") volt, aki alighanem a sírbolt első lakója volt. Tetteiről a későbbi történetírók, köztük Livius is, megemlékeztek, ám érdekes módon más tetteit emelik ki, mint a szarkofágján olvasható sírfelirata. Barbatus i.e. 280 körül halhatott meg, ám a testét őrző szarkofág vélhetően későbbi, valamikor a II. század közepe táján készülhetett. Róma lakói ebben az időszakban már elsősorban hamvasztásos módon temetkeztek, azonban a Scipiok hagyományosan megmaradtak az ún. korhasztásos temetkezésnél. A szarkofág görög ízlés jegyében készült, dór stílusú elválasztópanelek, a triglifek mind a görög építészetből kölcsönzött elemek.

Érdekes elegyet alkot a sírfelirattal, ami viszont szándékoltan ősi római mértékben, ún. saturnusi versben írodott, és a hagyományos római értékek (mos maiorum) megtestesítőjeként ábrázolja az elhunytat. A felirat szerint külsejében éppúgy nem volt hiba, mint belső tulajdonságaiban. Igazi római ideál volt, nemes család sarja, a közösséget szolgáló és képességei révén a csúcsot elérő államférfi, erényes, kiváltképp vitéz, aki újabb területeket vont Róma békéje alá. A szarkofágon a felirat egy részét levésték, újabban azt feltételezik, hogy nem egy korábbi felirat volt, hiszen azt szebben is eltávolíthatták volna, hanem a megmaradt felirattal egykorú, amit valamiért később eltávolítottak a szarkofágról.
2021.01.04.

--

 ------------------------------------------------------------------------------------------------