2021.05.24.

A Vatikáni múzeumokban a Gregorián egyiptomi múzeum meglátogatása lehetőséget kínál a fáraók korának izgalmask átélésére.
1838. április 2-án történt, hogy XVI. Gergely pápa megparancsolta Camerlengójának, hogy ne vásároljon több etruszk, görög vagy római tárgyat, csak egyiptomi tárgyakat. Luigi Ungarelli barnabita atya, miután megbízást kapott a pápától az új egyiptomi múzeum felállítására a Vatikánban, lelkesen ír oktatójának és barátjának, Ippolito Rosellininek. Rossellini volt az olasz egyiptológia alapítója, sőt a világ első professzora, aki egyiptológiai tanszéket kapott. Ő azonban nem fogadta el a megbízást, hanem erre a vállalkozásra kedvenc tanítványát javasolta.

Hogyan vált a misztikumból tudomány?
I

dő kellett hozzá. A Vatikán aktív szerepet játszott a nemzetközi régészeti mozgalom megszilárdításában, amelynek köszönhetően az egyiptológia tudománya megszületett. Ettől kezdve a "rejtély" kérdése tudomány lett. Az időszakot a Rosetta-kő véletlenszerű felfedezése indította el az 1799-es napóleoni hadjárat során. A francia Jean François Champollion a követ tanulmányozva megfejtette a hielogrifákat, a „néma” és rejtélybe burkolt ősi nílusi civilizáció „beszédét”.
Rómának már a császári kortól kezdve hatalmas gyűjteménye volt az egyiptomi leletekből. Champollion Rómába megy elméleteinek megerősítésére. A tudóst meleg fogadtatás várta 1826-ban XII. Leó pápa zárt körű rendezvényén, és lenyűgözte a papiruszgyűjtemény a Vatikán Apostoli Könyvtárában.
Bár XVI. Gergely az egyházat tökéletesnek tartotta, és ellensége volt minden új dolognak, pl. hatalomra kerülésekor, 1831-ben betiltotta a Pápai Állam területén a gázlámpás közvilágítást és a vasutat, mivel mindkettőt Sátán útjának tartotta, - az Egyiptomi múzeum létrejötte kétségtelenül az ő érdeme.
1838-tól saját személyes pénzügyeit felhasználva szerezte meg az összes egyiptomi művet, amelyek római gyűjteményekben voltak, vagy amelyek az antikvitás piacán elérhetők voltak. Egy bronzérem és egy hieroglif felirat, amelyet Ungarelli írt, és amely a Gregorián Egyiptomi Múzeum második termében a felső díszléc hosszában húzódik, emlékezik meg a múzeum felavatásáról: „Őfelsége, a Legfelsőbb Pápa, a nagylelkű Gergely, minden ország keresztény népének atyja, hogy Róma városa fényeskedjen nagylelkűségével, összegyűjtötte a nagy és gyönyörű ókori egyiptomi alakokat, és helyet adott nekik 1839-ben, a megkoronázásának hónapjában, ami Megváltó Isten VI. világa, (amely egyben) őfelsége megkoronázásának napja, (uralkodásának) kilencedik évében."

A gyűjtemény egyik egyedi jellemzője, ellentétben az egyiptomi műtárgyak többi nagy gyűjteményével, hogy a Vatikáni Gyűjtemény a Római Birodalom idejétől kezdve az Urbs -ban (Róma városában) őrzött tárgyakat gyűjtötte össze. Egyiptomi eredetik voltak, vagy egyiptomi alkotások, amelyeket az ókori Rómában hoztak létre a patríciusok villáinak díszítésére. Különös jelentőséggel bírnak a tivoli Hadrianus-villa maradványai, úgy mint az Ozirisz-Antinosz fenséges szobra, vagy azok, amelyeket az akkori Capitoliumi múzeumból hoztak ide.
Alessia Amenta, a Vatikáni Múzeumok egyiptomi és közel-keleti régiségek osztályának kurátora beszámolt egy kevésbé ismert részletről XVI. Gergely pápa Egyiptom iránti érdeklődésével kapcsolatban: az úgynevezett római expedícióról.
"Őszentsége parancsára 1840 decemberétől 1841 augusztusáig három Fedeltà, San Pietro és San Paolo (Hűség, Szent Péter és Szent Pál) nevű hajó indult a római Ripa Grande kikötőből, hogy a Nílus fölött Felső-Egyiptomba hajózzon. A tárgyak és a tudományos dokumentumok elhozatala - a Tiberis folyótól a Nílus első kataraktáig 1165 km (kb. 724 mérföld) volt. A vállalkozásról még egy 1841. január 21-i felirat is megemlékezik a Philae-szigeten fekvő Izisz templomban. "

Kevesen tudják, hogy van egy obeliszk, ami soha nem érkezett meg Egyiptomból Rómába. Luigi Ungarelli a múzeum megkoronázásaként azt tervezte, hogy a legrégebbi fennmaradt obeliszket, amelynek mérete meghaladja a 20 métert (majdnem 66 láb) és az I. Szenuszret fáraóig nyúlik vissza, a Vatikán Fenyőtoboz udvarának közepére helyezteti, ahol ma az Arnaldo Pomodoro szobor található. A tudós 1843-ban bekövetkezett halálával azonban ez a grandiózus projekt nem valósult meg.

Az ókori egyiptomiak számára a szarkofág volt az a mikrokozmosz, amelyben a múmiát, a temetési apparátus legértékesebb tárgyát tartották és őrizték. Örökkévalóságot biztosított az egyén számára. Ezen belül az elhunyt minden nap újjászületik a nap felkelésével. Ékszerek, amulettek, cipők és személyes használatú tárgyak alkották azokat a kellékeket, amelyek elkísérték az embert a túlvilág felé vezető útján. „A temetési papiruszok - folytatja Alessia Amenta - mágikus képleteket és szertartásokat tartalmaznak, amelyek garantálják, hogy az elhunyt eljut az örökkévalóságig” - egyfajta „útlevél” a síron túlra. Az ikonográfiai képek között szerepel az isteni Osiris, az alvilág istene és a halottak bírója, aki előtt az elhunytak szívét mérlegen mérték, hogy értékeljék magatartását. A szív volt az egyetlen szerv, amely a múmiában maradt. A tüdőt, a májat, a gyomrot és a beleket kivették, és a balzsamozók a test mumifikálásának pillanatában kanópuszedényekbe helyezték, hogy a túlvilágon újra aktiválódjanak.

Részét képezi a kiállításnak a halál és halálkultusz legjelentősebb ókori egyiptomi emléke, melyet hivatalosan Holtak vagy Halottak Könyvének, illetve Halotti Könyvnek is neveznek.
A többek között varázsigéket tartalmazó ókori szöveg az elhunytat hivatott átsegíteni a túlvilágra, és különféle formákban például papiruszokon, múmiavásznakon és a szarkofágokon is feltűnt.

Az Egyiptomi Múzeum termeiben, amelyek ma is őrzik az első szobák tizennyolc százának egzotikus díszeit, a szemet sok vizuális inger éri: az udjahorresneti szobor köntösébe írt hieroglifák, a Krisztus előtti 6. század fontos szereplője, hogy így lehetővé váljon Egyiptom perzsa meghódításának elbeszélése. I. e. 525- ben II. Kambüszész perzsa nagykirály Pelusiumnál legyőzi a III. Pszammetik egyiptomi fáraó seregét, majd a Perzsa birodalomhoz csatolja Egyiptomot.

Látható itt a 11. dinasztia (i. e. 3. évezred vége) idején egy thébai sírból származó csónak kis famodellje; a Nílus impozáns szobra, amely az I. vagy 2. századból származik, Sobek a Nílus folyó krokodil istene, a katonaság védőszentje és a fáraók védője.

-------------------------------------------------------------------------------------

https://www.vaticannews.va/fr/vatican/news/2021-05/secrets-musees-vatican-musee-gregorien-egyptien.html
https://www.vaticannews.va/en/vatican-city/news/2021-05/vatican-egyptian-museum-mummies-ancient-egypt.html
https://www.museivaticani.va/content/museivaticani/en/collezioni/musei/museo-gregoriano-egizio.html
https://www.museivaticani.va/content/museivaticani/it/collezioni/musei/museo-gregoriano-egizio.html
https://www.museivaticani.va/content/museivaticani/it/collezioni/musei/museo-gregoriano-egizio/sala-vi--la-collezione-carlo-grassi/sala-vi--la-collezione-carlo-grassi.html
https://www.vaticannews.va/it/taglist.chiesa-e-religioni.Vaticano.Musei-Vaticani.html


https://www.youtube.com/watch?v=BU7ZT2uwigw
https://www.youtube.com/watch?v=jxCI0ztrgk4

--------------------------------------------------------------------------------------

 -----------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 ----------------------------------------------------------------------------------------

 -------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

----------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------

 ------------------------------------------------------------------------------------

 --------------------------------------------------------------------------------------